A vállalkozók és a bankok

A pénzintézetek szolgáltatásait a vállalkozók részben kötelezően, részben szabadon választott módon veszik igénybe. Verseny van az ügyfelekért, de ezzel élni csak a módosabbak tudnak. A bankok ma már arra törekszenek, hogy kamatbevételeik mellett (esetleg akár a helyett is) jutalékbevételeiket növeljék. Több ügyfél = több jutalék. Ráadásul a szolgáltatások díja emelhető.

Növekszik azoknak a pénzintézeteknek a száma, amelyek a gazdálkodó szervezeteknek nyújtott folyószámla-szolgáltatásaiknál a fix összegben meghatározott teher (havi vagy negyedévi díj, illetve jutalékminimum) mellett még ügyletenként is kikötik a legkisebb szolgáltatási díjat. A tranzakciónként megszabott minimális jutalék alkalmazása pedig (amit egyébként számtalan bank csak az utóbbi években vezetett be vagy növelt) aligha indokolható akkor, ha a pénzintézet havonta vagy negyedévente kötelezően fizetendő forgalmi jutalékot is felszámít. Az ilyen terhek bevezetése nyilvánvalóan csak arra jó, hogy a bank növelje.

Ezért helytelen, hogy a cégek többsége csak a havi vagy negyedévi díjkövetelményekre ügyel, sokszor kizárólag ennek a figyelembevételével választja ki, hol nyisson számlát.

A pénzintézetek a tranzakciós díjak mellett még különböző összegeket kérhetnek és kérnek is a számlakivonat elkészítéséért, másolásért, banki információk továbbításáért, fedezetigazolásért, sőt például pénz befizetésére szolgáló bizonylatért is. Helyenként még a pénztári befizetések, pénzfelvétek sem ingyenesek.

Házon belül és kívül

Nem egy banknál (BA/CA, Postabank) a pénzintézeten belüli és kívüli átutalás díja ugyanannyi. Pedig a bankon belüli mozgás csak számlák közötti egyszerű átvezetés. Az MKB-nél a bankon belüli utalást a bankon kívüli forgalomhoz képest sokkal kedvezőbb (félezrelékes) jutalék terheli, de itt is elég jelentős összegű (tételenként 200 forintos) minimumdíj van.

A Budapest Bank forgalmi jutaléka bankon belül 1,15 ezrelék (a bankon kívüli mozgásnál 1,45 ezrelék), és a készpénzfelvét is elég drága, 2 ezrelék. Ugyanekkora mértéket alkalmaz ezen a téren az ÁÉB, de ott még a készpénzfelvételre is érvényes a minimum 200 forintos tételenkénti teher. A Hanwha Banknál a jutalék 2 ezrelék (a bankon kívüli átutalásnál alkalmazott 1,5 ezrelékhez képest), és szintén érvényes a 200 forintos minimum. A pénztári kifizetéseknél ugyancsak 2 ezreléket kér az ING Bank, 3 ezreléket számít fel az Erste és 5 ezreléket a Rabobank. Az ABN Amro Banknál még a pénztári befizetést is jutalék (0,6 ezrelék) terheli.

A pénzintézetek még mindig határozottan kedvezni igyekeznek a nagy ügyfeleknek. Velük – több más feltétel mellett – a forgalmi jutalékok nagyságát egyedi megállapodásokban rögzítik. A forgalmi jutalék például a K&H-nál csak 12 millió forintig 2 ezrelék, 12-120 millió forint között 1,5, ennél nagyobb összeg esetén pedig 1,35 ezrelék. A Konzumbank szintén előre közli, hogy 500 millió és egymilliárd forint között 1,2 ezrelék, e fölött pedig mindössze egyezrelékes jutalékkal is beéri.

Kötelező számlanyitás

Az utóbbi időben sokan hangoztatják, hogy a pénzintézetek a nagy cégek piacának felosztását befejezték, így üzleti lehetőségeik bővítése miatt most már a kisebb vállalkozásokat is szívesen fogadják. A gazdálkodó szervezeteknek kötelező számlát nyitniuk valamely pénzintézetnél. E miatt az előírás miatt azután a bankoknak tulajdonképpen tilos elutasítani a náluk ügyfélként jelentkezőket. Mégis, jelenleg is szép számmal akadnak olyan pénzintézetek, amelyeknél (kimondva, kimondatlanul) forgalmi minimumhoz kötik a számlavezetési megállapodás aláírását. A Westdeutsche Landesbanknál például az elvárt forgalom évi ötszázmillió-egymilliárd forint, a Credit Lyonnais Bank viszont csak a 2 milliárd forintnál nagyobb forgalmú vállalkozásokat fogadja szívesen ügyfelei közé. A Commerzbanknál ez a kikötés 5-6 millió márka. Ennél a pénzintézetnél azonban a hozzájuk forduló gazdálkodóknak gyorsan elmondják azt is, hogy ők elsősorban saját partnereik, konszernek és multinacionális cégek kiszolgálására hivatottak.

