Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a "Multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó alapelvek tripartit nyilatkozatának" kiadásával kíván módot találni arra, hogy a globalizáció a munkaerőpiac minden szereplője számára előnyökkel járjon. Ez a munka világában a szociális felelősségre vonatkozó egyetemes alapvető referenciapontot jelenti. A nyilatkozat alapelvei, amelyek a gazdasági és társadalmi fejlődést próbálják elősegíteni és kiszélesíteni, egy, az ILO által "szociális dialógusnak" nevezett folyamatba épülnek bele. Ezek az elvek a kölcsönös megértést, a részvételt, az átláthatóságot és a szociális felelősséget mozdítják elő, amelyek mind előfeltételei a globális és helyi szereplők és piacok közötti fenntartható partnerségnek.
A nyilatkozat céljai a nemzetközi munkaügyi alapelvekre támaszkodnak, és tisztességes munkát követelnek az összes országban, ahol multinacionális vállalatok működnek, illetve befolyással rendelkeznek. A nyilatkozatban foglalt kezdeményezések kiterjednek a vállalatpolitikára, a vállalati programokra és jelentésekre, a multinacionális vállalatok és a világszervezetek közötti megállapodásokra, valamint az ENSZ Globális Megállapodására (UN Global Compact). A nyilatkozat hatással kíván lenni arra, hogy milyen módon lehet kiépíteni a globális piacokon az üzleti, kormányzati és munkaügyi szervezetek közötti kapcsolatokat úgy, hogy azok egyrészt növeljék a profitot, másrészt figyelembe vegyék a munkavállalók jogait és a szociális-gazdasági fejlődést.
A nyilatkozat rendelkezései összefüggőek, és együtt alkalmazandók a célok és törekvések meghatározásakor. A bevezető szakaszok az önkéntes elvek alkalmazásának célját és hatályát határozzák meg, és hangsúlyozzák, hogy nem szükséges a multinacionális vállalatok pontos jogi definíciója a nyilatkozat elveinek elfogadásához. A nyilatkozat kettős, egymástól függő célja: a multinacionális vállalatok gazdasági és társadalmi fejlődéssel kapcsolatos pozitív hozzájárulásának ösztönzése, és a tevékenységükkel kapcsolatban felmerülő esetleges nehézségek mérséklése és megoldása. A nyilatkozat e cél megvalósítása érdekében felsorolja azokat az intézkedéseket és tevékenységeket, amelyeket a kormányok, a munkáltatói és munkavállalói szervezetek és multinacionális vállalatok alkalmazhatnak. Egyik fél sem tekinthető a nyilatkozat fő kezdeményezettjének, mivel az elveket úgy alakították ki, hogy azok az alapcél elérése érdekében a kölcsönös részvétel folyamatát ösztönözzék, amely a dinamikus vállalkozás és a szociális stabilitás közötti egyensúlyt hozza létre. Az elvek öt norma- és értékcsoportot fednek le, amelyeket globálisan fogadtak el, mégis alkalmazhatóak a helyi szociális normák és prioritások kontextusában is. Ezek az elvek alapvető nemzetközi munkaügyi normák elvárásaiból következnek, amelyek elsősorban a kormányzati kötelezettségekről szóló nemzetközi munkaügyi egyezményekben és a nem kötelező érvényű ajánlásokban találhatóak. Majdnem minden nemzetközi munkaügyi norma kizárólag állami (kormányzati) tevékenységet ír elő, de ezek lényegükből adódóan csak a munkáltatói és munkavállalói szervezetek, így a multinacionális vállalatok, valamint a helyi üzleti partnerek tevékenységei révén járhatnak sikerrel.
A genfi székhelyű Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa még 1977-ben fogadta el a nyilatkozatot, amelyet 2000-ben módosítottak. Ebben felkérik az ILO tagországainak kormányait, az érintett munkaadói és munkavállalói szervezeteket és a területükön működő multinacionális vállalatokat, hogy vegyék figyelembe az itt megfogalmazott alapelveket.
