1124 cikk rendezése:
1. cikk / 1124 Felmondás keresőképtelenség alatt – a járandóságok „sorsa”
Kérdés: A munkáltató postai úton felmondást közölt a munkavállalóval abban a hiszemben, hogy már keresőképes, erről volt is igazolás a birtokában, majd kiküldte a kilépődokumentumokat a dolgozónak, és kifizette a járandóságait. A dolgozó ekkor telefonon jelezte, hogy ő még bizony keresőképtelen állományban van, és adott is le egy újabb igazolást, amely szerint viszont a felmondás közlésének napján valóban keresőképtelen. Ezzel jogellenessé vált a munkaviszony megszüntetése azzal az időponttal, amivel a munkáltató kiléptette a dolgozót? Helyre kell állítania a munkaviszonyt, és az csak keresőképessé válás napjától számított felmondási idő leteltével szűnik csak meg? A kifizetett járandóságokat hogyan vonhatja vissza?
2. cikk / 1124 Munkaviszony-megszűnéshez kapcsolódó igazolások – második közlés
Kérdés: Egy volt munkavállaló, aki másfél éve kilépett, nem vette át postán a kilépőpapírjait, most viszont jelentkezett, hogy a posta megsemmisítette a levelet, és azt kéri, hogy állítsuk ki újra. Jogosan kéri ezt? Kérheti-e újra a postázását, ha pedig nem akarjuk postán küldeni a történtekre való tekintettel, akkor visszautasíthatjuk-e a kérését, és ragaszkodhatunk-e ahhoz, hogy személyesen jöjjön be az irodába érte?
3. cikk / 1124 Munkáltató képviselete igazolások kiadásánál
Kérdés: Cégünknél elég jelentős fluktuáció mellett napi gondot okoz a kilépéskor az igazolások kiadása, mivel a záró bérszámfejtés ugyan gyorsan megtörténik, de a cégvezető(k) nem mindig állnak rendelkezésre. Néha elhúzódik az igazolások kiadása aláírás hiányában. Ki írja/írhatja alá ezeket az igazolásokat (Foglalkoztatási igazolás, Adatlap, Igazolás járulékalapról, 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadságról stb.)? Kell-e külön meghatalmazás, megállapodás az igazolások cégvezetésen kívüli aláírásához? Mivel, a cégvezetéssel ellentétben, a HR-vezető, aki kiadja az igazolásokat, napi szinten jelen van.
4. cikk / 1124 Szabadság és rendkívüli munkaidő elszámolása
Kérdés: Hogyan hozható összhangba az, hogy éves szinten 250 vagy akár 400 óra túlmunkája lehet valakinek, ugyanakkor a 30 munkanap szabadságot is ki kell adni éves szinten, de pihenőnapra nem adható ki szabadság, csak a beosztás szerinti munkanapra? Túlmunka tehát a pihenőnapra rendelhető el – de akkor meg a pihenőnap nem lesz kiadva –, vagy a napi 8 órán felül a kilencedik, tizedik órára? Hogyan adhatjuk ki helyesen a bent maradt szabadságokat egyenlőtlen munkaidő-beosztás és kéthavi vagy féléves munkaidőkeret esetén? Olyan hónapban, amikor szabadságon volt, lehet-e többletnapja a dolgozónak a túlmunkából eredően?
5. cikk / 1124 Négyhavi munkaidőkeret alkalmazása – számos kérdéssel
Kérdés: Művelődési központ, könyvtár és konyha munkáltatónál dolgozókkal kapcsolatos a kérdésünk. A dolgozók közalkalmazottak, mivel vegyes intézményről van szó. Az intézményben a dolgozók négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, heti 40, napi 8 órás munkaidőben. A munkaidőkeret a szombati munkavégzés miatt került bevezetésre. Szombatonként 4 órában van nyitva a művelődési ház. Dolgozhat-e valaki napi 8 óránál többet abban az esetben, ha a munkaidőkereten belül heti 40, napi 8 órás munkaidőben dolgozik, illetve szombaton napi 4 órában? Havonta egy alkalommal a két pihenőnapnak mindenképpen szombatra és vasárnapra kell esnie? Ahhoz, hogy a két egybefüggő pihenőnap meglegyen (szombaton dolgozik 4 órát), minden egyes vasárnap és hétfő pihenőnap? A négyhavi munkaidőkeret esetében, ha pluszóra van, akkor az túlórában kifizetésre kerül. Abban az esetben mi a teendő, ha valami oknál fogva a munkaidőkeret végén kevesebb órája van a dolgozónak? Munkaidőkeretben dolgozónak a havi óraszámba beleszámoljuk az ebédidőt?
6. cikk / 1124 „Szabadságon” az iskola munkavállalói
Kérdés: 2024. január 1-jétől a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakult a Púétv. alapján. A kisegítő, takarító munkakörben alkalmazottak szabadságára az Mt. rendelkezései lettek az irányadók. Tehát az életkor szerint kell megállapítani a dolgozók éves szabadságát. Ha a dolgozónak korábban a Kjt. alapján például 32 munkanap szabadsága volt, az Mt. alapján az életkorát figyelembe véve 30 munkanap szabadságra lenne jogosult, a dolgozóra nézve hátrányosan ez utóbbi szabadságot kell megállapítani?
