209 talált cikk a bírói gyakorlat kifejezésre

Kérdés: Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?

Kérdés: Évek óta nagy elégedettséggel vagyunk elő­fizetői a Munkaadói Leveleknek. A gyermeknevelési pótszabadsággal kapcsolatban kérdezzük: az Mt. 132. § (2) bekezdése szerint a szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót, vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évnél fiatalabb gyermek után 2, 4, legfeljebb 7 munkanap pótszabadság illeti meg. Elvált szülők esetében, ha a gyermek az anya háztartásában van (az anya nem egyedülálló, új házasságban él), az apa (aki szintén új házasságban él) igénybe veheti-e a pótszabadságot, ha az anya ehhez hozzájárul, és munkáltatójától igazolást is hoz, hogy ő nem vesz igénybe pótszabadságot?

Kérdés: Az elmúlt héten átadtuk az egyik kollégánk részére a rendes felmondást, majd ezt követően az érintettet – a feladatok átadásával kapcsolatos tennivalók átbeszélése érdekében – behívta a közvetlen főnöke, amikor is heves vita bontakozott ki közöttük. Ugyan a rendes felmondásunk indokolása helytálló, hiszen az átszervezés következtében feleslegessé vált az érintett kolléga munka­ereje, azonban az ominózus megbeszélésen az is elhangzott a vezető szájából, hogy a felmondás valódi indoka a hanyag munkavégzés és a sorozatosan elkövetett hibák. Ezt követően megjelent a kolléga, és közölte, hogy rögzítette a telefonjával a teljes beszélgetést, és be fog perelni minket a jogellenes – nem a valós indokot tartalmazó – elbocsátás miatt. Mondtuk neki, hogy a jogellenesen beszerzett bizonyítékot nem tudná felhasználni, azonban később azzal szembesültünk, hogy esetleg mégis megteheti. Önöknek mi a véleménye?

Kérdés: Még novemberben egyik dolgozónk, aki fél évig betegállományban volt, a visszatérése előtt arra kért minket, hogy az első keresőképes napjától számítva adjuk ki a felhalmozódott szabadságát. Kérésének eleget tettünk, és levélben tájékoztattuk, hogy a 62 munkanap szabadságából 32-t kiadunk számára. A szabadsága letelte előtt azonban levélben felmondtunk neki azzal, hogy az őt megillető 4 havi felmondási idő alatt kiadjuk a betegsége miatt korábban kiadni nem tudott 30 munkanap szabadságát, a felmondási idő többi részére pedig mentesítjük a munkavégzés alól. A dolgozónk azzal keresett meg minket, hogy a ki nem adott szabadságát nem számíthattuk volna be a felmondási idejébe, továbbá a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnünk kellett volna. Véleménye szerint megsértettük a felmondási időhöz fűződő jogát, mert a felhalmozódott szabadság felmondási időbe való beszámításával megrövidült a jogviszonya. Mindezek miatt követeli, hogy pénzben váltsuk meg a 30 nap szabadságát. Szerintünk jogszerűen adtuk ki a szabadságot, igazunk van?

Kérdés: Egy cég felszámolása során több munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató működésével összefüggő indokra – konkrétan létszámcsökkentésre – hivatkozva rendes felmondással szüntettük meg, figyelemmel arra, hogy a munkáltató a felszámolási eljárás alatt beszüntette termelőtevékenységét. A felszámolást elrendelő jogerős bírósági ítéletet időközben egy felülvizsgálati eljárás eredményeként hatályon kívül helyezték. Jogellenessé váltak-e ennek következtében a korábban közölt rendes felmondások?

Kérdés: Az Mt. 143. §-a alapján van-e helye jogszerűségi kérdés felvetésének olyan esetben, amikor a személyi alapbéren (havibéren) túl teljesítménydíjként kíván a munkáltató pluszjövedelmet biztosítani egy adott munkaköri elnevezéssel azonosítható munkavállalói csoport számára, anélkül hogy értékelné a tényleges munkavégzés mennyiségét, minőségét, illetve a munkavégzésre fordított időt? A munkáltató valószínűleg a munkavállalók révén használt eszköz által megtett út alapján fizeti a pluszdíjazást. Az így kifizetésre kerülő díjat a munkáltató bér helyett személyi jellegű kifizetésként, devizában elszámolva alkalmazza. Milyen jogorvoslattal élhet a teljesítménydíjjal nem honorált, de a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló?

Kérdés: Üzletágvezetőink munkaszerződésében szerepel, hogy a munkáltató március 31-ig prémiumfeladatot tűz ki, a kifizethető prémium pedig a személyi alapbér 25%-áig terjed. Az idén vezérigazgató-váltás miatt nem került sor határidőben a prémiumfeladatok kitűzésére. Kérdésünk, hogy ilyen esetben, ha később történik a kitűzés, csökkenthető-e a prémium összege időarányosan? Mi az a legkésőbbi időpont, amikortól a munkáltatónak már nem áll fenn prémiumfizetési kötelezettsége?

Kérdés: A munkaidő-nyilvántartás csak akkor érvényes, ha azt a munkavállaló aláírja? Mindennap alá kell írnia a jelenléti ívet, vagy elegendő, ha a hónap végén egyszer aláírja a munkavállaló? És egyébként milyen formában jogszerű a nyilvántartás vezetése?

Kérdés: Cégünknél átszervezést hajtunk végre, ezért az egyik ügyintézői munkakörben dolgozó munkavállalónk munkaviszonyát rendes felmondással kívánjuk megszüntetni, figyelemmel arra, hogy az ügyintézői munkakör ennek folytán megszűnik. További terveink között szerepel, hogy a megszűnő munkakör helyett egy ún. tanácsadói munkakört vezetünk be, amelyben egy másik munkavállalót kívánunk alkalmazni. Sikeresen hivatkozhat-e a felmondás jogellenességére a munkavállaló akkor, ha a tanácsadói munkakör gyakorlatilag hasonló feladatokat foglal magában?

Kérdés: Egy hónappal ezelőtt egy új munkavállalót alkalmaztunk. Valójában abból a célból vettük fel, hogy annak a munkavállalónak a helyére lépjen, akinek a munkaviszonyát a közeljövőben létszámcsökkentésre alapított rendes felmondással kívánjuk megszüntetni. Helyesen gondoljuk-e, hogy a létszámcsökkentés jogszerűen alkalmazható-e ebben az esetben, tekintettel arra, hogy a cég munkavállalóinak a létszáma ténylegesen is csökkenni fog?