291 talált cikk a felmentési idő kifejezésre

Kérdés: Költségvetési szervként, több irányításunk alá tartozó munkáltató (köznevelési intézmény) vagyunk. A Púétv. 40. §-ának (3) bekezdése szerint: „A határozott idejű köznevelési foglalkoztatotti jogviszony tartama a három évet nem haladhatja meg, beleértve a meghosszabbított és az előző határozott időre adott kinevezés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú köznevelési foglalkoztatotti jogviszony tartamát is.” Intézményeinknél gyakori eset, hogy egy kolléga gyermekgondozás vagy egyéb okból igénybe vett fizetés nélküli szabadsága a három évet meghaladja. A helyettesítésére felvett munkavállaló határozott idejű jogviszonya a hároméves korlát miatt a jelenlegi szabályozás alapján nem tűnik meghosszabbíthatónak, még akkor sem, ha a helyettesített személy távolléte továbbra is fennáll. Az Mt. szerint ugyanakkor a határozott idejű munkaviszony akár öt év is lehet. Alkalmazható-e ezen szabálya, figyelemmel a helyettesítés különleges esetére? Milyen jogszerű megoldást javasolnak azon munkáltatók számára, ahol a helyettesítés időtartama bizonyíthatóan és objektív okokból meghaladja a három évet, de a munkáltató nem kíván határozatlan idejű kinevezést adni az álláshely „foglaltsága” miatt?

Kérdés: Az idei évben a művelődési ház mint költségvetési szerv megszüntetésre kerül, a dolgozók és a feladatellátás átkerül az önkormányzat 100%-os tulajdonú nonprofit társaságába. A munkavállalók most az Mt. hatálya alá tartoznak, és a nonprofit kft.-ben is az Mt. hatálya alá fognak tartozni. Marad-e a jogfolytonosság? Ez esetben a munkaszerződésben hogyan kell megjelennie, hogy védve legyen a dolgozó? Ha a jogfolytonosság nem lehetséges, milyen módon kell a megszüntetést „lepapírozni”? Kell-e végkielégítést fizetni? Milyen tájékoztatási kötelezettsége van a jelenlegi és az új vezetésnek?

Kérdés: A közszolgálati ügykezelő egészségi állapotára hivatkozással (a konkrét ok a munkáltató számára nem ismert) közvetlenül próbaidejének lejártát követően, egyik napról a másikra (2025 decemberétől) táppénzre ment. A munkáltató felé kezdetben – kizárólag annak kérdésére – időszakos táppénzként kommunikálta távollétét hétről hétre, melyből aztán néhány hét után mai napig fennálló tartós táppénzes távollét lett. Azt mondta, hogy akkor fog újra dolgozni, ha jobban lesz, azt azonban nem tudja előre, hogy mikor. A munkatárs egészségi állapotáról a munkáltató konkrét információkkal nem rendelkezik. A munkáltató általános tájékoztatást kizárólag akkor kapott és kap a mai napig a munkatársról, ha maga érdeklődik annak állapota felől, egyébként a munkatárs semmilyen tájékoztatást, információt önként nem szolgáltat(ott) a munkáltató felé. A táppénzes iratait időről időre valamelyik családtagja hozza be az önkormányzati hivatal illetékes munkatársának. Mit tehet a munkáltató, ha a köztisztviselő egyik napról a másikra – a munkáltató számára ismeretlen okból – hónapokig terjedő tartós táppénzre megy, és előre nem látható ideig távol marad? Jelen eset okán felmerül, hogy hasonló helyzetben mit tehet a munkáltató abban az esetben, ha határozatlan idejű jogviszonnyal rendelkező köztisztviselője a próbaidő lejártát követően, egyik napról a másikra, látszólag ok nélkül nem jelenik meg a munkahelyén, több hónapja tartósan távol van táppénzes állományban a munkáltató számára ismeretlen okból, úgy, hogy egészségi állapotáról a munkáltatót érdemben nem tájékoztatja (de időről időre háziorvos által kiállított táppénzes irattal igazolja távollétét), a munkába visszatérésének ideje bizonytalan, előre nem látható? Ilyen esetben milyen jogai és a munkáltatója felé fennálló kötelezettségei vannak a köztisztviselőnek? Meddig köteles a munkáltató a köztisztviselő jogviszonyát fenntartani úgy, hogy munkaköre ellátatlanul maradt a távolléte miatt, és az önkormányzati hivatal többi munkatársának leterheltsége olyan mértékű, hogy e távol lévő munkatárs tartós helyettesítése gyakorlatilag megoldhatatlan, a helyettesítő(k)re nehezedő többletfeladatok jelentős és túlzott mértékű terhet jelentenek, adott esetben a saját munkaköri feladataik ellátását veszélyeztetik, ellehetetlenítik? Amennyiben az önkormányzati hivatalnak nincs lehetősége újabb köztisztviselői státusz létrehozására és új köztisztviselő foglalkoztatására, úgy jelen esetben szakemberszükségletének biztosítása érdekében a munkáltató jogosult-e a hónapok óta táppénzen lévő köztisztviselő jogviszonyának megszüntetésére, hogy az adott ellátatlan munkakörbe jelen lévő köztisztviselőt alkalmazhasson? Milyen indokolással teheti ezt meg? Hasonló esetben – ide nem értve a várandósság miatt tartós táppénzen lévő munkatársat – tartós, több hónapig tartó táppénzes távollét ideje alatt megszüntethető-e a közszolgálati jogviszony jogszerűen? Ha igen, miképpen szükséges eljárnia a munkáltatónak? Hogyan bizonyosodhat meg róla a munkáltató, hogy a köztisztviselő nem visszaélésszerűen veszi igénybe a táppénzes állományt? Jogosult-e részletes tájékoztatást, felvilágosítást kérni adott esetben a táppénzes igazolást kiállító háziorvostól vagy más egészségügyi szolgáltatótól, ha a tartósan táppénzen lévő munkatárs részéről csak annyi információt kap, hogy „Nem tudok dolgozni menni, mert nem vagyok jól”?

