1016 talált állásfoglalás a munkaidő-beosztás kifejezésre

Kérdés: Köztisztviselőket és munkavállalókat egyaránt foglalkoztató önkormányzati hivatal vagyunk. Önkormányzatunknak bizonyos időszakokban merülnek fel olyan rendezvényei, amelyek vonatkozásában az önkormányzati hivatalban foglalkoztatott egyes, egyébként hétfőtől péntekig tartó általános munkarend szerint dolgozó köztisztviselőknek és munkavállalóknak alkalmanként hétvégén is szükséges munkát végezniük. A hétvégi feladatellátással felmerülő rendkívüli munkavégzés ellentételezését a lehető legegyszerűbb módon szeretnénk megoldani. A Kttv. 98. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, mellyel kapcsolatosan ugyanezen törvényhely (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a szabadidőt meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A Kttv. 258. §-a tartalmazza a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, ez kimondja esetükben az Mt. főszabályként történő alkalmazását a 258. §-ban meghatározott eltérésekkel. Itt ezzel kapcsolatosan nem találtunk olyan rendelkezést, amely a hivatalban dolgozó munkavállalók esetében egyértelműen alkalmazhatóvá tenné a Kttv.-nek a fent idézett szabadidő-átalánnyal, illetve annak megváltásával kapcsolatos rendelkezéseit, és az Mt.-ben sem találtunk hasonló kifejezett szabályt. Mivel szeretnénk a hivatalban dolgozó köztisztviselők és munkavállalók esetében azonos módon (már amennyire lehetséges) eljárni, van-e jogszerű lehetősége annak, hogy a munkavállalók esetében is alkalmazzunk a Kttv. idézett szabályával azonos vagy ahhoz hasonló eljárást (pl. a közszolgálati szabályzat ilyen jellegű módosításával és ebből adódóan egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, vagy a munkavállalóval kötött ilyen irányú megállapodással)? Vagy a hivatalban lévő munkavállalók esetében kizárólag az Mt. 139–145. §-ainak alkalmazása jöhet szóba?

Kérdés: Integrált szociális intézményben dolgozhat-e hétvégén 3 év alatti kisgyermeket nevelő édesanya? Véleményem szerint igen, de nyilatkoznia kell, hogy vállalja az egyenlőtlen munkaidő-beosztást (hétvégi munkavégzés, 12 órás, 6–18 óráig tartó műszak). Helyesen járunk-e el az alábbiak szerint? Rendkívüli munkaidőt nem lehet számára elrendelni, éjszakai műszakot nem vállalhat (csak a gyermeke 3 éves kora után, de nyilatkoznia kell), illetve a heti pihenőidejét nem lehet egyenlőtlenül kiadni négyhavi munkaidőkeret esetén sem. Tehát minden héten ki kell neki adni két pihenőnapot.

Kérdés: Egészségügyi intézményt tart fenn az önkormányzat, és a szakorvoshiány miatt az utóbbi időben előfordul, hogy a szakorvos négy óra után, vagy szombat délelőtt tud rendelési időt vállalni. A biztonságos betegellátás érdekében ez esetben is szerződést kötünk a szakorvossal. A szakdolgozók (orvosírnok, asszisztens, ápoló stb.) az intézményben egészségügyi szolgálati jogviszonyban, normál munkarendben dolgoznak, jelenleg 08.00–16.00 óráig. Hogyan oldható meg úgy a szakdolgozók foglalkoztatása szabályszerűen a 16.00 óra utáni, illetve a szombat délelőtti rendelésen, hogy azt ne túlórában kelljen kifizetni (pl. 10.00–18.00 óráig)? Felvetődött az intézményben munkaidőkeret alkalmazása is, lehet-e munkaidőkeretet alkalmazni egészségügyi szolgálati jogviszony esetén? Van-e arra jogi lehetőség, hogy nem minden dolgozóra terjed ki a munkaidőkeret?

Kérdés: Készenléti jellegű munkakörben, teljes munkaidős foglalkoztatás esetén 24/48 órás beosztásban látják el feladataikat az önkormányzati tűzoltóság munkavállalói. A dolgozó az egészségi állapotában bekövetkezett változás miatt szeretné kérelmezni a teljes munkaidős foglalkoztatásának részmunkaidős foglalkoztatásra történő módosítását (6 órára). Milyen beosztásban foglalkoztatható a dolgozó, illetve elláthat-e 24 órás szolgálatot részmunkaidős foglalkoztatás keretében?

