89 talált cikk a kormányzati szolgálati jogviszony kifejezésre

Kérdés: Amennyiben egy kormánytisztviselővel kapcsolatosan a munkáltatónak az jut a tudomására jogerős bírósági ítélet alapján, hogy hamis nyelvvizsga alapján szerzett diplomát még a munkáltatóhoz történő kinevezése előtt, mi a helyes eljárás a munkáltató részéről? A Kit. 84. §-ának (5) bekezdése alapján hatósági bizonyítványt kér tőle, és amennyiben az nem „tiszta”, úgy azonnali hatállyal – felmentéssel – megszünteti a jogviszonyát a Kit. 107. §-a (2) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése alapján? (A diploma és a nyelvvizsga nem foglalkoztatási feltétel, elegendő az érettségi, viszont a tiszta erkölcsi bizonyítvány foglalkoztatási feltétel.) Ha az erkölcsi bizonyítványába nem került be a fenti jogsértés, akkor milyen jogcímen szüntethető meg a jogviszonya? A munkáltató nem kívánja tovább alkalmazni, tekintettel arra, hogy ez rontaná a szervezet megítélését. Felmerülhet-e a Kit. 107. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti érdemtelenséggel indokolt felmentés? A jogsértő magatartást az érintett a munkáltatóhoz történő kinevezése előtt követte el. Amennyiben a jogsértő cselekmény elkövetésére a foglalkoztatása alatt került volna sor, úgy álláspontunk szerint érdemtelenség jogcímen felmentéssel meg kellene szüntetni a jogviszonyt. Azonban kérdés, hogy a fenti esetben is megáll-e ez a jogalap? Mivel a megszüntetési jogcímek közül a legsúlyosabb következményekkel az érdemtelenség jár, és a munkáltató nem kívánja hátrányosabb helyzetbe hozni a kormánytisztviselőt, mint szükséges, azonban a kormányzati szolgálati jogviszonyt fenntartani sem kívánja, kérjük szíves állásfoglalásukat a kérdésben.

Kérdés: A Kit. 113. §-ának (6) bekezdése értelmében a Kit. 113. §-ának (5) bekezdésében meghatározott védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül. A Kit. 113. §-ának (1) és (5) bekezdésében meghatározott védelem pedig nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a felmentést a Kit. 107. §-a (2) bekezdésének e) vagy g) pontjában foglaltak szerint a kormánytisztviselő kérelmezi [Kit. 113. § (7) bek.]. Felmentési védelem nem illeti meg továbbá a kormánytisztviselőt a Kit. 107. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti érdemtelenség és a 107. §-ának (6) bekezdése szerinti foglalkoztatást kizáró ok jogcímén, a 107. §-a (1) bekezdésének f) vagy h) pontja, valamint a 107. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján történt felmentése esetén [Kit. 113. § (8) bek.]. A Kit. felmentési jogcímei két csoportba oszthatóak: az egyik, amikor felmenthető a kormánytisztviselő, a másik, amikor kötelezően fel kell menteni a kormánytisztviselőt. Mindkét csoportból néhányat kiemelt a jogalkotó, amelyeknél felmentési védelem nem illeti meg a kormánytisztviselőt (illetve két esetben jogcímtől függetlenül is). A Kit. 113. §-ának (6)–(8) bekezdéseit úgy kell-e értelmezni (ellentétes következtetésen alapuló jogértelmezés), hogy minden más esetben megilleti a kormánytisztviselőt a felmentési védelem? Az Vnytv. 9. §-ának (1) bekezdése alapján annak, aki vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének a teljesítését megtagadja, a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget megalapozó megbízatását vagy jogviszonyát – az arra vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott megszüntetési okoktól függetlenül – meg kell szüntetni. Amennyiben a Vnytv. fenti bekezdése alapján fel kellene menteni a kormánytisztviselőt, megilleti-e felmentési védelem?

Kérdés: A Kit. 82. § (2)–(3) bekezdése alapján nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony azzal, aki az ott meghatározott bűncselekmények miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll. A Kit. 82. §-ának (12) bekezdése alapján a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek. Van-e olyan kötelezettsége a már a kormányzati igazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselőnek, miszerint be kell jelentenie, hogy (a fenti bűncselekmények miatti) büntetőeljárás hatálya alatt áll? Ha bejelenti, a jogviszonyt meg kell szüntetni [Kit. 107. § (2) bek. c) pont]. Ha nem jelenti be, elképzelhető, hogy a munkáltató sosem kerül ezen információ birtokába. Ha a büntetőeljárás lezárulta után kiderül, hogy korábban a kormánytisztviselő büntetőeljárás hatálya alatt állt, mit tehet a munkáltató? Konkrét példával élve, ha a munkáltató tudomására jut 2026-ban, hogy 2025-ben a kormánytisztviselő a Kit. szerinti bűncselekmények valamelyike miatt büntetőeljárás hatálya alatt állt, a tudomásszerzés időpontjában (2026-ban) már lezárult a büntetőeljárás (az erkölcsi bizonyítvány „tiszta”), hogyan rendezhető ez a helyzet utólag?

