139 talált cikk az együttműködési kötelezettség kifejezésre

Kérdés: A közszolgálati ügykezelő egészségi állapotára hivatkozással (a konkrét ok a munkáltató számára nem ismert) közvetlenül próbaidejének lejártát követően, egyik napról a másikra (2025 decemberétől) táppénzre ment. A munkáltató felé kezdetben – kizárólag annak kérdésére – időszakos táppénzként kommunikálta távollétét hétről hétre, melyből aztán néhány hét után mai napig fennálló tartós táppénzes távollét lett. Azt mondta, hogy akkor fog újra dolgozni, ha jobban lesz, azt azonban nem tudja előre, hogy mikor. A munkatárs egészségi állapotáról a munkáltató konkrét információkkal nem rendelkezik. A munkáltató általános tájékoztatást kizárólag akkor kapott és kap a mai napig a munkatársról, ha maga érdeklődik annak állapota felől, egyébként a munkatárs semmilyen tájékoztatást, információt önként nem szolgáltat(ott) a munkáltató felé. A táppénzes iratait időről időre valamelyik családtagja hozza be az önkormányzati hivatal illetékes munkatársának. Mit tehet a munkáltató, ha a köztisztviselő egyik napról a másikra – a munkáltató számára ismeretlen okból – hónapokig terjedő tartós táppénzre megy, és előre nem látható ideig távol marad? Jelen eset okán felmerül, hogy hasonló helyzetben mit tehet a munkáltató abban az esetben, ha határozatlan idejű jogviszonnyal rendelkező köztisztviselője a próbaidő lejártát követően, egyik napról a másikra, látszólag ok nélkül nem jelenik meg a munkahelyén, több hónapja tartósan távol van táppénzes állományban a munkáltató számára ismeretlen okból, úgy, hogy egészségi állapotáról a munkáltatót érdemben nem tájékoztatja (de időről időre háziorvos által kiállított táppénzes irattal igazolja távollétét), a munkába visszatérésének ideje bizonytalan, előre nem látható? Ilyen esetben milyen jogai és a munkáltatója felé fennálló kötelezettségei vannak a köztisztviselőnek? Meddig köteles a munkáltató a köztisztviselő jogviszonyát fenntartani úgy, hogy munkaköre ellátatlanul maradt a távolléte miatt, és az önkormányzati hivatal többi munkatársának leterheltsége olyan mértékű, hogy e távol lévő munkatárs tartós helyettesítése gyakorlatilag megoldhatatlan, a helyettesítő(k)re nehezedő többletfeladatok jelentős és túlzott mértékű terhet jelentenek, adott esetben a saját munkaköri feladataik ellátását veszélyeztetik, ellehetetlenítik? Amennyiben az önkormányzati hivatalnak nincs lehetősége újabb köztisztviselői státusz létrehozására és új köztisztviselő foglalkoztatására, úgy jelen esetben szakemberszükségletének biztosítása érdekében a munkáltató jogosult-e a hónapok óta táppénzen lévő köztisztviselő jogviszonyának megszüntetésére, hogy az adott ellátatlan munkakörbe jelen lévő köztisztviselőt alkalmazhasson? Milyen indokolással teheti ezt meg? Hasonló esetben – ide nem értve a várandósság miatt tartós táppénzen lévő munkatársat – tartós, több hónapig tartó táppénzes távollét ideje alatt megszüntethető-e a közszolgálati jogviszony jogszerűen? Ha igen, miképpen szükséges eljárnia a munkáltatónak? Hogyan bizonyosodhat meg róla a munkáltató, hogy a köztisztviselő nem visszaélésszerűen veszi igénybe a táppénzes állományt? Jogosult-e részletes tájékoztatást, felvilágosítást kérni adott esetben a táppénzes igazolást kiállító háziorvostól vagy más egészségügyi szolgáltatótól, ha a tartósan táppénzen lévő munkatárs részéről csak annyi információt kap, hogy „Nem tudok dolgozni menni, mert nem vagyok jól”?

