A lisszaboni EU-csúcson megfogalmazott fő gazdasági cél szerint 2010-re az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, újabb munkahelyek megteremtésére és a nagyobb társadalmi kohézióra. E célok megvalósításának egyik, jelentős tényezője, hogy az EU állam- és kormányfői 2000 júniusában elfogadták és közzétették a Kisvállalkozások Európai Chartáját, amelyet 2002 áprilisában a Mariborban rendezett konferencián az összes tagjelölt ország, köztük Magyarország is aláírt, ezzel vállalta, hogy a csatlakozás napjától maradéktalanul alkalmazza a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó uniós elveket és szabályokat.
Működési feltételek
Az uniós filozófia szerint a szakpolitikai intézkedések legfőbb elve, hogy "kicsiben gondolkodunk először". Ezért támogató környezetet kell kialakítani a kisvállalkozások és a vállalkozási tevékenység számára. Ahhoz, hogy az aláírók (azaz az öszszes tagállam és a tagjelöltek is: jelenleg 34 állam) e környezetet egységes koncepció szerint határozhassák meg, a Charta leszögezte azokat az elveket, amelyek alapján a kisvállalkozások helyzete javítható az Európai Unión belül. E szerint az aláírók ígéretet tesznek arra, hogy
– erősítik az innovációs és a vállalkozói szellemet;
– megteremtik a vállalkozói tevékenységet segítő szabályozási, adóügyi és adminisztratív keretet, javítják a vállalkozók helyzetét;
– a legkevesebb terhet jelentő, az alapvető célokkal összhangban álló követelmények alapján segítik a piacra jutást;
– támogatják a legjobb kutatási és technológiai eredmények elérését;
– javítják az anyagi forrásokhoz való hozzájutást a vállalat teljes életciklusán keresztül;
– folyamatosan javítják teljesítményüket annak érdekében, hogy az EU az egész világon a legkedvezőbb környezetet teremtse meg a kisvállalkozásoknak;
– figyelnek a kisvállalkozások szavára;
– előmozdítják a kisvállalatok legmagasabb szintű támogatását.
Cselekvési irányok
A Kisvállalkozások Európai Chartája 10 fő cselekvési irányt határozott meg annak érdekében, hogy a tagországok ezek mentén, a kisvállalkozások igényeinek figyelembevételével munkálkodjanak a megfelelő vállalkozási környezet kialakításán. Ezek a cselekvési irányok:
– A vállalkozások oktatása és képzése, amely szerint az üzleti és a vállalkozási igények általános ismeretét minden iskolai szinten tanítani kell. Az ez irányú konkrét tananyagot az oktatási tervek szerves részévé kell tenni. Ösztönözni, támogatni kell a fiatalok vállalkozási törekvéseit.
– Meg kell teremteni a vállalkozások létrehozásának olcsóbb és gyorsabb feltételeit. Azokat az országokat, ahol az új cégek engedélyezési eljárása a leghoszszadalmasabb és a legbonyolultabb, ösztönözni kell arra, hogy utolérjék a leggyorsabbakat. Szélesíteni szükséges a bejegyeztetéshez történő on-line hozzáférés lehetőségét.
– Jobb törvénykezést és szabályozást kell bevezetni. A nemzeti csődtörvényeket a helyes gyakorlat fényében át kell értékelni. Nem kevésbé fontos, hogy a nemzeti és közösségi szintű szabályozásokat átvilágítsák abból a célból, hogy fel lehessen mérni azok hatását a kisvállalkozásokra. E gazdálkodói kört mentesíteni lehet bizonyos szabályozási kötelezettségek alól.
– Hozzáférhetővé kell tenni a szakmai ismereteket, melynek során törekedni kell arra, hogy a szakképzési intézmények – a házon belüli képzési rendszerekkel kiegészítve – megfelelő, a kisvállalkozások szükségleteihez igazodó szakmai ismereteket, továbbá az egész életre szóló szakképzést és tanácsadást nyújtsanak.
– Az on-line hozzáférést javítani szükséges. E tekintetben az Európai Bizottságnak példát kell mutatnia a tagországok közigazgatási hatóságai számára azért, hogy növeljék az elektronikus úton történő kommunikációt a kisvállalkozói ágazattal. Ily módon a vállalatok az interneten keresztül, vagyis gyorsabban és olcsóbban kaphatnak tanácsokat, juthatnak információkhoz, készíthetnek kérvényeket, nyújthatnak be adóbevallást.
– Fontos az egységes piac jobb kihasználása. Ennek során a Bizottságnak és a tagállamoknak folytatniuk kell a felhasználóbarát, valódi belső piac megvalósítását célzó reformokat az Unión belül a kisvállalkozások számára kritikus területeken, beleértve az elektronikus kereskedelmet, a távközlést, a közműveket, a közbeszerzést és a határokon átnyúló fizetési rendszereket. Emellett olyan versenyszabályokat kell alkalmazni, amelyek lehetővé teszik mind a tisztességes feltételek közötti versenyt, mind az új piacokra való bejutás esélyét.
