299 talált állásfoglalás az ügyelet kifejezésre

Kérdés: A Púétv. 98. §-ának (6) bekezdésében meghatározott, a havi illetmény száz forintra történő kerekítésének gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban szeretném állásfoglalásukat kérni. A kinevezések elkészítésekor nem egyértelmű számunkra, hogy a kerekítést a teljes havi illetmény végösszegére kell-e alkalmazni, vagy az illetmény egyes elemeit (pl. havi illetmény, esélyteremtési illetményrész) külön-külön lehet vagy kell kerekíteni. A Púétv. szerinti száz forintra kerekítés kizárólag a havi illetményre vonatkozik, és ezért a megbízási díjakat (pl. igazgatói, igazgatóhelyettesi megbízási díj), valamint a pótlékokat (pl. osztályfőnöki, munkaközösség-vezetői pótlék) nem kell kerekíteni? A kérdés számunkra azért is fontos, mert a jelenleg használt bérszámfejtő programok a kerekítés ilyen módon történő kezelésére nem alkalmasak, ezért szeretnénk pontosan tudni, milyen összeget kell a kinevezési okmányban feltüntetnünk.

Kérdés: A munkáltató munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztat munkavállalókat, akik közül többen több mint öt éve állnak a munkáltató rendelkezésére ugyanazon feladatok ellátása érdekében. Az érintett tevékenység ellátására a munkáltató saját munkavállalói állománnyal nem rendelkezik. A munkáltató időről időre azzal a helyzettel szembesül, hogy a jogszabályi korlátozások következtében az érintett munkavállalók öt évnél hosszabb ideig nem maradhatnak kölcsönzötti állományban, ezért foglalkoztatásukat hat hónapos időtartamra meg kell szakítani. Ugyanakkor a munkáltató üzleti szempontból szeretné megtartani az érintett munkavállalókat. Erre az esetre felmerült lehetséges megoldásként, hogy az érintett személyek szolgáltatási szerződéses konstrukció keretében végezzék tovább ugyanazt a tevékenységet, vagy közvetlenül, vagy egy üzleti partneren keresztül közvetetten, annak állományába való felvétellel. A megoldási javaslat például alkalmas lehet arra, hogy az átmeneti időszakot jogszerűen lefedje a korábbi kölcsönvevő? Amennyiben nem, milyen jogszabályi rendelkezés alapján tilalmazott, és mi lehet ilyenkor a várható jogkövetkezmény a korábbi kölcsönvevő számára? Milyen egyéb jogszerű megoldások állhatnak rendelkezésre a hat hónapos időszak áthidalására annak érdekében, hogy az érintett munkavállalók továbbra is a korábbi kölcsönvevő érdekkörében végezhessék a tevékenységüket? Milyen jogkövetkezményekkel járhat, ha a kikölcsönzés adott személy esetében meghaladja a jogszabályban meghatározott maximális ötéves időtartamot? Ilyen esetben a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő viszonylatában milyen szankciók merülhetnek fel, illetve a hatósági bírság megfizetésére melyik fél kötelezhető?

Kérdés: A kormánytisztviselők rugalmas munkarendben, napi 8 óra, heti 40 óra munkaidőben dolgoznak. A munkavégzésre rendelkezésre álló peremidő hétfőtől péntekig 06:30–20:00 óráig tart, ezen belül a törzsidő hétfőtől csütörtökig 08:30–14:30, pénteken 08:30–12:30. A belső készenléti szabályzat alapján a munkanapi készenlét 19:00 órától a következő nap 07:00 óráig tart. A készenléti beosztás egy hónapra előre kerül közlésre. Jogszerű-e a Kit. alapján, hogy a fentiek szerinti rugalmas munkarendben foglalkoztatott kormánytisztviselő a szabadsággal érintett munkanapon (tehát ugyanazon nap) 19:00 órától készenlétet teljesítsen? Befolyásolja-e ennek megítélését, hogy a rugalmas munkarend peremideje 20:00 óráig tart, miközben a készenlét már 19:00 órakor megkezdődik? A munkaügyi szakterület álláspontja szerint a szabadság a kormánytisztviselőt az adott munkanapon 8:00–17:00 óra közötti munkavégzési kötelezettség teljesítése alól mentesíti. Helyes-e ez az értelmezés rugalmas munkarend alkalmazása esetén, és ebből következően teljesíthető-e ugyanazon napon 19:00 órától készenlét, vagy a szabadság rendeltetésére és pihenési funkciójára tekintettel a szabadsággal érintett munkanapra készenlét sem rendelhető el? Ha a szabadsággal érintett napon 19:00 órától teljesített készenlét alatt tényleges munkavégzésre is sor kerül, az a Kit. 129. §-ának (8) bekezdése szerinti szabadságmegszakításnak minősül-e, vagy készenlét alatt végzett rendkívüli munkavégzésként kezelendő? Amennyiben a tényleges munkavégzés a szabadság megszakításának minősül, szükséges-e külön munkáltatói intézkedés, és hogyan kell a szabadság- és munkaidő-nyilvántartást helyesbíteni? Befolyásolja-e a fentiek jogi megítélését, hogy a készenléti kötelezettséget a szabadság engedélyezését megelőzően egy hónapra előre már közölték?

