876 talált cikk a GYES kifejezésre

Kérdés: A cég számos áruházában, üzletében vannak szakszervezeti tagok, és ezek többségében szakszervezeti tisztségviselőt is választottak. Jellemzően egy fő tisztségviselő van az egységekben, a munkavállalói létszámtól függetlenül. Üzemi tanács nem működik a munkáltatónál. Kérdésünk a szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem helyzetére irányul. Az Mt. 273. §-ának (3) bekezdésében említett tisztségviselőket a 236. § (2) bekezdésben foglaltak szerint kell önálló telephelyen foglalkoztatottnak tekinteni. Kell-e a jogszabályt úgy értelmezni, hogy csak akkor minősül önállónak a munkáltató telephelye, ha működik üzemi tanács, és a telephely vezetője az üzemi tanácsot megillető egyes részvételi jogokkal rendelkezik? A gyakorlatunk szerint – és eddig a munkáltató sem kifogásolta – azokban az áruházakban, üzletekben, ahol a vezető rendelkezik például a munkarend meghatározásának jogával [264. § (2) bek. j), n) pontjai] vagy egyébbel, szakszervezeti tisztségviselő működik, részére biztosított a munkajogi védelem. A munkáltató egyébként nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá.

Kérdés: Számításaim szerint 2014. augusztus 15-én megszereztem a negyvenéves szolgálati időt, így megállapodtam a munkáltatómmal, hogy közös megegyezéssel megszüntetjük a munkaviszonyom, hogy nyugdíjba mehessek. A nyugdíjfolyósító azonban arról tájékoztatott, hogy nincs meg a szükséges szolgálati időm, mert három gyerme­kemmel összesen kilenc évig voltam otthon, és így csak 31 évet dolgoztam ténylegesen. A határozatot megfellebbeztem, hiszen tudomásom szerint a negyven évbe a TGYÁS, a GYED és a GYES időtartama is beszámít. Viszont addig sem akartam ellátatlanul maradni, ezért megkerestem a korábbi munkáltatómat, hogy létesítsünk ismét munkaviszonyt. A munkáltatóm azonban nem hajlandó visszavenni. Tudni szeretném, hogy ha mégsem vagyok jogosult nyugdíjra, akkor rá tudom-e kényszeríteni a munkáltatót, hogy visszavegyen, hiszen ebben az esetben tévedtem, amikor azt hittem, hogy megvan a szükséges szolgálati időm.

Kérdés: A munkabér elszámolásának és kifizetésének határidejével kapcsolatos a kérdésem. A munkáltató az alapbéren felül több kiegészítő díjazást fizet, a juttatási szabályzatunk alapján. A tervező kollégák projektpótlékot, a kiküldetést teljesítők napidíjat kapnak, illetve mindenki jogosult egy bizonyos óraszám felett kiegészítő pótlékra. Az alapbérünket mindig megkapjuk a tárgyhónapot követő utalással, a következő hónap 10. napjáig legkésőbb. Azonban előfordul, hogy a pótlékokat, napidíjat nem kapjuk meg az egész bérszámfejtési hónapra, az utolsó egy-két hét rendszeresen elszámolatlanul marad. Ezeket csak a következő havi bérrel utalják, azzal a magyarázattal, hogy az adatokat nem tudják korábban feldolgozni. Szabályos-e ez az eljárás? Hova fordulhatunk munkavállalóként a panaszunkkal?

Kérdés: Munkáltatónk több hasonló profilú munkáltatóval egybeolvadva régiós alapon szerveződik újjá. Van olyan munkavállalónk, akit többmunkáltatós atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatunk úgy, hogy másik munkáltatója is a jogelődök között van. Kollektív szerződésünk munkavállalói garanciaként előírja, hogy ilyen esetben a jogutódnak tovább kell vinni a munkaviszonyt, azt folyamatosnak kell tekinteni. Az egybeolvadáskor megszűnik ez a munkaszerződés? Ha igen, járható-e ennek elkerülésére az az út, hogy az egybeolvadás előtt visszaalakítjuk hagyományos munkaszerződéssé az atipikus munkaviszonyt a munkavállaló beleegyezésével?