– Törekvés továbbá, hogy az adó- és pénzügyek hangsúlyosan jelenjenek meg a fő cselekvési irányok között. E területen a Charta kimondja, hogy az adózási rendszereket alkalmassá kell tenni arra, hogy honorálják a sikert, ösztönözzék a vállalkozások létrehozását, kedvezményezzék bővülésüket és munkahelyteremtő képességük növelését. A kisvállalatok pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutása érdekében az Európai Unió vállalta, hogy megszünteti a páneurópai tőkepiac létrehozásának, valamint a Pénzügyi Szolgáltatások Akcióterve és a Kockázati Tőke Akcióterv megvalósításának akadályait, kialakítja a hitelhez és a vállalkozói tőkéhez való hozzájutás megfelelő feltételeit, illetve javítja a strukturális alapokhoz való hozzájutás lehetőségét.
– A kisvállalatok technológiai teljesítményének erősítése terén elő kell segíteni, hogy az e célt szolgáló, már meglévő programok eljussanak az érintettekhez, illetve erősödjék a vállalkozások képessége új, korszerű technológiák alkalmazására. Az Unió ösztönzi a technológiai és tudományos együttműködést a különböző méretű vállalatok, illetve a kisvállalatok, valamint a felsőoktatási és kutatási intézmények között, és vállalja, hogy a minőségi és minősítési rendszereket a kisvállalkozásokhoz igazítva alakítja ki.
– A sikeres e-üzleti (e-business) modell és a hatékony kisvállalati támogatás érdekében olyan információs és támogatási rendszereket, hálózatokat és szolgáltatásokat kell létrehozni az Unióban, amelyek révén a mentorok és üzleti szponzorok segítsége és támogatása könnyen hozzáférhetővé és elérhetővé válik az EU egész területén internetes weboldalakon keresztül is, kihasználva a Kis- és Középvállalkozások Európai Megfigyelőrendszerét.
– A kisvállalati érdekek erősebb, hatékonyabb képviseletének kialakítása uniós és nemzeti szinten annak vizsgálatát feltételezi, hogy miként képviselik a kisvállalatok érdekeit uniós és nemzeti szinten, különös tekintettel a szociális párbeszéd csatornáira.
Gyakorlati tapasztalatok
Az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a fenti célokat a nemzeti vállalati politikák koordinálásával éri el, felhasználva számos közösségi programot és kezdeményezést is. A Bizottság évente ellenőrzi a program megvalósítását, az értékelésre pedig a tavaszi csúcstalálkozókon kerül sor.
A Kisvállalkozások Európai Chartájáról szóló megállapodás érvényesülését azonban nem csupán az éves értékelések során követik figyelemmel, hanem a témával összefüggésben rendezett konferenciák keretében is. Az első ilyen szakmai összejövetel a maribori volt 2002-ben, amelynek legfontosabb eredményét az akkor még tagjelölt országok – köztük Magyarország – Chartához való csatlakozása jelentette.
A 2003-ban megrendezett tallinni konferencia azt a célt fogalmazta meg, hogy a csatlakozó országok a tagállamokkal közösen folytassanak párbeszédet arról, milyen erőfeszítések szükségesek a valóban "barátságos" üzleti környezet kialakításához a kisvállalkozások számára. Ennek érdekében a konferencia "Strukturális Alapok hasznosítása a kisvállalkozás-politikában", az "Indikátorok, mérés (benchmarking), előirányzatok", a "Fejlesztéspolitika és vállalkozói kedv", valamint a "Cél: a jobb szabályozás" című témaköröket vitatta meg.
Ez év június 29-én és 30-án, Dublinban – a tallinni megbeszélések tapasztalatait is felhasználva – került sor a Kisvállalkozások Európai Chartájáról rendezett harmadik konferencia megrendezésére. Az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága és az Unió soros elnökségét betöltő Írország által szervezett megbeszélés homlokterében mindenekelőtt a már alkalmazott, gyakorlati módszereknek a bemutatása állt, melyeket a legutóbbi éves Charta Beszámoló körvonalazott. A konferencia fő témaköreit a Chartának azon prioritásai képezték, melyek az elmúlt év kiemelt kérdései voltak. Így
–a pénzeszközökhöz való hozzáférés, különös tekintettel a kockázati tőkére és a mikrokölcsönökre;
– innováció és a technológiai transzfer;
– kisvállalkozások és az érdekegyeztetés.