Kérdés: Építésvezető munkaviszonyát a munkáltató azonnali hatályú felmondással szüntette meg, mert a felügyelete alatt, a területen az alvállalkozó megsértett egy fontos vezetéket a földben. Utólag kiderült, hogy azon a területen csak kézi ásás volt engedélyezett, erről azonban senki nem tudott. Előzetesen már végeztek azon a nyomvonalon munkát, és akkor sem kézzel történt az ásás. A munkáltató állítása szerint erről pár hónapja kapott a munkavállaló levelet, azonban ez nem igaz, sem korábban, sem aznap nem volt erről információja, a területért nem ő volt a felelős, csak helyettesített, azonban a munkát nem adta át neki senki. A közműtérképet megkapta ugyan aznap reggel, de azon sem volt semmilyen tiltás jelölve, sem a vezeték mélysége. Megállja-e a helyét az azonnali hatályú felmondás súlyos gondatlanságra hivatkozva? A munkavállalót az eset után nem hallgatták meg, miután a munkáltató tudomást szerzett a történtekről, e-mailben kiküldte az azonnali hatályú felmondást.

Kérdés: Bölcsődében foglalkoztatott dajka a tanfolyam elvégzésével nem szerez magasabb iskolai végzettséget, így fizetési osztálya megszerzett végzettsége alapján kerül megállapításra. A fizetési fokozat megállapításánál figyelembe vehető-e a korábbi munkaviszony az iskolai végzettsége szerint, vagy csak a tanfolyam elvégzésétől?

Kérdés: Kistelepülési jegyzőként azzal a problémával szembesültem, hogy – kezdeményezésemre – a képviselő-testület igazgatási szünetet rendelt el nekünk a rendes szabadságok kiadása céljából, a Kttv. 232. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel. Ez idő alatt minden köztisztviselő kötelezően szabadságon van. Közben arról értesültem, hogy idén először a kormányhivatal nem járul hozzá ahhoz, hogy a szomszéd település anyakönyvvezetőjét kijelölje a halaszthatatlan anyakönyvi feladatok elvégzésére az igazgatási szünetünk idejére, mivel értelmezése szerint az anyakönyvvezető szabadsága nem minősül sem akadályoztatásnak, sem a hiányának, amely okok az anyakönyvvezető kijelölését alátámasztanák. Véleménye szerint, mivel van három anyakönyvvezető a hivatalunkban, meg kell oldani a halaszthatatlan feladatellátást. Elrendelhetek-e bármelyik anyakönyvvezetőnek készenlétet az igazgatási szünet időtartamára, amikor egyébként szabadságon vannak? Véleményem szerint a készenlét munkanapokon vagy pihenőnapokon, szükség szerint munkaszüneti napokon, a rendes munkaidőn túl rendelhető el. A fizetett szabadság ebből a szempontból pihenőnapnak minősül? Elvárható-e az anyakönyvvezetőtől, hogy ne hagyja el a települést a szabadsága alatt, mert készenlétben kell állnia? Amennyiben elrendelhető a készenlét a szabadság idejére, milyen módon kell kompenzálni azt? Ha kétszer annyi szabadidőt kell ellentételezésként biztosítani [Kttv. 98. § (3) bek. 2. mondat], akkor semmi értelme elküldeni szabadságra. Esetleg a Kttv. 98. §-ának (7) bekezdését lehet alkalmazni, és a szabadidőt pénzben meg lehet váltani? Ha igen, ez azt jelenti, hogy a készenlét napjaira – függetlenül attól, hogy végül végzett-e munkát – triplán kell kifizetni az illetményét, mivel egyszer jár a szabadságra és duplán jár a pihenőnapon teljesített készenlét időtartamára? Ehhez képest mi jár az anyakönyvvezetőnek, ha tényleges munkavégzésre is sor kerül?

