127 talált cikk a jogosultság feltétele kifejezésre

Kérdés: Közös önkormányzati hivatal köztisztviselője szeptemberben tölti be a nyugdíjkorhatárt. Ezt követően nem szeretné fenntartani a jogviszonyát. Milyen formában és meddig szükséges jeleznie – kell-e egyáltalán jeleznie – a munkáltató felé, hogy nem kéri a továbbfoglalkoztatást? Közös megegyezéssel vagy felmondással célszerű megszüntetni a jogviszonyt? A felmentési idő hogyan alakul ebben az esetben?

Kérdés: Az Mt. hatálya alá tartozó három karbantartó munkaidő-beosztása hétfőtől péntekig tart, szombat és vasárnap pihenőnap. Hétfőtől péntekig heti váltásban dolgoznak úgy, hogy az egyik héten 4.45-től 12.45-ig, a másik héten 10.00-tól 18.00-ig, a harmadik héten 8.00-tól 16.00-ig tart a munkaidő, és ez a következő héttel ismétlődik. A műszakpótlékra való jogosultság megvalósul, mert a legkorábbi és legkésőbbi kezdő időpont között van négy óra eltérés, valamint a munkanapok számának egyharmadában a munkaidő kezdete eltér. További egy karbantartót foglalkoztat a munkáltató, aki általános munkarendben dolgozik, hétfő, kedd és csütörtök 7.30-tól 16.00-ig, szerda 7.30-tól 17.30-ig és pénteken 7.30-tól 12.00-ig. Utóbbi munkavállaló szükség esetén (pl. betegség) helyettesíti a többi karbantartót. A műszakpótlék és a rendkívüli munka tekintetében az alábbi kérdések merültek fel.
1. A fenti munkaidő-beosztás szerint – műszakpótlékra jogosító – munkát végző karbantartó a beosztás szerinti rendes munkanapjára 18.00 után elrendelt rendkívüli munkavégzés idejére melyik és milyen mértékű pótlékra jogosult?
2. Amennyiben a munkaidő-beosztás fentiek szerint hétfőtől péntekig tart, és a műszakpótlékra jogosult munkavállaló részére a heti pihenőnapjára (szombat vagy vasárnap) rendkívüli munkát rendel el a munkáltató, akkor melyik és milyen mértékű pótlék fizetendő?
3. Az általános munkarend szerinti munkaidő-beosztása alapján műszakpótlékra nem jogosult karbantartó, amennyiben valamelyik hónapban helyettesítésként (másik munkavállaló betegsége miatt) hosszabb időn keresztül (pl. 14 munkanapon át) váltott műszakban 4.45-től 12.45-ig, illetve 10.00-tól 18.00-ig dolgozik, jogosult-e műszakpótlékra?
4. Amennyiben a munkavállaló vezetője a havi munkaidő-beosztásban az előre tervezett szabadság vagy tervezett műtét miatti táppénz idejére a munkavállaló részére munkaidőt nem oszt be (arra a napra szabadság vagy táppénz kerül feltüntetésre), akkor azt/azokat a napokat milyen módon kell figyelembe venni a műszakpótlékra jogosultság napjainak (havi munkanapok egyharmada) számításánál?