Az ez évi Charta Beszámoló néhány kiemelt kérdésköre ugyancsak a panelbeszélgetés témáját képezte. A 2004. év három új prioritása: a vállalkozók képzése és továbbképzése; jobb szabályozás, különösen a csődjog és a hatásvizsgálatok területén; a szakképzés hiányosságainak felszámolása, különös tekintettel a műszaki területekre.
Közös projektek
A konferencián először vett részt mind a 34 aláíró ország képviselője. A közel 250 résztvevő a nemzeti és helyi kormányzatok, az üzleti érdekképviseletek, valamint az egyes vállalkozások delegáltjai voltak, s az EU-tagállamokból, Norvégiából, a kandidáns országokból (Románia és Bulgária), valamint az EU-s szóhasználatban a Nyugat-Balkánnak nevezett, a jövőben EU-s tagságra aspiráló európai országokból (például Horvátország) érkeztek.
A plenáris ülést Michael Ahern ír kereskedelmi miniszter nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy a Charta elmúlt négy esztendeje alatt számos konkrét eredménnyel dicsekedhet, de jó néhány kiaknázatlan lehetőséget is rejt. Kifejtette: az embereket új vállalkozások létrehozására kell ösztönözni, mégpedig oly módon, ahogyan azt az ír kormány tette.
Az Európai Bizottság nevében Ján Figel hangsúlyozta, hogy a Charta éves jelentéseiben bemutatott jó példák jelentősen segíthetik az európai kisvállalkozások működési környezetének fejlesztését.
Hans-Werner Müller, a Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetségének (UEAPME) főtitkára leszögezte, hogy a Charta a Lisszaboni Stratégia integráns része. Méltányolta, hogy az Európai Bizottság kis- és középvállalkozási megbízottat nevezett ki, és kifejezte azt a reményét, hogy ez a funkció az új bizottság időszaka alatt is fennmarad. A főtitkár értékelte, hogy a tagállamok egyre komolyabban veszik a munkát a Charta bizottságaiban. Konkrét intézkedéseket sürgetett a Charta 10 fejezete által körülírt témakörökben, melyeknek tartalmazniuk kell a tudományos és üzleti élet kapcsolatainak fejlesztésétől kezdve, a szakképzésre fordított nagyobb figyelmen keresztül az egységes piac jobb működésének segítéséig terjedő tevékenységet. Hans-Werner Müller úgy értékelte, hogy az adott területen a Kisvállalkozások Európai Chartája egyfajta "acquis communautaire"-ként működik.
Egyszerűbb elszámolás
A "Tanuljunk a jó gyakorlatokból" címmel rendezett szekcióban Signe Ratso asszony, az észt Gazdasági és Kommunikációs Minisztérium helyettes államtitkára azt a példát említette, amelyet Nagy-Britannia módszereiből vettek át a fejlesztéspolitika területén, s amely a kis- és középvállalkozások szükségleteinek mélyanalízisén alapul. Ugyancsak brit gyakorlat alapján, de a dán, holland és svéd tapasztalatok felhasználásával is dolgoznak jelenleg egy olyan módszertan kialakításán, amellyel a hatásvizsgálatok és az adminisztratív terhek csökkentése területén remélnek eredményeket. Észtország Dániával és Finnországgal is együttműködik egy közös projektben, amely a kisvállalkozások részvételét hivatott elősegíteni a szociális párbeszéd folyamatában.
Fermin Montero, a spanyol Ipari, Kereskedelmi és Turisztikai Minisztérium helyettes igazgatója ismertette az úgynevezett "Nueva Empresa" projektet, amit a vállalkozások alapításának meggyorsítása, a jogi procedúrák egyszerűsítése céljából indítottak. A program eredményeképpen egy adott társaság regisztrálási idejét 60 napról 48 órára sikerült leszorítani. Ugyanakkor a vállalkozások működésének első évében egyszerűbb elszámolási módszerek használatára és különböző támogatások igénybevételére is lehetőség nyílik. Az újonnan indulók számára adókedvezményekkel is megkönynyítik a kezdeteket.
A konferencia a továbbiakban négy munkacsoportban folytatta az eszmecserét, melyekben a Charta Beszámoló kiemelt kérdései köré csoportosították az előadásokat. Az első munkacsoportban, "a pénzeszközökhöz való hozzáférés, különös tekintettel a kockázati tőkére és a mikrokölcsönökre" témakörben hat résztvevő mutatta be a jó pénzügyi gyakorlatokat. Ezek legfontosabb tapasztalata az volt, hogy akkor lehet hatékony a kisvállalkozások segítése, ha a privát és közszféra közötti együttműködés jó.
A munkacsoport előadói többek között beszéltek a mikrovállalkozások számára kialakított exportgarancia-rendszer bevezetéséről (Észtország), helyi befektetési alapok működtetéséről (Franciaország), garanciaszövetkezetek alakításáról (Olaszország), a csúcstechnológiákat elterjeszteni hivatott kockázatitőke-társaságok alapításáról (Ausztria), illetve a hosszú lejáratú hitelek kihelyezésével foglalkozó alapok működéséről (Szlovénia).
