A közhasznú szervezetek adózása

A közhasznú szervezetekről szóló – a szakmai zsargonban nonprofitnak elkeresztelt – törvény nem szabályozza a szervezetek alapítását. A különböző szervezeti formákban megvalósuló, a társadalmi közös szükségletek kielégítését célul tűző szervezetek alapítási szabályait változatlanul a rájuk vonatkozó jogszabályok – például a gazdasági társaságokról, az egyesülési jogról szóló törvény, a Ptk. stb. – tartalmazzák. A nonprofittörvény mindazokat a feltételeket és követelményeket sorolja fel, amelyek teljesülése esetén az egyéb jogszabályok alapján létrehozott szervezetek közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú minősítést szerezhetnek. A nonprofittörvény adóztatási – kedvezményezési – irányelveket is megfogalmaz, ezek konkrét szabályait az idei adótörvények részletesen tartalmazzák.

A nonprofit szervezetek adózása

A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú, valamint a közhasznúsági besorolást nem kapott szervezetek vállalkozási tevékenységéből származó jövedelmének adóztatását, továbbá az igénybe vehető mentességek és kedvezmények feltételeit és mértékét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szabályozza, a magánszemély támogatókra, adományozókra, illetve a nonprofit szervezetek kifizetéseire vonatkozó szabályokat, kedvezményeket és mentességeket pedig a személyijövedelemadó-törvény tartalmazza. Összeállításunk elsősorban a nonprofit szervezetekre vonatkozó szabályokat ismerteti, emellett kitérünk a támogatókat, az adományozókat érintő rendelkezésekre is.

Az egyes szervezetek adózási szabályai attól függnek, hogy közhasznú szervezetnek minősülnek-e vagy sem, illetve milyen közhasznúsági fokozatba vannak besorolva, valamint hogy milyen szervezeti formában végzik tevékenységüket. Kizárólag ebben az adóévben – figyelemmel a társaságiadó-törvény átmeneti rendelkezéseire – a közhasznú szervezetek választhatnak az adózási szabályok között.

Mielőtt rátérnénk a szabályok részletes ismertetésére, meg kell említeni, hogy az eddigi szabályozás szerint a társasági adó feltételes adóalanyainak tekintett szervezetek – köztük a közhasznú szervezetek is – 1998-tól feltétel nélkül alanyai a társasági adónak. Ez azt jelenti, hogy az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, valamint e szervezetek jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységei, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár akkor is a társasági adó alanya, ha az adóévben nincs bevétele a vállalkozási tevékenységből, és nem számol el költséget. Amennyiben az előbb felsorolt szervezetek egyáltalán nem folytattak vállalkozási tevékenységet az adóévben, akkor az adózás rendjéről szóló törvény lehetővé teszi, hogy az éves adóbevallásban tett nyilatkozattal teljesítsék társaságiadó-bevallásukat. A közhasznú társaság változatlanul a társasági adó alanya, ahogyan a korábbi években is az volt.

Az adomány és annak kedvezményei

A társasági adóról szóló törvény szerint adománynak minősül a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott közhasznú tevékenység/közfeladat támogatására a közhasznú/kiemelkedően közhasznú szervezetnek adott, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára adott pénzbeli támogatás, juttatás és térítés nélküli eszközátadás könyv szerinti értéken (immateriális javak és tárgyi eszközök esetében számított nyilvántartási értéken), feltéve, hogy az adomány valóban, és nem csak látszólag szolgálja a közhasznú, közérdekű célt, illetve hogy az adományozás a személyijövedelemadó-törvényben biztosított előnyökön kívül más előnyt nem jelent az adományozónak (ezek persze elég bizonytalan jogi kategóriák).

