Munkabiztonság kontra munkaügy

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) munkaügyi ellenőrzései során az elmúlt három évben – 2000-2002 között – a foglalkoztatás tucatnyi feltételét vizsgálták társszervekkel – APEH, VPOP, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, ÁNTSZ – közösen. Az egyik kiemelt terület a munkaviszony létesítésével kapcsolatos szabályok betartása, azaz a feketemunka elleni fellépés volt. A tapasztalatok szerint az összes feltárt hiányosságnak mintegy negyede ezzel kapcsolatos, hiszen vagy nem volt munkaszerződés, vagy a munkaadó színlelt szerződéssel foglalkoztatta alkalmazottait, illetve azok egy részét. A legfertőzöttebb ágazatok évek óta nem változnak. Mind a mai napig e visszásságok elsősorban az építőiparra, a kereskedelemre és a vendéglátásra, valamint a mező- és erdőgazdaságra jellemzőek. Különösen igaz ez a szezonálisan foglalkoztató vállalkozások esetében.

Népszerű a színlelt szerződés

Bár a kormány 7-8 éve azzal a szándékkal vezette be az alkalmi munkavállalói könyvet, hogy valamelyest mérsékelje a feketefoglalkoztatást, az ellenőrzések tapasztalatai szerint az alkalmi foglalkoztatás ilyetén változata csak kevéssé terjedt el. Az elmúlt három évben egyedül Baranya megyében, a mezőgazdaságban növekedett a kiskönyvvel foglalkoztatottak száma. Általában jellemző, hogy a mezőgazdaság, a kereskedelem és a vendéglátás területén a rövid ideig tartó, alkalmi munkaviszonyra inkább megbízási szerződést kötnek, s nem élnek az alkalmi munkavállalói könyv (AM) nyújtotta lehetőségekkel. A munkaügyi ellenőrzéssel szemben – főként a munkáltatói oldalon – gyakorta hangsúlyozott kritika, hogy ez szakmailag nem kellően alkalmas a színlelt szerződések tartalmának megítélésére, minősítésére. Ez – mint az OMMF-nél is tényként kezelik – valóban összetett feladat, hiszen számos tényezőt kell figyelembe venni, mérlegelni. Ám, hogy az ellenőrök munkája sikeresnek minősíthető e téren, azt mutatja, hogy a bíróság a megtámadott ilyen esetek 73 százalékában egyetért a munkaügyi ellenőrök döntéseivel. Ez alól elsősorban a személy- és vagyonőri szakma egyes esetei jelentettek eddig kivételt.

A munkaviszony létesítéséhez kapcsolódó probléma a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása, amely azonban az utóbbi években csökkenő tendenciát mutatott. E gond főként a fővárosra és környékére, a keleti és délkeleti megyékre, illetve a Balaton-partra és a Velencei-tó környékére jellemző, s felbukkan a különféle piacokon is. A leginkább érintett ágazatok szinte megegyeznek az előbbi egyébként is "fertőzöttekkel". A munkaadóknál tapasztalt szabálytalanságok mintegy egyharmad része a munkaidővel, a pihenőidővel, a szabadsággal, illetve a rendkívüli munkavégzéssel, munkabérrel kapcsolatos, bár a közvélemény előtt ezek kevéssé ismertek.

Mind a cégek, mind a szakmai szervezetek, de a szakszervezetek is az ellenőrzések tapasztalatai során azt szűrték le, hogy hibás az OMMF szemlélete, hiszen elsősorban büntet, s nem a megelőzésre, tanácsadásra helyezi a hangsúlyt. Ezt erősíti, hogy a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szerint a bírság 60 százalékát a Munkaerő-piaci Alapba kell befizetni, míg a fennmaradó hányad a hivatal saját bevétele. Így a bírság növelésére megvan az érdekeltség.

