4885 talált állásfoglalás a munkáltató kifejezésre

Kérdés: Idősek otthona közalkalmazotti jogviszonyba szeretne felvenni két embert. Mindketten azt mondták, hogy elkezdték a szociális gondozói képzést. Az intézmény nem támogatja a képzést, de a munkaidő rugalmasan alakítható ehhez. Az egyikük rendelkezik igazolással arról, hogy hol kezdi meg szeptemberben a tanulmányokat, a másik ilyet nem tud bemutatni, szeptemberben sem. Hogyan soroljuk be őket és milyen munkakörre? Megkezdett képzéssel szakképzetteknek járó bér adható, az ágazati szabályok figyelembevételével? Milyen munkaköri leírást kell kapniuk? Még nem rendelkeznek elegendő tudással, és nagy felelősség a gondozói munka. Meddig kell megszerezniük a végzettséget? Kiköthető-e bármilyen kötelezettség a végzettség belátható időn belüli megszerzésére, vagy jogkövetkezmény, amennyiben mégsem szerzik meg?

Kérdés: Szenvedélybetegek ellátásával foglalkozó intézményünkbe terápiás munkatárs munkakörbe szeretnénk felvenni egy munkavállalót. Megfelel-e a szociális gondozó és szervező megnevezésű, 54 8933 03 azonosító számú, 2007-ben szerzett végzettsége ennek a munkakörnek a betöltéséhez?

Kérdés: Közös önkormányzati hivatalnál a munkáltató a köztisztviselőknek a napi munkába járás költségtérítéseként 30 Ft/km összeget fizet. Van egy köztisztviselőnk, aki tisztán elektromos autóval jár napi szinten munkába. A munkáltatónak ilyen esetben kell-e napi munkába járást fizetni, jogosult-e a köztisztviselő a költségtérítésre?

Kérdés: A polgármesteri hivatalnál közterület-felügyelő köztisztviselő háromhavi munkaidőkeretben dolgozik. Egyik szombaton és vasárnap pihenőnapra volt számára a munkaidő beosztva, de közben behívták dolgozni egy önkormányzati rendezvényre, szombaton osztott munkaidőben, összesen 12 órában, vasárnap pedig 3 órában. A Kttv. 98. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltató a köztisztviselő részére a rendkívüli munkaidő ellenértékeként a rendkívüli munkaidő időtartama kétszeresének megfelelő (itt: 30 óra) mértékű szabadidőt biztosít. Ezen a két pihenőnapon, amelyeken rendkívüli munkát végzett, kell-e a fenti szabadidőn kívül a munkaidőkeretben másik két pihenőnapot biztosítani, hogy a munkaidőkeretben meglegyen a szükséges pihenőnapok száma?

Kérdés: Köztisztviselőket és munkavállalókat egyaránt foglalkoztató önkormányzati hivatal vagyunk. Önkormányzatunknak bizonyos időszakokban merülnek fel olyan rendezvényei, amelyek vonatkozásában az önkormányzati hivatalban foglalkoztatott egyes, egyébként hétfőtől péntekig tartó általános munkarend szerint dolgozó köztisztviselőknek és munkavállalóknak alkalmanként hétvégén is szükséges munkát végezniük. A hétvégi feladatellátással felmerülő rendkívüli munkavégzés ellentételezését a lehető legegyszerűbb módon szeretnénk megoldani. A Kttv. 98. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, mellyel kapcsolatosan ugyanezen törvényhely (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a szabadidőt meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A Kttv. 258. §-a tartalmazza a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, ez kimondja esetükben az Mt. főszabályként történő alkalmazását a 258. §-ban meghatározott eltérésekkel. Itt ezzel kapcsolatosan nem találtunk olyan rendelkezést, amely a hivatalban dolgozó munkavállalók esetében egyértelműen alkalmazhatóvá tenné a Kttv.-nek a fent idézett szabadidő-átalánnyal, illetve annak megváltásával kapcsolatos rendelkezéseit, és az Mt.-ben sem találtunk hasonló kifejezett szabályt. Mivel szeretnénk a hivatalban dolgozó köztisztviselők és munkavállalók esetében azonos módon (már amennyire lehetséges) eljárni, van-e jogszerű lehetősége annak, hogy a munkavállalók esetében is alkalmazzunk a Kttv. idézett szabályával azonos vagy ahhoz hasonló eljárást (pl. a közszolgálati szabályzat ilyen jellegű módosításával és ebből adódóan egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, vagy a munkavállalóval kötött ilyen irányú megállapodással)? Vagy a hivatalban lévő munkavállalók esetében kizárólag az Mt. 139–145. §-ainak alkalmazása jöhet szóba?