Kérdés: Egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott asszisztens, aki 1967-ben született, szeretné igénybe venni a nők 40 éves nyugdíját. A nyugdíj mellett szeretne tovább dolgozni. 2026-ban a 40 éves szolgálati elismerési ideje is meglesz. A jelenlegi foglalkoztatónál 2024. II. 26. naptól áll jogviszonyban. Milyen módon szüntethető meg a jogviszonya? Mennyi felmentési idő jár a dolgozónak, és mikortól kell számolni? Fel kell menteni a munkavégzés alól a felmentési idő egy részére? A megszűnés napjáig ki kell fizetni neki a 40 éves szolgálati elismerést? Amennyiben továbbra is dolgozik, a nyugdíj megállapításához mindenképp szükséges a jogviszony megszüntetése?

Kérdés: Önkormányzati fenntartású óvodában az igazgató vezetői megbízása július 31. nappal lejár. „Nők 40”-nel szeretne nyugdíjba menni, és evégett jogviszonyát meg is szüntetni, felmentéssel, felmentési idővel. Felmentési ideje 60 nap + 6 hónap. A vezetői feladatait végig szeretné vinni, ezért a munkavégzés alóli felmentése augusztus 1-jével kezdődne. Így a jogviszony vége: november 30-a. Kérésének megfelelően igazgatói megbízásának lejártát követően mentesítésre kerül a munkavégzés alól, a mentesítés idejére illetményre jogosult, azonban a vezetői megbízási díja az igazgatói megbízás megszűnésével egyidejűleg megszűnik. A Púétv. alapján a címzetes igazgatói cím jogszabály alapján jár, a vele járó vezetői megbízási díj mértéke azonban a fenntartó által állapítható meg a feltételek megléte esetében: A Púétv. 73. §-ának (12) bekezdése alapján „a korábban legalább két alkalommal öt év időtartamot igazgatóként foglalkoztatott köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót »címzetes igazgatói« vagy »címzetes főigazgatói« cím illeti meg, ameddig az igazgatói vagy főigazgatói megbízásának lejártát vagy megszűnését követően a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonya továbbra is ugyanabban az intézményben áll fenn. A címmel a fenntartó által megállapított mértékű vezetői megbízási díj jár.”
A két alkalommal igazgatóként foglalkoztatott köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló feltétel megfelel-e annak, hogy a mi esetünkben ő az utolsó 5 évben igazgató volt, de előtte lévő 5 évben intézményvezető? Hiszen az igazgatói titulus a jogszabállyal 2024. január 1-jén lépett hatályba. Természetesen így a 2×5 év megléte először intézményvezetőként, másodszor pedig igazgatóként teljesül. A „címmel a fenntartó által megállapított mértékű vezetői megbízási díj jár” mondat azt jelenti, hogy teljesen szabad a mérlegelés? Vagy esetleg bármilyen más jogszabályban találhatunk-e egy minimumtól maximumig határt az összeg meghatározásánál, ami segíthet nekünk?