Kérdés: Az önkormányzati hivatal 2025 májusában határozatlan idejű, részmunkaidős közszolgálati jogviszonyt létesített a munkatárssal hat hónap próbaidő kikötésével, iktatáshoz, irattározáshoz kapcsolódó ügyviteli feladatok ellátására. Az új munkatárs nem rendelkezett korábbi közszolgálati tapasztalattal, így nincs sem ügykezelői, sem közigazgatási alapvizsgája, szakvizsgája, illetve nem rendelkezik közgazdasági szakképző iskola igazgatás-ügyviteli szakán szerzett képesítéssel sem. A Kttv. 244. §-ának (1) bekezdése alapján a közszolgálati ügykezelőnek a jogviszony keletkezésétől számított hat hónapon belül ügykezelői alapvizsgát kell tennie. Ha az alapvizsgát az előírt határidőt követő hat hónapon belül nem teszi le, közszolgálati jogviszonya megszűnik. A területileg illetékes vármegyei kormányhivatal az utóbbi években már nem szervez ügykezelői alapvizsgát, a szomszédos vármegyei kormányhivatalok által szervezett ügykezelői alapvizsgák pedig már lebonyolításra kerültek a munkatárs kinevezése időpontját megelőzően, így az adott munkatárs a Kttv. 244. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének hat hónapon belül (próbaideje alatt) eleget tenni nem tudott. Ugyanakkor a képzési tervben rögzítésre került a munkatárs vizsgakötelezettsége, melyet – a kisebb távolság okán – a szomszédos vármegyei kormányhivatalok által szervezett vizsgák időpontjához igazított a munkáltató, így a terv szerint a Kttv. fentebb hivatkozott jogszabályhelyének második paragrafusa szerint tett volna eleget a munkatárs, annak érdekében, hogy jogviszonya ne szűnjék meg. Egészségi állapotára hivatkozással (a konkrét ok a munkáltató számára nem ismert) közvetlenül próbaidejének lejártát követően, egyik napról a másikra táppénzre ment. A munkáltató felé kezdetben – kizárólag annak kérdésére – időszakos táppénzként kommunikálta távollétét hétről hétre, melyből aztán néhány hét után mai napig fennálló tartós táppénzes távollét lett. Így nem tudott részt venni egyik szomszédos vármegye által szervezett ügykezelői alapvizsgán sem. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ugyan évi több alkalommal szervez ügykezelői alapvizsgát Budapesten, jelenlegi információink szerint az adott munkatárs továbbra is táppénzes állományban lesz, így vizsgakötelezettségének határidőn belül eleget tenni nem tud. A munkatársnak a képzésekről, így az ügykezelői vizsgáról is tudomása van, hiszen az rögzítve van a Probono Rendszerben is, de hosszas távolléte okán a munkáltató nem tudta erről részletesen szóban tájékoztatni, mert előre látható volt, hogy a vizsgákon megjelenni nem tud, hiszen tartós táppénzen van. Ilyen esetben milyen terjedelmű és gyakoriságú kell, hogy legyen a vizsgával kapcsolatos tájékoztatás a munkáltató részéről, hogy az megfelelőnek és elégségesnek minősüljön? Jelen esetben hogyan értelmezendő és alkalmazandó a Kttv. 244. §-ának (1) bekezdése? Van-e halasztó hatálya a hat plusz hat hónapos határidő tekintetében a táppénzes állománynak, vagy a köztisztviselő jogviszonya törvény erejénél fogva megszűnik a kinevezés napjától számított egyéves határidő lejártakor? Van-e, illetve lehet-e helye méltányosságnak akként, hogy az ügykezelői alapvizsgát – a Kttv. rendelkezéseitől eltérően – azt követően tegye le, miután a táppénzes állományból visszatér, mely időpont jelenleg előre nem látható? Amennyiben a fentebb rögzített jogszabályhely alapján a munkatárs jogviszonya a törvény erejénél fogva megszűnik, a munkáltató hogyan jár el jogszerűen és teljeskörűen? Megszűnés esetén van-e a munkáltatónak indokolási, előzetes tájékoztatási kötelezettsége? Amennyiben igen, milyen részletezettséggel kell azt megtennie?