A multinacionális vállalatok kettős szerepe
A nyilatkozat leszögezi: a multinacionális vállalatok fontos szerepet töltenek be a legtöbb ország nemzetgazdaságában és a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A kormányok, valamint a munkavállalók és a munkaadók, illetve szervezeteik egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a multinacionális vállalatok iránt.
Közvetlen nemzetközi befektetésekkel és egyéb eszközökkel ezek a vállalatok jelentős hasznára lehetnek a hazai és a befogadó gazdaságoknak, hiszen segítik a tőke, a technológia és a munkaerő lehető leghatékonyabb hasznosítását. A kormányok által kialakított fejlesztési politika keretrendszerében a multinacionális vállalatok segíthetik a gazdasági és jóléti problémák megoldását, az életszínvonal javítását és az alapigények kielégítését; az alapvető emberi jogok, például az egyesülés szabadsága és más szabadságjogok érvényesítését.
Másrészt azok a lépések, amelyeket a multinacionális vállalatok tettek és tesznek tevékenységük nemzeti kereteket meghaladó kiterjesztésére, a gazdasági potenciál koncentrációjával való visszaélésekhez vezetnek, és ellentétesek a nemzetközi gazdaságpolitikai célkitűzésekkel, valamint a munkavállalók érdekeivel. Ezenkívül a multinacionális vállalatok összetett jellege és a változatos struktúrák, tevékenységek és gazdaságpolitika egyértelmű áttekintésének nehézségei aggodalomra adhatnak okot a hazai és befogadó országokban egyaránt.
A nyilatkozat céljai
Egyértelmű szándék a multinacionális vállalatok gazdasági és szociális fejlődéssel kapcsolatos pozitív hozzájárulásának ösztönzése és a tevékenységükkel kapcsolatban felmerülő esetleges nehézségek mérséklése és megoldása, különös tekintettel az új gazdasági világrend felállítására vonatkozó ENSZ-határozatra. A cél megvalósítását segíthetik többek között a kormányok megfelelő törvényei és módszerei, intézkedései és lépései, valamint a kormányok és a munkaadói, illetve a munkavállalói szervezetek együttműködése.
A nyilatkozatban megfogalmazott irányelveket a hazai és a befogadó államok kormányai, munkaadói és munkavállalói szervezetei és a multinacionális vállalatok is elfogadták. Az elvek a kormányokat, a munkaadói és a munkavállalói szerveket és a multinacionális vállalatokat olyan intézkedések megtételére és olyan szociálpolitikai elvek, többek között az ILO Alapokmányában, a vonatkozó egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazott elvek elfogadására ösztönzik, amelyek segítik és gyorsítják a társadalmi fejlődést. E cél megvalósítása érdekében a nyilatkozat nem írja elő a multinacionális vállalatok fogalmának pontos meghatározását; a jelen szakasz nem a fogalom pontos definiálását szolgálja, hanem azt, hogy megkönnyítse a nyilatkozat pontos értelmezését. A multinacionális vállalatok az állami, vegyes vagy magántulajdonban lévő, a vállalatok székhelyén kívül telepített termelőkapacitásokat birtokló és ellenőrző szolgáltatásokat és egyéb termelő- és kereskedelmi kapacitásokat birtokló és ellenőrző vállalatok. A multinacionális vállalatokon belül az egyes autonóm egységek önállósága vállalatonként változik attól függően, hogy milyen jellegűek a vállalatok belső kapcsolatai, milyen területeken tevékenykednek az egyes vállalatok, milyen a tulajdonviszony, a vállalatok nagysága, a vállalatok tevékenysége és földrajzi elhelyezése. Ettől eltérő jellegű kifejezett definíciók hiányában, a "multinacionális vállalat" fogalmát a nyilatkozatban az egyes szervezeti egységeknek (anyavállalatok vagy helyi üzemek, vagy mindkettő, vagy a szervezet egésze) a közöttük létrejött munkamegosztásnak megfelelő jelölésére használják annak reményében, hogy az egységek együttműködnek és támogatják egymást, megkönnyítve a nyilatkozatban lefektetett elvek érvényesítését.