Ezek a pénzintézetek persze mindig inkább a nagyvállalatokkal foglalkoztak. Akad azonban több olyan bank is, amely éppen az utóbbi időben vált mind zárkózottabbá. A Takarékbanknál például régebben bármely cég nyithatott számlát. Később azután már csak a legalább 50 millió forintos éves forgalmú vállalkozásokat részesítették előnyben. Ma – a központi utasításnak megfelelően – azt is elmondják, hogy a jövőben elsősorban német tulajdonosuk partnereivel kívánnak foglalkozni. Más társaságoknak a bank minden területen érvényes stratégiaváltására hivatkozva melegen ajánlják a takarékszövetkezetek számlaszolgáltatásait. (A Takarékbank egyébként ennek megfelelően folyamatosan át is adta fiókhálózatának egy részét az integrált szövetkezeteknek.)

A Takarékbank lépése logikus volt. Annál furcsábbnak tűnik a Raiffeisen Bank mostani gyakorlata. Miközben ugyanis ez a pénzintézet már lakossági ügyfélkörének (amely szakemberek szerint sok szempontból a kisvállalkozói körhöz hasonlítható) kialakításán fáradozik, a cégekre vonatkozó régebbi, évente 200-300 millió forintra vonatkozó, forgalmi követelményét félmilliárdra emelte. Hasonlóan szigorította feltételeit a lakosság előtt szintén nyitó Bank Austria Creditanstalt is. Régebben ugyanis (még CA-ként) 20 milliós, sőt ennél kisebb forgalmú cégek számláit is hajlandó volt vezetni, ma már legalább évi 50, sőt 300 millió forintos cégek sem bizonyosan jól fogadott partnerek. Az összeghatár személyes tárgyalások során dől el.

Nyitás a kisebbek előtt

Vannak persze rugalmasabb bankok is. A BNP-Dresdner Banknál a régebbi 150 millió forintos éves forgalmi kikötést 20-50 millió forintra csökkentették. Ráadásul akad olyan fiók, ahol a vezető, aki a számla megnyitása felett őrködik, ezt a határt – ha az ügyfél kedvező benyomást tesz – nem veszi feltétlenül szigorúan. A Raiffeisen Bank éves forgalmi előírása sem annyira egyértelmű. Mint megtudtuk: a pénzintézet újabb fiókjaiban az említettnél kedvezőbb feltételeket is szabhatnak. Erről azonban csak személyesen, a cég részletes ismertetésekor lehet tárgyalni.

A számlájuknak helyet kereső vállalkozásoknak tehát arra is ügyelniük kell, hogy egyre több bank akad, amelynél a ügyfelek kiválogatásának szempontjai – sőt esetleg még az alkalmazott díjak! – fiókonként is alaposan eltérnek. Ilyen például a Raiffeisen mellett a Konzumbank és az ABN Amro Bank is. Utóbbi pénzintézetnél általában nem kötnek ki éves forgalmi minimumot, de például a belvárosi fiók új ügyfélként csak azokkal a cégekkel hajlandó foglalkozni, amelyek forgalma meghaladja az évi 100 millió forintot.

Az ügyfélszűrési megoldások között páratlannak számít a Magyar Külkereskedelmi Bank gyakorlata. A pénzintézetnél ugyanis már régebben is csak az a cég nyithatott számlát, amely hajlandó volt egymillió forintot nyitási letétként befizetni. Az MKB utóbb már nem érte be ennyivel, a számlanyitótól minimum ötmillió forintos betétet kért. Mára az elhelyezendő betétösszeg nagysága ismét csökkent, de még mindig eléri a hárommillió forintot.

Egyre több olyan bank is akad, amelynél előre meghatározott forgalmi követelmények nincsenek, de számlatulajdonos ügyfeleit mégis gondosan megválogatja. A számlanyitást hosszas tárgyalások előzik meg, amelyek során a banki ügyintéző behatóan tájékozódik a vállalkozás ügyes-bajos dolgai (nem utolsósorban várható számlaforgalma) felől. Ezeken a beszélgetéseken azonban számos – normális esetben a bankokra aligha tartozó – kérdések (partneri kapcsolatok, tevékenységek részletezése) is szóba kerülnek.

A már említett BNP-Dresdner, BA/CA és Raiffeisen mellett a számlanyitást hosszas tárgyalások előzik meg például a Konzumbanknál és a HypoVereins Banknál (HVB) is.

