A vezetői tisztségek betöltése során nem csak a rátermettségnek és a vezetővel szembeni bizalomnak van szerepe. Vezető csak az lehet, akinek egyéb tevékenysége, megbízatása nem összeférhetetlen a tisztségével, s nem áll fenn esetében a vezetői stallumot kizáró okok egyike sem.
Munkaviszony – megbízási jogviszony
A gazdasági szervezet vezetője munkaviszonyban, vagy megbízási jogviszonyban állhat a gazdasági társaságnál. Más – például vállalkozói – jogviszony nem jöhet szóba, ezt a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 30. §-ának (3) bekezdése kizárja. E szerint a vezető tisztségviselőre – ha a vezető a tisztséget nem munkaviszony keretében látja el – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) a megbízási szerződésre vonatkozó szabályai az irányadók.
Ráadásul a Gt. 240. §-ának (2) bekezdése alapján a részvénytársaság igazgatóságának elnöki, illetve tagsági pozíciójára csak megbízási viszony létesíthető, munkaviszony nem.
Cégvezető
A Gt. 39. §-ának (2) bekezdése alapján a gazdasági társaságot cégvezető is irányíthatja. Érdemes cégvezetőt alkalmazni például a fióktelep, a telephely élén. A cégvezető csak munkaviszonyban láthatja el a feladatát. Cégvezetővé csak az a munkavállaló jelölhető ki, aki egyébként megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezéseknek. Ez azt jelenti, hogy a cégvezetőre vonatkoznak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) és a Gt. szabályai is.
A cégvezetőt a gazdasági társaság legfőbb szerve általános jellegű képviseleti joggal ruházhatja fel. Egy gazdasági társaságnál több cégvezető is kijelölhető. A szakirodalomban eltérő a vélemény arról, hogy ilyenkor a cégvezetők a törvény erejénél fogva vezető állású munkavállalónak minősülnek-e. A cégvezető – annak ellenére, hogy önálló cégjegyzési jogosultsága van – nem igazi" vezető tisztségviselő, hiszen ha egy gazdálkodó szervezetnél a több fiók-, illetve telephely miatt több cégvezetőt neveznek ki, egyiküknek sincs teljes ráhatása a cég egészének az üzletmenetére, működésére. A cégvezető önállóan bár, de a vezető tisztségviselő utasításának megfelelően végzi a munkáját. Ha azonban vitatja az utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét, emiatt a felügyelőbizottsághoz fordulhat. A cégvezetőnek mindezektől függetlenül meg kell felelnie a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott követelményeknek.
| Kizáró okok |
|---|
|
Az összeférhetetlenségi okok mellett érdemes röviden összefoglalni a Gt.-ben szabályozott kizáró okokat, vagyis azokat, amelyek kizárják, hogy valakit vezetőnek válasszanak meg, vagy hogy valaki továbbra is betöltse a vezetői tisztségét.
A cégbíróságnak a bejegyzési eljárás során hivatalból nem kell vizsgálnia, hogy a társaság képviselőjeként megjelölt személynél fennáll-e valamely kizáró ok. Ha azonban ilyen okról hivatalból tudomása van, vagy ilyet a tudomására hoznak, ezt a bejegyzési kérelem elbírálásánál figyelembe kell vennie. Álláshalmozás A Gt. 22. §-ának (1) bekezdése szerint egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható vezető tisztségviselővé. A megválasztott személy az új tisztsége elfogadásától számított 15 napon belül írásban tájékoztatni köteles azokat a gazdasági társaságokat, amelyeknél már vezető tisztségviselő. Bűncselekmény elkövetése Nem lehet vezető tisztségviselő, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült. Bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt személynek a gazdasági társaságban betöltött vezetői tisztsége az ítélet jogerőre emelkedésével minden külön eljárás nélkül megszűnik, ugyanakkor a tagi jogosultságai megmaradnak (megmaradhatnak). Foglalkozástól eltiltás Akit valamely foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő. Ha például sikkasztás miatt valakit kereskedelmi tevékenységtől tiltottak el, nem lehet vezető beosztásban kereskedelmet folytató gazdasági társaságban. Mellékbüntetésként azt lehet eltiltani a foglalkozástól, aki a bűncselekményt szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak megszegésével, vagy foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. A foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető
