420 cikk rendezése:
161. cikk / 420 Betegszabadság díjazásának egyoldalú módosítása
Kérdés: Egy munkaadónál a betegszabadság számításánál évek óta nem az Mt. által előírt 70%-os mértéket használják, hanem a betegszabadság díjazása a távolléti díj 80%-ában van megállapítva. Mit kell tennie a munkaadónak akkor, ha ezt a gyakorlatot meg szeretné szüntetni, és az Mt. szerinti 70%-ot szeretné alkalmazni? Ezt a döntését kell indokolnia? Megteheti ezt év közben is? Kell erről külön tájékoztatni a munkavállalókat? Vagy elég csak a bérszámfejtést informálni?
162. cikk / 420 Külföldi kiküldetés – napidíj, rendkívüli munkavégzés és pihenőidő
Kérdés: Polgármesteri hivatalnál dolgozó köztisztviselő külföldi kiküldetésével kapcsolatos a kérdésünk. Az 5/2-es munkarendben dolgozó köztisztviselő csütörtök reggeltől vasárnap esti hazaérkezéséig kiküldetésben vett részt egy hivatalos rendezvényen egy EU-tagállamban. Ebben az esetben minden napra jár neki a napidíj? Mennyi a napidíj maximális és minimális összege? Mi van abban az esetben, ha ebédet kap mindennap? A csütörtök-pénteki illetményén kívül szombatra, illetve vasárnapra rendkívüli munkavégzés alapján kell az illetményét elszámolni? Amennyiben vasárnap érkezik haza, hétfőn mehet dolgozni pihenőnap kiadása nélkül? Hétköznapra eső munkaszüneti napon (márc. 15.) külföldi kiküldetést (13 óra utazással együtt) teljesítő köztisztviselő részére milyen juttatásokat kell számfejteni?
163. cikk / 420 Cafeteria megvonása keresőképtelenség miatt
Kérdés: A munkahelyemen 7000 Ft cafeteriát kapunk SZÉP Kártyára, vendéglátásra. Az egyik nap rosszul voltam, hazaengedtek. Elmentem orvoshoz, és két napra kiírt. Felhívott a főnököm, és közölte velem, nem kapok cafeteriajuttatást, mert táppénzen vagyok. Jogszerű ez két nap táppénz miatt?
164. cikk / 420 Lakhatási támogatás pedagógusnak
Kérdés: Állandó lakcímemtől 225 km-re kaptam tanári állást, igényelhetek-e a munkáltatómtól lakhatási támogatást?
165. cikk / 420 Munkahelytől eltérő helyen tartott képzés – az utazás és a szállás
Kérdés: Munkáltatóm a lakóhelyemtől és a munkavégzés helyétől 125 km-re tervezett háromnapos oktatást, továbbképzést. Szállást, szállásköltséget nem biztosít. Tömegközlekedési járművel nem érek oda időre, illetve nem tudok hazautazni. Kérdésem: kötelezhet-e a munkáltató saját gépkocsi használatára, illetve kinek a feladata a munkavállaló eljuttatása a továbbképzésre?
166. cikk / 420 Cafeteriajuttatás – csak a "főnökségnek"
Kérdés: Megteheti-e a munkáltató, hogy cafeteriajuttatást csak a felső vezetőknek ad, azonban a fizikai munkások nem részesülnének ebben? Megsérti ezzel a munkáltató az egyenlő bánásmód elvét az Mt. vagy más törvényi előírás alapján?
167. cikk / 420 Mankópénz
Kérdés: Egy kft. házipénztárosa jogosult-e "mankópénzre"? Ha igen, milyen összegben?
168. cikk / 420 Helyibérlet-támogatás részmunkaidőben foglalkoztatottaknak
Kérdés: Béren kívüli juttatás keretében mindenkinek adott (nem választható) elem a helyi bérlet kifizetése. Részmunkaidős munkavállalóknak adható ez időarányosan, ha egyébként beosztás szerinti munkanapjaik azonosak a teljes munkaidőben dolgozókéval?
