A közlemúlt jogszabályváltozásai több helyütt módosították a társadalombiztosítási normákat is. Cikkünkben ezeket az újdonságokat foglaljuk össze.
A kölcsönadott munkaerő
2001. július 1-jétől kiegészült a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) a munkaerő-kölcsönzés új szabályaival. A 2001. évi XVI. törvény két helyen módosította a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (Tbj.), egy helyen pedig az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvényt (Eho. tv.).
A munkaerő-kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. A munkaerő-kölcsönzésnél a jogviszony három jogalany – a munkavállaló, az őt alkalmazó kölcsönbeadó és a munka megrendelője, a kölcsönvevő – között jön létre. Kölcsönzésnél tehát elválik egymástól a munkavállalóval szerződést kötő munkaadó és a munkavállalót foglalkoztató személye.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő a polgári jog szabályai szerint állapodik meg a kölcsönzésről, de az Mt. is ró kötelezettségeket a felekre, a megállapodásnak ugyanis tartalmaznia kell a munkaerő-kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét, az elvégzendő munka jellegét. A munkavállaló a kölcsönadóval köt munkaszerződést. A munkaszerződésben jelezni kell, hogy az kölcsönzés céljából jött létre, továbbá meg kell állapítani az alkalmazott személyi alapbért és azt, hogy a munkavállaló milyen jellegű munkavégzésre vagy munkakörben foglalkoztatható.
A közterhek viselése
A munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő a megállapodásuknak megfelelően megosztva gyakorolják, de a munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolja. Ha a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő nem állapodnak meg másban, a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályban meghatározott költségeket a kölcsönbeadó viseli.
A munkabér-fizetési kötelezettség a kölcsönbeadót terheli, melyet nem érint, hogy a kölcsönvevő a kölcsönbeadónak járó díjat esedékességkor nem fizette meg. A munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, befizetési kötelezettség a kölcsönbeadót terheli.
Foglalkoztató
A 2001. évi XVI. törvény 35. §-ának (1) bekezdése azzal egészítette ki a Tbj. 4. §-ának a) pontját, hogy – ha a jogszabály másként nem rendelkezik – a munkaerő-kölcsönzés szerinti munkavégzés esetén foglalkoztató a kölcsönbeadó is.
Tételes egészségügyi hozzájárulás
A kölcsönbeadás alapján foglalkoztatott munkavállalót a kölcsönbeadó köteles nyilvántartásba venni. A 2001. évi XVI. törvény 36. §-a kiegészítette az Eho. tv. 6. §-át, így munkaerő-kölcsönzés esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének a kötelezettsége a munkaerő-kölcsönbeadót terheli.
A Munka Törvénykönyve 193/C §-ának a) pontjában meghatározott munkavállalóról az adatokat a kölcsönbeadónak kell bejelentenie.
Nyilvántartás, bejelentés a biztosítottról
A biztosítottról szóló nyilvántartási kötelezettség teljesítése a kölcsönbeadót terheli [Tbj. 46. § (2) bek.].
A Tbj. végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 22. §-ának új (2) bekezdése szerint a biztosítottal kapcsolatos bejelentési kötelezettséget a kölcsönbeadónak kell teljesítenie. (Ez a bejelentési kötelezettség a taj-számos adatszolgáltatásra vonatkozik.)
Reprezentáció
Az üzleti ajándék és a reprezentáció címén adott termék és nyújtott szolgáltatás utáni járulék, illetőleg egészségügyi hozzájárulás fizetésével kapcsolatos jogszabályváltozások a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvényben találhatóak.
A járulékalapot képező jövedelem meghatározásának módosítása tartalmi változást nem eredményezett, ugyanis a továbbiakban sem minősül járulékalapot képező jövedelemnek az üzleti ajándék és a reprezentáció címén adott termék és az ilyen címen nyújtott szolgáltatás.
Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
A 2001. évi L. törvény 73. §-a azonban érdemben módosította az Eho. tv. 3. §-ának bb) pontját, valamint kiegészítette a 11. §-ának (6) bekezdését. Eszerint a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az szja-törvényben meghatározott, a társadalombiztosítási járulékalapot nem képező természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, azzal, hogy az szja-törvény 69. §-ának (10) bekezdésében meghatározott reprezentáció és üzleti ajándék esetében az egészségügyi hozzájárulás alapját – a 2. § és az 5. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően – juttatásban részesülő magánszemélyek illetőségétől függetlenül kell megállapítani, azonban az szja-törvény 69. §-ának (7) bekezdése szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni.
Az Eho. tv. jelentős változása, hogy a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapjának megállapításánál e juttatások tekintetében nem kell vizsgálni a belföldi, illetőleg a külföldi illetőséget.
A százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettséget akkor is meg kell állapítani, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a Tbj. 11. §-a, illetve 13. §-a hatálya alá tartozik (azaz e tekintetben a külföldiek részére juttatott jövedelem után is meg kell fizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást).
A százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség főszabályként a kifizetőt terheli. A diplomáciai testületek által üzleti ajándékként és reprezentációként adott termék és nyújtott szolgáltatás után a jövedelemben részesülő magánszemély maga köteles a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás összegét megállapítani, bevallani és megfizetni, tekintettel arra, hogy az Art. szerint a diplomáciai testületek nem minősülnek kifizetőnek.
A reprezentáció és üzleti ajándék után fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megállapítását és bevallását az új elszámoláshoz igazodóan is szabályozni kellett. Eszerint az szja-törvény 69. §-ának (10) bekezdésében meghatározott reprezentáció és üzleti ajándék után fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az szja-törvény 69. §-a (8) bekezdésének a)-b) pontjában meghatározottak szerint kell megállapítani és bevallani.
Hatálybalépés
A Tbj.-re és az Eho. tv.-re vonatkozó módosító rendelkezések augusztus 17-étől hatályosak, azonban az adózó e szabályokat – választása alapján – a 2001. január 1-jétől keletkezett kötelezettségeire is alkalmazhatja.
Gyermeknevelésre igénybe vett fizetés nélküli szabadság
A 2001. évi LII. törvény 1. §-a módosította a Tbj. 8. §-át. Emellett az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokra jogosultság megállapítása szempontjából a 2. § 1998. január 1-jétől biztosításban töltött időnek minősíti a gyermeknevelési támogatásra jogosultság címén igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát. A jogszabály módosítása és kiegészítése kizárólag az egészségbiztosítási pénzbeli ellátások megállapítása szempontjából kedvezményezi annak a fizetés nélküli szabadságnak az időtartamát, amelyet 1997. december 31-ét követően gyermeknevelési támogatás igénybevétele miatt kért és kapott a foglalkoztatójától a biztosított.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 2001. évi LII. törvény alapján tehát 2001. július 13-tól szünetel a biztosítás:
- a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt (kivéve, ha a fizetés nélküli szabadságot 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy 8 évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermeknevelési támogatásra való jogosultság vagy 14 évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosult- ság, illetőleg 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér, illetmény, távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá a sorkatonai, polgári szolgálat ideje alatt);
- az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt (kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette);
- az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő esetében arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.
Munkaviszony
2001. július 1-jétől az Mt. hatálya nemcsak arra a munkaviszonyra nem terjed ki, amelynek alapján a külföldi munkáltató munkavállalója a munkát a Magyar Köztársaság területén kiküldetésben végzi, hanem arra sem, amelyikre kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor. Ez a rendelkezés érvényes a külföldi munkáltató által alkalmazott magyar állampolgárra is.
A nemzetközi magánjogról szóló tvr. új rendelkezése lehetőséget ad munkaviszony esetében – hasonlóan a polgári jogi jogviszonyokhoz – a feleknek a jogválasztásra. Az 51. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak. Jogválasztás hiányában továbbra is a munkavégzés helyének jogát kell alkalmazni, azaz a munkaviszonyra annak az államnak a joga az irányadó, amelynek területén
- a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenesen – kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében – egy másik államban végzi munkáját, vagy
- az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi,
kivéve ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni.
