Magyarországon évtizedek óta folynak munkaügyi kutatások. Az eredményeket a kormányzati munkában is használják. A Munkaügyi Kutatóintézet kormányzati háttér-intézmény. Szervezetileg a Munkaügyi Minisztériumhoz tartozik, de tevékenysége során megőrizte kutatói függetlenségét. A magyarországi munkaügyi kutatások helyzetéről, eredményeiről, jövőjéről Ladó Mária, a Munkaügyi Kutatóintézet igazgatója adott tájékoztatást.
Hogyan hasznosulnak a kutatóintézet megállapításai a gyakorlatban?
– Rendszeresen végzünk olyan kutatást, amelynek megállapításait, eredményeit a döntés-előkészítésben tudnak használni. Csak néhány példa: a kutatóintézet részt vett annak idején a Munka Törvénykönyve, a foglalkoztatási törvény kidolgozásában és azok későbbi módosításában is. Rendszeresen készítünk hatáselemzéseket arról, hogy az adott törvény hogyan érvényesül a gyakorlatban. Visszajelzést adunk a döntéshozóknak, észrevételeinket pedig vagy alapul veszik, vagy nem a módosítások során, de legalább elgondolkodnak róluk. A gyakorlatban a döntéshozók tudnak kihez fordulni objektív, pártatlan véleményért. Törekszünk arra is, hogy egy-egy területről összegző elemzéseket készítsünk. Így például a közelmúltban az érdekegyeztetés rendszerváltozást követő időszakáról készítettünk a munkaügyi kapcsolatok szinte minden területére kiterjedő elemzést, amelyet a Helyzetkép az érdekegyeztetésről, 1990-1994" című könyvben publikáltunk. Amennyiben ezekkel kapcsolatosan bármilyen változtatás, elképzelés van napirenden, akkor szakértőként fordulnak hozzánk, és ennek megfelelően veszik figyelembe javaslatainkat. Kutatási eredményeinket az oktatásban is felhasználják. Az intézet munkatársai rendszeresen oktatnak munkaügyi kérdésekkel összefüggő témákban az ország különböző felsőoktatási intézményeiben.
Mennyire veszik figyelembe az Önök megállapításait a gazdasági életben?
– Az intézet profiljából adódóan kevésbé. Relatíve kisebb hányadot képviselnek azok a munkák, amelyeket közvetlenül cégek megbízásából végzünk. Természetesen van példa arra, hogy vállalatok vagy szakszervezetek kérnek fel bennünket egy-egy téma alapos vizsgálatára. De hangsúlyozom, nem az a fő profilunk, hogy vállalatok megbízásából kutassunk. A nagyobb vállalatok ugyanis elvégzik belső erőből azt a tudományos munkát, amire nekik szükségük van. Másrészt eléggé leterheli az intézetet a kormányzat kiszolgálása és a pályázatokon elnyert feladatok teljesítése. A vállalatokkal kapcsolatos kutatásokra azonban nemcsak a vállalatoktól kaphatunk megbízást. Napirenden van – az Érdekegyeztető Tanács kezdeményezésére –, hogy megnézzük: hogyan érvényesülnek az alapvető munkavállalói jogok a társaságoknál, cégeknél. Ezt a kutatást a munkaadók és a szakszervezetek egyaránt fontosnak tartják.
Hogyan változott a kutatás témája a piacgazdaság kiépülésével?
– A változás nem annyira a piacgazdaság kiépülése miatt következett be, hanem Magyarország európai integrációjával összefüggésben. Így indokolttá vált a csatlakozással összefüggő kérdések beillesztése a kutatási programba. Azonban ez sem hoz gyökeres változást az intézet profiljában. Már korábban is foglalkoztunk például azzal, hogy milyen érdekegyeztető fórumok működnek az Európai Unió országaiban. Elemeztük az Unió foglalkoztatáspolitikáját, az aktív foglalkozáspolitikai eszközöket. A következő években az intézet profiljában egyre erősebben jelennek majd meg az EU-val összefüggésbe hozható kutatási témák. Egyértelmű ma már, hogy az uniós munkaügyi irányelvek hatáselemzéseit is részben nekünk kell elvégezni.
Mely témák maradnak el?
– Erre nehéz válaszolni, hiszen évek óta rendszeresen változnak kutatási témáink. Mindig igyekeztünk megfelelni a gyakorlat igényeinek. Mi rendeztünk meg az első tripartit konferenciát, amely akkoriban szakmai áttörést hozott a maga területén. A nyolcvanas évek elején a foglalkoztatáspolitika részeként már a munkanélküliségről végeztünk kutatásokat, vagy például az elsők között kezdtünk kutatásokat a tömeges létszámleépítés következményeiről.
Milyen kutatói program alapján dolgoznak?
– Éves terv alapján dolgozunk, ami két részből áll. Az egyik része a Munkaügyi Minisztériummal egyeztetett témákat öleli fel, a másik pedig az egyéb intézmények, szervezetek által finanszírozott kutatási programot. Ez utóbbi közé tartoznak a külső megbízások, illetve az OTKA, az OFA és más, alapítványok által támogatott munkák.
Miből finanszírozzák a kutatásokat?
– Az intézet kiadásainak 40 százalékát a költségvetés állja, a többit saját bevételeinkből fedezzük. Ez a vegyes finanszírozás igen sok problémát okoz, ugyanis a teljes összeggel költségvetési szisztéma szerint gazdálkodunk. A saját bevételt is tervezni kell, mintha a költségvetéstől kapnánk az összeget.
Miből tud a kutatóintézet saját bevételt elérni?
– Kutatási megbízások teljesítéséből. Minden pályázatra starthelyzetben kell lennünk. Vannak hazai és külföldi nyertes pályázataink. A szakmánkba illő minden pályázaton elindulunk.
Mennyire hajlandók a vállalatok áldozni munkaügyi kutatásra?
– Csak szerény mértékben. Tudomásul kell azonban venni, hogy esetükben nem a munkaügyi kutatásra fordítandó kiadás az elsődleges. Úgy gondolom, hogy a vállalati megbízások alacsony száma nem a mi kutatóintézetünk megítélésével van összefüggésben, mert ha a cégeknek konkrét problémájuk van, és megéri nekik, akkor áldoznak a munkaügyi kutatásra is. Például a tömeges létszámleépítések időszakában finanszíroztak erre vonatkozó kutatást, amikor is arra voltak kíváncsiak, hogyan kell tömeges leépítést végrehajtani úgy, hogy abból ne legyen konfliktus. Úgy érzem, ha a cégek bajban vannak, és ennek megoldásához nincs speciális szakértelmük, akkor hajlandók megrendelést adni, külsős szakértőt megbízni.
Pekár Erzsébet
