694 talált állásfoglalás a kollektív szerződés kifejezésre

Kérdés: A 100%-os önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságnál a munkavállaló jelenleg öt év, míg előtte köztulajdonban álló munkáltatónál töltött jogviszonya alapján tizenhét év munkaviszonnyal, azaz a végkielégítés szempontjából mindösszesen huszonkét év munkaviszonnyal rendelkezik, részére munkáltatói felmondás esetén öthavi végkielégítés jár. A felmondási idő tekintetében 2024-ben a munkáltató és a munkavállaló – az Mt. 69. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással – akként módosították a munkaszerződést, hogy a munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló felmondási ideje hat hónap. Tekintettel az Mt. 205. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, melynek értelmében a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható, jogszerű lehet-e a módosítás szerinti hathavi felmondási idő? Vagy az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti (30 + 60 napos) felmondási idő jár a munkavállalónak.

Kérdés: A munkavállalókat – amennyiben a beosztás szerinti napi munkaidejük a 6 órát meghaladja – az Mt. 103. §-ának (1) bekezdése alapján legalább 20 perc munkaközi szünet illeti meg. Az intézményi tevékenység sajátosságaira tekintettel a munkaközi szünet képezheti-e a munkaidő részét? Ha igen – közalkalmazotti szabályzat hiányában –, hol kell/lehet szabályozni a munkáltató és a munkavállalók ezen közös akaratát? Kérjük, hogy válaszukban az ide vonatkozó jogszabályi hivatkozásokat is szíveskedjenek megjelölni!

Kérdés: Egy pályázati projekttel kapcsolatban kérdezzük, van-e arra szabályozás és milyen feltételekkel, hogy munkaszerződést vagy megbízási szerződést kell kötni – meghatározott feladatra – napi 1-2 órás vagy heti 1-2 napos időtartamú munkavégzésre? Az egyszerűsített foglalkoztatás nem releváns ebben a körben. Van-e munkaszerződés esetén egy minimális időtartam, amelyre az köthető? Amennyiben munkaviszony jön létre erre a rövid időtartamra, akkor is kell-e előtte orvosi vizsgálat, munkavédelmi oktatás; kell-e készíteni munkaszerződés mellékletét képező tájékoztatót [Mt. 46. §], a próbaidő tartama hogyan határozható meg, ha egy napra szól a szerződés (pl. egy foglalkozás, egy előadás megtartása)?

Kérdés: Szociális szférában, közalkalmazottként dolgozik az intézményvezető, aki a nők negyvenéves kedvezményes lehetőségével nyugdíjas lett, de közalkalmazotti jogviszonya folyamatosan fennáll. Vezetői kinevezése nemsokára lejár, és ezzel egy időben szeretne ténylegesen nyugdíjas lenni, azaz nem szeretne tovább dolgozni. Ebben az esetben jár-e felmentési idő, és a jubileumi jutalommal kapcsolatos szabályok miként vonatkoznak rá?

Kérdés: Szociális intézményünkben közalkalmazottunk négy éven belül betölti a hatvanötödik életévét, azaz az öregségi nyugdíjkorhatárt. Közel kilenc éve dolgozik közalkalmazotti jogviszonyban az intézményünknél. A munkaalkalmassági vizsgálaton az üzemorvostól „alkalmatlan” minősítést kapott. A munkáltató nem tud az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört felajánlani a közalkalmazott részére. Milyen módon kell megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyát, és milyen juttatások illetik meg a megszüntetésből adódóan?

Kérdés: Önkormányzatunknál az éves szabadságok kiadásának egyeztetése során megállapítást nyert, hogy a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatalsegédnek 145 nap ki nem vett szabadsága van nyilvántartva, melyből 30 nap az idei évi, míg 115 nap 2014–2019. évekről „ragadt bent”, a korábbi településvezető ideje alatt halmozódott fel. Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót a szabadságának kivételére abban az esetben, amennyiben a munkavállaló nem akar szabadságra menni? Az Mt. erre nem tartalmaz kifejezett választ. A munkavállaló azért nem akar szabadságra menni, mert azzal számol, hogy így a munkaviszony megszűnésekor hozzá fog jutni a szabadság pénzbeli megváltásához. Véleményem szerint, amíg a munkáltató az ilyen úgynevezett „beragadt” szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. A munkáltató tudja úgy a munkát szervezni, hogy helyettesítéssel elláttatja a hivatalsegédi feladatokat, és elrendeli a munkavállaló ki nem adott 115 nap szabadságának kivételét egy részletben. Van-e joga a munkáltatónak így elrendelni a szabadság kivételét, kötelezheti-e a munkavállalót ilyen formában a szabadság kivételére? Mi van abban az esetben, ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, szándékosan nem megy el szabadságra? Milyen eszköze van még ezenkívül a munkáltatónak arra, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse, és a munkavállaló szabadságát rendezze?

Kérdés: 2026. június 7-től az Európai Unió minden tagállamában jogszabályi szintre kell emelni a 2023/970/EU irányelvet. Ennek célja a bérdiszkrimináció elleni küzdelem, kiemelten a nemek közötti bérszakadék csökkentése. A bértranszparencia irányelv minden munkáltatóra kiterjed, függetlenül attól, hogy a köz- vagy a magánszférában működnek, és attól is, hogy hány főt foglalkoztatnak – ezáltal a munkaerő-kölcsönző cégekre is ki fog terjedni. Egy munkaerő-kölcsönző cégre, amelyen keresztül több, 10-20 kölcsönvevő cég alkalmazottai kerülnek foglalkoztatásra, hogyan kell értelmezni a szabályokat? A béreket a kölcsönvevők határozzák meg a megrendeléseik során, ezeket a paramétereket követi a kölcsönbeadó a munkavállalók foglalkoztatása során.

Kérdés: Az Mt. 143. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a munkavállalónak a munkaidőkereten felüli munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár. A (3) bekezdés alapján pedig a szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál. Abban az esetben, ha a felek a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként szabadidőben állapodnak meg, akkor a munkavállalónak szabadidőben ki kell adni a többletmunkavégzés időtartamát, és ezenfelül még annyi szabadidőt, amennyi a többletmunkavégzés volt, tehát gyakorlatilag a többletmunkavégzés kétszeresét, vagy csak egyszeresen számítva annyi szabadidőt, amennyi a többletmunkavégzés időtartama?

Kérdés: Az Mt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató, ha csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi, az üzemi tanáccsal tárgyalni köteles. A szakszervezet irányába ilyen jellegű kötelezettséget nem ír elő a törvény. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezet nem tudhat erről? Van olyan ügyfelünk, ahol a szakszervezeti tag munkavállaló az üzemi tanácsnak is tagja, ilyen esetben őt titoktartási kötelezettség terheli a szakszervezet irányában, ha tudomást szerez üzemi tanácsi tag minőségében a tervezett létszámcsökkentésről? Van esetleg módja arra a szakszervezetnek, hogy a kollektív szerződésben magának tájékoztatási és/vagy véleményezési jogkört vívjon ki?

Kérdés: Nyugdíjas közalkalmazottunk jogviszonyát szeretnénk megszüntetni. Munkaköre szociális gondozó és ápoló, tartós bentlakást nyújtó intézményben dolgozik, teljes munkaidőben tizenkét órás műszakban. A felmentésben milyen jogszabályokra hivatkozzunk és mennyi felmentési idővel kell számolnunk?