A kilencvenes évek derekán született meg az a kormányzati szándék, miszerint meg kell teremteni az egységes munkaügyi nyilvántartást. Hosszú hónapok vitája hol közelítette, hol távolította egymástól az elképzeléseket. Még a munkaadók sem voltak egységesek abban, hogy a munkakönyv újbóli bevezetését tartanák-e jónak – lévén ez többletadminisztrációval és pluszköltséggel járna –, vagy valami mást tartanának-e célszerűnek. Végül is az érintettek – közös álláspont alapján – az egységes, központilag kezelt munkaügyi nyilvántartás mellett döntöttek, amely egyaránt teljesíti a társadalombiztosításhoz kapcsolódó, valamint a munkanélküli-ellátáshoz szükséges követelményeket. Mindezen túl a kormány és a szakszervezetek a munkaügyi ellenőrzést is csatolni kívánták a rendszerhez.
Saját nyilvántartás
Az akkori elképzelések szerint az életpályát végigkísérő nyilvántartás biztosította volna a munkavállalók bizonytalan helyzetének megszüntetését. A tervek szerint a munkáltatóknak csak egy nyomtatványt kellett volna kitölteniük és vezetniük az általuk foglalkoztatottakról – megszüntetve ezzel az összes, addig kötelező különböző nyilvántartást. Államigazgatási feladattá vált volna a tb és a munkaügyi központok közötti adatátadás. A tervek azonban a költségviselés megosztása, illetve az adatvédelmi biztos kifogásai miatt nem nyertek zöld utat.
Jelenleg a Munka Törvénykönyve (Mt.) csak azt írja elő, hogy a munkáltató köteles nyilvántartást vezetni a munkaidőről. Ennek tartalma meghatározott, a nyilvántartás formájára azonban nincs előírás. A cégek maguk alakíthatják ki saját nyilvántartási rendszerüket.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvény nyolc napon belüli bejelentési kötelezettséget ír elő a munkaadó számára a biztosítási jogviszony megkezdéséről, annak megszűnéséről, illetve szüneteltetéséről.
Természetesen azokat a szabályokat, amelyeket a Munka Törvénykönyve előír a munkaviszony létesítése, megszűnése vagy megszüntetése esetén, be kell tartani. A munkaszerződést, a tájékoztatást és a megfelelő igazolásokat el kell készíteni, és ki kell adni.
Azonnali bejelentés
A kormányprogramnak megfelelően a kabinet ez év márciusában elfogadta azt a határozati javaslatot, amely szerint "egyetért a munkaviszony létesítése és megszűnése azonnali bejelentési kötelezettségén alapuló munkaügyi nyilvántartási rendszer megteremtésével. Elrendeli az ehhez szükséges törvényi és kormányrendeleti szintű szabályok előkészítését."
E határozat célja mindenekelőtt a munkaerőpiac átláthatóságának javítása. A nem regisztrált munkaviszonyok felszámolása, ezzel a gazdaság "kifehérítése". A rendszer lényege az azonnali bejelentés. Amennyiben a jelenleg bejelentetlenül munkát vállalók 20 százaléka járulékfizetővé válik, az évi mintegy 20 milliárd forint bevételi többletet jelent.
Ugyanakkor az új nyilvántartás fejleszti a munkaügyi ellenőrzés rendszerét, széles körű támogatást nyújt a hatékony ellenőrzéshez. Lehetővé teszi, hogy akár aznap ellenőrizhessék a munkaviszony meglétét. Javul a munkavállalók jogbiztonsága is. A dolgozók ugyanis ellenőrizhetik, hogy a munkáltatók bejelentették-e a velük létesített munkaviszonyt.
A korszerűsített munkaügyi nyilvántartás megfelel az EU foglalkoztatáspolitikai irányelveinek is. Ennek lényege "a be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett foglalkozássá". Továbbá az új gyakorlat révén az EU adatszolgáltatási, statisztikai rendszere is kiszolgálható.
A törvény 2004. május elsején lép hatályba. Ezt megelőzi egy próba, illetve "felfuttatási" időszak, 2003 utolsó negyedévében.
Törvényi módosítás
A korszerűsített nyilvántartás bevezetése több törvény módosítását is maga után vonja majd. A munkaügyi nyilvántartás szabályait nem a Munka Törvénykönyve, hanem a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló, módosított 1991. évi IV. törvény (Flt.) szabályozza a jövőben. A nyilvántartási, bejelentési és visszaigazolási szabályokat kormányrendelet fogja előírni.
A nyilvántartási rendszer azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyt létesítenek vagy szüntetnek meg.
A nyilvántartás a következő adatokat kéri a munkavállalóról:
– taj-azonosító,
– személyi adatok (név, születéskori név, anyja neve, születési hely és dátum),
– állampolgárság,
– egyéni azonosító kód (saját adatok hozzáféréséhez).
A munkáltatótól kért adatok a bejelentéskor:
– adószám,
– megnevezés,
– telephely címe,
– székhely címe,
– munkaviszony kezdetének vagy megszűnésének időpontja.
Az azonnali bejelentések nyilvántartása csak egy munkaviszonyhoz kötődően tartalmazza a felsorolt minimális adatokat. Tehát nem gyűjtőrendszerként működik, az adatvédelem és a biztonság kérdéseit messzemenően szem előtt tartja.