Alapelvek
A nyilatkozat alapelveket fogalmaz meg a foglalkoztatás, az oktatás, a munkafeltételek, az életkörülmények és a munkaügyi kapcsolatok területén. A kormányok, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek és a multinacionális vállalatok ajánlásként, önkéntes alapon érvényesítik ezeket az irányelveket. A nyilatkozat rendelkezései semmilyen módon nem befolyásolják és nem érintik bármely nemzetközi munkaügyi egyezmény ratifikálásából eredő kötelezettségek érvényesítését.
A nyilatkozat által érintett felek kötelesek tiszteletben tartani az államok szuverén jogait, a nemzeti törvényeket és jogszabályokat, figyelembe venni az egyes országok kialakult gyakorlatát, és tiszteletben tartani a nemzetközi szabványokat. Kötelesek tiszteletben tartani az Emberi Jogok Nemzetközi Deklarációját, az ENSZ Közgyűlése által elfogadott nemzetközi megállapodásokat, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapszabályát és annak elveit, amelyek szerint a szólásszabadság és az egyesülési szabadság nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődés szempontjából. Hozzá kell járulniuk az ILO által 1998-ban elfogadott Alapvető Munkahelyi Elvek és Jogok Nyilatkozatához és annak folytatásához. Ezenkívül be kell tartaniuk a szabad akaratukból, önként vállalt kötelezettségeket, amelyeket az országos törvények és elfogadott nemzetközi kötelezettségek értelmében, ezeknek megfelelően vállaltak.
A nyilatkozat sürgeti azokat az országokat, amelyek még nem fogadták el a 87., 98., 111., 122., 138. és 182. számú nemzetközi munkaügyi egyezményeket, haladéktalanul tegyék meg ezt, és a lehető legnagyobb mértékben – a belföldi jogszabályokon keresztül – alkalmazzák a hivatkozott egyezményekben és a 111., 119., 122., 146. és 190. ajánlásba beépített alapelveket. (87. sz. Egyezmény az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről; 98. sz. Egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról; 111. sz. Egyezmény a foglalkoztatásból és foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről; 122. sz. Egyezmény a foglalkoztatáspolitikáról; 138. sz. Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról; 182. sz. Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről; 111. sz. Ajánlás a hátrányos megkülönböztetésről foglalkozás szerint; 119. sz. Ajánlás a foglalkoztatás munkaadó kezdeményezésre való megszüntetéséről; 122. sz. Ajánlás a foglalkoztatáspolitikáról; 146. sz. Ajánlás a foglalkoztatás alsó korhatáráról; 190. sz. Ajánlás a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről.)
A multinacionális vállalatoknak maradéktalanul figyelembe kell venniük a működésük szerinti országokban elfogadott általános politikai célkitűzéseket. Tevékenységüknek összhangban kell lenniük a működésük szerinti ország fejlesztési prioritásaival, szociális célkitűzéseivel és struktúrájával. Ennek érdekében konzultációkra van szükség a multinacionális vállalatok, a kormány, illetve az érdekelt munkaadói és munkavállalói szervezetek között.
A nyilatkozatban megfogalmazott elveknek nem célja a multinacionális és nemzeti vállalatok bánásmódjában megnyilvánuló egyenlőtlenségek bevezetése vagy fenntartása. Az elvek minden piaci szereplő számára megfelelő módszerek bevezetését szolgálják. A multinacionális és nemzeti vállalatok minden olyan esetben, amikor az elvek mindkét vállalatcsoportra érvényesek, általános gyakorlatukban és a szociális ügyek kezelésében egységes elvárásoknak kötelesek megfelelni. A hazai államok kormányai kötelesek támogatni a nyilatkozat elveinek megfelelő szociális gyakorlatot a szociális és munkaügyi törvényekben, a hazai állam jogszabályaiban és joggyakorlatában, valamint a vonatkozó nemzetközi szabványokban. A befogadó és a hazai ország kormányainak készséget kell mutatniuk arra, hogy bármely fél kezdeményezésére minden olyan esetben, amikor erre igény mutatkozik, konzultációkat folytassanak egymással.