Kérdés: A Kit. 129. §-ának (2) bekezdése alapján, a munkáltatói jogkör gyakorlója
a) szolgálati érdek esetén az alapszabadságot az esedékesség évét követő év márciusának utolsó napjáig adja ki,
b) a pótszabadságot – az a) pontra és a (6) bekezdésben foglaltakra tekintettel – az esedékesség évét követő év júniusának utolsó napjáig adhatja ki, és a kormánytisztviselő eddig az időpontig veheti igénybe,
ha az esedékesség éve eltelt. Az a) és b) pontban található megfogalmazásbeli különbségből milyen következtetést lehet levonni („adja ki” és „adhatja ki”)?

Kérdés: A Kit. 128. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján szabadság jár a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja után is. A gyermek anyja igénybe vette a gyermek után a szülési szabadságot, majd a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságra ment. Amikor az anyának e szabadságából már letelt egy év, a kormányzati igazgatási szervnél dolgozó apa is fizetés nélküli szabadságot igényelt a gyermek gondozása céljából. A két szülő tehát párhuzamosan volt fizetés nélküli szabadságon. Álláspontunk szerint a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja után járó szabadság az apát is megilleti, függetlenül attól, hogy az anya volt-e fizetés nélküli szabadságon, és ha igen, mennyi ideig. Tehát ha mindkét szülő fizetés nélküli szabadságra megy gyermek gondozása céljából, akkor mind a kettőt megilleti ezen időszak után a Kit. 128. §-a (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott szabadság?

Kérdés: A Kit. alapján a kérelmére 2026. szeptember 1-jén aktív állományba kerülő kormánytisztviselő kismamának 20 munkanap felhalmozott szabadsága van az aktív állományba helyezés időpontja előtti időszakból, az aktív állományba helyezésétől év végéig (tehát 2026. szeptember 1-jétől 2026. december 31-ig) pedig 10 munkanap időarányos szabadság illeti meg. A munkáltató Kit. alapján kialakított gyakorlata szerint a kismamák a felhalmozott szabadságot az aktív állományba helyezés napjától veszik igénybe, a tényleges munkába állás a felhalmozott szabadság kivételét követő első munkanapon történik (a példa szerinti esetben a tényleges munkába állás időpontja 2026. szeptember 29. lenne). A kismama kevésnek találja a 2026-ra időarányosan járó szabadságnapok számát (10 munkanap), ezért nem szeretné az aktív állományba helyezésétől számítva kivenni a felhalmozott összes szabadságot, hanem a felhalmozott 20-ból 10 munkanapot különböző időpontokban kíván kiírni az év későbbi részében (pl. októberben egy hetet, novemberben egy hetet, decemberben a 2026-os évre járó 10 munkanapját). A munkáltató szerint erre nincs lehetőség, a felhalmozott szabadságot az aktív állományba helyezés napjától megkezdve – amennyiben nem keresőképtelen – maradéktalanul ki kell venni 2026. szeptember 28-ig, s a kormánytisztviselő csak a 2026. évre időarányosan járó 10 munkanappal gazdálkodhat szabadon 2026. szeptember 29. napjától év végéig. A kormánytisztviselő ragaszkodik a kéréséhez, azonban a munkaszervezést jelentősen megnehezítené a munkáltató számára az, ha a felhalmozott szabadságot az elképzelése szerint venné ki, de amennyiben erre a Kit. alapján esetlegesen mégis van lehetőség, nem szeretnénk korlátozni a kismamát. Amennyiben esetlegesen nem köteles a kismama mind a 20 felhalmozott munkanap szabadságot kivenni az aktív állományba helyezéstől számítva, kérjük annak kimutatását is, hogy maximálisan hány munkanap kivételére kötelezheti a munkáltató.

Kérdés: A Kit. 155. §-ának (3) bekezdése alapján a pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. A Kit. 128. §-ának (2) bekezdése határozza meg azokat a távolléteket, amelyeket a szabadság szempontjából jogszerző időként kell figyelembe venni. A gyermek után járó pótszabadság belépés és kilépés esetén az adott évre vonatkozóan arányosítandó, de ha az anya egész évben a kormányzati igazgatási szervnél van kormányzati szolgálati jogviszonyban, akkor mindegy, hogy az év melyik napján születik a gyermek, a születésének évére is jár utána a teljes négynapos pótszabadság. Amennyiben a kismama például két és fél éves gyermekével van otthon fizetés nélküli szabadságon, s ekkor születik a második gyermeke, és a születés napjával megkezdi a szülési szabadságot, majd két év fizetés nélküli szabadságra megy, hogyan számoljuk a második gyermekre a Kit. 155. §-ának (1) bekezdése szerinti pótszabadságot arra az évre, amelyben az anyuka aktív állományba kerül? Álláspontunk szerint, ha az anyuka 2026. július 1-jén kerül aktív állományba, akkor a második gyermek után járó pótszabadságot az aktív állományba helyezés napjától kell arányosítva megkapnia az aktív állományba helyezéssel érintett évre. Tehát ha az anyuka 2026. július 1-jén lép aktív állományba, akkor a 2026-os évre nem négy, hanem két munkanap pótszabadság illeti meg a második gyermeke után 2026-ra. Helyes az álláspontunk? Vagy esetleg meg kellene adni a négy munkanap pótszabadságot a második gyermekre akkor is, ha csak július 1-jén kerül aktív állományba az anyuka, s előtte olyan időszak volt, amire a Kit. 128. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján nem jár szabadság? Ha egy kolléganő 2020. október 1-től 2023. március 31-ig GYES-en van az első gyermekével, a második gyermeke megszületik 2023. március 1-jén (amikor még GYES-en volt az első gyermekével), majd 2025. február 1-jén aktív állományba kerül, 2023-ra jár-e neki a második gyermek után a négy nap pótszabadság, vagy időarányosítani kell?