Kérdés: A munkáltatóhoz a GYES/GYED-ről visszatérő kismama a szabadságát kivéve munkába szeretne állni. A munkavállaló az Mt. 61. §-ának (3) bekezdése alapján kérte a munkáltatót, hogy a munkaszerződést az általános teljes napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítsa. A munkáltató működése több műszakos, a munkanap 05.45-kor kezdődik. A munkáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli a fenti szabály alapján, ám a munkavállaló munkaidejének beosztási joga a munkáltatónál van. A munkáltató beoszthatja-e a munkavállalót 05.45-ös kezdettel munkavégzésre? Ha a munkavállaló így nem tudja a gyermekét bölcsődében, óvodában elhelyezni a korai munkakezdési időpont miatt, hivatkozhat-e a munkáltató együttműködési kötelezettségének a hiányára, és így kérheti-e a 07.00–08.00 óra körüli beosztás szerinti munkavégzés kezdetét? A gyermek bölcsődei, óvodai elhelyezésének kérdéskörében mennyiben vizsgálhatja a munkáltató a munkavállaló házastársának, élettársának szerepét a bölcsődei, óvodai elhelyezés kapcsán? Továbbá, a munkáltatónál (fél)automata gépek üzemelnek. A munkavállaló feladata ezen gépek kezelése. Ha egy munkavállaló hiányzik, a rábízott gépeket más kollégák, például áthelyezéssel vagy túlóra elrendelése mellett csak ideig-óráig tudják kezelni. Hosszabb távon, akár 2-3 hét elteltével ez a fajta helyettesítés már a helyettesítő kollégára ró aránytalan terhet. A munkáltató hivatkozhat-e arra, hogy a berendezéseinek működtetése 8 órás munkaviszonyt igényel, azaz a visszatérő kismama négyórás foglalkoztatása a munkáltató számára azt jelenti, hogy az adott gépet az adott műszakban 50%-os kihasználtsággal tudja csak működtetni? Ez megalapozhat-e egy munkaviszony-megszüntetést?

Kérdés: Intézményünknél több esetben előfordul, hogy határozott időre, helyettesítésre nevezünk ki alkalmazottakat. Ha például a határozott idejű kinevezés 2026. január 31-ig szól, de a helyettesített személy visszatérése miatt 2025. december 31-ig van a munkájára szükség, megszüntethető-e 2025. december 31-i hatállyal a jogviszonya? A megszüntetéssel kapcsolatban milyen kötelezettsége van az intézményüknek? Egyszerűen megszüntethető határozott idejű jogviszony december 31-ével? Az eredeti kinevezésben az szerepel, hogy a kinevezése előreláthatólag 2026. január 31-ig tart, de legfeljebb „XY” távolléte idejére szól. Ha egy határozott idejű kinevezést határozatlan tartamúvá teszünk még a próbaidő alatt, a kinevezés módosításába bele kell-e írni a próbaidőt, mely az eredeti kinevezésben szerepel?