Társasági adó

A társaságiadó-törvény szerint az adóalap csökkenthető az adomány összegével (kivéve a Műsorszolgáltatási Alapnak adott összeget, hiszen ezzel idén sem kell megnövelni az adóalapot). A közérdekű kötelezettségvállalás céljára adott és a közhasznú szervezetnek nyújtott adomány teljes összegével csökkenthető az adóalap, azonban ez a kedvezmény nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény 20 százalékát. Amennyiben a társaságiadó-alany úgynevezett kiemelkedően közhasznú szervezetnek adakozik, akkor – betartva a fenti 20 százalékos korlátot – az adomány másfélszeresével csökkentheti adóalapját. Ha pedig egy vállalkozás az adóévben mindkét típusú szervezetnek támogatást nyújt, akkor a kedvezményt (azaz az adóalap-csökkentést) az adózás előtti eredményének 25 százalékáig érvényesítheti.

A társaságiadó-törvény átmeneti rendelkezései lehetővé teszik, hogy a vállalkozás a közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú minősítéssel nem rendelkező alapítványnak, közalapítványnak nyújtott támogatás összegével is csökkenthesse adózás előtti eredményét, amennyiben a támogatás az átmeneti rendelkezésekben felsorolt célok megvalósulását szolgálja. A kedvezmény érvényesítésének feltételei a tavalyi évhez képest lényegében nem változtak (ezek szintén az átmeneti rendelkezések között találhatók meg). Az adóalap szintén az adózás előtti eredmény 20 százalékáig csökkenthető. Amennyiben pedig a vállalkozás az előbbieken túl adománynak minősülő támogatást is nyújt, akkor az adománynak nem minősülő, valamint az adománynak minősülő támogatások másfélszeresének együttes összegével, legfeljebb azonban az adózás előtti eredmény 25 százalékáig csökkentheti társaságiadó-alapját.

Személyi jövedelmadó

A személyijövedelemadó-törvény is preferálja a magánszemélyek közcélú adományait, amennyiben ezek pénzbeli juttatások. Az összevont adóalap adója csökkenthető a közcélú adomány kedvezményével, valamint az önkéntes kölcsönös pénztárba a nem pénztártag (magánszemély) támogató által befizetett összeg 30 százalékával. Nem élhet ezzel a kedvezménnyel az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói adóalap megállapításánál már levonta a támogatás összegét.

A törvény azonban korlátot szab az igénybe vehető kedvezménynek. Ennek meghatározása bonyolult és többszintű.

1. Első lépésben meg kell határozni az úgynevezett módosított adót. Ez nem más, mint az összevont adóalap adójának a társadalombiztosítási, a magán-nyugdíjpénztári, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményével, a tandíjkedvezménnyel, a lakáscélú kedvezménnyel és a tevékenységi kedvezménnyel csökkentett összege.

2. Aki kiemelkedően közhasznú szervezetet támogat, a befizetett összeg 35 százalékával csökkentheti az adóját, azonban a kedvezmény nem haladhatja meg a fentiekben meghatározott módosított adó 30 százalékát. Aki pedig közhasznú szervezetet támogat, illetve közérdekű kötelezettséget vállal, a befizetett összeg 30 százalékával csökkentheti az adóját, ez a kedvezmény azonban nem haladhatja meg a módosított adó 15 százalékát. Azok, akik mindkét típusú szervezetet támogatják, legfeljebb a módosított adó 35 százalékáig érvényesíthetik az adókedvezményt.

3. Ám ezzel még nincs vége a korlátoknak. Főszabály, hogy az összes kedvezmény legfeljebb az összevont adóalap adójáig vehető figyelembe, azzal, hogy a közcélú adomány, a biztosítások után érvényesített kedvezmény és a befektetési adóhitel együttes összege nem haladhatja meg a módosított adó 50 százalékának, valamint az osztalék és az árfolyamnyereség – az árfolyamveszteség 20 százalékával csökkentett – adójának együttes összegét.