Kérdés: A munkáltató munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztat munkavállalókat, akik közül többen több mint öt éve állnak a munkáltató rendelkezésére ugyanazon feladatok ellátása érdekében. Az érintett tevékenység ellátására a munkáltató saját munkavállalói állománnyal nem rendelkezik. A munkáltató időről időre azzal a helyzettel szembesül, hogy a jogszabályi korlátozások következtében az érintett munkavállalók öt évnél hosszabb ideig nem maradhatnak kölcsönzötti állományban, ezért foglalkoztatásukat hat hónapos időtartamra meg kell szakítani. Ugyanakkor a munkáltató üzleti szempontból szeretné megtartani az érintett munkavállalókat. Erre az esetre felmerült lehetséges megoldásként, hogy az érintett személyek szolgáltatási szerződéses konstrukció keretében végezzék tovább ugyanazt a tevékenységet, vagy közvetlenül, vagy egy üzleti partneren keresztül közvetetten, annak állományába való felvétellel. A megoldási javaslat például alkalmas lehet arra, hogy az átmeneti időszakot jogszerűen lefedje a korábbi kölcsönvevő? Amennyiben nem, milyen jogszabályi rendelkezés alapján tilalmazott, és mi lehet ilyenkor a várható jogkövetkezmény a korábbi kölcsönvevő számára? Milyen egyéb jogszerű megoldások állhatnak rendelkezésre a hat hónapos időszak áthidalására annak érdekében, hogy az érintett munkavállalók továbbra is a korábbi kölcsönvevő érdekkörében végezhessék a tevékenységüket? Milyen jogkövetkezményekkel járhat, ha a kikölcsönzés adott személy esetében meghaladja a jogszabályban meghatározott maximális ötéves időtartamot? Ilyen esetben a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő viszonylatában milyen szankciók merülhetnek fel, illetve a hatósági bírság megfizetésére melyik fél kötelezhető?

Kérdés: A kormánytisztviselők rugalmas munkarendben, napi 8 óra, heti 40 óra munkaidőben dolgoznak. A munkavégzésre rendelkezésre álló peremidő hétfőtől péntekig 06:30–20:00 óráig tart, ezen belül a törzsidő hétfőtől csütörtökig 08:30–14:30, pénteken 08:30–12:30. A belső készenléti szabályzat alapján a munkanapi készenlét 19:00 órától a következő nap 07:00 óráig tart. A készenléti beosztás egy hónapra előre kerül közlésre. Jogszerű-e a Kit. alapján, hogy a fentiek szerinti rugalmas munkarendben foglalkoztatott kormánytisztviselő a szabadsággal érintett munkanapon (tehát ugyanazon nap) 19:00 órától készenlétet teljesítsen? Befolyásolja-e ennek megítélését, hogy a rugalmas munkarend peremideje 20:00 óráig tart, miközben a készenlét már 19:00 órakor megkezdődik? A munkaügyi szakterület álláspontja szerint a szabadság a kormánytisztviselőt az adott munkanapon 8:00–17:00 óra közötti munkavégzési kötelezettség teljesítése alól mentesíti. Helyes-e ez az értelmezés rugalmas munkarend alkalmazása esetén, és ebből következően teljesíthető-e ugyanazon napon 19:00 órától készenlét, vagy a szabadság rendeltetésére és pihenési funkciójára tekintettel a szabadsággal érintett munkanapra készenlét sem rendelhető el? Ha a szabadsággal érintett napon 19:00 órától teljesített készenlét alatt tényleges munkavégzésre is sor kerül, az a Kit. 129. §-ának (8) bekezdése szerinti szabadságmegszakításnak minősül-e, vagy készenlét alatt végzett rendkívüli munkavégzésként kezelendő? Amennyiben a tényleges munkavégzés a szabadság megszakításának minősül, szükséges-e külön munkáltatói intézkedés, és hogyan kell a szabadság- és munkaidő-nyilvántartást helyesbíteni? Befolyásolja-e a fentiek jogi megítélését, hogy a készenléti kötelezettséget a szabadság engedélyezését megelőzően egy hónapra előre már közölték?