Bírálnak a szakszervezetek

A munkavállalói oldal július elején elfogadott véleménye szerint – amely sokrétűen bírálja az OMMF eddigi munkáját – a szolgáltató állam filozófiájából kell kiindulni, s az OMMF munkájában sokkal inkább az oktatásra, felkészítésre, tanácsadásra, megelőzésre és ellenőrzésre kellene helyezni a hangsúlyt, s ha mindez nem hoz eredményt, akkor lehet eszközként használni a büntetést. A szakszervezetek úgy látják, a hatékonyabb ellenőrzéshez szükség lenne a jelenlegi 188 fős létszámot 400-ra emelni. Más elemzők szerint viszont az ideális a 7-800 fős ellenőri gárda lenne. Jelenleg a közel 840 ezer munkáltatónak évenként csupán 3-4 százalékához jutnak el az ellenőrök, s ez nemzetközi összevetésben igen szerénynek minősíthető. Egyébként a munkavállalók úgy vélik, hazánk nem tartja be teljes mértékben az ILO 81. számú egyezményét, amelyet pedig 1994-ben ratifikált. A nem kielégítő hatékonyság oka a jelenlegi hivatali keretben is keresendő, amely nem alkalmas a megújulásra – állítják a szakszervezetek. Éppen ezért sürgető, hogy a két fő feladatnak megfelelően kettéváljon az OMMF egy munkaügyi és egy munkavédelmi szervezetre. Ez olyannyira aktuális, hogy még az ősz első felében el kellene készülnie a koncepciónak, valamint meg kellene hozni a kormánydöntést, hogy a központi költségvetés tárgyalásakor a pénzügyi tárca, illetve később a parlament már két intézményben tudjon gondolkodni. A szakszervezetek a munkavállalói érdekekből kiindulva úgy értékelik, a hivatal munkájában, illetve az éves értékelésekben túlságosan koncentrál a feketemunka kiszűrésére, pedig emellett több olyan terület van, ahol gyakorta sérülnek az alkalmazottak jogai. Így például a munkaidő, a pihenőidő, a szakszervezeti jogok, a diszkrimináció nagyobb odafigyelést érdemelne. A munkavállalói oldalon úgy látják, nagy szükség lenne képviselőik részvételére a munkaügyi ellenőrző tevékenység kontrollálásában, mégpedig oly módon, hogy létre kellene hozni egy országos munkaügyi ellenőrző bizottságot, amely a jelenleg a munka világában elfogadott három oldal részvételével kísérné figyelemmel a munkaügyi ellenőrzést. Ezen túlmenően a szakszervezetek – önkritikát gyakorolva – úgy látják, a munkahelyeken folyó szakszervezeti munkaügyi ellenőrzés helyzetét át kell tekinteni, hiszen ez ma többnyire gyenge színvonalú. Az oldal szervezetei között felvetődött a törvénymódosítás szükségessége is, amellyel a mai gyenge pontok megszüntethetők lennének.

Nehezebb helyzetben a kkv-k

A munkaadók szerint is szükség lenne a szemléletváltásra, ám ez nem történhet anélkül, hogy a szociális partnereket ne vonnák be e munkába. Ugyanakkor a munkaadói oldalon az ellenőrzéssel kapcsolatban – a különböző érdekek okán – megoszlanak a vélemények. Míg az MGYOSZ-nál azt sérelmezik, hogy az ellenőrök főként a nagyobb cégeket találják meg, addig a Kisosz ügyvezetője, Antalffy Gábor szerint a kereskedelem, vendéglátás területén a legális vállalkozásokat találják meg, az illegálisan működőket – mint például az utcai árusokat – nem érinti az ellenőrzés. Ez pedig versenyhátrányt okoz a törvényesen dolgozóknak. Mint Antalffy fogalmaz – s ezt gondként említették az MGYOSZ-nál is – az ellenőrzésnek nincs egységes, ismerhető tarifarendszere. Az, hogy milyen szabálytalanságért mekkora összegű bírságot ró ki az ellenőr, személyfüggő. Az sem ritka, hogy ugyanazért a vétségért más a büntetés összege az egyes megyékben. Ez azért is sérelmezhető, hiszen még a Btk. büntetési tételeit is lehet ismerni, így aki elkövet valamilyen törvénybe ütközőt, tudja, ezzel mit vállal. Az ellenőrzésben ez nincs így. A közepes és kisvállalkozások ebből a szempontból azért is vannak kényes helyzetben, mert e körben nem nehéz hibát találni. Az egy-két adminisztratív alkalmazottal működő cégeknél ugyanis nem lehet minden területre megfelelően képzett szakembert felvenni. E tény aztán magában hordozza a hiba lehetőségét is. Ráadásul a kisebb cégeknél a tulajdonos-cégvezető – bizonyos szempontból – ki van szolgáltatva mind az ellenőröknek, mind a saját alkalmazottainak. Ennek az ellentmondásnak a megszüntetése érdekében is szükséges lenne a szolgáltató szemléletet elfogadnia az OMMF-nek – véli a Kisosz vezetője. E vélekedés többségével egyetért az Iposz is, hiszen mint Szűcs György mondta, a nem egységes gyakorlatot tagjaik is rendszeresen tapasztalják. Éppen ezért lenne szükség arra, hogy a szociális partnerek hatékonyabban be tudjanak kapcsolódni e munkába. Ha kezdetben másként nem is, de legalább a jegyzőkönyvek hitelesítésekor jelen lehessenek, és fontos lenne, hogy e képviselőknek véleményezési joguk legyen. Az Iposz szerint az iparosok is igényelnék a szolgáltató szemléletű hivatal létrejöttét.

