1475 talált állásfoglalás az időtartam kifejezésre

Kérdés: 2015. szeptember 10-én az Európai Unió Bírósága egy munkajogi tárgyú előzetes kérdésben döntött. A spanyol National High Court of Spain bíróság azzal az előzetes kérdéssel kereste meg az Európai Unió Bíróságát, hogy állandó vagy szokásos munkavégzési hely hiányában munkaidőnek minősül-e az utazási idő a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv alapján. Az Európai Unió Bírósága az irányelv rendelkezéseit egy konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy az utazási idő is beleszámít a munkaidőbe az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében. Kérdésem ezzel kapcsolatban: amennyiben egy munkavállaló munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató székhelye/telephelye és/vagy munkavégzési helyként nagyobb földrajzi terület van feltüntetve, ez értelmezhető-e úgy, mint állandó vagy szokásos munkavégzési hely, ha egyébként a munkavállaló rendszerint "terepen" végzi a tevékenységét (pl. ügyféltől ügyfélig, és nincsen ún. bázisa)? Amennyiben az ilyen tevékenységet végzők munkaszerződésében változó munkavégzési hely van feltüntetve, azzal igazolható-e, hogy létezik szokásos munkavégzési helyük (lásd átmeneti szabályok az Mt. alkalmazására), avagy sem? Értelmezhető-e rájuk a munkaidőszabály (azaz az otthonuktól az első munkavégzési helyükre érkezés is beleszámít a munkaidőbe), amennyiben kötetlen munkarendben dolgoznak?

Kérdés: Sérül-e az egyenlő munkáért egyenlő bér elve az alábbi esetben? Egy kiskereskedelmi hálózatnál, szakképesítést nem igénylő munkakör ugyanazon feladatait párhuzamosan több munkavállaló is ellátja. A munkavállalók között saját alkalmazottak és iskolaszövetkezeteken keresztül foglalkoztatott nappali tagozatos diák hallgatók is megtalálhatók. A munkáltató különbséget tehet-e a saját alkalmazottak órabére, illetve az iskolaszövetkezeten keresztül foglalkoztatottak órabére között? Jelen esetben eltérő (nem homogén) munkavállalói csoportokról beszélhetünk? Amennyiben igen, ez alapot ad a munkabérben való különbségtételre?

Kérdés: Egyik közalkalmazottunkat A12-be soroltuk, mivel a benyújtott dokumentumai alapján több munkáltatója is volt, pl. kft., bt., vállalat, szövetkezet. Közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a fizetési fokozat megállapítása az igazolt – nem csak közalkalmazotti – idő alapján történt. Vagyis figyelembe vettük, hogy hány évet töltött eddig a munkavállaló összesen jogviszonyban. Helyesen járunk el? Vagy minden esetben követni kell a Kjt. 64. §-t?

Kérdés: A felmentési időmet töltöm 2015. április 15-étől. A munkaadóm úgy döntött, hogy augusztus 15-től, amikor már nem kell dolgoznom, megvonja tőlem a vezetői pótlékot. Megteheti-e ezt olyan indokkal, hogy már nem végzem a feladatot?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 121. számában a 2375. választ szeretném megérteni, mint szakszervezeti tisztségviselő. Az utolsó előtti mondat – véleményem szerint – ellentétes a hivatkozott 122. § (3) és a 135. § (2) bekezdéssel. Az én olvasatomban a 135. § (2) bekezdésének j) pontja arról szól, hogy a kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Ha én értem rosszul, kérem, adjanak más megközelítésű magyarázatot.

Kérdés: Munkavállalóink szerelőmunkát végeznek, rendszeresen kijárnak az ügyfelekhez, és a területi központba csak akkor jönnek be, ha adminisztrációs feladatokat kell ellátniuk, vagy eszközöket kell felvenniük, leadniuk. Munkaszerződésükben munkavégzési helyként az a régió van megjelölve, amelyen belül az ügyfeleket fel kell keresniük. Ebből következően a napjaik jelentős részében közvetlenül otthonukból utaznak ki a felkeresendő ügyfelekhez, és a nap utolsó ügyfelétől közvetlenül utaznak haza. A felkeresendő ügyfelek listáját előzetesen a területi központból kapják meg. Jól gondolom, hogy esetükben az első ügyfélhez, illetve az utolsó ügyféltől történő utazás az Mt. szabályai szerint nem minősül munkaidőnek?

Kérdés: A Kjt. 66. §-ának (8) bekezdése lehetőséget ad-e munkáltatói mérlegelésben garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész visszavonására, ha a kevéssé alkalmas vagy alkalmatlan minősítést a közalkalmazott nem a kinevezést követő egy év eltelte után, hanem későbbi, akár sokadik minősítése alkalmával kapja?

Kérdés: Az elszámolási időszak vagy a munkaidőkeret alkalmazása biztosít rugalmasabb felhasználást a munkaidő felhasználására?

Kérdés: Két gyermekem van. 8 éves kisfiam tartósan beteg, emelt családi pótlékot is kapok utána. Betegsége miatt nem tudom egyedül elengedni busszal az iskolába. Előző főnököm három éven át engedélyezte számomra a rugalmas munkaidőt. Munkahelyemen a munkaidő 7.45-kor kezdődik, a gyermekeim iskolája viszont 7.30-kor nyitja ki kapuit a diákok előtt, s nekem legalább háromnegyed órára van szükségem, hogy a gyermekeim iskolájából a munkahelyemre beérjek. Idén szeptembertől új főnököm van, aki nem akarja megengedi, hogy későbbi időpontban kezdjem a munkát. Ha mégis megengedné, akkor valamilyen pluszfeladatot kellene vállalnom cserébe. Mondtam neki, hogy a munkámat elvégeztem ugyanúgy, mint bárki más, tovább bent maradtam a munkaidő végén, tehát időben sem dolgoztam kevesebbet. Van-e lehetőségem, jogom rugalmas munkaidő-beosztással dolgozni, vagy az új főnököm megtagadhatja ezt?

Kérdés: Munkatársaink négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak, minden héten hétfőtől péntekig. Kivételesen előfordul, hogy szombatra is munka­időt osztunk be nekik, termelési csúcsok esetén. Ezeket a pluszszombatokat minden hónapban elszámoljuk rendkívüli munkaidőként, ha az adott hónapban nem lehet helyettük másik pihenőnapot beosztani. Augusztus hónapban azonban volt egy olyan szombat, amire előre beosztottuk a kollégákat nyolc órára, ám végül – anyaghiány miatt – mégsem kellett bejönniük. E napra állásidőt fizettünk nekik. Kérdésem, hogy ilyenkor az erre a szombatra eső nyolc órát is bele kell-e számítani a munkaidőkeretben teljesített időbe? Előfordulhat, hogy e miatt a valójában le sem dolgoztatott nyolc óra miatt kell munkaidőkereten felüli túlórát fizetnünk?