135 talált cikk a rendelkezésre állási kötelezettség kifejezésre

Kérdés: Társaságunk azon munkavállalók esetében, akik az adott év során nem vettek igénybe legalább 14 nap egybefüggő szabadságot, írásbeli megállapodást köt, amelyben a felek közös megegyezéssel eltekintenek az egybefüggő 14 nap szabadság kiadásától. Szeretnénk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy mellőzhető-e az írásbeli megállapodás megkötése abban az esetben, ha a társaság a munkavállalók szabadságát előzetesen elfogadott szabadságolási terv alapján adja ki.

Kérdés: Az Mt. 146. §-ának (6) bekezdése alapján a munkáltató mentesíti a munkavállalót a munkavégzés alól az egyoldalú munkáltatói szabályzatban meghatározott esetben „automatikusan”. Erre vonatkozóan a munkáltató dönthet-e úgy – ezen egyoldalú munkáltatói szabályzatban –, hogy e mentesítési időszak a szabadság vonatkozásában munkában töltött időnek minősül annak ellenére, hogy a fenti eset az Mt. 115. §-ának (2) bekezdésében lévő felsorolásban nem szerepel?

Kérdés: Nyugdíj mellett dolgozó közalkalmazottnak jár-e felmentési idő? Illetmény nélküli szabadságot kérhet-e, ha van még rendes évi szabadsága? Ha a munkáltató szeretné felmenteni a munkavégzés alól, indokolni kell-e a felmentést?

Kérdés: A munkavállaló 2024. január 1. napját megelőzően közalkalmazotti jogviszonyban állt. A Púétv. hatálybalépését követően – nem pedagógus-munkakörben – jogviszonya kertész, karbantartó munkakör ellátása mellett az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonnyá alakult át. A munkavállaló 2026. április 6. napján tölti be a 65. életévét, ezáltal az öregségi nyugdíjkorhatárt eléri. 2025. május 16. napja óta keresőképtelen állományban van. 2026. január végén postai úton nyilatkozatot küldött, amelyben arról tájékoztatott, hogy hatvanötödik életévének betöltésével nyugállományba kíván vonulni. A munkavállaló nyilatkozata jogilag munkavállalói felmondásnak minősül-e, vagy szükséges külön, kifejezett munkavállalói felmondó nyilatkozat? Amennyiben igen, a felmondási idő mértékére és kezdő időpontjára mely rendelkezések irányadók? A keresőképtelen állapot befolyásolja-e a munkavállalói felmondás közlésének joghatását, illetve a felmondási idő számítását? Amennyiben a munkáltató kezdeményezné a jogviszony megszüntetését a nyugdíjkorhatár elérésére tekintettel, milyen eljárási és időzítési szabályok alkalmazandók a jelenlegi keresőképtelenség mellett? A korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő milyen módon releváns a jogviszony megszüntetése során (különösen felmondási idő, végkielégítés szempontjából)? Az írásban benyújtott, nyugdíjba vonulási szándékot tartalmazó nyilatkozat a munkáltató részéről történő elfogadás hiányában a hatvanötödik életév betöltését megelőzően egyoldalúan visszavonható-e a munkavállaló által? Amennyiben igen, milyen feltételekkel, illetve van-e jelentősége annak, hogy a nyilatkozat munkajogi értelemben felmondásnak minősül-e? Az öregségi nyugdíjba vonulás esetén mely jogszabályi rendelkezések irányadók a jogviszony megszüntetése során, különös tekintettel a felmondási (illetve – amennyiben releváns – felmentési) idő mértékére és számításának kezdő időpontjára?

Kérdés: A Kttv. szerint a helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletben rendelkezhet arról, hogy a képviselő-testület hivatala köztisztviselője számára a közszolgálati tisztviselők napja, július 1-je munkaszüneti nap. A közalkalmazottak részére van-e arra jogszabály adta felhatalmazás – ha igen, melyik –, hogy a közszolgálati tisztviselők napja mintájára a munkáltató munkaszüneti napot rendeljen el?