Kérdés: Önkormányzatunknál 2025. szeptember 8-tól közalkalmazotti jogviszonyban áll egy művelődésszervező. A próbaidő leteltekor közölte a munkáltató vele, hogy aktívabb érdeklődést, pontosságot, jobb kommunikációt kér tőle a partnerek és a munkáltató irányába, és ha ezen javítani tud, folytatja vele a közalkalmazotti jogviszonyt. A közalkalmazott szóbeli figyelmeztetésben részesült. Ezt követően az általa elkészített 2025. évi beszámolót és 2026. évi munkatervet a képviselő-testület számottevő hiányosságok (főleg az egyikből a másikba átmásolt szövegek és a lényegi tartalom hiánya) miatt nem fogadta el. Településünk legnagyobb rendezvényének szervezését sem kezdte el, mellyel jelentős időhátrányban vagyunk. Részéről nemtörődömség, hanyag magatartás tapasztalható. A képviselő-testület úgy döntött, mivel nem elfogadható ez a hozzáállás, támogatja a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését. Sajnos február végén munkájából hazafelé közúti balesetet szenvedett, mely miatt 100%-os táppénzre jogosult. A munkáltató felmondást vagy azonnali hatályú felmondást szeretne alkalmazni vele szemben a táppénzt követően. Ebben az esetben a közalkalmazott által munkaügyi bíróságon megtámadott munkáltatói döntésnek milyen következményei lehetnek? Ha a munkaadót elmarasztaló jogerős ítélet születik, milyen összegű kártérítésre számíthatunk?

Kérdés: Egyházi fenntartású általános iskolánkban 2018. február 15-től áll alkalmazásban egy munkavállalónk iskolagondnok munkakörben, aki 2026 első felében betölti a nyugdíjkorhatárt. A Púétv. 132. §-a alapján felmentési idejének megállapítására a Kjt. 2023. december 31-i rendelkezései az irányadók. A köznevelési dolgozó munkaviszonyának megszüntetése a nyugdíjkorhatár betöltésével időszerűvé válik. Meglátásunk szerint ez a folyamat az Mt. alapján közös megegyezéssel, illetve a munkavállaló vagy a munkáltató felmondásával történhet. A Púétv. alapján hivatkozott Kjt. 33. §-a megszüntetési eljárásként felmentést, továbbá hatvannapos felmentési időt nevesít, illetve ezt kiegészítendő további hónapokat bizonyos közalkalmazotti jogviszonyban töltött időtartamokat követően. Mi alapján számítható ki az említett dolgozó felmentési ideje, ha a munkaviszonya nem felmentéssel szűnik meg, és nem is dolgozott közalkalmazotti jogviszonyban az intézményben? Van-e különbség a felmentési idő kiszámításánál abban az esetben, ha a munkáltató vagy a munkavállaló kezdeményezi a felmondást?

Kérdés: Óvodapedagógus munkakörben határozatlan időre foglalkoztatott munkavállaló (köznevelési foglalkoztatott) 2025. január 6-tól 2026. január 7-ig tartós táppénzen volt. 2026. január 8. naptól a felhalmozott, majd a 2026-os időarányosan kiadott szabadságát tölti 2026. április 2-ig. A foglalkozás-egészségügyi orvos alkalmassági véleménye alapján ideiglenesen, majd a következő vizsgálat véleménye alapján a munkavállalót nem tartja alkalmasnak a munkavégzésre. A munkavállaló fizetés nélküli szabadságra nem szeretne menni, és a jogviszonya megszüntetését sem szeretné kezdeményezni. A munkáltató más munkakört nem tud felajánlani. A munkáltatónak április 2-át követően kell-e a munkavállaló részére állásidőre járó díjazást fizetni, illetve egyáltalán van-e anyagi kötelezettsége a munkavállaló felé? Ha a munkáltató úgy dönt, hogy a pedagógus jogviszonyát megszünteti, kell-e végkielégítést fizetnie a munkavállalónak?

