Mind a munkaügyi központok, mind a cégek igyekeznek elébe menni a szükséges rossznak, tervezni, felkészülni a változások következményeire. Ehhez vannak a központilag szervezett, támogatott eszközök.
Fogódzók az újrakezdéshez
A jogszabályok külön rendelkeznek a csoportos létszámleépítés esetén követendő eljárásról, a támogatási lehetőségekről. A munkáltatónak kötelessége az alkalmazottakat tájékoztatni, képviselőikkel tanácskozni a leépítésben érintettek számának, a kockázatok mérséklésének, a foglalkoztatottaknak nyújtandó segítség módjáról. Támogatásban részesülhetnek a munkavállalók az átképzéshez, a munkahelyek megőrzéséhez, ha a munkáltató nehézségei csak átmeneti jellegűek, áthidalhatóak.
Ha a létszámleépítés biztosan nem kerülhető el, a Munkaerő-piaci Alap (MPA) terhére források igényelhetők az újrakezdéshez. Ilyen esetekben a munkaügyi központok kihelyezett kirendeltséggel, egyénre szabott szolgáltatásokkal, valamint aktív támogatásokkal – elhelyezkedés esetén a munkaadónak járó bér- vagy járulék átvállalása, útiköltség-térítés – segítenek. Ha már nincs más megoldás, felszámolás esetén a dolgozók bérének kifizetését a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia-alaprésze szavatolja akkor is, ha a munkáltatónak erre nincsenek forrásai.
Emellett létezik az úgynevezett munkába helyezést elősegítő bizottság. Ha munkáltató kénytelen az alkalmazottai egy részétől megválni, akkor ezzel a módszerrel az elbocsátott emberek esélyt kaphatnak ahhoz, hogy viszonylag zökkenőmentesen újra munkát találjanak maguknak.
Munkahelyi interjú
A munkaügyi tárca szerint a létszámcsökkentés mértékét, összetételét és időbeni ütemezését meghatározó gazdasági döntés kizárólag a munkáltató feladata.
Ha a létszámcsökkentés hatásainak kezelésére a munkaadó támogatást szeretne igénybe venni, és annak felhasználása során hajlandó együttműködni a munkaügyi központtal, akkor bizonyos munkatörvénykönyvi előírásoknak kell eleget tennie - mondja Székely Judit, a munkaügyi tárca szakállamtitkára. A módszer viszont nem vizsgálja a fenti döntés előzményeit, meghozatalának körülményeit, legfeljebb akkor, ha a munkaadó vagy a munkavállalók képviselői a létszámleépítés szabályos lebonyolításához valamilyen előzetes jogi tanácsadást, szakmai segítséget kifejezetten igényelnek.
Az eljárás kizárólag arra koncentrál, hogy a döntést követően azok, akik immár biztosan elveszítik eddigi munkahelyüket, a munkáltatótól – 30 nappal a felmondás közlése előtt - kapott előzetes, írásos értesítéstől kezdve igénybe vehessék a munkaügyi központ és kirendeltségei, valamint az általuk koordinált más külső szervezetek szolgáltatásait, és e korai szakaszban már alkalmazható aktív eszközeit - mondja a szakember.
A különböző elhelyezési programok, illetve az azok keretében alkalmazandó szolgáltatások, támogatások megtervezése érdekében a létszámcsökkentésben érintett valamennyi munkavállalóval részletes interjú készül a munkahelyén. Székely Judit szerint ebben a munkaügyi központ szakembereit segítik a létszámcsökkentést végrehajtó munkáltató munkatársai, valamint az ott működő munkavállalói érdekképviseletek vezetői. S néhány fontosabb szolgáltatást igénybe lehet venni. Ezek a munka- és az álláskeresési tanácsadás, az elhelyezkedést elősegítő jövőterv munkaerő-piaci szakemberrel történő közös elkészítése, illetve a rehabilitációs és a pszichológiai tanácsadás.
Bejelentett "karcsúsítás"
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adatai szerint 2006 első félévében 25 százalékkal kevesebb munkavállaló tervezett elbocsátását jelezték előre a cégek, mint az azt megelőző évben. A statisztika szerint a csoportos elbocsátásokban érintett létszám már második éve csökkenést mutat. Az elmúlt öt évben, 2004-ben jelezték a cégek a legnagyobb mértékű leépítéseket, amely az első hat hónap alatt összesen több mint 20 ezer főt érintett. Ezzel szemben 2006 első félévében "mindössze" 12,8 ezer fő szerepelt a leépítési bejelentésekben.
