169 cikk rendezése:
41. cikk / 169 Munkáltatói kárigény – közvetlenül nem vonható le a bérből
Kérdés: Divízióvezető munkavállalónk rendes felmondással megszüntette munkaviszonyát, most felmondási idejét tölti. Az elszámolás körében merült fel egy problémánk. A kolléga céges autó használatára is jogosult volt. A járművet leadta, majd a műszaki átvétel során az amortizáció felett 60 000 Ft-ban határozták meg a szükséges javítási költségeket (kárpittisztítás és a karosszéria megkarcolása miatt). A vonatkozó szabályzatunk szerint ezt az összeget a munkavállalónak kell megtérítenie. A kollégának kiküldtük erről a csekket, de határidőre nem fizette be, nem is kívánt egyeztetni a kérdésről. Mit kell tennünk ahhoz, hogy ezt a tartozást levonhassuk a munkabéréből?
42. cikk / 169 Kifizetett munkabér visszakövetelése
Kérdés: Az utóbbi időben több munkavállalónak kényszerültünk felmondani. Mivel megrendeléseink lecsökkentek, nem volt szükségünk arra, hogy a felmondási idő alatt dolgozzanak, így felmentettük őket a munkavégzés alól. Mindenkivel elszámoltunk az utolsó munkában töltött napján. Később többen kérték, hogy korábbi időpontban szüntessük meg a munkaviszonyukat. Mivel nem akartuk a munkavállalókat még nehezebb helyzetbe hozni, eleget tettünk a kérésnek. A járandóságokat is kifizettük az utolsó munkában töltött napon, most azonban kiderült, hogy kevesebb összeg járna ezeknek a munkavállalóknak. Szeretnénk visszafizettetni velük azt az összeget, ami nem illeti meg őket. Hogyan tudjuk visszakövetelni a munkavállalóktól ezt a pénzt?
43. cikk / 169 Bérgarancia Alap – fedezet a végkielégítésre?
Kérdés: A bíróság elrendelte építőipari cégünk felszámolását. A kijelölt felszámoló elmondta, hogy rövid időn belül meg akarja szüntetni a munkavállalók nagy részének munkaviszonyát. Közülük többen is 5-6 éve dolgoznak nálunk, így végkielégítésre jogosultak. Sajnos azonban már a múlt havi munkabért sem tudtuk kifizetni nekik. A munkavállalók azt hallották, hogy a Bérgarancia Alapból csak az elmaradt munkabért lehet majd kifizetni részükre, a végkielégítést nem. Jogos-e munkavállalóink aggodalma?
44. cikk / 169 Heti munkaidő – 44 óra?
Kérdés: Azt olvastuk a sajtóban, hogy idén nyáron bevezetik a 44 órás munkahetet. Igaz ez a hír?
45. cikk / 169 Szabadság – a pénzbeli megváltás
Kérdés: Társasházunk 1998 óta alkalmaz egy házfelügyelőt heti 20 órás részmunkaidőben. A hölgy 2002 decembere óta fizetés nélküli szabadságon van, ugyanis négy gyermeke született (2002. december, 2004. április, majd 2007. május és 2009. május). Időközben többször felmerült, hogy visszajönne dolgozni, de egyszerűbb volt megoldani a helyettesítését. Most jelezte, hogy legkésőbb az ősszel újra munkába állna, de nem nálunk, hanem rendes felmondással megszüntetné a jogviszonyát. Ezzel nem lenne gond, de kéri az időközben felhalmozódott szabadságnapok pénzbeli megváltását. Könyvelőnk számításai szerint ez nagyjából négyhavi bére lenne! Jogos a munkavállaló igénye? Mit tehetünk ebben a helyzetben? Kérem, vegyék figyelembe, hogy a társasház nem tud egy összegben kifizetni ennyi munkabért!
46. cikk / 169 Végkielégítésre jogosultság – ha a munkavállaló korábbi időpontra kéri a megszüntetést?