Nagyobb figyelem a munkavédelemnek

Bár azt minden érintett a szociális partnerek köréből elismeri, hogy az OMMF tevékenységében a nagyobb figyelmet a munkavédelem kapja, ám e téren sem jellemző a szolgáltató szemlélet, s e szakterület is számos problémával küszködik. Igaz, kemény kritika illeti a munkáltatókat is, hiszen a tapasztalatok szerint ma még a cégek jelentős része – mérettől függetlenül – nem fordít kellő figyelmet a munkahelyi balesetek megelőzésére, bár a gazdaság szereplőinek jogkövető magatartása – a tavalyi év adatait értékelve – javult. A munkabalesetek száma 2002-ben szerény mértékben – egy százalék –, de csökkent, ám a halálos kimenetelű balesetek száma 31 százalékkal növekedett. A cégeket érő kemény kritika része az is, hogy – a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint – a balesetek 18-20 százalékát nem jelentik be. A szakszervezetek szerint ez az arány 25 százalék körüli, míg más adatok szerint a 40 százalékot is eléri. Nosztrai Judit, az MGYOSZ szakértője azonban ezeket az arányokat nem tartja reálisnak, szerinte ugyanis inkább javult a bejelentési fegyelem, hiszen míg a nemzetgazdaság fejlődik, addig a balesetek száma, ha szerényen is, de csökken. Ezen tovább javítani akkor lehetne, ha javulna a munkáltatók gazdasági helyzete. Munkavédelmi szempontból a kormányzat például beruházási adókedvezménnyel támogathatná a tőkeszegény cégeket. A technológiai színvonal általános emelkedése ugyanis automatikusan maga után vonná a munkavédelem javulását. A fent említettek összecsengnek a kormányzati értékeléssel, hiszen a munkáltatók gazdasági helyezte és a munkabiztonság, a munkakörülmények kimutatható összhangban vannak.

Iparági helyzetkép

Az OMMF felügyelői tavaly közel 22 ezer munkahelyen vizsgálták a munkavédelmi előírások meglétét. A legtöbb gond a munkaeszközök biztonságával volt, de sok helyütt balesetveszélyt hordoz magában az üzemek állapota is. Igaz, a korábbi évekkel összevetve a munkaeszközök terén javulás történt, ám az üzemek állapota tovább romlott. Célvizsgálatokat a mezőgazdaságban az erő- és munkagépek esetében, az építőipari bontásoknál, a daruk biztonságos üzemeltetésénél valamint a kereskedelmi áruházláncoknál végeztek, míg akció-ellenőrzést a vendéglátásban tartottak. A fellelt szabálytalanságok miatt a felügyelők összesen 437 millió forint bírságot szabtak ki. A bírságok összegének 50 százalékára nyilvános pályázaton lehetett a biztonságos munkahely megteremtésére, a megelőzési célokat szolgáló tájékoztatásra, képzésre pénzt elnyerni. Összesen 55 pályázatot 104 millió forinttal támogatott a hivatal.