A tömeges létszámleépítések területi megoszlása a foglalkoztatási arányokat követi: a létszám 20 százalékát a központi régióból jelentették, a legkevesebb elbocsátás a dél-alföldi régióban várható. A foglalkoztatottakhoz viszonyított arányok a fejlettebb dunántúli régiókban magasabbak, mint az ország keleti felében, de a különbség nem jelentős. Ez azt jelzi, hogy a leépítések nem köthetők egyértelműen az ország nyugati felében letelepedett multinacionális vállalatokat jellemző fokozott létszám-racionalizáláshoz. A szerkezetváltásban érintett gazdasági szervezetek területi elhelyezkedése kiegyensúlyozott képet mutat.
Az ágazati megoszlásra változatlanul a feldolgozóipar túlsúlya jellemző. A 2006. első féléves bejelentések közel 70 százaléka a feldolgozóipart érintő átalakuláshoz kapcsolódik. A bejelentett létszám közel azonos nagyságú, mint az azt megelőző években. Növekedés egyedül a mezőgazdaságban volt tapasztalható a korábbi, kétségtelenül alacsony bázisához képest. A legnagyobb mértékű változás a szolgáltatási szektort érintette, ahol az ezt megelőző év hasonló időszakához képest 60 százalékkal kevesebb munkavállaló tervezett elbocsátását jelezték a cégek. A 2,8 ezres létszám a korábbi évekhez viszonyítva is alacsonynak számít.
Ingyenes szolgáltatások
A "kínálatban" az állami szervezetek álláslehetőségeinek rendszeres közreadása, valamint a különböző álláskeresési módszerek, technikák, illetve a munkaadóval való tárgyalási formák oktatása is szerepel. Miként a képzési és átképzési tanácsadás, ezek pénzügyi támogatásának lehetőségei és feltételei, a képző szervezetek tanfolyamainak közzététele és a speciális képzési igények kielégítése. Van munkajogi tanácsadás, nyugdíjazással, munkanélküli- és szociális ellátásokkal kapcsolatos tájékoztatás, vállalkozási információk átadása. Hasonlóképpen pénzügyi, adózási, könyvelési és társadalombiztosítási ismeretek oktatása vállalkozni szándékozóknak, illetve külföldi munkaközvetítés vagy egyéb, a helyzethez és az igényekhez szabott szolgáltatás megszervezése.
Mindezen lehetőségeket ingyen vehetik igénybe a munkát keresők, túlnyomó részben a munkaügyi kirendeltségeken, valamint – a munkaügyi központtal kialakított együttműködés alapján – közvetlenül a munkahelyen. A létszámcsökkentést végrehajtó munkaadó egymillió forintnyi vissza nem térítendő támogatást igényelhet a munkaügyi központtól az olyan más, külső állami és magántanácsadó szervezeteknél, alapítványoknál elérhető szolgáltatások finanszírozására, amelyeket a munkaügyi szervezet nem tud megadni, azonban azok mégis segítséget nyújthatnak az érintettek elhelyezkedéséhez – részletezte Székely Judit.
Együttműködő partnerek
A szolgáltatások gyors és célirányos alkalmazásának feltétele, hogy a létszámleépítésben – illetve az annak hatásaként kialakult foglalkoztatási válsághelyzet kezelésében – érintett felek mintegy 2-6 hónapig hatékonyan együttműködjenek.
Ennek különböző fázisai vannak. Először a foglalkoztatónál – a munkaügyi központ, illetve a kirendeltségek szakembereinek segítségével – a program elvi elfogadtatására kerül sor a munkaadói és munkavállalói képviselőkkel, majd ezt követően az együttműködési megállapodásra. Ez utóbbiban a három partner, a munkaadó, a munkavállalók képviselete és a munkaügyi központ teljes konszenzust vállalva kijelenti, hogy minden tőlük telhető segítséget megadnak az önhibájukon kívül állásukat vesztett embereknek. A megállapodás aláírásába szükség esetén be lehet vonni más szervezeteket is: a helyi önkormányzatokat, a vállalkozásfejlesztő szervezeteket, illetve a kamarákat.