A foglalkoztatás támogatása
A gazdasági növekedés és fejlesztés ösztönzése, az életszínvonal javítása, a munkaerő iránti igények kielégítése, a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatás problémáinak megoldása érdekében a kormányoknak olyan aktív politikát kell alapvető célként kinyilvánítaniuk és megvalósítaniuk, amelynek célja a teljes, termelékeny és szabadon választható foglalkoztatás támogatása. Ez különösen fontos a világ fejlődő régióinak befogadó országaiban, ahol a legkomolyabban vetődnek fel a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatás problémái. A nyilatkozat szerint figyelmet kell szentelni a multinacionális vállalatok foglalkoztatási hatásainak a hazai és befogadó államokban egyaránt.
A multinacionális vállalatoknak – különösen a fejlődő országokban tevékenykedő vállalatoknak – ösztönözniük kell a foglalkoztatási lehetőség javítását, figyelembe kell venniük a kormány foglalkoztatáspolitikáját, módszereit és célkitűzéseit, valamint a foglalkoztatás biztonságát és a vállalat hosszú távú fejlődését. A működés kezdete előtt a multinacionális vállalatoknak mindenütt, ahol erre lehetőség van, konzultálniuk kell a kompetens hatóságokkal és az országos munkaadói és munkavállalói szervezetekkel annak érdekében, hogy a foglalkoztatási terveket összhangba hozzák az országos szociálpolitikai fejlesztési elképzelésekkel. Ilyen konzultációkra a multinacionális vállalatok és az érintettek, többek között a munkavállalók között is szükség van. A multinacionális vállalatoknak kiemelten kell kezelniük a foglalkoztatást, a foglalkoztatás fejlesztését, a fogadó állam polgárainak támogatását a multinacionális vállalatok által foglalkoztatott munkavállalókkal vagy munkavállalói szervezetekkel és kormányhivatalokkal kialakítandó együttműködés minden szintjén. A fejlődő országokban eszközölt befektetéseik során tekintettel kell lenniük a foglalkoztatási problémák megoldását segítő, közvetlenül vagy közvetve új munkahelyet teremtő technológiák alkalmazására. Amennyire ezt a folyamat jellege és a gazdasági ágazatban uralkodó feltételek lehetővé teszik, a technológiákat a fogadó államok igényeihez és jellegzetességeihez kell adaptálni. A multinacionális vállalatoknak ezenkívül részt kell venniük a megfelelő technológiai fejlesztésekben a fogadó államokban.
A fejlődő országok foglalkoztatásának támogatására egy terjeszkedő világgazdaságban a multinacionális vállalatoknak alkalmazniuk kell a szerződéskötések gyakorlatát a belföldi vállalatokkal különböző alkatrészek és részegységek gyártására; törekedniük kell a belföldi kitermelésű nyersanyagok felhasználására, a nyersanyagok belföldi feldolgozásának fokozatos fejlesztésére. Az ilyen megoldásokkal a multinacionális vállalatok nem törekedhetnek arra, hogy kibújjanak a nyilatkozat elveibe beépített felelősség alól.
Egyenlő bánásmód
A nyilatkozat szerint minden kormánynak olyan politikát kell folytatnia, amely segíti és támogatja az egyenlő lehetőségek megteremtését és az egyenlő bánásmódot a foglalkoztatásban, nem enged teret semmilyen faji, nemi, vallási, politikai, nemzeti hovatartozásra és társadalmi származásra alapozott megkülönböztetésnek. A multinacionális vállalatoknak ezen elvek érvényesítésére kell alapozniuk egész tevékenységüket, mindennemű változtatás nélkül érvényesítve a nyilatkozatban foglalt intézkedéseket, vagy a történelmi okoknál fogva kialakult diszkrimináció felszámolását szolgáló kormányzati politikát, kiterjesztve a foglalkoztatás területére az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód elveit. A multinacionális vállalatoknál is kizárólag a szakmai képességekre, képzettségre és tapasztalatra kell alapozni a munkaerő-felvételt, a képzést és a munkahelyi előmenetelt.
