Perben-haragban

Az évtized eleji csúcs után lassan csökkenni látszanak az újonnan indított munkaügyi perek. A fel-, illetve alperesek azonban még mindig hosszúnak találják azt az időt, mire egy-egy ügy rendeződik. A bíróságok e tekintetben csak lassú javulással biztatnak, mivel a jogszabályi környezet bonyolulttá vált, és a hátralékot is fel kell dolgozni.

A munkaügyi perek számát, területi megoszlásukat az országon belül, valamint a munkaügyi bíróságok ügyforgalmának összetételét – akárcsak a másfajta perek, illetve a nem speciális (úgynevezett rendes) bíróságok esetében – két, egymással kölcsönhatásban álló tényező befolyásolja. Az egyik a társadalmi-gazdasági viszonyok szükségszerűen bekövetkező változása, a másik – a szaknyelven formális jogi tényezőnek nevezett elem – a társadalmi változások jogszabályváltozásban történő tükröződése. Az említett mutatók alakulására azonban várhatóan nem gyakorol jelentős hatást az a jogszabály-módosítás, amelynek értelmében 1999. január elsejétől új eljárási rend szerint zajlanak majd a munkaügyi jogviták – állítják a munkajog világát és a munkaügyi bíróságok működését egyaránt jól ismerő szakemberek.

Vavró István, az Országos Statisztikai Tanács tagja, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője szerint a társadalmi, politikai, gazdasági változások egyik legérzékenyebb „mérőmőszerének" tekinthetők a munkaügyi jogviták.

Ingadozó számú beadvány

A munkaügyi bíróságok ügyforgalmát vizsgálva két időszak különböztethető meg 1981-től a múlt év végéig. Az 1981-1990 közti évtizedben az ügyérkezés rendkívül kiegyenlített volt. A mintegy 20 000 kezdődő peres ügy száma csak jelentéktelen mértékben ingadozott. 1990 után az adatok az ügyérkezés rendkívüli, más ügyszakban nem tapasztalt mértékű ingadozását jelezték. Ennek érzékeltetésére elegendő arra utalni, hogy míg 1981 és 1990 között az érkező ügyek száma 20-21 000 körül változott, addig ez a szám 1992-ig 31 000 fölé nőtt, azután rendkívül erőteljes ingadozással 1996-ra 13 000 alá csökkent. (Ezzel egy időben természetesen az ügyhátralék mennyisége és a befejezett, valamint a folyamatban maradt ügyek eljárási időtartam szerinti megoszlása is gyakran változott.)

A fordulópont voltaképpen 1991-től számítható, amikor 28 253 új ügy érkezett a munkaügyi bíróságokra, a megelőző tíz év átlagánál mintegy 8 ezerrel több. A feltűnő növekedés oka szerinte az, hogy a társadalmi rendszer átalakulásával a gazdasági élet és annak szabályozása is megváltozott az 1980-as évekhez képest. A munkaügyi bíróságok terheltsége 1993-ban átmenetileg csökkent – csak 17 394 új ügy érkezett –, ugyanis az év január elsejétől a társadalombiztosítási jogviszonnyal összefüggő perek a helyi bíróságok hatáskörébe kerültek. Ismét jelentősen emelkedett azonban 1994-ben a munkaügyi bíróságokra érkező ügyek száma (28 243). Ez elsősorban a munkabérjuttatással és -besorolással kapcsolatos akkori jogszabály-változással magyarázható. Ebben az évben például a pedagógusok tömege indított munkaügyi pert a besorolással kapcsolatban. (1994. január elsejétől járt pénz az úgynevezett „F" kategóriához.)

Módosult a munkaügyi viták jellege is: míg az elmúlt években már alig néhány olyan per indult, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági viszonyból származott, addig a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma a privatizáció időszakában a nagy létszámleépítések miatt ugrásszerűen nőtt.

Igények és lehetőségek

Nem lehet tudni, hogy – az utóbbi három évhez hasonlóan – 13-14 000 körül fog-e stagnálni az új ügyek száma a munkaügyi bíróságokon, ugyanis elég egy nagyobb bérvita, vagy egy társadalmi-gazdasági megállapodás a szakszervezetek és a munkáltatók közt, amelyet valamelyik fél nem tart be, és máris perek sokaságát kezdeményeznék az érintettek a munkaügyi bíróságok előtt.

A bíróságok tevékenységét elemezve a kritika leggyakoribb tárgya, a peres ügyek eljárási időtartamának hossza. Ezzel kapcsolatban azonban két tényre hívja fel a figyelmet: az egyik az a kétségtelen társadalmi és egyéni érdek, amely a jogait érvényesíteni kívánó állampolgár igénye, a másik az a követelmény, hogy a bíróságok döntése megalapozott, a hatályos jogszabályoknak megfelelő legyen. E két, egymásnak ellentmondó követelmény, vagyis az eljárás gyorsasága iránti igény és a megalapozottság követelménye szükségszerűen ellentétes hatású. Az eljárás időtartamának alakulását befolyásolja még az az ismert körülmény, hogy az alperesek egy részének együttműködési készsége – a munkajogi, a polgári és a gazdasági ügyekben egyaránt – az utóbbi időben csökkent.

Az ügyek jogi megítélése bonyolulttá, nehezebbé vált, ami nagyrészt az utóbbi évek nagyszámú jogszabályváltozására vezethető vissza. Ez, valamint a beérkező ügyek számának növekedése mind hozzájárult ahhoz, hogy a bírósági eljárás időtartama nőtt.

A múlt évben összesen 13 803 volt a befejezett munkaügyi perek száma, míg 5183 ilyen per maradt folyamatban.

A befejezett perek közül 17,5 százalék egy hónapnál rövidebb ideig tartott, 31 százalék 1-3 hónap, 23,5 százalék 3-6 hónap, 17 százalék 6-12 hónap között, míg 11 százalék egy éven túl ért véget.