Kérdés: Az új Mt. ugyan nem tartalmazza kimondottan, de egyes rendelkezéseiből levezethető, hogy a munkáltató továbbra is kötelezheti a munkavállalót meghatározott tanfolyam elvégzésére, a vizsgák letételére, azaz a képzettség megszerzésére. A tanfolyam díját társaságunk fizeti, a tanfolyam látogatásával, a jegyzetekkel, egyebekkel kapcsolatban felmerült költségeket is megtérítjük a munkavállaló részére, a vizsgákhoz pedig tanulmányi munkaidő-kedvezményt biztosítunk. Mit tehet a munkáltató akkor, ha a munkavállaló a képzésen ugyan szorgalmasan részt vesz, de a meghatározott időpontig nem tudja a képzettség megszerzéséhez szükséges vizsgákat letenni? A költségek visszakövetelésén túl lehetséges-e a munkaviszony megszüntetése?

Kérdés: Szállodánk egyik szobaasszonyának munkaviszonyát májusban felmondással megszüntettük, annak teljes tartamára mentesítettük a munkavégzés alól. Kiszámítottuk a felmentési időre járó távolléti díjat és a szabadság megváltását (300 500 Ft), és át is utaltuk részére a törvényes határidőben. A pénzügyes kolléga azonban ekkor éppen szabadságon volt, és visszatértét követően június 5-én ismét átutalta a két jogcímen megállapított összeget. Telefonon megkerestük a munkavállalót, aki azonban nem akarja önként visszafizetni a részére tévesen átutalt összeget. Hogyan tudjuk visszakövetelni a téves kifizetést?

Kérdés: Ha adva van egy hivatalosan munkaszüneti nap, arra a napra a munkáltató éjfélre berendelheti-e a dolgozóját? Tehát a következő nap 0 órájára behívható a munkavállaló, például pünkösdhétfőn éjfélre (azaz már kedden 0 órára)?

Kérdés: A cégnél a munkaidő hétfőtől csütörtökig 7.00-től 15.50-ig, pénteken 7.00-től 13.20-ig tart, mely tartalmazza a munkaközi szünetet is. A szabadság nyilvántartása napokban történik. Ez a munkaidő-beosztás egyenlőtlen munkaidő-beosztásnak minősül?

Kérdés: Egy munkavállalónk több mint 15 éve van a cégnél, amiből csak 4 évet dolgozott, mert négy gyermeket szült, a negyedik most töltötte be a harmadik életévét. A kolléganő főállású anya szeretne lenni gyermeke 8 éves koráig, 2019-ig. Ezért fizetés nélküli szabadságot kért. Mondhatja-e ilyen esetben a munkáltató, hogy nem engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot? A problémánk alapvetően az, hogy ha akár most, akár 5 év múlva visszajönne dolgozni, már úgy kiesik a munkából, hogy valószínűleg nem tartana a vezetője rá igényt, és fel kellene neki mondanunk. Hosszú munkaviszonya miatt pedig 5 év múlva még több lenne a felmondási ideje, végkielégítése, ezért több millió Ft-ot kapna munkavégzés nélkül, lényegében azért, mert otthon nevelte a gyermekeit.

Kérdés: A 2035. és 2036. számon közölt kérdéshez kapcsolódva: a munkavállaló a vásár speciális jellege miatt érvényesítheti-e a két munkavégzés között részére járó 11 óra pihenőidejét (kötelező jellegű fogadás, kötelező jellegű üzleti vacsora stb.)? Hogyan kell fogadni azt a munkáltatói álláspontot, hogy akinek ez nem tetszik, az ne utazzon külföldre, és elképzelhető, hogy a jövőben a jogait érvényesítő munkavállaló a külföldi utazásokból "kimarad"? A viszonylag komplikált hazautazás, valamint a pihenőnapok igénybevétele miatt a munkavállaló az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kezdeményezheti-e, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján vegye figyelembe?