169. cikk / 420 Cafeteriajuttatás – nem lehet bérelőleg
Kérdés: A munkáltató cafeteriaszabályzata rögzíti, hogy e juttatás időarányosan illeti meg a munkavállalókat, ezért az előlegnek minősül abban az esetben, ha például a munkavállaló munkaviszonya év közben megszűnik, és a munkavállaló az időarányos résznél nagyobb összeget vett igénybe. Ebben az esetben a munkáltató, az Mt. 161. §-a (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, a munkavállaló hozzájárulása nélkül, levonhatja a munkabérből az időarányos részen felül igénybe vett cafeteriajuttatás értékét?
170. cikk / 420 Kölcsönzött munkavállalók kiszervezése a kikölcsönzés után
Kérdés: A munkáltató egyik gyáregységének három üzemében a technológiához tartozó daruzási munkákat részben kölcsönzött, részben saját állományú munkavállalók végzik. A kölcsönzött állományban dolgozó munkavállalók egy része mind a három üzemben 2016. november 30-án elérte az ötéves egybefüggő kölcsönzési időt. Ebben az esetben számukra két lehetőség nyílt: a kölcsönbevevő átveszi őket saját állományába, vagy a kölcsönző vállalkozás az ötéves időtartamra tekintettel megszünteti a munkaviszonyukat. Jelen esetben egy nagyon érdekes – eddig a mi gyakorlatunkban példa nélküli – megoldás született. A hivatkozott gyáregységben már két év óta tevékenykedik egy másik vállalkozás, amely a munkáltató véleménye szerint munkáját kifogástalanul végzi. A munkáltató úgy döntött, hogy mind a három üzem területéről a kölcsönzött munkavállalókat nem veszi át saját állományába, a kölcsönzést a kölcsönbeadóval felmondja, és azt a tevékenységet, amelyet a kölcsönzött munkavállalók végeztek, mintegy "kiszervezi", eladja a külső vállalkozásnak. A kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyát a törvényben előírtak szerint 2016. november 30-án, felmondási idő és végkielégítés kifizetésével együtt megszüntették, egyben felajánlották nekik, hogy az előbb említett külső vállalkozással – amelyhez a "kiszervezés" történt – köthetnek munkaszerződést. Ebben az esetben a korábban kölcsönzött munkavállalók gyakorlatilag ugyanott dolgoznak, mint eddig, ugyanazt a munkát végzik, mint korábban. Mi lesz azokkal a munkakörökkel, amelyekben eddig mint kölcsönzött munkavállalók dolgoztak? A munkáltató hivatalos közlése szerint ezek a munkakörök betöltetlenül maradnak, amely elméletileg azt jelenti, hogy a későbbiekben bármikor felvehetnek ezekbe a munkakörökbe munkavállalókat. Az új helyzetben az következik be, hogy egymás mellett fognak dolgozni a munkáltató saját és egy külső cég munkavállalói. Olyan álláspont is felmerült, hogy a munkáltató fenti eljárása színlelt szerződést is takarhat. A kölcsönzött munkavállalóknak munkaviszonyuk megszüntetése után szabad választásuk van abban, hogy hajlandók-e a korábban említett külső vállalkozásnál dolgozni vagy máshol elhelyezkedni. A munkavállalókat nem kényszerítették. Az kétségtelen tény, hogy a kölcsönzöttek állományában a munkavállalók ugyanazon juttatásokat kapták meg, mint a munkáltató belsős munkavállalói, most viszont a külső vállalkozónál információink szerint már csak csökkentett mértékű béren kívüli juttatásban fognak részesülni. Abban az esetben, ha a munkáltató úgy döntött volna, hogy az öt év eltelte után átveszi őket, akkor a társaságcsoport kollektív szerződése – annak összes juttatásával – vonatkozna rájuk. Vélelmezhető-e a tudatosan alkalmazott színlelt szerződés esete? Követett-e el jogvitára alkalmat adó intézkedést a munkáltató, és érdemes-e a munkavállalónak jogvitát indítani?