371 cikk rendezése:
301. cikk / 371 Munkavégzés alóli mentesítés a munkavállaló felmondása esetén
Kérdés: Egy alkalmazottunk 2011. szeptember 4-i keltezéssel 35 napos felmondási idővel (mely szeptember hó 5-től október hó 9-ig tart) "október 9-ére" rendes felmondással felmondott. Kérte, hogy a felmondási idő egészére vagy egy részére mérlegelésünk szerint mentsük fel a munkavégzés alól. Cégünk szeptember 30-ig foglalkoztatná, ez lenne a kilépés dátuma. Munkavállalónk ezt nem fogadja el. Szeretne felmentést a munkavégzés alól, de a bérét szeretné megkapni október 9-ig. Törvény szerint megszüntethetem-e a munkaviszonyát szeptember 30-án, ha már nincs szükségem a munkájára? A munkavállaló szerint neki jár a felmentési bér, a felmondási idő alatt, arra tekintettel, hogy október 9-ére mondott fel. Tudomásom szerint viszont a munkavállalói felmondásnál nincs munkavégzés alóli felmentési idő, vagy végigdolgozza a felmondási időt, vagy ha kérésére felmentem a munkavégzés alól, akkor a munkaviszonya is megszűnik.
302. cikk / 371 Csődeljárás esetén mekkora összeg fizethető a vezetőnek?
Kérdés: Cégünk csődeljárás alatt áll. Véleményünk szerint a helyzet kialakulásában az ügyvezetőnk hibás döntéseinek is szerepe volt, ezért fel fogunk mondani neki. A munkaszerződése szerint ilyen esetben 12 havi végkielégítés illeti meg, azonban a vagyonfelügyelő nem járul hozzá ekkora összeg kifizetéséhez. Hogyan járunk el jogszerűen, ha a munkaszerződés rendelkezései egyértelműek?
303. cikk / 371 Leltárfelelősség munkaviszony megszűnése esetén
Kérdés: Egy munkavállalónkkal leltárfelelősségi megállapodást kötöttünk, és a leltári készletet egyedül kezelte. Hirtelen, egyik napról a másikra eltűnt, majd pár nap múlva közölte, hogy többet nem is jön be dolgozni, tekintsük úgy, hogy felmondott. Mivel a leltári készlethez csak ő fért hozzá, így értesítettük arról, hogy leltárfelvételt fogunk tartani, ahol jelenjen meg, és a leltári készletet adja át. A leltározásnál nem jelent meg, ellenben kiderült, hogy 2 millió forint – forgalmi veszteségként el nem számolható – hiány van. Érvényesíthetjük a leltárfelelősséget az ő esetében?
304. cikk / 371 Csoportos létszámcsökkentés
Kérdés: 90 főt foglalkoztató cég elküldhet-e havonta 9 főt (közös megegyezéssel vagy munkáltatói felmondással), vagy pedig – mivel több hónapról van szó – ez már csoportos létszámcsökkentésnek minősül?
305. cikk / 371 Rendeltetésellenes joggyakorlás – munkaszerződés újrakötése
Kérdés: Rendes felmondással megszüntettük egyik női munkavállalónk munkaviszonyát, akinek még hét hónapra lett volna szüksége ahhoz, hogy 40 év szolgálati ideje legyen, így az új jogszabályok alapján nyugdíjba mehessen. A felmondás közlését követően jelezte a munkavállaló, hogy szerinte korábban munkáltatói jogutódlások történtek, így héthavi végkielégítés illetné meg. Megállapodtunk vele szóban, hogy nem tart igényt a végkielégítésre, cserébe viszont a megszüntetést követő naptól egy másik munkakörben hét hónap határozott időre egy új munkaszerződéssel tovább foglalkoztatjuk. Ebből a megoldásból lehet később bármilyen problémája cégünknek?