Kérdés: Két település önkormányzati társulás keretében tart fenn köznevelési intézményt (óvodát). Az egyik társult tag 2026. augusztus 31. napjával kilép a társulásból. Mivel a társulásban csak egy tagönkormányzat marad, 2026. augusztus 31. napjával megszűnik a társulás, és annak köznevelési intézménye is jogutód nélkül. Az egyik település jogutódlás nélkül alapít új köznevelési intézményt, a másik pedig köznevelési feladatellátási szerződéssel biztosítja a kötelező feladatok ellátását. Jogutód nélküli megszűnés esetén a Púétv. 46. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a köznevelési foglalkoztatotti jogviszony megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével. A Púétv. 47. §-ának (3) bekezdése szerint ekkor a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló részére annak megfelelő összeget kell kifizetni, amely felmentése esetén a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó havi távolléti díjának felel meg. A Púétv. 57. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint végkielégítés illeti meg a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót, ha jogviszonya a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. A Púétv. 52. §-ának (7) bekezdése szerint a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles mentesíteni a munkavégzés alól. E kötelezettsége alól – a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban – a kívánságának mérlegelésével kell mentesíteni a gyermekek, a tanulók érdekeire való tekintettel, a tanítási év, nevelési év feladataira figyelemmel. E jogszabályhelyek együttes értelmezése alapján hogyan kell eljárni egy jogutód nélküli megszűnés esetén? Értelmezhetők-e úgy a Púétv. rendelkezései, hogy végkielégítésként a 47. § (3) bekezdése szerinti összeget kell megállapítani, és értelemszerűen nincs felmentési idő, amit az érintett köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban lévő munkatársnak le kellene tölteni?

Kérdés: 2014. július 1. óta közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott munkavállaló 2023. április 29-től 2025. augusztus 21-ig CSED-en, GYED-en, majd GYES-en volt. 2025. augusztus 22. napjától a távollét idejére járó szabadságának kivételét követően a közalkalmazott kérésére – gyermeke bölcsődei beszoktatása és a gyermek körüli teendők ellátása miatt – heti 40 órás munkaideje heti 20 óra részmunkaidőre került módosításra. 2025 októberében a munkáltató két különböző munkakört is felajánlott a közalkalmazottnak, tekintettel arra, hogy korábbi munkakörében nem tud neki munkát biztosítani. Ezeket nem fogadta el, ezért a munkáltató egy közel azonos munkakörbe helyezte vissza a közalkalmazottat, amelyben a gyermeke születése előtt volt, jelezve, hogy ebben a munkakörben történő foglalkoztatása hosszú távon bizonytalan. 2026. február 13. napján a munkáltató kezdeményezte a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, tekintettel arra, hogy nem tud megfelelő mennyiségű munkát biztosítani. A munkáltató ajánlatában, bár jelenleg négy órában van foglalkoztatva a közalkalmazott, felajánlott 4 hónap nyolcórás jogviszony távolléti díjának megfelelő összeget, amellett, hogy jogviszonya kb. másfél hónap múlva szűnne meg, melynek időtartamára a szabadság kiadását követően teljes egészében felmentené (a négyórás munkabérének megfelelő összegű juttatást kapna a felmentés idején). 2026. február 16-án a munkáltató új ajánlatot tett, hogy 5 hónap nyolcórás jogviszony távolléti díjnak megfelelő összeget fizetne ki a jogviszony megszűnésével kapcsolatban, amellett, hogy jogviszonya kb. másfél hónap múlva szűnne meg. A közalkalmazott ezt nem fogadta el. Egyúttal kérelmet nyújtott be a munkáltatóhoz, amelyben indoklás nélkül kérte a munkaideje heti 40 órára történő visszaállítását, és szóban kérte, hogy a jogviszonya megszüntetésével kapcsolatban a nyolcórás bérének megfelelő végkielégítést és a felmondásai idő alatt is ennek megfelelő összegű járandóságot kapjon. A munkáltató köteles-e, és ha igen, mely időponttól a közalkalmazott munkaidejét heti 40 órára módosítani, tekintettel arra is, hogy az álláshely státusza szervezeti változások miatt megszüntetésre kerül? A munkáltatónak a végkielégítést, illetve a felmondási időre járó bérét a nyolcórás vagy a négyórás foglalkoztatotti jogviszonynak megfelelően kell kifizetni?