A foglalkoztatás biztonsága
A kormányzatnak alaposan vizsgálnia kell a multinacionális vállalatok hatását a foglalkoztatásra a gazdaság különböző ágazataiban. A kormányoknak – csakúgy, mint a multinacionális vállalatoknak – minden országban megfelelő intézkedésekkel kezelniük kell a multinacionális vállalatok tevékenységének a foglalkoztatásban és a munkaerőpiacon jelentkező hatásait. A multinacionális vállalatoknak a belföldi vállalatokkal azonos módon, aktív munkaerő-tervezéssel törekedniük kell a stabil foglalkoztatásra, a foglalkoztatás biztonságának megteremtésére, tiszteletben kell tartaniuk a szabad tárgyalások során egyeztetett és önként vállalt, a foglalkoztatás stabilitására és a szociálpolitikára vonatkozó kötelezettségeket. Tekintettel a multinacionális vállalatok rugalmasságára, utóbbiaknak vezető szerepet kell vállalniuk a foglalkoztatás támogatásában, különösen azokban az országokban, ahol a multinacionális vállalatok tevékenységének megszüntetése hosszan tartó munkanélküliséget idézhet elő.
A jelentős foglalkoztatási hatásokkal járó változtatások (többek között összeolvadás, vállalat fölötti ellenőrzés megszerzése, termelés áthelyezése) mérlegelése során a multinacionális vállalatok kötelesek időben bejelenteni a kormányzati szerveknek, a munkaadói és a munkavállalói szervezeteknek a tervezett változtatásokat annak érdekében, hogy nevezettek a multinacionális vállalatokkal együtt mérlegelhessék a változtatások hatását ahhoz, hogy a lehető legkiterjedtebb mértékben mérsékeljék a kedvezőtlen hatásokat. Ez különösen fontos a kollektív létszámleépítéssel vagy elbocsátásokkal járó gyárbezárások esetén.
Kerülni kell a munkajogi vitára okot adó elbocsátásokat. A kormányok a multinacionális és belföldi vállalatokkal együtt kötelesek valamilyen formában gondoskodni azoknak a munkavállalóknak a jövedelempótlásáról, akiknek a foglalkoztatása megszűnik.
Oktatás
A kormányoknak minden érintett bevonásával ki kell alakítaniuk a foglalkoztatáshoz szorosan kapcsolódó szakmai továbbképzés nemzeti programját. Ez az a keretrendszer, amelyen belül a multinacionális vállalatoknak érvényesíteniük kell saját szakképzési elképzeléseiket. Működésük során a multinacionális vállalatoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a munkavállalók a fogadó államban minden szinten részt vehessenek az ország igényeinek és fejlesztéspolitikai elképzeléseinek megfelelő szakképzésben. Az ilyen oktatásnak lehetőség szerint segítenie kell az általánosan hasznosítható képességek és a szakmai előmeneteli lehetőségek fejlesztését, illetve kihasználását. E feladat ellátása során lehetőség szerint együtt kell működni az ország illetékes hatóságaival, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel és az illetékes helyi, országos vagy nemzetközi intézményekkel.
A fejlődő országokban tevékenykedő multinacionális vállalatoknak a belföldi vállalatokkal együtt részt kell venniük a befogadó országok kormányai által ösztönzött és a munkaadói és a munkavállalói szervezetek által támogatott programokban, többek között a különleges pénzeszközökből támogatott programokban. A programok célja a készségfejlesztés és szakképzés, valamint a szakmai továbbképzés és foglalkoztatási tanácsadás. E programok kezelését az azokat támogató érdekelt feleknek közösen kell felvállalniuk. Amennyiben erre lehetőség van, a multinacionális vállalatok – a fogadó állam fejlődéséhez való hozzájárulásuk részeként – képzett szakembereikkel kötelesek segíteni a kormányok által szervezett szakképzési programok végrehajtását.