Kérdés: A Kúria a műszakpótlékra jogosultsággal összefüggésben kifejtette, hogy nincs jelentősége annak, hogy az adott hónapban megállapítható legkorábbi és legkésőbbi időpont egyébként hány munkanapon valósul meg, mivel az előfordulás gyakoriságára nincs követelmény a jogszabály szövegében. Az Mt. 141. §-ának (2) bekezdése a munkanapok legalább egyharmada fordulatot használja; a munkanap fogalmát az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése rögzíti, melyek összevetéséből az az értelmezés következik, hogy csak a ténylegesen ledolgozott napok arányszáma az irányadó. Általános szabályként a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egy konkrét példán keresztül: a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, napi 12 órás munkaidővel 3 napon 18.00-tól 06.00 óráig és 2 napon 06.00-tól 18.00 óráig végez munkát, és 14 napon át a szabadságát tölti beosztás szerint 06.00-tól 14.00 óráig tartó munkaidejű munkanapok alatt, heti 2 pihenőnap kiadásával. A műszakpótlék számításánál hogyan jár el helyesen a munkáltató? Ha csak a ténylegesen ledolgozott napok figyelembevételével, vagy a beosztás szerint szabadság, betegszabadság és a ténylegesen ledolgozott napok arányát tekintve nézi az arányszámokat? Az egyharmad számításánál a kerekítés általános szabályait kell alkalmazni? Például 17 beosztás szerinti munkanap esetén 5 vagy 6 eltérésnek kell lennie? Történt-e változás a szabályozásban 2022 óta?

Kérdés: A 100%-os önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságnál a munkavállaló jelenleg öt év, míg előtte köztulajdonban álló munkáltatónál töltött jogviszonya alapján tizenhét év munkaviszonnyal, azaz a végkielégítés szempontjából mindösszesen huszonkét év munkaviszonnyal rendelkezik, részére munkáltatói felmondás esetén öthavi végkielégítés jár. A felmondási idő tekintetében 2024-ben a munkáltató és a munkavállaló – az Mt. 69. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással – akként módosították a munkaszerződést, hogy a munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló felmondási ideje hat hónap. Tekintettel az Mt. 205. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, melynek értelmében a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható, jogszerű lehet-e a módosítás szerinti hathavi felmondási idő? Vagy az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti (30 + 60 napos) felmondási idő jár a munkavállalónak.

Kérdés: Az önkormányzat képviselő-testülete három, az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság beolvadással történő egyesüléséről döntött 2026. január 1-jétől úgy, hogy két gazdasági társaság egy harmadikba olvad be. A tovább működő, átvevő gazdasági társaság (jogi személy) ügyvezetőjét a képviselő-testület 2025. december 31. napjával ügyvezetői tisztségéből visszahívta, és 2026. január 1. napjától új ügyvezetőt választott. Az ügyvezető a gazdasági társaságnál tizenhárom év munkaviszonnyal rendelkezik (ügyvezetőként), azt megelőzően tíz év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett az önkormányzat képviselő-testületének polgármesteri hivatalában. A végkielégítés, valamint a felmondási idő számításánál mennyi időt kell figyelembe vennünk? A polgármesteri hivatalban eltöltött közszolgálati jogviszony is beleszámít a végkielégítés, valamint a felmondási idő alapjául szolgáló jogviszonyba, tehát huszonhárom évet kell számításba vennünk, vagy csak a gazdasági társaságnál eltöltött tizenhárom évet?

Kérdés: A munkáltató cafeteriát biztosít a munkavállalónak. A munkavállaló munkaviszonya egyoldalúan (felmondás/azonnali hatályú felmondás útján) megszűnik. Ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnéséig az arányos cafeteria összegéhez képest magasabb összeget („többlet”) vett igénybe, akkor ezt a „többletet” a munkáltató visszakövetelheti? Erre munkabérből való levonás útján lehetőség van? Ha a munkaviszony azonban a felek közös megegyezése alapján szűnik meg, úgy van-e bármi akadálya annak, hogy a munkavállalónak kifizetendő munkabér összegét a cafeteria munkaviszony megszűnéséig arányos összegét meghaladó résszel csökkentsék?

Kérdés: A munkáltató cafeteriajuttatást nyújt a munkavállalónak. A felek közötti munkaviszony megszűnik. A cafeteriának a munkaviszony megszűnéséig időarányosan járó összegét meghaladó részt a munkáltató visszakövetelheti? Ha igen, akkor jogalap nélküli cafeteria-visszakövetelés jogcímen vagy kártérítés jogcímen?