Kérdés: Közös önkormányzati hivatal köztisztviselője szeptemberben tölti be a nyugdíjkorhatárt. Ezt követően nem szeretné fenntartani a jogviszonyát. Milyen formában és meddig szükséges jeleznie – kell-e egyáltalán jeleznie – a munkáltató felé, hogy nem kéri a továbbfoglalkoztatást? Közös megegyezéssel vagy felmondással célszerű megszüntetni a jogviszonyt? A felmentési idő hogyan alakul ebben az esetben?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 190. számában, a 3773. sorszámú kérdésre adott válaszukban megjegyzik, hogy a 102/1995. Korm. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerinti esetben – amikor a keresőképtelenségi állomány a két hetet meghaladja – a rendelet melléklete szerinti keresőképtelenségi igazolás legalább kéthetenként utólagosan kerül kiállításra (a vizsgálatra jelentkezés időpontját megelőző legfeljebb két hétre vonatkozóan), nem pedig a jövőre nézve (a vizsgálatra jelentkezést követő legfeljebb két hétre vonatkozóan). Fenntartandó-e ez az értékelés a hivatkozott kormányrendeleti jogszabályhely 2020., 2023. és 2024. évi módosításait (valamint a 102/1995. Korm. rendelet korábbi 8. számú mellékletének kivezetését) követően is? Amennyiben igen, mely jogszabályhely teszi indokolatlanná a két hetet meghaladó időtartamú keresőképtelenség esetén az Ebtv. 45. §-ának (3) bekezdésében foglalt magasabb rendű törvényi követelmény – miszerint keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően legfeljebb öt napra visszamenőleg igazolható – alkalmazását?

Kérdés: Mit tehet a munkáltató, ha a munkavállaló a saját döntése alapján kiadható hét munkanap szabadságáról nem hajlandó nyilatkozni? Írásban felszólítottuk, e szabadságnapok kiadásáról nyilatkozzon november 25-ig, hogy tervezni tudjunk az év végi feladatkiosztás kapcsán, de ennek nem akar eleget tenni, felháborodott a levélen is. Mit tehetünk?

Kérdés: A Púétv. hatálya alá tartozó pedagógus gyakran előforduló keresőképtelensége után, a munkába állást követő egy hét elteltével sem mutatta be a keresőképtelenséget igazoló orvosi iratot. Jelen esetben két nap távollétről van szó. Meddig kell szóban/írásban felszólítani a pedagógust arra, hogy tegyen eleget a kötelezettségének? A munkába állást követően mi az a határidő, amíg le kell adnia a keresőképtelenséget igazoló iratot? Mikortól számíthat ez a két nap igazolatlan távollétnek, alapot adva az esetleges rendkívüli felmentésnek?

Kérdés: A munkáltató – húsz év elteltével – azonnali hatállyal felmondott egy business operations vezető munkavállalójának azért, mert tíz nap alatt több alkalommal elhagyta a munkahelyét bejelentés és engedély nélkül. A munkaszerződésben az egy műszakos munkarend és a heti negyven óra munkaidő került rögzítésre. A munkáltató a távollétek időtartamának díjazását levonta a fizetéséből, majd azonnali hatállyal felmondott. Aránytalannak (ezzel együtt jogellenesnek) minősíthető-e ez a munkáltatói intézkedés úgy, hogy korábban is előfordult, engedélykérés nélkül elhagyta a munkahelyét a munkavállaló, de soha nem ment a munka rovására, és soha senki ezt nem kifogásolta, bár nyilvánvalóan volt erről tudomásuk? A távollétek soha nem befolyásolták a munkavégzést, és a munkáltató elégedett volt a munkavállaló teljesítményével. Így megvalósult-e az azonnali hatályú felmondás indokaként fennálló kötelezettségszegés? A munkáltató nem adott előzetes figyelmeztetést, írásbeli felszólítást, más munkajogi szankciót nem alkalmazott, bár bérlevonás történt. Az azonnali hatályú felmondás aránytalan intézkedés volt? Az eljárás a kettős értékelés tilalmába ütközött?

Kérdés: Egyik dolgozónk 2024. december 3-án otthon balesetet szenvedett, aminek következtében eltört a lába. Azóta is betegállományban van, de nagyon problémás, mert az orvosi igazolásért könyörögni kell, nem veszi fel a telefont, semmiben nem együttműködő. Április vége óta nem is adott le igazolást, és nem jelentkezik. Tudjuk, hogy ha felmondunk, a felmondási idő a betegállományból visszatérés után indul, de ilyen esetben, amikor nem elérhető a dolgozó, és a hívásokra nem reagál, orvosi igazolása nincs több mint egy hónapja, mit lehet tenni?