Az elmúlt évben 31 százalékkal növekedett a legsúlyosabb, a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek száma – plusz 39 esemény –, s ez jelentős emelkedésnek tekinthető. Összesen 163 ember halt meg munka közben, s legtöbben – 45 százalékuk – közlekedési baleset során vesztették életüket. Emellett többen haltak meg áramütés, valamint zuhanás miatt is, és nőtt a megégett áldozatok száma is. Az összes halálos baleset mintegy 30 százaléka a munkaeszközök szabálytalan üzemeltetése miatt, karbantartás és kiszolgálás közben történt. A munkavédelem helyzetét mutatja a fentieken túlmenően az is, hogy tavaly Magyarországon munkavédelmi vagy munkavédelemmel szorosan összefüggő nemzetgazdasági szintű kutatás nem volt – sem gazdálkodó szervezetnél, sem állami felkérésre. Munkavédelmiszakember-képzés is csekély számúnak tekinthető, hiszen felsőfokú oktatásban 194-en vettek részt, míg középfokon 154-en tanultak. A gazdaság egyes ágazataiban elvétve, de tapasztalhatók kedvező tendenciák, ám a kedvezőtlen jelenségek egyes területeken tartósan nem javulnak. Az egészségügyben a kórház-rekonstrukcióval párhuzamosan előrelépés történt a munkabiztonság terén. A munkaeszközök állapota alapvetően nem változott, s ez időről időre több kisebb baleset okozója.

Az erdőgazdálkodásban a fakitermelést meghatározóan vállalkozók végzik. E fokozottan veszélyes tevékenységnél sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem javultak az utóbbi években. Jellemző, hogy a munkavállalók a munkavédelmi szabályokat nem ismerik, s a munkaadójuk sem biztosítja a szükséges egyéni védőeszközöket. A faiparban sem változtak a kedvezőtlen tendenciák. A tapasztalatok szerint a munkaeszközök biztonsági állapota, a szerszámok, az erőátviteli egységek védőburkolata nem megfelelő. Jellemző, hogy a dolgozók nem tartják be a műveleti előírásokat, a munkát védőeszköz nélkül végzik, az üzembe helyezésre kötelezett gépek megfelelőségi tanúsítása hiányos.

Az építőiparban – ahol talán a leggyakoribb a halálos baleset – a többszintű alvállalkozói rendszer kiépülése nem segítette a munkavédelmi szabályok betartását. Gyakori az előírások figyelmen kívül hagyása, a technológiai fegyelem megsértése, s nem ritka, hogy a dolgozók nem használják az egyéni védőeszközöket. Éppen az említettek miatt a felügyelők az átlagosnál gyakrabban szabtak, szabnak ki bírságot az e körbe tartozó cégekre.

Az élelmiszeriparban sem történt lényeges változás a munkavédelemben. Az üzemekben továbbra is gyakori az elcsúszásveszély, nem ritkák a kézsérülések, az, hogy egyes munkaeszközökről eltávolítják a védőburkolatot, s így megnő a balesetveszély. Viszont javult a technológiai utasítások munkavédelmi előírásainak betartása, ami az EU-követelményeknek való megfelelési szándék jele. Nem javult a helyzet sem a mezőgazdaságban, sem a textil-, konfekció- és cipőiparban. Míg az előbbi területen alapvetően az erő- és munkagépek korszerűtlensége, a leromlott épületek okoznak balesetet, addig az utóbbi területen a kisebb-nagyobb tragédiák a túlzott teljesítményelvárás, a monotónia, a biztonsági berendezések kiiktatása s az egyéni védőeszközök hiánya miatt következik be. Mindezekkel szemben javulás tapasztalható a nyomda- és papíriparban, valamint a vegyiparban. Az előbbi területen a tulajdonosváltásokat követően korszerű üzemek jöttek létre, így a korábbi hiányosságok nem termelődtek újra. A balesetek főként az anyagmozgatás hiányosságai miatt következnek be. Hasonlóképpen kedvező változások történtek a vegyiparban. A zárt technológia, a munkavédelmi szakemberek alkalmazása, a munkavédelmi szabályok ismeretének elterjedése pozitív eredményt hozott. Az előforduló kevés baleset főként az anyagmozgatási előírások és az egyéni védőeszközök mellőzése miatt történik.

