121 cikk rendezése:
1. cikk / 121 Munkaidő-kedvezmény egyetemi vizsgára
Kérdés: A munkavállaló egyetemen tanul, most az államvizsgához szeretne igénybe venni szabadságot. Kötelesek vagyunk kiadni a részére? Ha igen, ez fizetett vagy fizetés nélküli? Nincs tanulmányi szerződése a munkáltatóval.
2. cikk / 121 Keresőképtelenség, megváltozott munkaképesség, felmondás
Kérdés: Munkavállalónk táppénzre való jogosultsága 2024. október 31. napjával lejárt, 2024. november 1-jétől ellátás nélküli keresőképtelen állományban van. Minden hónapban, jelenleg is, a háziorvosától kap igazolást, hogy továbbra is keresőképtelen, a munkáját nem tudja ellátni. A munkáltató a NAV-nak jelentette a biztosítási jogviszony szünetelését. A munkavállaló 2023 novemberétől megváltozott munkaképességűnek minősül (össz-szervezeti egészségkárosodása: 52%). A munkáltató, mivel a munkavállaló keresőképtelen állományban van, nem tudja elküldeni foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatra. A munkavállaló a közvetlen vezetőjének már többször is akként nyilatkozott, hogy nem tudja ellátni a munkakörébe tartozó feladatokat. A munkáltató felajánlott többször is könnyebb munkát, részmunkaidőben, amit a munkavállaló mindig elutasított. Most kaptunk egy levelet a munkavállalótól, hogy a munkáltató nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, mert olyan munkakört ajánlottunk fel, amit nem tud ellátni. Azt szeretné, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse meg a végkielégítést. Hivatkozik az Alkotmánybíróság 1/2025. (II. 27.) számú határozatára, mely az Mt. 146. §-ának (2) bekezdését Alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Kötelező-e a munkáltatónak felmondani a munkavállaló munkaviszonyát, és megfizetnie a végkielégítést annak ellenére, hogy tudnánk neki könnyebb munkát biztosítani?
3. cikk / 121 Igazoláskiállítási kötelezettség gyermekgondozási szabadság alatt
Kérdés: Köteles-e kiadni a munkáltató munkáltatói igazolást, ha az édesanya gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon van? Megtagadhatja-e ezt a munkáltató? Ha nem, és mégis megteszi, lehet munkaügyi bírósághoz fordulni?
4. cikk / 121 Gyermekgondozási szabadság után – felmondás vagy „maradás”
Kérdés: Gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérni szándékozó édesanyát a munkáltató nem akarja visszavenni arra hivatkozva, hogy a pozíció megszűnt, és arra kéri, a munkavállaló adja be a felmondását. Amikor az anyuka szembesíti a munkáltatót a végkielégítés fizetésének kötelezettségével, hirtelen újra elérhető lesz a pozíció. A munkáltató szándéka egyértelműen az, hogy ne kelljen kifizetnie a végkielégítést, az pedig kérdéses, hogy ilyen huzavona után egy munkavállaló szívesen visszatérne-e a munkahelyére. Lehet-e ebben a helyzetben kötelezni a munkáltatót arra, hogy végkielégítés kifizetésével zárja le a munkaviszonyt?
5. cikk / 121 Mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól a cafeteria kontójára
Kérdés: Van-e annak bármi akadálya, hogy a munkáltató a cafeteria terhére szabadnapokat biztosítson a munkavállalóknak? Ha ez lehetséges, ezt milyen módon és mely szabályok alapján teheti meg, illetve a „szabadnap” az szabadságnak vagy az Mt. 146. §-ának (6) bekezdése szerinti, a munkáltató hozzájárulásával történő, munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülésnek minősül?
6. cikk / 121 Egészségileg alkalmatlan munkavállaló díjazása
Kérdés: Az 1/2025. (II. 27.) AB határozat az Mt. 146. §-ának (2) bekezdése második mondatának utolsó tagmondatát megsemmisítette, amely már nem tartalmaz utalást a munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállalókra, így az említett bekezdés második mondata kizárólag a következőt tartalmazza: a munkavállalót nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül. Mi a következménye ezen jogszabályi rendelkezés megsemmisítésének az egészségi okból alkalmatlan munkavállalókra vonatkozóan? Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az egészségi okból alkalmatlanság esetén továbbra is mentesül a munkavállaló a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, ugyanakkor ezen időre – szemben a 2023. január 1-je óta fennálló szabályokkal – már valamilyen díjazás illeti meg a munkavállalót? Ha igen, pontosan mit kellene fizetni a munkavállaló számára? Távolléti díjat az említett jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére tekintettel, vagy pedig az állásidő szabályait alkalmazva alapbért és bérpótlékot?
7. cikk / 121 Táppénz helyett fizetett szabadság – nem kérhető
Kérdés: Munkavállalónk táppénzen volt. Mivel még sok az éves szabadsága, szeretné kérni, hogy a táppénz helyett szabadságot írjunk ki neki. Ha a munkavállaló egy írásbeli kérelemben lemond a táppénzéről, és kéri, hogy helyette szabadságot írjunk ki neki, az járható út lenne? Mivel tényleg sok a szabadsága, így mi hozzájárulnánk, ő pedig azt szeretné, hogy jobban járjon anyagilag.
8. cikk / 121 Közalkalmazott jogviszony-megszüntetésének kezdeményezése az egészségi állapot miatt
Kérdés: Az önkormányzati konyhán 2015. november 1. óta közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó munkatársunk betegség miatt egy éve táppénzen van, az egy év 2024. október 2-án járt le. A közalkalmazott ezzel a nappal beadta lemondását, melynek indoka, hogy a szakértői bizottság 80% egészségi károsodást állapított meg nála, és munkakörét nem tudja ellátni. A jogviszonyát közös megegyezéssel kéri megszüntetni, és kéri a ki nem vett szabadságának pénzbeli megváltását és a végkielégítés kifizetését. Jár-e végkielégítés abban az esetben, ha közös megegyezéssel megy el, illetve jár-e abban az esetben, ha ő mond le betegsége miatt? A ki nem vett szabadságát véleményünk szerint az utolsó napon ki kell fizetni.
9. cikk / 121 Cégautó biztosítása megbízottnak
Kérdés: Amennyiben egy kereskedelmi képviselet vezetője a tisztséget megbízási jogviszonyban látja el, jogosult lehet a céges autó használatára? A cégautó esetében mennyire szigorúan kell betartani azt a követelményt, hogy a megbízott rendszerint saját eszközével dolgozik? Mennyire érvényesülhet cégautó esetén ez az elvárás?
10. cikk / 121 Munkaadói utasítás – korlátok és minősítés
Kérdés: A munkáltató utasítási joga az Mt. 52. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakból fakad? Mi ennek a korlátja, határa? Például a munkáltató egyoldalúan meghatározhatja a munkavégzés helyét, idejét, a munkavégzés módját és egyéb jellemzőket (pl. a munkaruha viselését)? A munkáltatói utasítás jognyilatkozatnak vagy pedig jognyilatkozatnak nem minősülő „egyszerű” nyilatkozatnak minősül?