A foglalkozástól eltiltás lehet végleges hatályú, de tarthat határozott ideig is. Végleges hatállyal az tiltható el, aki a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan. A határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama 1 év, leghosszabb tartama 10 év. Határozott ideig tartó eltiltás esetén a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlása attól tehető függővé, hogy az eltiltott az eltiltás tartamának letelte után, meghatározott módon igazolja a foglalkozáshoz szükséges jártasságot. A végleges hatályú eltiltás alól a bíróság mentesítheti az eltiltottat, ha az eltiltás óta 10 év eltelt, és az eltiltott a foglalkozás gyakorlására alkalmassá vált. Felszámolás A Gt. 23. §-ának (3) bekezdése alapján a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elrendelését) követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább 1 évig a felszámolt társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor. Törlés a cégjegyzékből Ha a gazdasági társaságot hivatalból törlik a cégjegyzékből, az azt követő 2 évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt. Részesedésszerzés A vagyoni érdekeltség motiváló tényező, ezért a Gt. 25. §-ának (1) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben. Felügyelőbizottsági tagság A Gt. alapján a gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója ugyanannál a társaságnál nem választható meg a felügyelőbizottság tagjává. Ennek indoka az ellenőrző és az ellenőrzött pozíció egyértelmű szétválasztása. Azonos gazdasági tevékenység A vezető tisztségviselő nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben, kivéve ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) lehetővé teszi, vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul. Ebből következik, hogy a vezető – elvileg – más eltérő profilú gazdasági társaságban lehet vezető tisztségviselő (a Gt. alapján azonban csak maximum 3 gazdasági társaságban, ha pedig munkaviszonyban áll, az Mt. szerint csak akkor, ha külön megállapodással ehhez a munkáltató hozzájárul). Közeli hozzátartozó A Gt. alapján a vezető tisztségviselő közeli hozzátartozója nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket (kivéve, ha ezt a társasági szerződés kifejezetten megengedi), illetve nem választható meg ugyanannál a társaságnál a felügyelőbizottság tagjává sem. |
Összeférhetetlenségi esetek
Ha a vezető munkaviszonyban látja el a tisztségét, természetesen nem kétséges, hogy az összeférhetetlenségi ok felmerülésekor a Gt. szabályai mellett az Mt. szabályait is mindenképpen alkalmazni kell. Amennyiben azonban a vezető megbízási jogviszony alapján dolgozik, úgy a Gt.-t és a Ptk.-t kell alkalmazni.
A vezetői tisztség összeférhetetlenségi okait az Mt. 191. §-a szabályozza. Emellett az Mt. 3. §-ának (3) bekezdése általánosságban tilalmazza az olyan a magatartást, amellyel a munkavállaló a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyezteti. Ez a tilalom azonban természetesen fokozottabban vonatkozik a vezetőkre, mint más beosztásban dolgozókra.
Jogos gazdasági érdek veszélyeztetése
Az Mt. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel veszélyeztetné a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit. A munkaviszony megszűnését követően ez a kötelezettség a munkavállalót csak ilyen tartalmú, megfelelő ellenérték fejében kötött megállapodás alapján, és legfeljebb 3 évig terhelheti.
A gyakorlatban sok olyan példát lehet találni, amellyel a vezető állású munkavállaló veszélyezteti a munkáltatója gazdasági érdekét. Ilyen, ha a munkavállaló kiadja a munkáltatóval kapcsolatban álló üzleti partnerek nevét, másoknak felvilágosítást ad a munkáltatói ügyletekről, üzletekről, üzleti tervekről. Ebbe a körbe tartozik az is, ha a vezető indokolatlanul különbséget tesz az egyes beszállítók közt. Az Mt. csak a részesedésszerzés és az ügyletkötés tilalmát nevesíti [Mt. 191. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja].
Polgári jogi megállapodás
Egyre gyakrabban előfordul, hogy a munkáltató úgy akarja megóvni a gazdasági érdekeit, esetleg vezető piacuralmi előnyét, illetve a versenyhelyzetben betöltött pozícióját, hogy polgári jogi megállapodást köt azzal a vezető beosztásban álló dolgozójával, akinek lehetősége van a stratégiai döntések meghozatalában, illetve aki a munkaviszonya során üzleti, üzemi titkok birtokába juthat. A megállapodásban a munkáltató megtiltja, hogy a vezető a munkaviszony megszűnése után elhelyezkedjen a konkurenciánál, vagy a megszűnthöz hasonló munkakörben. E tilalmat megfelelően ellentételezni kell: a munkavállaló az Mt. alapján maximum 3 évig – a gyakorlatban azonban általában csak 1 évig – a bruttó munkabérének 50-100 százalékát kapja meg a tilalom fejében. Az ilyen tartalmú polgári jogi megállapodás a munkavállalóra nézve sok hátránnyal járhat, hiszen például egy speciális ismereteket igénylő munkánál mire újra el tudna helyezkedni a munkavállaló, addigra már nincs a birtokában azoknak a gyakorlati ismereteknek, ami a munkához elengedhetetlen (az informatika, a távközlés, az elektronika bizonyos területein fél év kiesés – a megfelelő ellentételezés ellenére is – óriási hátrányt jelent).