A második munkacsoportban az "Innováció és technológiai transzfer" témakörben hangzottak el előadások. A gazdasági globalizáció korszakában az innovációnak kiemelt szerepe van a kis- és középvállalkozások versenyképességének javításában, s az e területen elért előnyök az egész európai versenyhelyzetre kihatnak. A munkacsoport előadói kiemelték, hogy ezzel a kihívással kizárólag akkor lehet sikerrel megküzdeni, ha azt a hatóságok, az állami szféra aktív részvétele mellett oldják meg.
Ágazati klaszterek
A szakértők bemutattak működő ágazatiklaszter-modelleket, példákat soroltak fel egyetemek és technológiai központok, valamint a valós, helyi igényeket felvonultató vállalkozások együttműködéséről. Az előadók kiemelték, hogy akkor van értelme az innovációs kutatásoknak és elméleti munkának, ha léteznek azok a mechanizmusok, amelyek képesek e tevékenység eredményeit integrálni a gyakorlatba. Ehhez sorra hozzák létre az inkubátorházakat, technológiai parkokat és az adaptációt segítő szolgáltatói hálózatokat. A vita során a résztvevők egyetértettek abban, hogy nem elsősorban a kutatásra fordított összegek növelésére, sokkal inkább arra van szükség, hogy pontosan identifikálják a termelés szükségleteit és megfelelő választ adjanak azokra, mégpedig úgy, hogy a rendelkezésre álló tudás átadását, adaptálását segítő módszereket alkalmazzanak.
A harmadik munkacsoport a "Kisvállalkozások és az érdekegyeztetés" témakörét tárgyalta. Ennek során Magyarország is bemutatta az Országos Érdekegyeztető Tanács működését, a kisvállalkozások érdekképviseleteinek részvételét az OÉT munkájában, valamint az ágazati párbeszédbizottságok rendszerét, melyen belül éppen a kisvállalkozások és az azokban dolgozó munkavállalók rendezett munkaügyi kapcsolatainak kialakítására nyílik lehetőség. A munkacsoport elnöke bátorította a tagországokat, hogy intenzívebben használják ki a konzultációs lehetőségeket a partnerekkel a Chartában foglaltak és egyáltalán az EU programjai megvalósítása során.
A negyedik munkacsoport a Charta egyéb, nem kiemelt területeivel foglalkozott. Az előadók bemutatták azokat az oktatási, képzési programokat, amelyeket – együttműködve a közép- és főiskolai szintű oktatási intézményekkel – kifejezetten a kisvállalkozások számára dolgoztak ki. Mások a tanácsadó szolgálatok kiépítésének fontosságát hangsúlyozták, illetve bemutatták azokat a módszereket, amelyekkel a vállalkozások adminisztratív terhei mérsékelhetők.
Állami beavatkozás nélkül
A konferencia második napjának plenáris ülésén került sor Leskó Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium osztályvezetője előadására. A magyar előadó bemutatta a Vállalkozásfejlesztési Tanács működését, amely lényegében egy tárcaközi munkabizottság, melyben 14 minisztérium, a két országos gazdasági kamara, valamint 6, kisvállalkozásokat képviselő gazdasági érdekképviselet foglalhat helyet. A további előadók azokat a terveket mutatták be, amelyeket kisvállalkozás-fejlesztési politikájuk megfogalmazása során munkáltak ki. Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott e témakörben a finn Vállalkozásfejlesztési Program igazgatója, Raimo Luoma, valamint Fatima Minguez Llorente, a spanyol Ipari, Kereskedelmi és Turisztikai Minisztérium munkatársa is.
A konferencián végül összefoglalták azokat a kérdéseket, amelyeket a Charta 2004-es beszámolója során kezelnek kiemelt témakörökként, s amelyekkel a jövő évi konferencián érdemben foglalkoznak.
A megbeszélések lezárásaként Mary Harney ír miniszterelnök-helyettes, gazdasági, kereskedelmi és foglalkoztatási miniszter kifejtette: a gazdaság működése akkor egészséges, ha az állam beavatkozása a lehető legkisebb. A legtöbb sikeres vállalkozás soha nem kap támogatást a kormánytól. Mindemellett kiemelte a Chartáról szóló jelentésben foglalt eredményeket, melyeket a műszaki és technológiai kreativitás, illetve a tehetség és a tolerancia következményeiként értékelt. Úgy fogalmazott, hogy ha 2010-re teljesíteni akarjuk a lisszaboni célkitűzéseket, akkor a legjobb emberekre van szükségünk, bárhonnan is jöjjenek. Reményét fejezte ki, hogy az ír elnökség időszaka új lendületet adott a lisszaboni folyamat sikeres befejezéséhez.