Kérdés: Önkormányzatunknál az éves szabadságok kiadásának egyeztetése során megállapítást nyert, hogy a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatalsegédnek 145 nap ki nem vett szabadsága van nyilvántartva, melyből 30 nap az idei évi, míg 115 nap 2014–2019. évekről „ragadt bent”, a korábbi településvezető ideje alatt halmozódott fel. Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót a szabadságának kivételére abban az esetben, amennyiben a munkavállaló nem akar szabadságra menni? Az Mt. erre nem tartalmaz kifejezett választ. A munkavállaló azért nem akar szabadságra menni, mert azzal számol, hogy így a munkaviszony megszűnésekor hozzá fog jutni a szabadság pénzbeli megváltásához. Véleményem szerint, amíg a munkáltató az ilyen úgynevezett „beragadt” szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. A munkáltató tudja úgy a munkát szervezni, hogy helyettesítéssel elláttatja a hivatalsegédi feladatokat, és elrendeli a munkavállaló ki nem adott 115 nap szabadságának kivételét egy részletben. Van-e joga a munkáltatónak így elrendelni a szabadság kivételét, kötelezheti-e a munkavállalót ilyen formában a szabadság kivételére? Mi van abban az esetben, ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, szándékosan nem megy el szabadságra? Milyen eszköze van még ezenkívül a munkáltatónak arra, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse, és a munkavállaló szabadságát rendezze?

Kérdés: Közös hivatalunknál több kolléga jelezte továbbtanulási szándékát, és tájékoztatott arról, hogy felvételt nyert felsőfokú oktatási intézménybe. Akiknél a munkakörükhöz szükséges iskolai végzettség megszerzésére irányul a továbbtanulás, tanulmányi szerződést köt a hivatal, és biztosítja az éves szabadságon felül a képzés napjára, a vizsgákra és az államvizsgára a szükséges szabadságot. Akik pedig olyan felsőfokú intézményben tanulnak tovább, amelyben megszerzett végzettségre a közös hivatalnak semmilyen szüksége nincs, mi az, amit kötelezően biztosítani kell a munkavállaló részére? Biztosítani kell-e az éves szabadságon felül a képzési és vizsganapokra a pluszszabadságot, szabadnapot abban az esetben is, ha nem kötünk vele tanulmányi szerződést?

Kérdés: Hogyan szüntethető meg jogszerűen a köztisztviselő jogviszonya, ha a nők kedvezményes, negyven év jogosultsági idővel igénybe vehető nyugdíjához szükséges jogosító időt februárban már megszerezte, de csak októberben kérelmezi a jogviszonya megszüntetését? Mit írjon a megszüntető kérelmébe: felmentéssel vagy közös megegyezéssel történő megszüntetést? Ha közös megegyezéssel is megszüntethető a közszolgálati jogviszony, akkor ez nem okoz neki semmilyen hátrányt, ha megy a nyugdíjbiztosítóhoz intézni a nyugdíját? Ha csak felmentéssel kérheti, akkor kötelező a munkáltatónak két hónap felmentési időből a felére felmenteni, vagy ez csak egy lehetőség? A megszüntetést követően nyugdíj mellett megbízási szerződéssel továbbfoglalkoztathatjuk?

Kérdés: Hivatalunk köztisztviselője próbaidejét tölti, közben időnként táppénzre megy. A próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetésének akadálya-e, ha táppénzen van?

Kérdés: A dolgozó munkarendje kötetlen. Olyan munkakörben dolgozik, hogy külföldiekkel kell neki szorosan együttműködni (nem vezető beosztású). A munkáltató heti szinten engedélyezett egy nap otthoni munkavégzést. A dolgozónak külföldi a felettese, de Magyarországon dolgozik, magyar munkáltatónál. A munkáltatója engedte számára, hogy 9–15 óráig legyen bent napi szinten a cégnél, a többit pedig otthonról pótolja, mert van kiskorú gyermeke, ezzel is segítve a rugalmasságot, hogy tudja vinni óvodába/iskolába. A munkáltató észrevette, hogy a dolgozó visszaél ezen bizalmával, és több napot van otthoni munkavégzésen, továbbá nem is dolgozza le a napi 8 óráját, pontosan olyan időadatokat ír be, ami nagy valószínűséggel valótlan. Például, hogy reggel 5-től 7-ig dolgozik otthonról, és sajnos már volt rá példa, hogy találkoztak vele a boltban, vásárolt munkaidőben. Mit tud tenni a munkáltató, hogy egységesen járjon el a többi munkavállalóval szemben? Attól tart a munkáltató, hogy másoknak is megtetszik ez a helyzet. Hogyan tudná szabályozni, hogy bent kell neki lenni heti 4 napot? Hogyan tudná ellenőrzés alá vonni? Van-e erre egyáltalán lehetősége a munkáltatónak kötetlen munkarend esetén?