Az 1997. június 30-áig megkötött ilyen megállapodások további feltétele volt, hogy a munkaviszony a munkavállaló rendes felmondásával, vagy a munkáltató rendkívüli felmondásával szűnjön meg. Tehát a megállapodás ellenére sem kötelezhető a munkavállaló a gazdasági érdekek védelmére, ha a munkaviszonya közös megegyezéssel, munkavállalói rendkívüli felmondással, avagy a munkáltató általi rendes felmondással szűnik (szűnt) meg. Az 1997. július 1-je után megkötött polgári jogi szerződésekre ez a szabály már nem vonatkozik.
További munkaviszony létesítése
Az Mt. 191. §-ának (1) bekezdése alapján a vezető nem létesíthet további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt. Nem vonatkozik ez a tilalom arra a jogviszonyra, amelyet a vezető a tudományos, az oktatói, illetve a szerzői jogi védelem alá eső tevékenységre létesít. A munkáltató a munkaszerződésben azonban rendelkezhet úgy is, hogy még ezeket a tevékenységeket is megtiltja a vezetőnek.
A törvény alapján más munkáltató számára semmiféle tevékenységet nem lehet végezni ellenérték fejében (összeférhetetlen tehát a munkaviszony mellett a megbízás, a vállalkozás stb.). A Gt. szabályozása nem ennyire szigorú: a 25. §-ának (1) bekezdése alapján a vezető – aki megbízás alapján látja el a tisztségét – nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben (vagyis ebből az következik, hogy más profilú gazdasági társaságban lehet vezető, az azonos profilú társaságban pedig nem vezetői beosztásban tevékenykedhet).
Részesedésszerzés más gazdasági társaságban
Az Mt. 191. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – a vezető nem szerezhet részesedést a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet is végző, illetve a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló más gazdálkodó szervezetben.
Nehéz kérdés a profil meghatározása, hiszen még ma is gyakorlat, hogy a cégek sokkal több tevékenységi kört felvesznek, mint amennyivel foglalkoznak (hátha jó lesz még valamire" alapon), és ennek visszaszorításában még az sem segített, hogy az új cégtörvény alapján a tevékenységi kör bővítése illetékmentes. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a gazdasági társaság az alapító okiratában vagy a társasági szerződésében határozza meg, hogy milyen tevékenységeket kíván folytatni, és mindaddig, amíg a változást nem jelentik be, a kívülállók számára a cégjegyzék tanúsítja, hogy a társaság milyen körben vesz részt a gazdasági életben, milyen tevékenységet folytat. Ebből a szempontból közömbös, hogy megrendelés hiányában vagy más okból az adott időpontban éppen ilyen működést nem fejt ki a társaság. A cégbejegyzés alapján, a körülmények megváltozása folytán bármikor, az addig nem gyakorolt tevékenységbe kezdhet a társaság (Legf. Bír. Mfv. II. 10751/ 1998/3). Ennek ellenére problémát fog jelenteni az olyan tágan értelmezhető tevékenység, mint például az üzletviteli tanácsadás vagy a máshova nem sorolt egyéb gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás.
Ügyletkötés
A vezető tisztségviselő nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyleteket. Azt, hogy mi tekinthető a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletnek, általánosságban nem, hanem a konkrét eset körülményeiből lehet csak megállapítani.
Közeli hozzátartozó
Az Mt. előírja, hogy a vezető köteles bejelenteni, ha a közeli hozzátartozója tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál. Az Mt. a Ptk.-nál szűkebben határozza meg a közeli hozzátartozó fogalmát. Az Mt. alapján közeli hozzátartozó a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs.
A munkáltató a bejelentés után eldöntheti, hogy ez mennyire veszélyezteti a gazdasági érdekeit, és e szerint kötelezi a vezető beosztású munkavállalóját az összeférhetetlenségi ok megszüntetésére.
Jogkövetkezmények
Rendkívüli felmondás
Az összeférhetetlenségi szabályok megszegésének legáltalánosabb jogkövetkezménye a rendkívüli felmondás, illetve a vezető visszahívása (erre a Gt. szerint bármikor sor kerülhet). A vezető tisztségviselők jogviszonyának megszüntetésekor a nehézséget a Gt. és az Mt. szabályainak egyidejű alkalmazása okozza. Nincs gond, ha a vezető munkaviszonyát a vezetői feladatok ellátására létesítették, ilyenkor a vezetői tisztségből való visszahívással megszűnik a munkaviszonya is. Ha nem csak erre létesítették a munkaviszonyt (például korábban alacsonyabb beosztásban dolgozott a vezető), akkor nem biztos, hogy a vezetői megbízatással megszűnik a munkaviszony, a dolgozót az eredeti munkakörében, beosztásában kell tovább foglalkoztatni, illetve a munkaviszonyt külön aktussal, a munkajog szabályai szerint is meg kell szüntetni (magyarán fel kell mondani).