A multinacionális vállalatok, a kormányok együttműködésével és a vállalat hatékony működésének megfelelő mértékben, az egész vállalaton belül lehetőséget kell adniuk a helyi vállalatvezetésnek tapasztalataik bővítésére a megfelelő területeken, beleértve a munkaügyi kapcsolatokat.
Bérek, juttatások és munkafeltételek
A multinacionális vállalatok által kínált bérek, juttatások és munkafeltételek ne legyenek kevésbé előnyösek, mint az érintett országban tevékenykedő, velük összehasonlítható belföldi vállalatok által kínált bérek, juttatások és munkafeltételek. Amikor a multinacionális vállalatok olyan fejlődő országokban tevékenykednek, ahol esetleg nincsenek velük összehasonlítható belföldi vállalatok, a lehető legjobb béreket, juttatásokat és munkafeltételeket kell kínálniuk a kormánypolitika kereteinek megfelelően. Ezek a nyilatkozat szerint feleljenek meg a vállalat gazdasági pozíciójának, de ugyanakkor legyenek elégségesek a munkavállalók és családjaik legalább alapvető igényeinek kielégítéséhez. Ahol a multinacionális vállalatok gondoskodnak a munkavállalók alapvető szükségleteiről, így például a szállásról, az orvosi ellátásról vagy az élelmezésről, ezek az ellátások legyenek jó minőségűek.
A kormányoknak, különösen a fejlődő országokban, törekedniük kell megfelelő intézkedések elfogadására, amelyek alkalmazása révén biztosítható, hogy az alacsonyabb jövedelmi csoportok és a fejletlenebb területek is a lehető legtöbbet profitálják a multinacionális vállalatok tevékenységéből. A multinacionális vállalatok és a nemzeti vállalatok kötelesek betartani a foglalkoztatás és munkavállalás alsó korhatárát annak érdekében, hogy garantálni lehessen a gyermekmunka hatékony betiltását.
Munkaegészségügy és munkabiztonság
A kormányoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a multinacionális vállalatok és a belföldi vállalatok megfelelő munka-egészségügyi és munkabiztonsági normákat írjanak elő munkavállalóik számára. A nyilatkozat felszólítja azokat a kormányokat, amelyek még nem ratifikálták a gépek védőburkolatáról szóló 119. számú, a dolgozóknak az ionizáló sugárzások elleni védelméről szóló 115. számú, a benzolártalmak elleni védekezésről szóló 136. számú és a rákkeltő anyagok és hordozók által előidézett ártalmak elleni védekezésről szóló 139. számú ILO-egyezményeket, hogy mindazonáltal a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák a fenti egyezményekbe és a kapcsolódó ajánlásokba (118., 114., 144. és 147. számú) beépített alapelveket.
A multinacionális vállalatoknak gondoskodniuk kell a nemzeti követelményeknek megfelelő, lehető legmagasabb szintű munka-egészségügyi és munkavédelmi ellátásról. Ennek során figyelembe kell venniük a vállalat egészénél felhalmozott tapasztalatokat, beleértve a különleges veszélyekre vonatkozó ismereteket. A másik országokban alkalmazott és a saját helyi működésük szempontjából releváns munkabiztonsági és munka-egészségügyi szabványokat és előírásokat hozzáférhetővé kell tenni a vállalati munkavállalók képviselői, valamint – külön kérésre – az illetékes hatóságok és a működésük szerinti összes ország munkaadói és munkavállalói szervezetei számára. Ezenkívül tájékoztatni kell az érintetteket az új termékekkel és eljárásokkal kapcsolatos különleges veszélyekről és védelmi intézkedésekről. A multinacionális vállalatoknak a velük összehasonlítható belföldi vállalatokhoz hasonlóan vezető szerepet kell vállalniuk az üzembiztonságra és az egészségre ártalmas jelenségek és folyamatok okainak kivizsgálásában és az ezeket megszüntető fejlesztések vállalati alkalmazásában. A multinacionális vállalatok működjenek együtt, és vegyenek részt az érdekelt nemzetközi szervezetek munkájában, segítsék a nemzetközi munkabiztonsági és munka-egészségügyi szabványok előkészítését és alkalmazását.
