Sajátos a munkajogi helyzete annak a dolgozónak, akinek a munkaviszonya szünetel. Ilyenkor a munkavállaló – bár továbbra is alkalmazásban áll – időlegesen mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A szünetelés befejeztével aztán ismét felveszi a munkát.
A magyar törvényi szabályozás külön nem nevesíti a munkaviszony szünetelésének eseteit, de ezek a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.), illetve néhány más jogszabály rendelkezései alapján könnyen csokorba gyűjthetők.
A munkaviszony szünetelhet a munkavállaló és a munkáltató megállapodása, illetve az Mt.-ben foglalt kötelező szünetelés alapján is.
Kötelező szünetelés
A törvény erejénél fogva, kötelezően szünetel a munkaviszony:
- a keresőképtelenséget okozó betegség,
- a beteg gyermek ápolása miatti táppénzes állomány,
- a szülési szabadság,
- a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,
- a lakásépítésre kapott fizetés nélküli szabadság,
- az egyéb okból kapott fizetés nélküli szabadság,
- a sor- vagy tartalékos katonai szolgálat alatt, valamint
- minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távollétidíj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.
Az Mt. 138. §-ának (5) bekezdése alapján a munkavállalót
- a gyermeke 3. életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából,
- a gyermeke 14. életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül,
- a gyermeke 12. életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében fizetés nélküli szabadság illeti meg.
A dolgozó kérésére a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságot engedélyezni a munkavállalónak országgyűlési képviselőségre jelöltségének nyilvántartásba vételétől a választás befejezéséig, illetve megválasztása esetén a mandátuma igazolásáig az országgyűlési képviselőnek megbízatásának időtartama alatt és az Országos Rádió és Televízió Testület tagjának a megbízatás időtartama alatt. Ezalatt a munkavállaló munkaviszonya természetszerűleg szünetel.
A munkaviszony szünetelésének időtartama alatt a munkavállaló nem látja el a munkakörét, tehát nem dolgozik, munkaviszonya mégis jogfolytonos marad. A jogfolytonosság azt jelenti, hogy a szünetelés befejeződése után, a munka újrafelvételekor ugyanolyan jogok illetik meg a dolgozót, mintha a szünetelés időtartama alatt is ellátta volna munkakörét.
A felek megállapodása
Fizetés nélküli szabadságot egyébként a munkáltató a munkavállalónak bármikor biztosíthat, a mértékét az Mt. nem szabályozza, ez tehát teljesen a munkáltató belátásától függ. Ilyen – extrém – eset, ha a munkavállaló föld körüli vitorlázásra indul, és a munkáltatóval úgy állapodik meg, hogy a munkaviszonya nem szűnik meg, hanem csak szünetel. Ilyen eset lehet továbbá, ha a munkavállaló külföldre megy dolgozni, vagy ha csak pihenni akar egy ideig. Ilyenkor azonban a munkáltatóval külön meg kell állapodni a munkaviszony szünetelésében, mert ezek az esetek nem tartoznak az Mt. által szabályozott körbe.
A munkavállaló személyi alapbére
A fizetés nélküli szabadság idejére – a neve is utal rá – a munkavállaló nem kap fizetést, és nem kap semmilyen más juttatást sem. A törvény azonban kötelező erővel írja elő, hogy a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítése, a gyermek ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság, továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkavállaló személyi alapbérét a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező munkavállalók részére időközben megvalósult átlagos bérfejlesztésnek megfelelően kell módosítani. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztés mértéke az irányadó.
A szünetelésnek ebben az eseteiben tehát a dolgozók bérét a munka felvétele után nem a munkavállalónál megvalósult általánosan átlagos, hanem a munkavállaló munkakörében, a munkavállalóhoz hasonló gyakorlattal foglalkoztatott munkavállalók munkabérében megvalósult átlagos, éves bérfejlesztésnek megfelelően kell megállapítani (LB MFv. II: 10.379/1999.). A szünetelés egyéb eseteiben a törvény nem rendelkezik a munkabér kötelező korrekciójáról a munka újrakezdése után. Természetesen azonban a más jogszabályi előírások megszabta bérfejlesztések (például a közalkalmazotti bérskálán való időszakonkénti előrelépés) a munkaviszony szünetelésének minden esetében érvényesülnek.
A munkáltatói rendes felmondás tilalma
A munkáltató általában bármikor felmondhat a munkavállalónak, az úgynevezett felmondási tilalom esetén azonban a felmondás kizárt. Az ennek ellenére közölt felmondás tehát jogellenes.
A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá
- az üzemi baleset vagy a foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenségnél a táppénzre jogosultság időtartama,
- a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, vagy ilyen célból, illetőleg gyermek gondozása, illetve közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,
- a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság és
- a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartama alatt.
Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy ha a táppénzes időszak folyamatossága megszakad amiatt, mert a munkavállaló rövid időre keresőképessé válik, majd újból keresőképtelen lesz, a felmondási védelem újra kezdődik, azaz a betegségben töltött egyes időszakok nem adhatók össze (Legfelsőbb Bíróság MK 8. számú kollégiumi állásfoglalása). Tehát a felmondási tilalom szempontjából nem a táppénzes állománynak, hanem a tényleges keresőképtelenségnek van jelentősége (LB M. törv. II. 10.046/1978. számú jogeset).
Fontos tudni azonban azt is, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett munkavállaló munkaviszonyára nem vonatkozik a felmondási tilalom, ilyenkor a munkaviszonya úgy szüntethető meg, mint bármely más munkavállalóé (Legfelsőbb Bíróság MK 9. számú kollégiumi állásfoglalása). Nem vonatkoznak ezek a tilalmak a további munkaviszony (másodállás, mellékfoglalkozás) felmondására sem.
A felmondási tilalom szempontjából a felmondás közlésének napja az irányadó. Ha a munkáltató a munkavállalónak a felmondási tilalom alatt mond fel, a munkavállaló munkaügyi pert kezdeményezhet.
Rendes szabadság
A rendes szabadságra jogosultsághoz munkaviszony és annak keretében általában munkavégzés szükséges. Rendes szabadság jár azonban nemcsak a munkaviszony keretében munkában töltött időre, hanem egyes munkában nem töltött, törvényileg meghatározott esetekben is. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy nem mindig jár szabadság, ha a munkaviszony szünetel (például a lakásépítés céljára kapott fizetés nélküli szabadság idejére nem jár rendes szabadság).
Szabadság jár azonban a keresőképtelenséget okozó betegség tartamára, tekintet nélkül arra, hogy ugyanarra az időre megilleti-e a munkavállalót táppénz, avagy sem (BH 1999/87. számú jogeset).
Ezenkívül szabadság jár a szülési szabadság idejére, továbbá a 14 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság idejére, legfeljebb azonban az első évre, gyermekenként tehát összesen legfeljebb másfél évre. Rendes szabadság jár továbbá a tartalékos katonai szolgálat, valamint a távolléti díjra vagy átlagkeresetre jogosító távollét idejére. A fizetés nélküli szabadság idejére, ha az a 30 napot meghaladja – eltérő munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy megállapodás hiányában –, az első naptól kezdődően nem jár szabadság. Jár azonban a rendes szabadság a fizetés nélküli szabadság idejére is, ha az nem haladja meg a 30 napot.