Egyéni kód
A bejelentés felsorolt adatait a taj-szám alkalmazásával megismerhetik a nyugdíj- és egészségbiztosítási, valamint a szociális igazgatási szervek, az adóhatóság, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, a munkaügyi központok és a menekültügyi, illetve idegenrendészeti hatóság.
A munkavállalók és a munkáltatók csak saját adataikhoz férhetnek hozzá, megfelelő azonosítók felhasználásával. Ez azt jelenti, hogy minden munkavállalónak, aki hozzá akar férni saját adataihoz, el kell mennie a munkaügyi központba, ott egyéni azonosító jelszót kell kérnie. A taj-szám és az egyéni kód együttes megadásával férhet hozzá valamilyen elektronikus csatornán keresztül az adataihoz.
A munkáltatók is kapnak azonosító kódot. Az adószám és a kód együttes alkalmazásával az általuk bejelentett munkavállalók adataihoz férhetnek hozzá.
A személyes adatok elérését a munkaügyi ellenőröknek is biztosítani kell. Ők – mobil számítógépeikre – letölthetik egy-egy cég által foglalkoztatottak adatait. Az eljárási rend természetesen ebben az esetben is meg lesz határozva.
Ügyfélszolgálati feladatok
A nyilvántartást a Foglalkoztatási Hivatalhoz tartozó Munkaügyi Nyilvántartó Központ kezeli majd. Ez egy újonnan kialakítandó szervezet. Feladatkörébe a számítástechnikai infrastruktúra üzemeltetésén túl az ügyfélszolgálat is beletartozik. Az egész rendszer finanszírozása egyrészt a költségvetésből, másrészt a Munkaerő-piaci Alapból történne.
Az új rendszer szerint a munkaadóknak a munkaszerződés megkötését követően, de legkésőbb a munkavállaló munkába lépéséig azonnal be kell jelenteniük a munkaviszony létrejöttének időpontját a Munkaügyi Nyilvántartó Központhoz. Ugyanez a bejelentési kötelezettség érvényes kilépés esetén is, azzal a "kedvezménnyel", hogy e kötelem a munkaviszony megszűnését követő napon is teljesíthető.
A rendszerbe való belépés, illetve az adatszolgáltatás az adott munkáltató fejlettségi szintjének megfelelően zajlik. Ez történhet telefonon keresztül, mobiltelefonon SMS-üzenetváltással, internet segítségével, faxüzenetváltással, illetve személyesen a munkaügyi központokban. A bejelentésről a munkáltató bizonylatot állít ki a munkavállalónak.
Az új nyilvántartás alapján a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra vonatkozó adatok nyolc napon belüli bejelentési kötelezettsége megszűnik, ezt a gyakorlatot váltja fel az azonnali bejelentés. E rendszer csak az Mt. hatálya alá tartozókat érinti. Azonban a költségvetési és közigazgatási szervek, a bíróságok, illetve az ügyészek stb. nyolcnapos bejelentési kötelezettsége is megszűnik. Ezt váltja fel egységesen az a gyakorlat, miszerint a munkáltatónak a biztosítás kezdetét, megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, illetve a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő hónap 12. napjáig kell benyújtani a bejelentést. Tehát adatszolgáltatási kötelezettség az azonnali bejelentésen túlmenően is van.
A szociális partnerek – eltérő érdekeltségük alapján – vitatják az új rendszer kilátásba helyezett előnyeit. Ennek ellenére azonban – miután a kormányhatározat már napvilágot látott – a rendszer életbe lép, legfeljebb csak arra lehet számítani, hogy finomításokra kerül sor.
Adminisztrációs terhek
A munkaadók véleménye szerint az lenne a célszerű, ha olyan munkaügyi nyilvántartás jönne létre, mely rendszerben a munkaadóknak csak egyszer kellene bejelentést tenniük a náluk foglalkoztatottakról. Fontos lenne, ha az állami szervek egymás között bonyolítanák le a társadalombiztosításhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a munkaerőpiac szabályozásához, illetve a munkanélküliek ellátásához stb. kapcsolódó információcserét.
A munkavállalóknak viszont az a nyilvántartás lenne hasznos, amely az egész életpályájuk adatainak összegyűjtését biztosítaná. Ez a rendszer munkavállalói szempontból – igaz, elég komplikált módon, de – némi biztonságérzetet jelent a munkaügyi ellenőrzés kibővült hatáskörével.
A munkaadók viszont végképp nem találják meg a saját "hasznukat" az új rendszer bevezetésében. Az előny abban nyilvánulna meg, ha adminisztrációs terheik csökkennének, s referenciához juthatnának az általuk alkalmazandó munkavállalók előéletéről. Lehet, hogy ehhez az adatvédelmi előírásokat kell módosítani. Ha igen, akkor célszerű lenne mielőbb megtenni ezt a lépést.
A legnagyobb gondot az azonnali bejelentés kötelezettsége jelenti. Véleményünk szerint ez szakmailag, illetve technikailag működésképtelen, különös tekintettel a több telephelyes munkahelyre.
Továbbá a jelenlegi rendszer nem biztosítja az átjárhatóságot az Mt. és a közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyok között. S végezetül, de nem utolsósorban: a nyilvántartás új modellje nem csökkenti, hanem növeli az adminisztrációs terheket.