A munkáltató az Mt. 191. §-ának (5) bekezdése alapján jogosult megszüntetni a vezető munkaviszonyát, ha a vezető közeli hozzátartozója tagja lett a munkáltatóéval azonos, vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, avagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetőleg vezetőként munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.
Kártérítés
Ha a vezető valamely összeférhetetlenségi tilalmat megszeg, a munkáltató
- kártérítést követelhet, vagy
- kártérítés helyett követelheti, hogy a vezető a saját részére kötött ügyletet engedje át, vagy
- a más számlájára kötött ügyletből eredő hasznát kiadja, avagy arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze.
A munkáltató a kártérítést a polgári jogi szabályok szerint követelheti.
Elévülés
Az elévülési idő az általános elévülési időnél sokkal rövidebb, a munkajog alapján pedig a munkáltató attól az időponttól számított három hónapon – de legfeljebb az igény keletkezésétől számított egy éven – belül érvényesítheti a kártérítési igényét, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezetőnek az összeférhetetlenségi szabályba ütköző eljárásáról tudomást szerzett.
| A Legfelsőbb Bíróság gyakorlatából |
|---|
|
Konkurens gazdasági társaság alapítása
Ha a munkavállaló a munkáltató tudta és ezáltal engedélye nélkül olyan gazdasági társaságot alapít, amelynek részben tulajdonosává is válik, és a gazdasági társaság tevékenysége sérti a munkáltató gazdasági érdekeit, a munkáltató jogszerűen él a rendkívüli felmondás jogával. Az Mt. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. Az egyik ügyben a felperes tulajdonosa volt annak a gazdasági társaságnak, amelynek rendszeres üzleti kapcsolata volt az alperes munkáltatóval. Ennek során az alperes által fizetett ellenérték nyilvánvalóan bevételt, vagyonnövekedést eredményezett a felperesnél mint tulajdonosnál. Ez a bevétel esetenként úgy is keletkezett, hogy a végzett munkákat a felperes igazolhatta a munkaviszonya keretében a megrendelő nevében, ezáltal a tulajdonában lévő kft. az ellenértékre jogosulttá vált. A felperesnek mint műszaki vezetőnek lehetősége" volt arra, hogy a kft. tevékenységét számla alapján felülvizsgálja és igazolja. Mindezekből hitelt érdemlően megállapítható, hogy a felperes az alperes jogos gazdasági érdekét veszélyeztette azáltal, hogy a munkaviszonyában végzett tevékenysége (pl. számlák igazolása) által lehetősége volt arra, hogy a tulajdonában lévő kft. gazdasági érdekeit képviselhesse. A törvény értelmében a gazdasági érdekek veszélyeztetettségének vagy a veszélyeztetettség lehetőségének és nem annak van jelentősége, hogy a konkrét hátrány valóban bekövetkezzen. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes jelentős mértékben szándékosan megszegte az Mt. 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott lényeges kötelezettségét, ezért az alperes rendkívüli felmondása megfelel az Mt. 96. §-a (1) bekezdése a) pontjának (BH 1996. 450.). Közreműködés azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében megállapította, hogy a munkavállalónak a munkáltatóéval azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban való tevékeny közreműködése veszélyezteti a munkáltató gazdasági érdekeit, és alapot ad a rendkívüli felmondásra. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes mint mintatermi ügyintéző az alperesi árképzést, a beszállítók körét és a fizetőképes vevők körét is ismerte, így ezeket az ismereteit a betéti társaságban tényleges munkavégzés nélkül is hasznosíthatta. Így az alperes üzleti érdekeit sértő magatartást tanúsított a munkáltatóéval hasonló tevékenységet végző betéti társaságban való részvételével, amely a rendkívüli felmondás kellő indokául szolgált. A társasági szerződés rendelkezései egyértelműen arra utaltak, hogy a betéti társaság mindkét tagja, tehát a kültag felperes is közreműködött az alperesével azonos tevékenységi körű társaság tevékenységében. Ez ugyanis nem kizárólag a konkrét üzletszerzői, üzletkötői munkavégzést jelenti, hanem a kétszemélyes betéti társaság jellegéből adódóan a társaság működését, annak üzletpolitikáját elősegítő egyéb magatartás, az üzletvitelt befolyásoló döntésekben való közreműködés is ebbe a körbe tartozik. Ehhez pedig a felperes felhasználhatta, az alperes jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetve hasznosíthatta az alperesnél betöltött munkakörénél fogva megszerzett információkat. A felperes tehát a konkurens gazdasági társaság tevékenységében ilyen módon való közreműködésével az Mt. 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte (BH 1996. 666.). |