A kialakult nemzeti gyakorlatnak megfelelően a multinacionális vállalatoknak minden vonatkozásban együtt kell működniük az illetékes országos munkavédelmi és munka-egészségügyi hatóságokkal, a munkavállalók és szervezeteik, valamint a munkabiztonsági és munka-egészségügyi szervezetek képviselőivel. Megfelelő esetekben a biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó pontokat be kell építeni a munkavállalókkal és képviselőkkel kötött szerződésekbe.
Munkaügyi kapcsolatok
A multinacionális vállalatok kötelesek biztosítani legalább a fogadó országban működő összehasonlító vállalatoknál fennálló munkaügyi kapcsolatokat. A multinacionális és a nemzeti vállalatok munkavállalói számára – mindennemű megkülönböztetés nélkül – meg kell adni a jogot arra, hogy szervezeteket hozzanak létre és – kizárólag az adott szervezet belső szabályai függvényében, külön engedély nélkül, saját szuverén választásuk alapján – működő szervezetekbe lépjenek be. Ugyancsak egyenlő védettséget kell élvezniük a foglalkoztatásban a szakszervezet-ellenes intézkedésekkel szemben. A multinacionális vállalatokat vagy az általuk foglalkoztatott munkavállalókat képviselő szervezeteknek egyenlő védelmet kell élvezniük az egymás, vagy az egymás megbízottai és tagjai által kezdeményezett, az alapítást, működést vagy igazolást érintő beavatkozásokkal szemben. Ahol erre lehetőség van, a helyi körülmények között a multinacionális vállalatoknak támogatniuk kell a munkaadói szervezetek működését. A kormányoknak – ott, ahol ezt még nem tették meg – sürgősen el kell fogadniuk azon nemzetközi normákat, amelyek lehetővé teszik, hogy a multinacionális vállalatoknál tevékenykedő munkaadói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek beléphessenek a saját maguk által választott nemzetközi munkaadói és munkavállalói szervezetekbe.
Ott, ahol a fogadó államok kormányai külön ösztönzésekkel fokozzák a külföldi tőke beáramlását, ezek az ösztönző intézkedések nem tartalmazhatnak semmilyen rendelkezést a munkavállalók egyesülési jogának, szervezkedési jogának vagy a kollektív alku jogának korlátozásáról. A multinacionális vállalatok munkavállalóinak képviselőit nem akadályozhatják abban, hogy konzultáljanak, illetve véleményt cseréljenek egymással – feltéve, hogy ezek a konzultációk nem akadályozzák, illetve nem sértik a munkavállalók képviselőivel és szervezeteikkel fenntartott kapcsolatot és az ezekre vonatkozó eljárásokat.
A kormányzatok nem akadályozhatják a más országokból a belföldi szervezetek meghívására a fogadó országba a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekben folytatandó konzultációk és véleménycsere céljából érkezett munkaadói és munkavállalói képviselőket abban, hogy kifejezetten ebben a minőségben beléphessenek a vállalat területére.
Kollektív alku
A multinacionális vállalatok alkalmazottai számára biztosítani kell azt a jogot, hogy a fogadó ország törvényeinek és joggyakorlatának megfelelően rendelkezzenek saját, a kollektív alku szempontjából elismert érdek-képviseleti szervezetekkel. Szükség esetén a nemzeti joggyakorlatnak megfelelő intézkedéseket kell hozni a munkaadói és a munkavállalói szervezetek közötti önkéntes tárgyalások mechanizmusának működtetésére, fejlesztésére és lehetőségeinek maradéktalan kihasználására, különös tekintettel a foglalkoztatási feltételek kollektív szerződésben való szabályozására. A multinacionális vállalatoknak és a belföldi vállalatoknak biztosítaniuk kell a munkavállalók képviselői számára a hatékony kollektív szerződések kialakításához szükséges eszközöket. A multinacionális vállalatok kötelesek minden egyes országban lehetővé tenni a munkavállalók képviselői számára, hogy tárgyalásokat folytassanak a megfelelő döntési hatáskörrel rendelkező menedzsmenttel. A multinacionális vállalatok a munkavállalók képviselőivel a foglalkoztatási feltételek tárgyában folytatott bona fide tárgyalások, vagy a szervezkedési jog munkavállalói érvényesítése során nem élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy az üzem más ország területére való áthelyezésének kilátásba helyezésével kedvezőtlenül befolyásolják a tárgyalások menetét vagy akadályozzák a munkavállalókat jogaik érvényesítésében. Szintén nem élhetnek a multinacionális vállalatok azzal a fenyegetéssel, hogy külföldi leányvállalatoknál foglalkoztatott munkavállalók áthelyezésével befolyásolják a munkavállalók szervezeteinek alkupozícióját, vagy akadályozzák őket szervezkedési joguk gyakorlásában.