A kedvezményre jogosító igazolások

Az adományok, közcélú adományok és egyéb támogatások után járó kedvezmény csak az erről szóló igazolás birtokában érvényesíthető. A kedvezményre jogosító igazolások tartalmát mind a társasági adóról, mind pedig a személyi jövedelemadóról szóló törvény rögzíti. Ezek szerint az adomány/közcélú adomány jogosultja által kiállított igazolásnak tartalmaznia kell a kiállító és az adományozó (vállalkozás vagy magánszemély) megnevezését, nevét, székhelyét, lakóhelyét, telephelyét, adószámát (adóazonosító jelét), az adomány/közcélú adomány összegét, a támogatott célt, amennyiben a szervezet minősített: a közhasznúsági fokozatot, a bejegyzésről rendelkező bírósági határozat számát vagy a kérelem bírósági ügyszámát.

Mindkét adótörvény rendelkezik arról, hogy az 1998 előtt nyilvántartásba vett olyan alapítvány és közalapítvány, amely 1998-ban nem kap közhasznúsági besorolást, de egyébként megfelel a törvényi előírásoknak, az 1998-ban kapott támogatásokról – legkésőbb 1999. január 31-ig – kiállíthat kedvezményre jogosító igazolást.

Közhasznú szervezetek és társasági adó

Az alábbiakban a közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú besorolású alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet és köztestület társasági adózására vonatkozó szabályokat tekintjük át. Azok a szervezetek tartoznak ide, amelyeket 1998. január elseje előtt nyilvántartásba vettek, és 1998. június elsejéig kérik közhasznúsági besorolásukat, továbbá azok, amelyeket 1998-ban hoztak létre, és nyilvántartásba vételi kérelmükkel egy időben kérték közhasznúsági nyilvántartásba vételüket is, mindkét esetben azzal a további feltétellel, hogy közhasznúsági nyilvántartási kérelmüket az illetékes bíróság 1999. január elsejéig nem utasítja el.

Az adóalap megállapítása

A társasági adóról szóló törvény 9. §-a rendelkezik az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár adóalapja megállapításának szabályairól. Ezek közül – figyelemmel a közhasznú szervezetekről szóló törvény személyi hatályára – közhasznúsági jogállású szervezet csak az alapítvány, a közalapítvány, a köztestület és a társadalmi szervezet (kivéve ez utóbbiak közül a biztosítóegyesületet, valamint a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet) lehet. A politikai párt nem alanya sem a nonprofit-, sem a társaságiadó-törvénynek.

A közhasznú jogállású alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet és a köztestület adóalapja kettős könyvvitel vezetése mellett a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredménye, egyszeres könyvvitel vezetése mellett pedig a vállalkozási tevékenység eredménye. Azt, hogy mi minősül vállalkozási tevékenységnek és melyek a kedvezményezett (cél szerinti) tevékenységek, azt a társasági adóról szóló törvény 6. számú melléklete tartalmazza.

A közhasznú szervezetnek minősülő szervezet köteles azokkal a korrekciós tételekkel csökkenteni, illetve növelni a vállalkozási tevékenységéből származó adózás előtti eredményét, amelyeket az adótörvény a növelő és csökkentő tételek közül előír számára, azzal, hogy a vállalkozási tevékenységhez közvetetten kapcsolódó összegekből csak a vállalkozási tevékenység bevételével arányos hányad vehető figyelembe. Jellemző növelő és csökkentő tételek például a veszteségelhatárolással, az értékcsökkenéssel, az értékvesztéssel, a kapott osztalékkal, a behajthatatlan követeléssel, a bírsággal és egyéb adójogi és társadalombiztosítási jogkövetkezményekkel, a kutatással és kísérleti fejlesztéssel, az adóellenőrzéssel és önellenőrzéssel, az adománnyal, a céltartalékkal, a vállalkozási költségnek nem számító kiadásokkal, a hitelezési veszteséggel, a reprezentációs költségekkel, a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatással és juttatással stb. kapcsolatos adóalap-módosító tételek.