A megállapodást aláíró szervezetek delegáltjaiból a munkáltatónál ideiglenesen működő, úgynevezett munkába helyezést elősegítő bizottságot hoznak létre, amelynek feladata a szolgáltatások megszervezése.
A grémium rövid, lényegre törő kérdőív segítségével – amelyet szigorúan bizalmasan kezel - tájékozódik az elbocsátani kívánt, illetve elbocsátott alkalmazottak fontosabb adatairól, igényeiről, adottságaikról, motiváltságukról és arról, mi érdekli őket.
A szakállamtitkár szerint senki sem köteles a bizottsággal együttműködni, de segíteni nyilvánvalóan annak lehet, aki azt igényli. A testület az elbocsátottak speciális igényei alapján megtervezi, majd egyéni vagy csoportos formában megszervezi a humán szolgáltatásokat. Végül a testület rendszeresen tájékoztatja tevékenységéről az elbocsátandó munkavállalókat. Megfelelő ismertetéssel felkínálja, elérhetővé teszi szolgáltatásait az érintettek körében.
Ügyfélszolgálati iroda
Ha a munkaügyi központ vagy kirendeltségeinek lehetőségei adottak – és arra vállalkoznak, s azt a munkáltató igényli –, a munkahelyre kihelyezett ügyfélszolgálati irodát vagy információs központot is létre lehet hozni. A bizottság figyelemmel kíséri az elbocsátottakat, minden lehetséges és igényelt segítséget folyamatosan megadva számukra az új munkahely megtalálásához vagy vállalkozóként való boldogulásukhoz.
A munkába helyezést segítő szervezet működésének finanszírozására a munkáltató maximum egymillió forint egyszeri, vissza nem térítendő támogatást igényelhet a munkaügyi központtól. Utóbbi szolgáltatásai ingyenesek. A munkavállalók szervezett átképzésének támogatására a központ külön keretéből igényelhető forrás. A kérelem benyújtásához szükséges útmutatót, adatlapot a munkaügyi központ térségi foglalkoztatási tanácsadójától lehet kérni; segítséget a foglalkoztatási tanácsadó nyújt.
Bár a jogi szabályozás szigorú keretek közé szorítja a létszámleépítés módjait, ha az "áramvonalasítás" parancsa elhangzik, csak idő kérdése, és a folyamat beindul. Ismeretes formák ilyenkor a korengedményes nyugdíjazás, az ideiglenes leépítés, az újrapályáztatás, az önkéntes távozást ösztönző programok, kevésbé ismeretes pedig "a gondoskodó leépítés" szervezeti keretei közé beépülő outplacement.
Munkahelyteremtés és létszámbővítés
Az ÁFSZ 2002 óta gyűjt területi információkat a legalább 10 fős munkahelyteremtésekről és létszámbővítésekről. Az újonnan létesített munkahelyek és a legalább 10 fős létszámbővítések száma összességében emelkedő tendenciát mutatott az elmúlt néhány évben. Ezen belül a meglévő gazdasági szervezetek létszámbővítése a meghatározó, a foglalkoztatás növekedésének 85-90 százaléka erre vezethető vissza. Ezzel szemben a foglalkoztatás bővítésében az újonnan alapított vállalkozásoknál létrehozott állások csak mintegy 10-15 százalékos arányt képviselnek, ráadásul a feltárt új munkahelyek száma és az ott foglalkoztatott létszám is csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy komoly foglalkoztatásnövekedést a működő vállalkozások létszámbővítése eredményezhet.
A létszámleépítések és a létszámfelvételek egyenlege rendre pozitív. Ez azzal magyarázható, hogy utóbbiak lényegesen több gazdasági szervezetet érintenek, mint a tömeges elbocsátások. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a megfigyelt vállalati kör egyik irányú munkaerőmozgás esetében sem teljes körű. A pozitív egyenleg 2005-ben nagyobb volt, mint az azt megelőző két évben, ami arra utal, hogy ha lassan is, de javul a gazdaság természetes munkahelyteremtő képessége.