A kollektív szerződéseknek megfelelő rendelkezéseket kell tartalmazniuk a kollektív szerződés értelmezése és alkalmazása során felmerülő jogviták rendelkezésére, a kölcsönösen tiszteletben tartott jogok és felelősség érvényesítésére. A multinacionális vállalatok kötelesek ellátni a munkavállalók képviselőit a menedzsmenttel folytatandó érdemi tárgyalásokhoz szükséges információkkal, és minden olyan esetben, amikor ez megfelel a helyi törvényeknek és gyakorlatoknak, kötelesek megfelelő adatokkal szolgálni a szóban forgó jogi személyek, indokolt esetben, a vállalat egésze teljesítményéről és eredményeiről.
A kormányzatok kötelesek ellátni a munkavállalók szervezeteit – azok kérésére, és amennyiben a törvények ezt lehetővé teszik – az érintett iparágakkal kapcsolatos olyan megfelelő információkkal, amelyek az alkufolyamatban segíthetik a kollektív alku kritériumainak megfogalmazását. Ezzel kapcsolatban a multinacionális és a belföldi vállalatok kötelesek minden esetben konstruktív módon reagálni a kormányzatok ilyen jellegű adatkéréseire. A multinacionális és a nemzeti vállalatoknál egyaránt a munkaadók és a munkavállalók, illetve képviselőik között rendszeresített tárgyalási rendszereknek a nemzeti törvények és joggyakorlat szerint biztosítaniuk kell a kölcsönös érdeklődésre számot tartó konzultációk lehetőségét. Az ilyen konzultáció nem helyettesítheti a kollektív alkut.
A sérelmek kivizsgálása és a munkaügyi viták rendezése
A multinacionális és nemzeti vállalatok kötelesek tiszteletben tartani az általuk foglalkoztatott munkavállalók jogát arra, hogy a munkavállalók sérelmeit az alábbiak szerint vizsgálják ki: Minden olyan munkavállalónak, aki önállóan vagy más munkavállalókkal együtt lép fel, és úgy ítéli meg, hogy panasza megalapozott, lehetővé kell tenni panaszának előterjesztését úgy, hogy emiatt a munkavállalót semmilyen joghátrány vagy sérelem ne érje; a vállalat köteles érdemben foglalkozni a panasz kivizsgálásával. Ez különösen fontos, amikor a multinacionális vállalatok azokban az országokban tevékenykednek, amelyek nem vetik alá magukat a szervezkedési szabadságról, az egyesülési szabadságról, a kollektív alkuról és a kényszermunkáról szóló nemzetközi munkaügyi egyezmény alapelveinek.
A multinacionális és a belföldi vállalatok az általuk alkalmazott munkavállalók szervezeteivel együtt kötelesek létrehozni az ország feltételeinek és előírásainak megfelelő önkéntes egyeztető mechanizmust, amely tartalmazza az önkéntes döntőbírói eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, a munkaadók és a munkavállalók közötti munkajogi viták rendezését és megakadályozását. Az önkéntes egyeztető mechanizmusnak rendelkeznie kell a munkaadók és munkavállalók egyenlő képviseletéről.