Az adóalap meghatározása eddig a pontig nem különbözik a nem közhasznú szervezeteknél alkalmazott módszertől. A közhasznú szervezeteknek viszont még két, szankcionáló típusú adóalap-növelő tétellel is számolniuk kell: az egyik ilyen, ha az adóév utolsó napján köztartozásuk van, a másik, ha vállalkozási tevékenységükből származó bevételük meghaladja a jogalkotók által kedvezményezni szándékozott mértéket. Az első esetben meg kell növelni az adóalapot az olyan adomány összegével, amellyel kapcsolatosan a szervezet az adózás előtti eredmény csökkentésére, illetve adókedvezményre jogosító igazolást állított ki. A második esetben az adomány olyan hányadával kell megnövelni az adóalapot, amilyen arányban a vállalkozási tevékenységből származó bevétel meghaladta a kedvezményezett mértéket. (A számlálóban szerepel a kedvezményzett bevételt meghaladó összeg, a nevezőben az összes vállalkozási bevétel.) A jogalkotó úgy gondolkodhatott, hogy amennyiben a közhasznú szervezet a közhasznú célt veszélyeztetve a kedvezményezni kívántnál nagyobb arányban folytat vállalkozási tevékenységet, akkor joggal feltételezhető, hogy a kapott adomány adott része is a vállalkozási tevékenységet szolgálta, nem pedig a közhasznú cél megvalósítását. A köztartozás miatti szankció nem igényel különösebb magyarázatot, ennek oka magától értetődő.

Adóköteles jövedelem

A közhasznú szervezetek vállalkozásból származó jövedelme – a kedvezményezett bevétel mértékéig – nem adóköteles, az azt meghaladó bevétel jövedelme után viszont meg kell fizetni a 18 százalékos társasági adót. Annak érdekében, hogy csak a kedvezményezett mértéket meghaladó bevétel jövedelemtartalma adózzon, az úgynevezett közbenső adóalapot meg kell szorozni a fentebb már ismertetett arányszámmal. Mindezt egy egyszerű példával szemléltetjük. Tételezzük fel, hogy a közhasznú szervezet nem kapott adományt, a kedvezményezett vállalkozási bevétel 80 egység, a tényleges vállalkozási bevétel pedig 120 egység, s így a kedvezményezett bevételt 40 egységgel meghaladja. A 120 egységnyi bevétel jövedelemtartalma 30 egység, ez a közhasznú szervezet közbenső adóalapja. Az adóalap kiszámítása a következőképpen történik:

a) először meghatározzuk a túllépés arányszámát:

b) a közbenső adóalapból meghatározzuk a tényleges adóalapot:

c) a fizetendő adó kiszámítása:

Jól látszik, hogy a 80 egységnyi bevétel jövedelemtartalma, tehát 20 egység (30-10) nem adóköteles, a 80 egységet meghaladó vállalkozási bevétel 40 egységének jövedelemtartalma, tehát a 10 egység után pedig meg kell fizetni az 1,8 egységnyi adót.

A közhasznú szervezet vállalkozási tevékenységét az összes bevétel 10 százalékáig, de legfeljebb 20 millió forintig preferálják, kiemelten közhasznú szervezetnél ez a kedvezmény – a 20 millió forintos abszolút korlát mellett – az összes bevétel 15 százalékáig terjed.

Azok a szervezetek, amelyek 1998-ban szereznek közhasznú minősítést, az idén még választhatnak, hogy a közhasznú szervezetekre vonatkozó szabályok szerint, avagy a közhasznúnak nem minősülő alapítványokra, közalapítványokra, társadalmi szervezetekre és köztestületekre vonatkozó rendelkezések szerint állapítják meg adóalapjukat. Az első esetben adományként kötelesek figyelembe venni a kapott támogatásokat, és – ha a feltételek fennállnak – az adománnyal kapcsolatos adóalap-növelő tételeket is alkalmazniuk kell. A második esetben nem kell figyelembe venniük az adománynyal kapcsolatos növelőtételeket, és a 6. számú melléklet helyett az 1999. január elsején hatályát vesztő 4. számú melléklet szerint kötelesek meghatározni vállalkozási bevételük összegét. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben a vállalkozási bevétel meghaladja a kedvezményezett bevételt, a vállalkozási bevétel jövedelemtartalma az első forinttól adóköteles.