7. cikk / 1124 Gyermekgondozási szabadság – munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás visszatérés után
Kérdés: A gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismamának a munkáltató nem kívánja visszaadni a pozícióját, mert azt más tölti be. Ehelyett a munkáltató élni kíván azon jogával, miszerint évi 44 munkanapra jogosult a munkavállalót másik munkakörben alkalmazni. Gyanítjuk, hogy ezzel akarja a visszatérő anyukát felmondásra kényszeríteni, vagy valamilyen indokkal azonnali hatállyal elküldeni, hiszen arról nem tud vagy nem akar nyilatkozni, hogy a 44 munkanap letelte után biztosítja-e a munkaszerződésben szereplő pozíciót az anyukának. A másik munkakör nem igényel felsőfokú végzettséget, míg az eredeti igen. Ilyenkor a méltányos mérlegelés elvére hivatkozva ezt az édesanya megtagadhatja? Követ-e el a munkáltató ilyen esetben joggal való visszaélést?
8. cikk / 1124 24 órás jelenlét biztosítása tesztelési feladat alatt
Kérdés: Egy építőipari cég FEOR 1313-as besorolásban dolgozó munkavállalói kötetlen munkarendben dolgoznak az építési területen. Egy csőhálózat beszerelésének tesztelése miatt tíz napon keresztül 24 órás jelenlét vált szükségessé, amely alatt egy főnek mindig jelen kellett lennie az építési területen. Az érintett munkavállalók maguk osztották be, hogy ki és mikor vesz részt a tesztelésben. Azon munkavállaló részére, aki a 8 órás munkaidő ledolgozása után, különösen 22–06 óra között volt jelen a tesztelés során, kell-e túlóra- és éjszakai pótlékot fizetni? A tesztelési esemény (24 órás jelenlét biztosítása 10 napon keresztül egy fő részvételével) miatt kell-e módosítani a munkaszerződést vagy különmegállapodást kötni az érintett munkavállalókkal? A szükségessé vált túlóra és éjszakai munkavégzés alkalmazható-e a kötetlen munkarendben, vagy azzal teljes mértékben ellentétes?
9. cikk / 1124 „Munkás” szabadság
Kérdés: A Púétv. 90. §-ának (3) bekezdése szerint az alapszabadság mértéke évi ötven munkanap, amelyből a munkáltató legfeljebb tizenöt munkanapot igénybe vehet
a) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, gyermekfelügyelet, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység céljára;
b) továbbképzés, a köznevelésért felelős miniszter által előírt képzés, továbbá foglalkoztatást elősegítő képzés céljából, vagy
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészében a szorgalmi időben, óvodapedagógus esetében – a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszak kivételével – a nevelési évben adják ki.
Ez azt jelenti, hogy ezen szabadságnapokat a munkáltató egyoldalúan elvonhatja a pedagógustól? Milyen korlátok között élhet ezen jogával? Így valójában a törvényben szereplő 50 munkanap helyett csak 35 munkanapra számíthat egy pedagógus?
a) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, gyermekfelügyelet, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység céljára;
b) továbbképzés, a köznevelésért felelős miniszter által előírt képzés, továbbá foglalkoztatást elősegítő képzés céljából, vagy
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészében a szorgalmi időben, óvodapedagógus esetében – a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszak kivételével – a nevelési évben adják ki.
Ez azt jelenti, hogy ezen szabadságnapokat a munkáltató egyoldalúan elvonhatja a pedagógustól? Milyen korlátok között élhet ezen jogával? Így valójában a törvényben szereplő 50 munkanap helyett csak 35 munkanapra számíthat egy pedagógus?
10. cikk / 1124 Ügyvezető kettős munkaköre
Kérdés: Ügyfelünk ügyvezetője munkaszerződés keretében, heti 40 órás munkaidővel van foglalkoztatva. Emellett heti 5 órában szeretné kivenni a részét a cég egyik fő tevékenységéből is, amely az Ekhotv. hatálya alá esik, ezért az ügyvezető e tevékenység vonatkozásában e törvény alkalmazásával teljesítené a közterhek megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. Lehetséges-e egy olyan megoldás, hogy a heti 40 órát 35+5-ben felosztjuk? Élve a vezető munkavállalókra vonatkozó, Mt. által biztosított eltéréssel, a heti munkaidő megemelhető-e 45 órára? Vagy egyszerűen csak az Mt. 99. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján 48 órára módosítjuk a heti munkaidőt? Lehet-e ez esetben a kettős munkakört alkalmazni? A szerződés szempontjából elegendő a meglévő munkaszerződést úgy módosítani, hogy jól elkülönítjük benne az ekhós tevékenységet és az arra vonatkozó rendelkezéseket, vagy mindenképpen kellene egy külön munkaszerződés, ami csak az ekhós tevékenységre vonatkozik?