Gondoskodó elbocsátás
Egyes cégek felismerték, hogy a létszámleépítés bizonytalansága és fenyegetettsége károsan hat a teljesítményekre is. Tapasztalták, hogy az elbocsátás és a vele járó sokk traumát okoz nemcsak az elbocsátottnak, de az elbocsátónak is. Az egész szervezet megsínyli, ha a foglalkoztató az egzisztenciális bizonytalanságot nem mérsékli, a cégnél maradottak munkakedvét nem billenti újra egyensúlyba, és ha arculatát nem "sminkeli" emberibbé – ezért terjedt el a világban néhány évtizede a gondoskodó elbocsátás.
Az outplacement program a menesztett alkalmazottak elhelyezkedési esélyeinek javítására készült. A feladat az első fázisban lélektani: a menesztett emberek önértékelését igyekszik helyreállítani, majd valamiféle "pozitív" szemléletet próbál kialakítani bennük. A következő fázisban a beszélgetések során – melybe karrier-tanácsadást is beépítenek – új célkitűzéseket fogalmaznak meg, végül az álláskeresés, önéletrajzírás, interjúzás fortélyaira okítják őket. A procedúra ritka esetben kiegészülhet végkielégítéssel is. A 2-3 hónapos programot, amely elméletileg felkészítheti a munkavállalókat az "új életre", külső hivatásos cégek vezénylik le.
Az outplacement a II. világháború után alakult ki az Egyesült Államokban. Célja a frontról visszaérkezett és leszerelt katonák integrálása volt, akik nehezen tudtak beilleszkedni a megújult gazdasági környezetbe. A maihoz hasonlóvá csak a 60-as évek munkahelyi leépítései után vált.
A hazai vállalatok közül elsőként a Matáv ajánlott fel 2001-ben outplacement szolgáltatást a távozó munkatársaknak. Az elbocsátottak több mint 70 százaléka élt is a társaság által finanszírozott segítséggel. A helyzetelemző kérdőív kitöltésével felmérték szociális hátterüket, végzettségüket és aktuális képességeiket, illetve elvárásaikat; majd munkaerő-piaci tréningen készítették fel őket az állásváltoztatásra, -keresésre. Hat hónap után a munkát találók aránya 33 százalék volt. Az el nem helyezkedettek számára újabb kiegészítő tréninget indítottak a kudarcélmény feldolgozására és rejtett képességeik felfedezésére.
Képzés, foglalkoztatás
A dunaújvárosi önkormányzat számára mintául szolgálható vasműnél is kidolgozott és alkalmazott e rendszer: a Dunaferr Rt., illetve az itt létrehozott Acélalapítvány és az általa alapított gazdasági társaság, a DMG Munkaerő Kölcsönző Kft. példája nyomán.
Mádlné dr. Maár Ilona humánigazgató szerint csak a munkáltató, a szakszervezet és a munkavállalók szövetségével képzelhető el az outplacement. A szakszervezet nem állhat ellent, mert akkor nem lehet megvalósítani a szisztémát.
A munkavállalók a munkahelyük állományában maradnak 45 napig, vagy akár egy évig foglalkoztathatják őket, s a többiekkel azonos járandóságot kapnak. "Ha nem lépünk időben, akkor később durvábban zajlik a folyamat", utalt az időhúzás veszélyeire. A munkavállalónak meg kell hagyni a döntés lehetőségét, de azt is tudatni kell vele, hogy ez a rendszer nem képes azt nyújtani, amit a munkahelye, ám sokkal jobb, mintha utcára kerülne – mondta a vezető.
A foglalkoztatásban fontos lépés lenne a részmunkaidős tevékenység törvényi hátterének rendezése, ugyanakkor a foglalkoztatási rendszerben is új stratégiát kellene kialakítani, hiszen a nemzetközi társaságok szerződési moratóriuma letelik, s vagy embereket bocsátanak el, vagy felszedik sátorfájukat, s odébb állnak.
A városban működő Acélalapítvány évente kétszáz főt tud segíteni, amely egy évig, illetve még egy évre meghosszabbíthatóan képes vállalni az állástalanok "rendszerben tartását", akik ez idő alatt ingyen tanulhatnak, miközben átlagkeresetük nyolcvan százaléka megilleti őket. Az alapítványtól távozók hetvenhárom százaléka tudott elhelyezkedni, s eddig több mint négyszáz embert támogattak. A munkavállaló csak a képzettségének és egészségügyi állapotának megfelelő munkát köteles elfogadni, mások mellett ebből adódik, hogy a foglalkoztatottak aránya hatvan-hetven százalék körül mozog a kft.-nél, ahol folyamatosan 450-500 körül alakul a létszám.
Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke általában beszél az elhelyezkedési gondokról. Szerinte miután a munkaerőhiány ma már legalább akkora probléma, mint az állástalanság, mindinkább a képzések támogatása segítheti az elbocsátott dolgozók helyzetének rendezését.
Kétirányú támogatás
Az elnök kétirányú támogatásban gondolkodik, egyrészt a munkavállalókat, másrészt a munkaadókat is aktívabban segítené abban, hogy munkaerőt találjanak. Rolek Ferenc szerint az információáramlásnak kellene javulnia az állami apparátus, illetve a munkahelyek között. A vállalkozások jelentős része ugyanis még mindig nincs tisztában a lehetőségekkel.
Lényeges, hogy a támogatás egyszerűbbé váljék, s mind kisebb bürokráciával oldódjon meg a probléma. Nem szerencsés a folyamatos változás, hiszen emiatt nehezebb hosszú távú elkötelezettségre rávenni a munkaügyi hivatalokat – mondja a szövetség elnöke. Véleménye szerint továbbra is korlátozott, hogy milyen vállalati képzéseket támogatnak a programok: ha államilag elismert szakképesítéshez kötik, akkor ez bonyolítja a helyzetet. Jellemzően nem az alapozó, hanem a speciálisabb felkészítésre lenne szükség. Nem beszélve arról, hogy rengeteg a bürokratikus teher és hosszú az átfutási idő.
Néhányan a munkavállalók közül is megpróbálnak elébe menni az eseményeknek. Legalábbis Tamási Ildikó, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ vezetője ezt tapasztalja. A salgótarjáni szolgáltatócentrumba eddig ötvenen tértek be – főként a szociális, a munkaügyi és az egészségügyi szakigazgatásban dolgozók. Közülük még senki nem kapta meg felmondólevelét, de már tájékozódnak, hogy milyen esélyük van az elhelyezkedésre. A legnagyobb gondnak az ígérkezik – mondja az igazgató –, hogy az érintettek többsége évtizedek óta nem kényszerült munkahelyváltásra. A másik, hogy nem beszélnek nyelveket.
Nemzetközi tendenciák
A létszámbővítések hazai statisztikai megfigyeléséhez hasonló módszert alkalmazva gyűjt adatokat az EU tagállamaiból az Európai Szerkezetváltási Monitor. A tavalyi első negyedéves jelentés is alátámasztja, hogy a gazdasági szerkezetváltás a régi tagállamokban döntően létszámcsökkenést eredményez, míg az úgynevezett feltörekvő országokban a globális folyamatot inkább munkahelyteremtés jellemzi. A legnagyobb létszámbővítéseket Lengyelországból, Romániából, Nagy-Britanniából, Csehországból, Bulgáriából és Szlovákiából jelezték. (Magyarországon 2006 első negyedévében nem volt olyan nagyobb létszámot érintő munkahelyteremtés, amely bekerült az adatbázisba). A gazdasági tevékenységek expanziója elsősorban a következő 4 nemzetgazdasági ágat érinti Európában: feldolgozóipar, ingatlanközvetítés és gazdasági szolgáltatások, szállítás-távközlés, valamint kereskedelem.
A létszámbővítéssel szemben a legtöbb nagy létszámú elbocsátás bejelentésére Nagy-Britanniában, Németországban és Franciaországban került sor tavaly, az első negyedévben. Az ismertté vált elbocsátások száma az azt megelőző negyedévhez képest 23 százalékos növekedést mutat Európában. Összehasonlításképpen: az európai trenddel ellentétben Magyarországon, ugyanezen időszak alatt 15 százalékkal csökkent a bejelentett csoportos elbocsátásokban szereplők száma.
Tízezer foglalkoztatott közül 5,56-ot érintettek a legalább 100 fős elbocsátások a nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarországon, 2006 első negyedévében, ami megfelel a legtöbb európai országban megfigyelt értéknek. Az ismertté vált elbocsátások nagyságrendje Romániában és Szlovéniában volt a legnagyobb ebben az időszakban.
