Találati lista:
1. cikk / 404 Munkaidő-módosítás várandósság miatt
Kérdés: Veszélyeztetett terhesség miatt az üzemorvos az adott pozícióban csak 4 órás munkavégzésre találta alkalmasnak a kismamát. A munkáltató 4 órás szerződésmódosításra akarja kötelezni a munkavállalót. Álláspontunk szerint a kismamát a 8 órás munkavégzés helyett 4 órában kell foglalkoztatnia, a másik 4 órában pedig fel kell mentse a munkavégzés alól, és a szerződés szerinti bért fizetnie. Jogosan utasítja el a kismama a szerződés módosítását, amiben a bére is csökkentésre kerül?
2. cikk / 404 Szabadságra való jogosultság – az elévülés nyugvása 11 gyermek születése esetén
Kérdés: Az egyik dolgozónk 2018. 10. 15. óta a mai napig is CSED- és GYED-időszakokat tölt. Az ezen időszakokra járó szabadságának van-e elévülési ideje, és amennyiben van, akkor pontosan mi annak az ideje? A munkavállaló 2007 és 2025 között 11 gyermeket szült. A legkisebb most féléves, és szeretne visszatérni a munkába, majd kivenni a neki járó szabadságokat. 2018-ban egyszer már visszatért, akkor 76 munkanapot adtak ki részére, majd újra szülni ment. Most úgy számol, kb. másfél év szabadság jár a részére, az erre való jogosultságát szeretnénk körüljárni. A 2018-ig felhalmozódott és akkor ki nem adott szabadságok elévülnek? A munkavállaló szerint nem. Amikor a munkavállaló szabadságra szerez jogot, ám azt nem tudja igénybe venni, mivel egyéb jogcímen mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, ezzel az esettel állunk szemben. A Ptk. 6:24. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Illetve ami 60 nap alatt nem adható ki, az sem évül el, hanem felhalmozódik? A munkavállalónak valóban akár másfél év szabadsága is felhalmozódhat ilyen módon?
3. cikk / 404 Vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség
Kérdés: Közalkalmazotti jogviszony keretében ellátott munkakörök esetén, tartós bentlakást nyújtó szociális intézményben (idősek otthona, nem integrált intézmény, összesen negyvenfős foglalkoztatotti létszám mellett) az intézményvezetőn kívül kinek kötelező vagyonnyilatkozatot tenni, és milyen jogszabály alapján?
4. cikk / 404 Munkáltatói jogkörgyakorlás – intézményvezető hiányában
Kérdés: Szociális intézményünkben az intézményvezető megbízatása megszűnt, az új vezető megbízatásáig az általános intézményvezető-helyettes látja el a vezetői feladatokat a Szervezeti és Működési Szabályzat (SzMSz) szerint. Az intézményvezető-helyettes felett a munkáltatói jogkört az intézményvezető gyakorolja, ám intézményvezető hiányában az új vezető megbízásáig ezt ki gyakorolhatja? A Mötv. szerint a képviselő-testület, illetve a polgármester az intézményvezető felett gyakorolja a munkáltatói jogkört. Az SzMSz szerint az intézményvezető-helyettes akadályoztatása esetén a másik (szakmai) intézményvezető-helyettes jár el.
5. cikk / 404 Óvónő jogviszonyának megszüntetése
Kérdés: Köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban, jelenleg GYES-en lévő óvónő a 2022. évi 46 munkanap szabadságát igénybe vette, 2022. 09. 23. – 2022. 12. 07-ig táppénzen volt, 2022. 12. 08-án megszületett a gyermeke, 2022. 12. 08. – 2023. 05. 24-ig 168 nap szülési szabadságon volt, majd 2023. 05. 25. – 2024. 12. 08-ig GYED-en, és 2024. 12. 09. – 2025. 12. 08-ig GYES-en. Az óvónő telefonon jelezte az intézmény felé, hogy a GYES után nem tud visszajönni dolgozni a családi körülményeiben bekövetkezett változások miatt. Ebben az esetben ezt írásban kell jeleznie a munkáltató felé? 2025. 12. 08-án vagy 2025. 12. 09-én kell megszüntetni a jogviszonyát? Közös megegyezéssel megfelelő? Időarányosan 1 évre járó szabadságot számolunk (46+2 munkanap), amit szabadságmegváltásként ki kell fizetnünk az utolsó napon?
6. cikk / 404 Egyéni vállalkozó és a munkaviszony-létesítés
Kérdés: Ügyfelem egyéni vállalkozó. A könyvelője azt javasolta, hogy legyen bejelentve az egyéni vállalkozásába munkaviszonyba, mivel az kedvezőbb neki társadalombiztosítási szempontból. Mivel – álláspontom szerint – a munkaviszony alapvetése, hogy az egy alá-fölé rendeltségi jogviszony, amely feltételez egy elkülönült munkáltatót és munkavállalót, így, ha egyedül van, kizárt, hogy munkajogviszonyban álljon a saját egyéni vállalkozásában munkavállalóként bármely munkakörben. Jól gondolom? Ha igen, úgy megoldható-e a probléma akként, hogy ő maga kijelöli a munkáltatói jogkör gyakorlójának a férjét, azaz egy külső személyt, és a férjével kötné meg a munkaszerződést, és ő gyakorolná felette a munkáltatói jogkört? Gyakran merül fel ez a kérdés egyébként az egyszemélyes kft.-nél is. Ennek egyetlen tagja, aki egyben a kft. ügyvezetője is, és a kft.-nek nincsen bejelentett egyéb munkavállalója, állhat-e munkajogviszonyban a kft.-vel? Ha igen, úgy ki lehet az esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója? Kijelölhető-e külső, harmadik személy munkáltatóijogkör-gyakorlónak?