Kérdés: Kollégánk az alábbi munkáltatóknál és időszakokban dolgozott: Európai Közgazdasági Szakközépiskola 2000. 03. 02-tól 2001. 12. 31-ig, munkaviszonyban pedagógusként, de pedagógusdiploma nélkül. Athéné Szakközépiskola 2002. 01. 01-től 2008. 10. 01.-ig, munkaviszonyban pedagógusként, de diplomáját csak 2004. 06. 14. napján szerezte meg. Általános Vállalkozási Főiskola 2011. 09. 01-től 2013. 12. 31-ig, munkaviszonyban tanárként. Ha csak abból indulok ki, hogy mindhárom helyen pedagógusként dolgozott, mindhárom munkaviszony figyelembe vehető a szakmai gyakorlati idő számításánál. De ha hozzátesszük a diplomaszerzés időpontját, akkor az Európai Közgazdasági Szakközépiskolában töltött teljes időtartam és az Athéné Szakközépiskolában 2002. 01. 01. – 2004. 06. 13-ig terjedő időtartam mellőzhető, azaz ezek az évek nem vehetők figyelembe a számításnál. Továbbá az Általános Vállalkozási Főiskola teljes időtartamával sem számolhatunk, mert itt nem folytattak pedagógusképzést, valamint a tanárnő informatikatanár volt a teljes pályafutása alatt, így nem oktatott idegen nyelvet semmilyen jogviszony keretében. Ha a jogszabályokat jól értelmezem, a jogviszonyok közül csupán 4 év 3 hónap és 18 nap vehető figyelembe a szakmai gyakorlati idő számításánál (Athéné Szakközépiskola 2004. 06. 14. – 2008. 10. 01).

Kérdés: A polgármesteri hivatal köztisztviselőjének jubileumi jutalmához szükséges időtartam megállapítása kapcsán merült fel, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottságnál (NEB) 1987–1989 közötti időszakban eltöltött munkaviszonya beszámít-e a közszolgálati jogviszonyába, figyelembe vehető-e a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő megállapításakor? A kolléga pénzügyi ügyintézőként 1987–1989-ig a NEB-nél volt munkaviszonyban. Miután az intézmény megszűnt, áthelyezéssel a Városi Tanács Vb. Gazdasági Ellátó Szervezetéhez került, jelenleg is köztisztviselő a polgármesteri hivatalban. A 41/1968. Korm. rendelet 11. §-ának (1) bekezdése alapján „Minden népi ellenőrzési bizottság mellett irodát kell szervezni. Az egyes irodák alkalmazottainak számát – a költségvetés keretein belül – a Központi Ellenőrzési Bizottság állapítja meg. Az irodák alkalmazottai közszolgálati alkalmazottak.” Az 1968. évi V. törvényt az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény helyezte hatályon kívül. Azonban folyamatban lévő ügyeit, feladatait az ügyészség vette át, az alábbi jogszabályhely alapján: A népi ellenőrzés megszüntetése kapcsán felmerülő jogszabályrendezésről, illetőleg a folyamatban lévő peres és közérdekű bejelentések le nem zárható ügyeinek intézési rendjéről szóló 126/1989. Mt. rendelet 3. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: „A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke által indítványozott gazdasági bírság kiszabása iránti perekben az indítványozót megillető jogkör, valamint a népi ellenőrzéshez tett bejelentések és más kérelmek alapján indult, folyamatban lévő ügyek intézését az ügyészség veszi át.” Fentiek alapján megállapítható, hogy az Állami Számvevőszék nem jogutódja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak, illetve ezen bizottság szerveinek. A Kttv. 150. §-a (3) bekezdésének a) pontja taxatívan felsorolja azokat a jogszabályhelyeket, amely jogszabályhelyek hatálya alá tartozó munkáltatónál eltöltött idő figyelembe vehető a jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál. Ez a jogszabályi tételes felsorolás nem tartalmazza az 1968. évi V. törvényt. Helyes-e az álláspontunk, hogy a Kttv. 150. §-ának (3) bekezdésében szereplő jogszabályok hatálya alá tartozó szervek egyike sem tekinthető a NEB jogelődjének, így a NEB-nél fennállt jogviszony nem azonosítható azokkal, annak ellenére, hogy az irodák alkalmazottai közszolgálati alkalmazottnak minősülnek?