Üzletpolitika

Utóbbi pénzintézet egyébként jó példa arra, hogy az üzletpolitikai célok miként befolyásolhatják a díjstruktúrát. A bank tavaly ősszel, amikor az 50 millió forintos forgalmi követelményt még nem szüntette meg, de azon valamelyest lazított, díjait alaposan átalakította. Havi számlavezetési díját (ami 2 ezer forint volt) eltörölte, forgalmi jutalékrendszerét pedig módosította. A HVB azelőtt mindössze egy ezreléket számított fel az átutalásoknál, viszont 1,75 ezrelékkel terhelte meg a pénzfelvételt. Az átutalás díját azután valamennyivel emelték, de egyúttal minimumot vezettek be (200 forint tételenként). A kifizetések díját viszont (1,2 ezrelékre) mérsékelték. Az 50 milliós határ eltörlésekor a forgalmi jutalékok nem nőttek, de megjelent újra (már megemelve) a számlavezetési díj. Ezt azonban csak bújtatottan vezették be ismét. A HVB ugyanis a teljes havi átutalásra köt ki igencsak borsos (50 ezer forintos) minimumdíjat.

Ehhez a szinte teljes egészében új megoldáshoz hasonlót alkalmaz az Inter-Európa Bank is. Az IEB-nél a havi kétezer forintos számlazárlati díjhoz társul a bankon belüli és a bankon kívüli utalásoknál egyaránt a havi ötezer forintos jutalékminimum. Elképzelhető, hogy ezeket a nem igazán vonzó példákat követi majd a többi bank is. Talán sokan emlékeznek ugyanis arra, hogy a havi vagy negyedévi forgalmiminimum-előírás sem volt még néhány évvel ezelőtt általános.

Néhány évvel ezelőtt a kisvállalkozói szektor robbanásszerű növekedésnek indult. A sok kis cég helyet keresett a bankoknál. A kisvállalkozások pedig számlaforgalmuk alapján nem hoznak túl sokat a pénzintézeteknek sem forgalmi jutalékban, sem pedig az egyéb szolgáltatások utáni díjak révén. Ezek a cégek ugyanis számlájukat sokszor csupán az általános forgalmi adó rendezésére (befizetés és a pénz azonnali utalása) használják.

Jutalékemelés

A pénzintézetek kezdtek – tulajdonképpen saját jövedelmezőségük érdekében – védekezni. Az OTP Bank, amely a kisebb cégek hagyományos számlavezetőjének számított, a vállalkozóiszámla-vezetésért felszámított forgalmi jutalékát két lépcsőben emelte negyedévente 4500 forintra. Ezzel azután valóságos lavina indult el. A cégek tömeges vándorlása az akkoriban még alacsonyabb díjakat felszámító pénzintézetek vezetőit elgondolkodtatta, másokat viszont az új ügyfelek megszerzésének kilátása először éppen ellenkező előjelű változtatásra sarkallta. Miközben az OTP Bank – nemcsak díjemelése, hanem tudatos üzletpolitikai döntése miatt is – szabadulni akart a kisebb vállalkozásoktól, más bankok (igaz, meglehetősen csekély számban) viszonylag kedvező feltételeket alkalmazva igyekeztek magukhoz vonzani azokat. A leginkább csábító kondíciókat akkoriban a Postabank kínálta, de hasonlóan jól járhattak az Európai Kereskedelmi Bankhoz fordulók is.

A pénzintézeteknek azután az ezzel az ügyfélkörrel kapcsolatos üzletpolitikája viszonylag hamar megváltozott. A Postabank ma már negyedévente ötezer forint jutalékminimumot számít fel a legapróbb vállalkozásnak is, és az EKB-nál is emelkedtek a díjak. A bank ugyan forgalmi követelményeket továbbra sem fogalmazott meg, de a számlanyitásért ötezer, a számlavezetésért pedig jutalékként negyedévente legalább hatezer forintot kért. Azóta pedig, amióta a pénzintézetet megvásárolta a Citibank, a leendő ügyfeleknek adatlapot kell kitölteniük, amelyben nyilatkoznak: várhatóan milyen forgalmat bonyolítanak le számlájukon, és például kik a partnereik. A tulajdonosváltás a díjakat sem hagyta érintetlenül. A számlanyitásért ugyan jelenleg már nem számítanak fel semmit, de a számlavezetésért kért összeg a két és félszeresére (havi 5 ezer forintra) emelkedett.

Gyanítható, hogy a változások ezzel még nem fejeződtek be. Nehezen képzelhető ugyanis el, hogy a forgalmi kikötés hiánya ezeknél a fiókoknál a jövőben is változatlanul fennmaradjon. A Citibank ugyanis elsősorban az évente 2-2,5 milliárd forintos forgalmat felmutató cégek számláit vezeti, 100 millió forintos forgalomnál kisebb társaságot nemigen hajlandó felvenni ügyfelei közé.