Új szemlélet kellene

Mind a munkaadók, mind a munkavállalók egyetértenek abban, hogy a bírságok növekedésével nem nő a munkabiztonság. Erre mindaddig nem is lehet számítani, amíg a munkáltatók nem lesznek anyagilag is érdekeltté téve a biztonság növelésében. Míg a bírság 50 ezer forinttól 10 millió forintig terjedő összege a tőkeerős cégeket nem riasztja vissza a szabályok megkerülésétől, addig ugyanez a kicsiket és közepeseket tönkre is teheti, ám a helyzet tartalmában nem fog javulni. Az érdemi előrelépéshez több változtatásra is szükség lenne – vélik a munkaadók és munkavállalók. Ezek közül az egyik legfontosabb az önálló munkahelyi baleset-biztosítási rendszer létrehozása. Ezt szakszervezeti oldalon azért sürgetik, hiszen ezzel a munkaadók érdekeltté válnának a tervszerű munkabiztonsági fejlesztésben – állítja Borhidi Gábor, az MSZOSZ ügyvivője –, s így javulnának a munkakörülmények. Itt az ösztönzés lenne a cél, ám vigyázni kell arra, hogy a cégek ne legyenek érdekeltek a balesetek eltitkolásában. Palotás Gábor, a munkaadói oldal szakértője, a Michelin Rt. munkavédelmi osztályvezetője szerint e rendszert piaci alapon nem lehetne működtetni, hiszen egy ilyen biztosítási szisztéma profitot nem tud termelni, nem is az a célja. Azonban ez a rendszer is csak a hagyományos háromoldalú irányítótestület bevonásával működhetne. A munkavédelem másik nagyon aktuális kérdése a munkahelyi kockázatértékelés kérdése. Itt ugyanis a cégek kissé magukra lettek hagyva – vélekedik Nosztrai Judit, hiszen bár 1997-98 óta kérnek az OMMF-től egy egységes metodikát, de mindmáig nem kapták meg. Igaz, ennek a kiajánlásnak az elkészítésére az OMMF nem kötelezhető, hiszen ez nem tartozik a feladatai közé. Ám az ellenőrzéskor a magukra hagyott és így szinte vaktában elkészülő munkahelyi kockázatértékelések miatt – ha a felügyelők szerint nem megfelelő – az ellenőrök az adott céget, gazdasági erejétől függően, több százezer, esetenként millió forintos összegekkel is büntetik. A cégeknél most abban bíznak, ha sor kerül a munkavédelmi törvény módosítására, abban kapnak valamiféle iránymutatást, lesz követelmény, előírás a kockázatértékelés elkészítéséhez, a társaságok besorolásához. Ha a borsos büntetés a kisebb vállalatokat nehéz helyzetbe sodorja, ezért nem csak ők tehetők felelőssé – véli Palotás Gábor. – A szakszervezeti oldal fontosnak tartja – mondta Borhidi Gábor – a munkahelyeken a munkavédelmi képviselők választását, amely ne csak lehetőség, hanem kötelezettség legyen. Ezt tartalmazza a Munkavédelem Országos Programja, ám ennél ma már jobb a helyzet. A vita jelenleg arról folyik, hogy az ötven vagy a húsz főnél többet foglalkoztató cégeknél legyen-e ez kötelező. A szakszervezetek természetesen szeretnék érvényesíttetni a húszfős alsó határt. Álláspontjuk szerint egyébként e szakemberek – egyebek mellett – részt vennének a balesetek kivizsgálásában, az erről szóló jegyzőkönyvek hitelesítésében, a kockázatértékelés elkészítésében, a munkavédelmi intézkedési terv kidolgozásában, illetve véleményeznék a munkavédelmi szabályzatot. E kötelező választás különösen fontos lenne, hiszen jelenleg – amikor csak lehetőségként adott a munkavédelmi képviselők választása – a cégek mintegy 20-25 százalékánál van ilyen, ám a kkv-k körében szinte egyáltalán nincs. A szakszervezetek szerint egyébként jó példák is vannak a munkavédelemben. E téren az egyik kiemelt társaság például a Mol Rt., ahol a munkavédelemmel egy jól működő, főállású hálózat foglalkozik.