Kérdés: Egészségügyi intézményt tart fenn az önkormányzat, és a szakorvoshiány miatt az utóbbi időben előfordul, hogy a szakorvos négy óra után, vagy szombat délelőtt tud rendelési időt vállalni. A biztonságos betegellátás érdekében ez esetben is szerződést kötünk a szakorvossal. A szakdolgozók (orvosírnok, asszisztens, ápoló stb.) az intézményben egészségügyi szolgálati jogviszonyban, normál munkarendben dolgoznak, jelenleg 08.00–16.00 óráig. Hogyan oldható meg úgy a szakdolgozók foglalkoztatása szabályszerűen a 16.00 óra utáni, illetve a szombat délelőtti rendelésen, hogy azt ne túlórában kelljen kifizetni (pl. 10.00–18.00 óráig)? Felvetődött az intézményben munkaidőkeret alkalmazása is, lehet-e munkaidőkeretet alkalmazni egészségügyi szolgálati jogviszony esetén? Van-e arra jogi lehetőség, hogy nem minden dolgozóra terjed ki a munkaidőkeret?

Kérdés: Nem készenléti jellegű munkakörben, a gyártásban dolgozókat érintően a munkáltató szeretné a munkaközi szünetet a munkaidő részévé tenni, amely természetesen nem jelent akadályt a munkavállalók számára sem. Az Mt. 135. §-a nem tiltja az eltérést a 86. §-ban foglaltaktól, így szerintünk a 43. § (1) bekezdése alapján lehet, miszerint a munkaszerződés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a Második Részben foglaltaktól, valamint a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. Így, ha nincs például kollektív szerződés, kizárólag munkaszerződésben rögzítve lehet a munkaközi szünet a munkaidő része. Rendelkezhet-e a munkáltató egyoldalúan is erről, ha a 46. § szerinti tájékoztatásban közli, a munkaközi szünet része a munkaidőnek, akkor az megfelelhet a jogszabályi előírásoknak, belső vagy egyéb szabályozás hiányában is? Nyilvánvalóan ez utóbbi amiatt kedvezőbb a munkáltatónak, mert azt egyoldalúan visszavonhatja (ha pl. a gyártási tényezők miatt már nem kell, hogy beletartozzon a munkaidőbe a munkaközi szünet), nem szükséges hozzá a munkavállaló hozzájárulása, mint a munkaszerződésben való rögzítésnél. Milyen jogalkalmazás helyes, követendő?

Kérdés: A munkavállaló a munkáltatónál két jogviszonyban dolgozik. Az egyik jogviszonyával összefüggésben nyilatkozik, hogy a gyermekek utáni pótszabadságot igénybe veszi. A másik jogviszonyban ezt a nyilatkozatot nem tette meg. Mikor jár el helyesen a munkáltató: ha a másik jogviszonyban is automatikusan beszámítja a nyilatkozatot, vagy ha nyilatkozat hiányában a jogviszonyon nem állapít meg gyermekek utáni pótszabadságot?