1999-től kezdődően a közhasznú, valamint a kiemelkedően közhasznú szervezetekre vonatkozó szabályokat csak a minősítés évét követő adóévben lehet alkalmazni, ideértve a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiadását is. Nem alkalmazhatók a közhasznú jogállású szervezetekre vonatkozó szabályok abban az évben sem, amikor a szervezetet törölték a közhasznúsági nyilvántartásból. A közhasznúvá visszaminősített kiemelkedően közhasznú szervezet a visszaminősítés évében a közhasznú szervezetekre vonatkozó rendelkezések szerint járhat el. A törlés, illetve a visszaminősítés napjáig a kapott adományról ki lehet adni a korábbi közhasznúsági fokozat szerinti igazolást.

Egyházak, érdek-képviseleti szervezetek

A közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya nem terjed ki az országos érdek-képviseleti szervezetekre és az egyházakra. Mivel a jogalkotó a közhasznú szervezetekkel azonos adójogi megítélés alá kívánta helyezni ezeket a szervezeteket, az adótörvényben úgy rendelkezett, hogy az országos érdek-képviseleti szervezetek és az egyházak vállalkozási tevékenységük utáni adóalapjukat a közhasznú szervezetekre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával állapítják meg. Országos érdek-képviseleti szervezet alatt a társadalombiztosítási önkormányzati igazgatásról szóló törvényben foglaltaknak megfelelő munkavállalói és munkáltatói érdek-képviseleti szervezetet kell érteni.

Közhasznú szervezetek kedvezményezettjei

A közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványok, közalapítványok kifizetéseinek adózási szabályai – lényegét tekintve – megegyeznek a korábbi alapítványi kifizetésekkel kapcsolatos adózási szabályokkal. Adómentes továbbá az a kifizetés is, amelyet a magánszemély olyan alapítványtól, közalapítványtól, egyesülettől kap, amely egyáltalán nem folytat vállalkozási tevékenységet. Az adómentesség további feltétele, hogy az alapítvány, a közalapítvány és az egyesület adóalap vagy adó csökkentésére jogosító igazolást nem ad vagy nem adott ki.

A természetben kapott juttatásként megszerzett bevétel ezentúl szélesebb körből származhat, így a közérdekű kötelezettségvállalásból, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványtól, közalapítványtól természetben kapott bevételen túl adómentes a közhasznú, kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezettől természetben kapott bevétel is, feltéve hogy azt a „cél szerint címzett" magánszemély kapta.

Továbbra is érvényesek azok az összeférhetetlenségi szabályok, amelyek korlátozzák az adómentes kifizetéseket.

A nonprofit szervezek és az áfa

1998-tól már nemcsak a társadalmi szervezetek, hanem az egyházak és az alapítványok is kérhetik az adóhatóságtól, hogy méltányosságból térítse vissza a kedvezményezett tevékenység érdekében felmerült kiadásokra jutó, egyébként le nem vonható adót. Fontos változás, hogy a kérelmeket idén már nem az APEH elnöke, hanem a területileg illetékes adóhatóságok bírálják el. A hatóság akkor engedélyezheti az adó-visszatérítést, ha a szervezet tevékenysége szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési feladatok ellátását szolgálja, és a kérelem benyújtásának évét megelőzően nyilvántartásba vették legalább egy éve ilyen tevékenységet végző szervezetként, továbbá ha nem törekszik nyereség elérésére, keletkező nyereségét nem osztja fel, azt a kedvezményezett tevékenységre fordítja. További feltétel, hogy a szervezet vezetője, a szervezet igazgatását ellátó vagy abban közreműködő személyek pénzbeni vagy természetbeni juttatást ne kapjanak (ideértve a költségtérítést is), illetve ezek a személyek, valamint hozzátartozóik sem közvetlenül, sem közvetetten ne élvezzenek előnyt a szervezet működéséből.