Kérdés: Egyik munkavállalónk munkaviszonyát munkáltatói rendes felmondással szüntettük meg. A törvénynek megfelelően megállapítottuk az őt megillető végkielégítés összegét, mivel éppen a felmondási idő végére fog fennállni három éve a munkaviszonya. A munkavállalót a felmondási idő teljes időtartamára felmentettük a munkavégzés alól. Időközben azonban a munkavállaló a felmondási idő leteltét megelőző időpontra kérte a munkaviszonya megszüntetését, amit mi jóvá is hagytunk, így szerintünk nem lesz jogosult végkielégítésre. A munkavállaló azonban perrel fenyeget, ha nem kapja meg a végkielégítést. Valóban jogosult végkielégítésre, ha felmondásunk esetén a munkaviszonyának a megszüntetését a felmondási idő letelte előtti időre kérte?
47. cikk / 169 Központi üzemi tanács tagjának védelme
Kérdés: Az egyik üzemi tanácsi tag munkaviszonyát rendes felmondással meg kívánjuk szüntetni. A munkavállaló ugyanakkor delegált tag a központi üzemi tanácsba is, ahol többségükben ugyanazok a személyek ülnek, mint akik annak a helyi üzemi tanácsnak is tagjai, ahol a munkavállaló is tag. Ebben az esetben melyik üzemi tanácstól kell beszerezni az egyetértést a felmondáshoz?
48. cikk / 169 Kettős munkakör vagy szóbeli átirányítás?
Kérdés: Munkaügyi jogvitát kezdeményezett velünk szemben az egyik alkalmazottunk, akit a munkaszerződése szerinti munkakör mellett 2008 óta az eredeti munkakörébe tartozó feladatok lecsökkenése miatt felkértünk, hogy vegyen részt egy másik munkakör ellátásában (ami kb. a munkaideje 30%-át tette ki). A felkérést örömmel el is fogadta, ám írásban mindezt nem rögzítettük. A 2011. év eleji átszervezés során teljes mértékben megszűnt a munkavállaló szerződése szerinti munkaköre, ezért – e tényre alapítva – rendes felmondást közöltük vele. A munkavállaló azzal a kéréssel fordult bírósághoz, hogy kerüljön megállapításra a jogviszonya jogellenes megszüntetése, mivel az átszervezés nem érintette azt a feladatkört, amit ő ténylegesen 2008 óta ellátott. Álláspontunk szerint ennek ellenére mi jogszerűen szüntettük meg a jogviszonyát, mert 2008-ban nem a munkakörét módosítottuk, hanem gyakorlatilag átirányítottuk, csak nem teljesen szabályszerűen. Önök szerint előfordulhat olyan bírósági döntés, amely szerint a 2008 óta ellátott feladatok a munkavállaló munkaköre részévé váltak írásbeli munkaszerződés-módosítás nélkül?!
49. cikk / 169 Fizetés nélküli szabadság gyermek gondozása miatt
Kérdés: Mivel gyermekem állandó otthoni gondozásra szorul, tízéves koráig gyermekgondozási segélyben részesülök. Jelenleg azt fontolgatom, hogy visszatérek a munkahelyemre dolgozni, mivel gyermekem állapota átmenetileg javult. Ha később – még a gyermekem tízéves kora előtt – ismételten úgy döntök, hogy a munkavégzés helyett őt kívánom gondozni, visszatérhetek-e fizetés nélküli szabadságra? Ha igen, megszüntetheti-e a munkáltató a munkaviszonyomat rendes felmondással ez időszak alatt?
50. cikk / 169 Emelt összegű végkielégítés és a "védett kor"
Kérdés: Cégünknél munkáltatói rendes felmondással megszüntettük az egyik "védett korban" lévő munkavállalónk munkaviszonyát. Végkielégítést nem fizettünk részére, mert alig több mint egy évig állt fenn a munkaviszonya. A munkavállaló felszólított bennünket, hogy fizessünk ki részére háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést, mert őt a "védett korra" tekintettel a törvény alapján ez megilleti. Véleményünk szerint azonban erre nem jogosult, így nem tettünk eleget a felszólításnak. Helyesen jártunk-e el a munkavállalóval szemben, vagy valóban megilleti őt a végkielégítés?
