Találati lista:
1. cikk / 676 Gépkocsivezetők munkaidejének elszámolása
Kérdés: Egyesületünk támogató szolgálatot működtet. A szolgálat segítő gépkocsivezetői a fogyatékos személyek szállítását végzik munkába, családhoz, színházba és iskolába. Az ellátási terület, ahová szállítanak, részben a szolgálat székhelyétől távolabb esik. A napi nyolcórás munkaidőbe nem fér bele a munkavégzés, akár 9–12 órát is dolgoznak. Hathavi munkaidőkeretet alkalmazunk. Hétfőtől péntekig vannak beosztva egyenlőtlen munkaidő-beosztásban. Helyes-e ez a munkarend, amit alkalmazunk? Lehet-e hathavi keret, ha nincs kollektív szerződésünk? Pihenőnapjuk szombat és vasárnap, de hétköznap is adunk ki pihenőnapot. A hétköznapi pihenőnap minek minősül, pihenő- vagy szabadnapnak? Ha igény van, este is kell munkát végezni, akár színházba szállítani az embereket, vagy hétvégi rendezvényekre. Ez az időtartam túlórának minősül? Alapesetben a támogató szolgálat hétvégén nem működik, de mégis vannak hétvégi programok, és ekkor is írnak menetlevelet. Ha a hétvégi rendezvényekre a gépkocsivezető elviszi a helyszínre a fogyatékos embereket, és pár óra múlva hazaszállítja őket, ezt hogyan kell elszámolni a segítő gépkocsivezető esetében?
2. cikk / 676 Munkáltatói jogutódlás és a kollektív szerződés szerinti SZÉP-kártya-juttatás
Kérdés: Vidéki, kereskedelmi kft. munkáltató az Mt. 36. §-ának (1) bekezdése szerinti folyamatban az átadó szerepét viszi. A cégnél kollektív szerződés van hatályban, az átvevő munkaadónál viszont nincs. Az átszállás időpontja 2025. november 1. Az egyik ügyvezető betegállományban van, és marad is, az átvevő cég ügyvezetője már az átadóban is tevékenykedik ügyvezetőként. Ennek során vitatja a kollektív szerződés egyéb juttatásra (SZÉP-kártyára) vonatkozó előírását, amely szerint az egyéb juttatás a teljes munkaidős dolgozót „a kifizetést megelőző hónap fizetett munkanapjai és a ledolgozható munkanapjai arányában” illeti meg. Értelmezése szerint a szabadság nem minősül fizetett munkanapnak e tekintetben, így a szabadságnapok nem jogosítanak SZÉP-kártya-juttatásra a következő hónapban. Az utóbbi hónapban már az átadó munkáltató is így számfejtett. Az átvevő munkáltató is megtagadhatja az eddig a szabadságnapokra is számfejtett juttatás kifizetését?
3. cikk / 676 Felmondási idő és végkielégítés közvállalatnál – a korábbi munkaviszony lehetséges szerepe
Kérdés: A 100%-os önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságnál a munkavállaló jelenleg öt év, míg előtte köztulajdonban álló munkáltatónál töltött jogviszonya alapján tizenhét év munkaviszonnyal, azaz a végkielégítés szempontjából mindösszesen huszonkét év munkaviszonnyal rendelkezik, részére munkáltatói felmondás esetén öthavi végkielégítés jár. A felmondási idő tekintetében 2024-ben a munkáltató és a munkavállaló – az Mt. 69. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással – akként módosították a munkaszerződést, hogy a munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló felmondási ideje hat hónap. Tekintettel az Mt. 205. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, melynek értelmében a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható, jogszerű lehet-e a módosítás szerinti hathavi felmondási idő? Vagy az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti (30 + 60 napos) felmondási idő jár a munkavállalónak.
4. cikk / 676 Munkaközi szünet – munkaidőn belül vagy kívül
Kérdés: A munkavállalókat – amennyiben a beosztás szerinti napi munkaidejük a 6 órát meghaladja – az Mt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján legalább 20 perc munkaközi szünet illeti meg. Az intézményi tevékenység sajátosságaira tekintettel a munkaközi szünet képezheti-e a munkaidő részét? Ha igen – közalkalmazotti szabályzat hiányában –, hol kell/lehet szabályozni a munkáltató és a munkavállalók ezen közös akaratát? Kérjük, hogy válaszukban az ide vonatkozó jogszabályi hivatkozásokat is szíveskedjenek megjelölni!
5. cikk / 676 Pár napos munkaviszonyok létrehozása
Kérdés: Egy pályázati projekttel kapcsolatban kérdezzük, van-e arra szabályozás és milyen feltételekkel, hogy munkaszerződést vagy megbízási szerződést kell kötni – meghatározott feladatra – napi 1-2 órás vagy heti 1-2 napos időtartamú munkavégzésre? Az egyszerűsített foglalkoztatás nem releváns ebben a körben. Van-e munkaszerződés esetén egy minimális időtartam, amelyre az köthető? Amennyiben munkaviszony jön létre erre a rövid időtartamra, akkor is kell-e előtte orvosi vizsgálat, munkavédelmi oktatás; kell-e készíteni munkaszerződés mellékletét képező tájékoztatót [Mt. 46. §], a próbaidő tartama hogyan határozható meg, ha egy napra szól a szerződés (pl. egy foglalkozás, egy előadás megtartása)?