Kérdés: Egy polgármesteri hivatal közszolgálati jogviszonyban álló jegyzője házasságot kötne egy olyan személlyel, aki ugyanannál az önkormányzatnál Mt. szerinti munkaviszonyban dolgozik. A házasságkötés önmagában eredményez-e összeférhetetlenséget a jegyző vagy a munkavállaló között? A munkavállaló pénzügyi kötelezettségvállalására az önkormányzat nevében nem jogosult, a munkavállaló felett a munkáltatói jogok gyakorlására a polgármester jogosult. Van-e jelentősége ennek a megítélésénél akkor, ha a munkavállaló egyben az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló nonprofit kft. ügyvezetője is? Amennyiben a jegyző a munkája során olyan feladatokat látna el, amelyek érinthetik a nonprofit kft.-t vagy annak ügyvezetőjét, ez a házasságkötést követően összeférhetetlenséget eredményez-e? Ha igen, mi a jogszerű megoldás ilyen esetben?

Kérdés: A munkavállaló havi 7 műszakban köteles munkát végezni, 7×12 óra/műszak = 84 óra. Ez megközelítőleg 4 órás részmunkaidős foglalkoztatásnak felel meg. Egy műszak 12 órás, a munkáltató 12 órás műszaknál egy óra munkaközi szünetet biztosít, amely nem része a munkaidőnek. 1 havi munkaidőkeretben dolgozik. Évközi belépő volt, munkaszerződés szerinti alapórabére 1868 Ft, de az állattenyésztésben órabéres és teljesítménybéres munkák is vannak. Az eddig teljesített 231 órára (21 műszak) 839.591 Ft munkabér került részére elszámolásra. Hogyan kell kiszámolni az egy napra jutó távolléti díj átlagát? Előfordulhat olyan eset, hogy ugyanakkora összegre lesz éves szinten jogosult, mint aki dupla ennyi műszakban és dupla órában dolgozik? Szabadságra évi 30 munkanapra jogosult.

Kérdés: Az elmúlt hosszabb időszakban együtt dolgoztunk egy meghatározott személlyel, aki „A” társaságon keresztül nyújtott számunkra szolgáltatásokat (külső szolgáltatóként, és semmilyen formában nem munkavállalóként). Funkcionálisan ez a személy szorosan kapcsolódott a működésünkhöz, és szolgáltatásait elsősorban a mi szervezetünk részére nyújtotta, ugyanakkor más társaságok számára is végzett szolgáltatásokat. Nemrégiben úgy döntöttünk, hogy megszüntetjük szerződéses kapcsolatunkat az „A” társasággal, és jelenleg egy új beszállítóval („B” társaság) folytatunk tárgyalásokat. Az érintett személy szintén az „A” társaságtól a „B” társasághoz kerül át, és várhatóan a jelenlegihez hasonló szolgáltatásokat fog részünkre nyújtani az új szerződéses konstrukció keretében. Erre tekintettel azt szeretném megérteni, hogy az ilyen jellegű konstrukció a magyar jog és piaci gyakorlat szerint szokásosnak és elfogadhatónak minősül-e, valamint, hogy felvethet-e bármilyen jogi kockázatot, különösen abból a szempontból, hogy egyfajta „leplezett” vagy függő foglalkoztatásnak minősülhet-e?

Kérdés: Közös önkormányzati hivatalnál pénztáros munkakörben foglalkoztatott köztisztviselő a nők kedvezményes öregségi nyugdíjával (nők 40) menne nyugdíjba. Van lehetőség arra, hogy a nyugdíj mellett – ugyanabban a munka-, illetve feladatkörben – továbbra is foglalkoztassa a hivatal? Amennyiben igen, milyen jogviszonyban történhet a foglalkoztatás?