7. cikk / 404 Munkabérelőleg minősítése
Kérdés: A munkabérelőlegnek mi a helyes jogi minősítése? Polgári jogi kölcsönnek minősül, és ezáltal a munkabérelőleg nyújtásával kapcsolatos megállapodás szükségszerűen polgári jogi kölcsönszerződés, vagy pedig az „megmarad” a munkajog területén, és úgy kell a munkabérelőlegre tekinteni, mint olyan, jövőben kifizetendő munkabér, amelynek pusztán az esedékességét „hozzák előre” a felek, és azt – annak visszafizetése céljából – az időben későbbi havi munkabérekből levonják? A Hpt. értelmében a munkabérelőleg pénzkölcsön nyújtásának minősül?
8. cikk / 404 Szakemberhiány az óvodában – a lehetséges megoldás
Kérdés: Óvodánk három csoporttal működik, egy pedagógiai asszisztenssel, csoportonként két óvodapedagógussal és három dajkával. Szeptember elsejétől a nagycsoportban az egyik pedagógus álláshely üressé vált határozott időre (egy évre), és sajnos a mai napig nem jelentkezett óvodapedagógus az álláshelyre. Ilyen esetben átmenetileg/határozott időre megbízható-e egy 4. dajka (3 csoportban így 4 dajka lenne), annak ellenére, hogy a kormányrendelet rögzíti, csoportonként csak 1 dajkát lehet alkalmazni? Amennyiben ez nem megoldás, hogyan oldhatnánk meg jogszerűen a szakemberhiányt? Két elsőéves óvodapedagógus is szívesen jelentkezne az álláshelyre, azonban a jogszabályban úgy olvastam, hogy csak utolsó éves diákokat lehet alkalmazni.
9. cikk / 404 Szállásjuttatás harmadik országbeli munkavállalóknak
Kérdés: Az Mt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód értelmében, ha két munkavállaló egyenlő értékű munkát végez, akkor a díjazásukban nem tehető különbség valamely lényeges személyiségjegy alapján. Azonos munkáltatónál azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók, a munkáltató azonos telephelyén végeznek munkát, ugyanakkor az egyik munkavállaló magyar állampolgár, a másik pedig harmadik országbeli állampolgár. A harmadik országbeli állampolgárnak a munkabér mellett biztosítva van a lakhatás is munkásszállás formájában, amelynek biztosítását törvény írja elő a munkáltató számára. Ugyanakkor a magyar állampolgárnak a munkáltató nem biztosít munkásszállást. Értelmezésünkben arra jutottunk, hogy a Magyarországon a harmadik országbeli vendégmunkásokat foglalkoztató cégeknek bizonyos esetekben kötelező biztosítaniuk a munkavállalók szállását. Ez a kötelezettség a munkavállalási engedély megszerzésének és fenntartásának feltétele. A magyar munkavállalók esetében ilyen jellegű jogszabályi kötelezettség a munkáltatókra nem vonatkozik. A szállás biztosítására vonatkozó kötelezettség nem diszkriminatív jellegű, hanem a munkavállalás feltételeihez kapcsolódó, a munkavállaló jogi helyzetét (tartózkodási engedély megszerzése és fenntartása) segítő intézkedés. A magyar jogszabályok által előírt, harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó, kötelező szállásjuttatás nem sérti az ekvivalencia elvét a magyar munkavállalókkal szemben. Ennek oka, hogy a két csoport jogi helyzete alapvetően eltérő: A harmadik országbeli munkavállalók számára a szállás biztosítása a tartózkodási engedély megszerzésének egyik feltétele. A magyar munkavállalókra nem vonatkoznak ilyen jogi feltételek, így esetükben a szállásjuttatás „extra” juttatásnak, béren kívüli juttatásnak minősül, amelynek az adózása a jogszabályok által meghatározott feltételekhez kötött. A két helyzet tehát nem összehasonlítható az ekvivalencia elvének szempontjából, mivel az alapul szolgáló jogi helyzetük különbözik.
10. cikk / 404 Munkaviszony-megszűnéshez kapcsolódó igazolások – a kiadás módja
Kérdés: Az Mt. 80. §-ának (2) bekezdése értelmében: „A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.” A munkáltató a fenti szakasz utolsó fordulata szerinti, „egyéb jogszabályokban előírt igazolások” kiadására vonatkozó kötelezettségét jogszerűen teljesíti-e, amennyiben ezeket a dokumentumokat a munkáltató képviseletében eljáró személy fokozott biztonságú elektronikus aláírással látja el, majd az így keletkezett, pdf-formátumú dokumentumokat kizárólag a távozó munkavállaló számára hozzáférhető, biztonságos elektronikus felületen a munkavállaló számára elérhetővé (letölthetővé) teszi legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanaptól kezdve három hónapon keresztül? További kérdés, hogy a fent hivatkozott igazolások mindegyike kiadható-e elektronikus úton, vagy van olyan közöttük, amelyik bármely oknál fogva továbbra is papíralapon adandó át a munkavállalónak?