Kérdés: A munkavállaló 1984-ben kezdett dolgozni az egészségügyben. Az idén, 2025. januárban ment nyugdíjba „nők 40” nyugdíjjal. Ebből az időszakból 104 napot nem az egészségügyben dolgozott. Kilépéskor azt mondta neki a humánpolitikai ügyintéző, hogy még három és fél hónapot le kellett volna dolgoznia, hogy megkapja a szolgálati elismerést. Jogviszonyai:
1981. 06. 17. – 1981. 07. 17.: Fővárosi Kézműipari Vállalat;
1984. 09. 03. – 1990. 12. 31.: Jahn Ferenc Kórház, alkalmazott;
1991.01. 01. – 1995. 06. 01.: László Kórház, közalkalmazott;
1995.06. 12. – 1996. 04. 04.: Büntetés-végrehajtás, közalkalmazott;
1996.04. 09. – 2002. 01. 04.: Országos Hematológiai Intézet, közalkalmazott;
2002.01. 18. – 2002. 05. 24.: Munkanélküli-ellátás (nem jogszerző idő);
2002.05. 27. – 2003. 08. 01.: Rókus Kórház, közalkalmazott;
2003.09. 15. – 2003. 11. 30.: egyéni vállalkozó;
2003.12. 01. – 2007. 06. 05.: Országos Kardiológiai Intézet, közalkalmazott;
2007.06. 06. – 2014. 07. 02.: Bajcsy-Zsilinszky Kórház közalkalmazott (itt megkapta a 25 éves jubileumi jutalmat);
2014. 07. 03. – 2025. 01. 15.: Budai Irgalmasrendi Kórház, 2021. márciusig közalkalmazott volt, utána egészségügyi szolgálati jogviszonyból ment nyugdíjba, felmentéssel. Ennél a munkáltatónál 2021-ben megkapta a 30 éves szolgálati elismerést. Járt volna részére nyugdíjba vonuláskor a 40 év utáni szolgálati elismerés?

Kérdés: Köztisztviselőnk 2025. szeptember 20-án tölti be a 65. életévét. Elmondása szerint már „bőven” rendelkezik húsz év szolgálati idővel, de erről nincs hivatalos határozata. Már hónapokkal ezelőtt benyújtotta a kormányhivatalhoz a szolgálati idő igazolása iránti kérelmet, de választ még nem kapott. Több év külföldön eltöltött jogviszonya is van, amelynek igazolását szintén kezdeményezte a kormányhivatalnál. A köztisztviselő a 65. életév betöltése után mindenképpen szeretne nyugdíjba vonulni, jelenleg táppénzes állományban van, munkát végezni már nem fog. Mi módon járjon el a munkáltató: várjunk, amíg a köztisztviselő részére megérkezik a határozat a szolgálati időről, és ezután a törvény erejénél fogva szüntessük meg a jogviszonyát? Mit csináljunk abban az esetben, ha ez a határozat 2025. szeptember 20-ig nem érkezik meg? Kérje ki hivatalból a munkáltató a köztisztviselő szolgálati idejének igazolását a kormányhivataltól? Mivel a köztisztviselő a 65. életév betöltése után mindenképpen szeretne nyugdíjba vonulni, ezért, ha addig nem érkezik határozat, szüntessék meg a felek közös megegyezéssel a közszolgálati jogviszonyt?

Kérdés: Hogyan számoljuk a végkielégítésre való jogosultságot kikölcsönzött munkavállaló esetén, ha a munkavállaló gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról térne vissza dolgozni, de ezen idő alatt a kölcsönvevő felmondja az együttműködést a kölcsönbe adóval? Az utolsó kikölcsönzés idejét kell alapul venni a kikölcsönzés megszűnéséig, amíg a kölcsönvevő megszakítja a kikölcsönzést, vagy folyamatosan „ketyeg” az idő a kikölcsönzés kezdetétől, amíg az anyuka vissza nem tér aktív állományba? Függetlenül attól, hogy a kölcsönvevő „kiszállt” a kölcsönzésből?