306. cikk / 371 Vezető munkaviszonyának megszüntetése azonnali hatályú rendes felmondással
Kérdés: Kft.-nk ügyvezetőjének munkaszerződésébe annak idején belefoglaltuk, hogy bármelyik fél azonnali hatállyal, indokolás nélkül rendes felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt. Most le akarjuk váltani az ügyvezetőt, az egyik tulajdonostárs azonban megkérdőjelezte a munkaszerződés e rendelkezésének alkalmazását. Megalapozott-e üzlettársunk aggodalma, vagy azonnali hatállyal indokolás nélkül közölhetjük a rendes felmondást?
307. cikk / 371 Kiterjed-e a különadó a munkaviszony megszüntetésekor kapott jutalomra?
Kérdés: Önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságnál közös megegyezéssel megszüntettük egyik munkavállalónk munkaviszonyát. Jutalom címén kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeget kapott. Ez az összeg is beleszámít a 98%-os adózás alá eső jövedelmekbe, vagy csak a szabadság megváltása és a felmentési időre járó átlagkeresete és a végkielégítése?
308. cikk / 371 Végkielégítés – nem jár az Mt. alapján a kölcsönzött munkavállalónak
Kérdés: Három év és egy hónap után egyik kölcsönzött munkavállalónk foglalkoztatását megszüntettük. A kölcsönzést megelőzően közvetlenül alkalmazott, belsős kollégánk volt 4 évig. A munkaerő-kölcsönző cég elkezdte intézni a munkavállaló kiléptetését, mert másutt sem tudják foglalkoztatni. A munkavállaló hozzánk fordult, mert a felmondólevélben tájékoztatást kapott arról, hogy végkielégítés nem jár neki. Gyakorlatilag megszakítás nélkül dolgozott nálunk valamivel több mint 7 évig. Kérem, erősítsék meg, hogy ennek ellenére nem jár részére végkielégítés, és a kölcsönbe adó partnerünk szabályosan járt el!
309. cikk / 371 Munkáltatói jogutódlás – az épület további üzemeltetése
Kérdés: Tavaly megállapodást kötöttünk egy irodaépület tulajdonosával az épület üzemeltetésére. Ekkor átvettük azokat a munkavállalókat is, akik eddig a tulajdonosnál végezték az üzemeltetési feladatokat, hogy nálunk folytassák a munkát. A tulajdonossal olyan megállapodást kötöttünk, hogy ha megfelelő indokkal munkáltatói rendes felmondással megszüntetnénk volt munkavállalói munkaviszonyát, akkor 1 000 000 Ft összegben állja a megszüntetéssel kapcsolatos költségeinket, mivel nála több éven át végezték ugyanazt a munkát. Erről a munkavállalókat is tájékoztattuk. Idén elvesztettük az üzemeltetésre a jogunkat, így felmondtunk az átvett munkavállalóknak. Az egyikük azonban reklamált, hogy mivel ő 7 éve ugyanitt dolgozik, végkielégítésre is jogosult. Ha viszont fizetnénk neki végkielégítést, akkor túllépnénk azt a megállapodásban rögzített összeget, amit az ingatlantulajdonos köteles lenne megtéríteni nekünk, így a munkavállaló által is ismert megállapodásra hivatkozással visszautasítottuk a kérést. A munkavállaló azonban perrel fenyeget. Jogos-e a követelése?
310. cikk / 371 Közös megegyezéses megszüntetés – megtámadás a megállapodás után
Kérdés: Közös megegyezéssel megszüntettük egyik munkavállalónk munkaviszonyát. A megszüntető okiratban mindkét fél elismerte, hogy egymással kölcsönösen elszámoltak, és további követelésük nincs a másik fél irányába. Most a munkavállaló mégis keresetet nyújtott be a bírósághoz, mert szerinte megtévesztettük, mivel nem tudott róla, hogy őt a rendkívüli munkavégzésért díjazás illette meg. Alappal követeli velünk szemben a túlóráért járó pénzt, ha saját akaratából aláírta a közös megegyezést a fenti szöveggel?