Kérdés: A munkáltatónál egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett négyhavi munkaidőkeret van érvényben. Hogyan alakul a munkavállaló teljes munkaidős (napi 8 órás) betegszabadságának elszámolása, ha az adott héten a következőképpen van beosztva: hétfő 10 óra, kedd 4 óra, szerda 8 óra, csütörtök–péntek szabadnap, szombat–vasárnap pihenőnapok. Keresőképtelen állományba kerül hétfőtől vasárnapig, keresőképes következő héten hétfőn. A betegszabadságot napban tartja nyilván a munkáltató. Jó-e az az eljárás, ha a betegszabadságot a beosztás szerinti munkanapokra adja a munkáltató, napi 8 órás távolléti díj alapulvételével elszámolva?

Kérdés: Idősek otthonában közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó terápiás munkatárs kérte munkaidejének heti 40 óráról heti 30 órára történő módosítását, amelyet a munkáltató elfogadott. A szóbeli megállapodásuk része volt, hogy heti négy napon át látja el a munkáját. A munkáltató most mégis szeretné, ha heti öt napon át történne a munkavégzés, mert a lakók számára a három nap szünet túl soknak bizonyult. Megítélésünk szerint ezt a körülményt a kolléga előre láthatta volna. Elrendelheti-e a munkáltató, elfogadva a heti 30 órát, úgy, hogy a héten egyenletesen elosztva, a korábbi munkanapoknak megfelelően hétfőtől péntekig történjen a munkavégzés? Mi történik, ha ezt a közalkalmazott nem fogadja el? Van-e jogorvoslati lehetősége, és mit tehet a munkáltató ebben az esetben? A kinevezésben és a munkaköri leírásban nem szerepel, hogy mely napokon kell a terápiás munkatársnak dolgoznia. A kinevezés módosításában szerepel, hogy csökkentett a munkaidő, de új munkaköri leírást nem kapott (a régiben heti 40 óra szerepel). Súlyos problémának tekinthető-e ez, és hogyan lehet korrigálni? A munkaköri leírásnak kötelező eleme kell, hogy legyen, ki mennyi órában látja el a feladatot?

Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó művelődési központ egyhavi munkaidőkeretet alkalmaz a különböző rendezvényei miatt. Vannak rendezvényei szombaton vagy vasárnap, illetve munkaszüneti napon is (pl. augusztus 20.) A munkaidő beosztása átlagosan heti 40 óra. Az ilyen rendezvények alkalmával van, hogy 10–12 órát is dolgoznak a munkavállalók. Bérpótlékot nem fizet a munkáltató, az ellentételezést szabadnapként kapják meg a munkavállalók. Ebben az esetben a pihenőnapi és a munkaszüneti napi munkavégzésre tekintettel hány nap szabadnap jár? Erről szükséges-e írásbeli megállapodás a munkáltató és a munkavállaló között? A munkavállalóknak a rendezvényekről tudomásuk van előzetesen. Hogyan célszerű a munkáltatói tájékoztatóban és a munkaköri leírásban tájékoztatni erről? Jogszerű-e, ha például a munkaszüneti napon (augusztus 20.) ledolgozott órákat szabadnapban kapják meg a munkavállalók, és nem bérpótlék számfejtésével? Hogyan kell vezetni a munkaidőkeretet, a munkavégzés miatt kapott szabadnap beszámítódik a havi ledolgozott munkaórák számába? Ha igen, a ténylegesen ledolgozott munkaórával vagy a szerződés szerinti napi munkaórával számolunk?

Kérdés: Bentlakásos szociális intézményben az ápoló-gondozó munkakörben foglalkoztatottak folyamatos munkarendben, többféle – köztük 12 órás éjszakai – műszakban dolgoznak. Az intézményvezető milyen belső szabályzatban vagy eljárásrendben szabályozhatja az éjszakai műszakba történő beosztás elveit annak érdekében, hogy a munkáltatói gyakorlat objektív, átlátható és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő legyen? Milyen szakmai és egyéni szempontok vehetők jogszerűen figyelembe az éjszakai műszakok elosztásánál? Ilyen lehet-e például az ellátottak gondozási szükséglete, a dolgozó szakképzettsége, szakmai tapasztalata, kompetenciája, éjszakai munkára való egészségügyi alkalmassága, jogszabályi korlátozás, illetve a munkavállaló dokumentált egyéni vagy családi kérelme? Szükséges-e a tartósan éjszakai műszakból mentesített munkavállalók esetében a mentesítés indokát és időtartamát írásban dokumentálni, illetve indokolt-e az éjszakai műszakok munkavállalók szerinti megoszlását időszakonként vezetői kontroll keretében felülvizsgálni?