6. cikk / 676 Közalkalmazotti jogviszony – a nyugdíjba vonulás kérdései
Kérdés: Szociális szférában, közalkalmazottként dolgozik az intézményvezető, aki a nők negyvenéves kedvezményes lehetőségével nyugdíjas lett, de közalkalmazotti jogviszonya folyamatosan fennáll. Vezetői kinevezése nemsokára lejár, és ezzel egy időben szeretne ténylegesen nyugdíjas lenni, azaz nem szeretne tovább dolgozni. Ebben az esetben jár-e felmentési idő, és a jubileumi jutalommal kapcsolatos szabályok miként vonatkoznak rá?
7. cikk / 676 Egészségi alkalmatlanság – a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése
Kérdés: Szociális intézményünkben közalkalmazottunk négy éven belül betölti a hatvanötödik életévét, azaz az öregségi nyugdíjkorhatárt. Közel kilenc éve dolgozik közalkalmazotti jogviszonyban az intézményünknél. A munkaalkalmassági vizsgálaton az üzemorvostól „alkalmatlan” minősítést kapott. A munkáltató nem tud az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört felajánlani a közalkalmazott részére. Milyen módon kell megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyát, és milyen juttatások illetik meg a megszüntetésből adódóan?
8. cikk / 676 „Szabadsághalmozódás” – a kiadás elrendelése
Kérdés: Önkormányzatunknál az éves szabadságok kiadásának egyeztetése során megállapítást nyert, hogy a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatalsegédnek 145 nap ki nem vett szabadsága van nyilvántartva, melyből 30 nap az idei évi, míg 115 nap 2014–2019. évekről „ragadt bent”, a korábbi településvezető ideje alatt halmozódott fel. Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót a szabadságának kivételére abban az esetben, amennyiben a munkavállaló nem akar szabadságra menni? Az Mt. erre nem tartalmaz kifejezett választ. A munkavállaló azért nem akar szabadságra menni, mert azzal számol, hogy így a munkaviszony megszűnésekor hozzá fog jutni a szabadság pénzbeli megváltásához. Véleményem szerint, amíg a munkáltató az ilyen úgynevezett „beragadt” szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. A munkáltató tudja úgy a munkát szervezni, hogy helyettesítéssel elláttatja a hivatalsegédi feladatokat, és elrendeli a munkavállaló ki nem adott 115 nap szabadságának kivételét egy részletben. Van-e joga a munkáltatónak így elrendelni a szabadság kivételét, kötelezheti-e a munkavállalót ilyen formában a szabadság kivételére? Mi van abban az esetben, ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, szándékosan nem megy el szabadságra? Milyen eszköze van még ezenkívül a munkáltatónak arra, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse, és a munkavállaló szabadságát rendezze?
9. cikk / 676 Bértranszparencia irányelv alkalmazása munkaerő-kölcsönzés esetén
Kérdés: 2026. június 7-től az Európai Unió minden tagállamában jogszabályi szintre kell emelni a 2023/970/EU irányelvet. Ennek célja a bérdiszkrimináció elleni küzdelem, kiemelten a nemek közötti bérszakadék csökkentése. A bértranszparencia irányelv minden munkáltatóra kiterjed, függetlenül attól, hogy a köz- vagy a magánszférában működnek, és attól is, hogy hány főt foglalkoztatnak – ezáltal a munkaerő-kölcsönző cégekre is ki fog terjedni. Egy munkaerő-kölcsönző cégre, amelyen keresztül több, 10-20 kölcsönvevő cég alkalmazottai kerülnek foglalkoztatásra, hogyan kell értelmezni a szabályokat? A béreket a kölcsönvevők határozzák meg a megrendeléseik során, ezeket a paramétereket követi a kölcsönbeadó a munkavállalók foglalkoztatása során.
10. cikk / 676 Rendkívüli munkaidő ellentételezése szabadidővel
Kérdés: Az Mt. 143. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállalónak a munkaidőkereten felüli munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár. A (3) bekezdés alapján pedig a szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál. Abban az esetben, ha a felek a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként szabadidőben állapodnak meg, akkor a munkavállalónak szabadidőben ki kell adni a többletmunkavégzés időtartamát, és ezenfelül még annyi szabadidőt, amennyi a többletmunkavégzés volt, tehát gyakorlatilag a többletmunkavégzés kétszeresét, vagy csak egyszeresen számítva annyi szabadidőt, amennyi a többletmunkavégzés időtartama?