Kérdés: 2026. augusztus 2-án a kormánytisztviselő jogviszonya közös megegyezéssel megszüntetésre kerül, tekintettel arra, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt (hatvanötödik életévét) 2026. augusztus 3-án betölti, és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik. Esetében a szabadságmegváltás pénzbeli kifizetése legkorábban mely időponttól történhet meg? A Kit. 115. §-ának (2) bekezdése alapján az utolsó munkában töltött napon, de legkésőbb tizenöt napon belül az illetményt és egyéb járandóságokat – a szabadságmegváltás kivételével – ki kell fizetni. A Kit. Nagykommentár szerint a fel nem használt szabadság pénzbeli megváltására a jogviszony megszűnését, illetve megszüntetését követő negyvenedik napon kerül sor. A kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetését követően nyugdíjasnak minősülő esetében is kötelezően igazodni kell-e a negyven nap múlva történő kifizetéshez, tekintettel arra, hogy közszférában érvényes nyugdíjpolitikai elveket figyelembe véve, nyugdíjasként történő továbbfoglalkoztatása a kormány engedélyének hiányában nem lehetséges? Továbbá ez esetben milyen jogviszonyra vonatkozó igazolások (pl. adóigazolás, társadalombiztosítási igazolás) kerülnek kiadásra a jogszabály szerint legkésőbb tizenöt napon belül, ha a szabadságmegváltás kifizetése csak a megszüntetést követő negyven nap múlva történik meg?

Kérdés: A Kit. hatálya alá tartozó központi kormányzati igazgatási szerv gyakorlata szerint a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérő kismama munkaideje – amennyiben 40 órás munkaidőben végzett munkát a szülési szabadsága előtt – kérelmére 40 órás marad (az állományba helyezésétől számítva) addig, amíg a felgyülemlett szabadságát kiveszi, tekintettel arra, hogy e szabadsága 40 órás munkaidő alatt keletkezett. A szabadság lejártát követően, a tényleges munkába állása napjától kerül – a korábban említett kérelmében foglaltak szerint – részmunkaidős foglalkoztatásra (pl. heti 20 óra). Azon kismama esetében azonban, aki a szülési szabadság előtt részmunkaidőben (pl. heti 20 órában) volt foglalkoztatva, a központi kormányzati igazgatási szerv álláspontja szerint nem indokolt az állományba helyezést követően kérelmére a felgyülemlett szabadság kivételének időszakára felemelni a munkaidőt 40 órára, majd a szabadság kiadása után – a korábban említett kérelmére – újra 20 órás részmunkaidőben foglalkoztatni, hiszen a szabadság nem 40 órás jogviszonyban keletkezett. Köteles-e a központi kormányzati igazgatási szerv eleget tenni a kormánytisztviselő azon kérelmének, hogy az állományba helyezése napjától a szabadság kiadásnak utolsó napjáig 40 órában kerüljön megállapításra a munkaideje, majd a tényleges munkába állástól részmunkaidőben (heti 20 óra) kerüljön foglalkoztatásra, ha a szülési szabadság igénybevétele előtt nem heti 40 órás teljes, hanem heti 20 órás részmunkaidőben alkalmazták?

Kérdés: Központi költségvetési szerv jelenleg képernyő előtti munkavégzéshez szükséges éles látást biztosító szemüveghez ad hozzájárulást, melynek jogalapja az 50/1999. EüM rendelet. Adhat a központi költségvetési szerv munkáltató olyan dolgozónak (kormánytisztviselő és munkavállaló) is szemüveghez hozzájárulást, akik nem képernyős munkavégzést végeznek? Konkrétan azon sofőröknek, akiknek a vezetéshez szükséges a szemüveg viselése, szeretnénk ilyen juttatást biztosítani. Azonban ennek jogalapját bizonytalannak látjuk. Van esetleg – az EüM rendeleten kívül – más jogalap, ami alapján a költségvetési szerv biztosíthat ilyen juttatást?