1908 talált cikk a munkakör kifejezésre

Kérdés: A Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján illetménypótlékra jogosult vagyok. Ezzel kapcsolatosan kérdezni szeretném, hogy betegség miatti távollétem idejére – ami több mint 15 nap – a munkáltatónak a betegszabadságra járó távolléti díj 70%-ának megfelelő összegben kell-e megfizetni az illetménypótlékot, vagy ettől kevesebb összegben, ugyanis jelenleg a táppénz idejére nem fizeti meg a havi 20 000 Ft illetménypótlék összegét, még időarányosan számolva sem.

Kérdés: Munkaügyes fórumon olvastam az alábbit: "Az egyszerűsített foglalkoztatottnak, a napi 8 óra feletti munkaidőre, az alapbéren felül 50% »túlórapótlékot« is kell fizetni." Önök szerint egyszerűsített foglalkoztatásban annál a személynél, aki egy napot dolgozik, 12 órát, amiből 1 óra szünet, akkor a dolgozónak jár túlóra? Miért kellene neki túlórát fizetni, amikor ő csak egy napot dolgozik? Felmerülhet egyszerűsített foglalkoztatással kapcsolatosan egyáltalán a túlóra fogalma?

Kérdés: Háziorvosi ügyeletet ellátó munkáltató (akinek a tevékenysége a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul) munkavállalói 18 órától másnap reggel 8 óráig dolgoznak, készenléti jellegű munkakörben, a hét minden napján, kéthavi munkaidőkeretben. Kell-e számukra éjszakai pótlékot, vasárnapra, valamint munkaszüneti napra bérpótlékot fizetni?

Kérdés: Egy vendéglátó-ipari egységben pultos munkakörben dolgozó munkavállaló 3 havi munkaidőkeretben van alkalmazva. Jár-e neki 30%-os műszakpótlék, ha egyik héten 6-14-ig dolgozik, és másik héten 14-től 22-ig? A délutáni munkavégzés elhúzódhat 22 óra után is, de előbb is befejeződhet a vendégek létszáma miatt. A vasárnapi munkavégzésre jár-e vasárnapi pótlék? A munkaszüneti napra jár-e munkaszüneti napi pótlék? Helyes, ha a munkaidőkereten felüli órák túlórában vannak elszámolva negyedévente, vagy ha egyik hónapban több szabadnapot kap ezért?

Kérdés: Közalkalmazottunk dietetikusként napi nyolc órában dolgozott, azonban az ellátandó feladatok nem tették ki a napi munkaidejét, amit úgy oldott meg öt évvel ezelőtt a munkáltató, hogy négyórás dietetikusi munkakör mellett vezetői megbízást adott a közalkalmazottnak a konyha vezetésére. Jelenleg a munkáltató nem kívánja meghosszabbítani a közalkalmazott szociális konyhavezetői megbízását. Tudomásunk szerint a Kjt. előírja, hogy az eredeti munkakörébe kell visszahelyezni a közalkalmazottat a vezetői megbízás megszűnése után. Ez a kinevezés szerint nyolcórás dietetikus, ugyanakkor napi nyolc órában továbbra sincs szükség erre a munkakörre, csak négy órában. Van-e arra lehetőség, hogy napi négy órában alkalmazza a munkáltató a közalkalmazottat dietetikusként, vagy mindenképpen nyolcórásnak kell visszahelyezni? Esetleg a munkáltató felajánlhat-e négyórás dietetikusi munkakört a közalkalmazottnak, és mellette négy órában egy másik munkakört? Ha pedig ezt a felajánlást nem fogadja el a közalkalmazott, a munkáltató milyen lépést tud tenni, jogszerűen felmentheti a közalkalmazottat? Hogyan jár el a munkáltató a jogszabályoknak megfelelően úgy, hogy a közalkalmazott ne forduljon bírósághoz?

Kérdés: Munkavállalóink egy része értékesítő, és kötetlen munkarendben dolgoznak, mivel munkájukat saját maguknak szervezik meg. Szeretnénk viszont, hogy az általuk elkészített munkavégzési tervet – amely tartalmazza azt is, hogy melyik napokon mettől meddig látogatnak ügyfeleket – leadják a vezetőjüknek, és annak teljesítését el is várjuk tőlük. Okozhat-e problémát a kötetlen munkarenddel kapcsolatban az, hogy a munkaidő-beosztásukat le kell adniuk, és annak megfelelően kell munkát végezniük?

Kérdés: Munkáltatónk bizonyos munkakörök esetében (pl. karbantartók) rendeltetése folytán az év minden napján, így a munkaszüneti napokat is beleértve folyik a munkavégzés. Eddigi gyakorlatként a munkaszüneti napon teljesített munka­órákkal egyenlő mértékű pihenőidőben részesülnek az ezeken a napokon dolgozó kollégák. A pihenőidőn felül az Mt. 140. § (2)–(3) bekezdése szerint 100% bérpótlék is elszámolásra kerül részükre, ha munkaszüneti napon munkát végeznek. Megfelelő-e az eddigi gyakorlat, helyesen járunk el?

Kérdés: Az új Mt. ugyan nem tartalmazza kimondottan, de egyes rendelkezéseiből levezethető, hogy a munkáltató továbbra is kötelezheti a munkavállalót meghatározott tanfolyam elvégzésére, a vizsgák letételére, azaz a képzettség megszerzésére. A tanfolyam díját társaságunk fizeti, a tanfolyam látogatásával, a jegyzetekkel, egyebekkel kapcsolatban felmerült költségeket is megtérítjük a munkavállaló részére, a vizsgákhoz pedig tanulmányi munkaidő-kedvezményt biztosítunk. Mit tehet a munkáltató akkor, ha a munkavállaló a képzésen ugyan szorgalmasan részt vesz, de a meghatározott időpontig nem tudja a képzettség megszerzéséhez szükséges vizsgákat letenni? A költségek visszakövetelésén túl lehetséges-e a munkaviszony megszüntetése?

Kérdés: Munkavállalónk kiküldetése során a busz a munkáltató székhelyéről indul, és oda érkezik vissza. Az oda vezető út 8, a visszafelé vezető út 13 óra. A hazautazás hetedik napon történik. Az utazási idő munkaidő-e, ha nincs kollektív szerződés, és munkaszerződésben sincs külön kikötve, illetve helyben szokásos mód sincs, mert nem volt rá még precedens? A munkavállalót napi 8 óra figyelembevételével havi 174 óra munkaidőkeretben foglalkoztatjuk.

Kérdés: 6 hónapos munkaidőkeretet tervezünk bevezetni. Jól gondoljuk, hogy a 6 hónapon belül 3 hónapig folyamatosan 12 órás munkaidő-beosztást rendelhetünk el, ha majd a következő 3 hónapban azt korrigáljuk? Mi van akkor, ha a munka­vállalónk az első 3 hónapon belül elmegy, és így pluszban vannak az órái? Kötelesek vagyunk a túlórákat kifizetni?