Összes cikk:
1. cikk / 98 Bérfizetés napja egészségügyi szolgálati jogviszonyban
Kérdés: Az Eszjtv. hatálya alá tartozó egészségügyi intézményben a bérfizetés napját az Mt. 154-164. §-ai határozzák meg, miszerint a munkabért a tárgyhót követő hónap 10. napjáig kell kifizetni. Ellenben az OKFŐ szerződésminta minden hónap 5. napjáig rögzíti a bérfizetés napját. Helyesen alkalmazzuk a szerződésekben az Mt. szerinti kifizetés időpontját?
2. cikk / 98 Jövedelem szabadságvesztését töltő munkavállalónak
Kérdés: Dolgozónk szabadságvesztését börtönben tölti. Munkaviszonya nem szűnt meg. Milyen jogcímen fizethetünk (természetesen az adók és járulékok megfizetésével) részére jövedelmet? Írásba kell-e foglalni, vagy egyoldalúan utalhatjuk a bankszámlájára?
3. cikk / 98 Munkaidő elszámolása, ha nem töltik munkában
Kérdés: Egy kolléga normál/általános munkarendben dolgozik, és a hónap végén rendszeresen azt látjuk a munkaidő-nyilvántartó rendszerben, hogy nem dolgozza le a havi kötelező óraszámot. Milyen lehetőségünk van ilyenkor? Többször szóban figyelmeztettük. Levonható a le nem dolgozott munkaidő a havibéréből?
4. cikk / 98 Tájékoztató módosítása a jutalékszabályok változása esetén
Kérdés: A munkavállalóink jutalékára vonatkozó számítási szabályok a munkaviszony létesítését követően kiadott tájékoztatóban kerültek rögzítésre. Most a munkáltatói jogkör gyakorlója arról határozott, hogy azokat megváltoztatja. Szükséges-e ebben az esetben a munkaszerződést is módosítani, és abba is beleírni e szabályokat?
5. cikk / 98 Illetményfizetés - az egyenlőtlenség kizárva
Kérdés: Költségvetési intézményünk balatoni üdülői május 1. és szeptember 30. között szoktak nyitva lenni, az ott dolgozó közalkalmazottak munkaidőkeretben dolgoznak, egész évre vonatkozó, határozatlan idejű szerződésük van, így a bérkifizetésük egyenletes. Azonban szeretnénk a bérek kifizetését a munka mennyiségéhez igazítani (télen kevesebb, nyáron több), ezért érdeklődnénk, hogy milyen foglalkoztatási formával, módszerrel lehetne ezt szabályosan elérni, illetve mi a megfelelő munkaügyi szabályozás?
6. cikk / 98 Borravaló elfogadhatósága - munkáltatói szabályozási lehetőségek
Kérdés: Egy kis benzinkúton a munkavállalóink rendszeresen kapnak borravalót az ott tankolóktól, amikor lemossák a szélvédőket - bár ez kifejezett munkaköri feladatuk, a szolgáltatás magas színvonala érdekében ezt a munkáltató minden ügyfélnek ingyen biztosítja. Belső feszültséget is okoz, mivel a pénztárnál dolgozó kollégák ilyet nem kapnak, így kevesebbet keresnek. Előírhatjuk, hogy nem fogadhat el borravalót, és ha mégis, akkor beszámítjuk az alapbérébe? Vagy mondhatjuk azt, hogy a borravalót be kell adni a közösbe, és majd minden kolléga részére felosztja a munkáltató?
7. cikk / 98 Munkaviszony módosítása többmunkáltatós munkaviszonnyá
Kérdés: Lehet-e jogszerűen egy már fennálló munkaviszonyt módosítani olyan munkaviszonnyá, amelyben több munkáltató áll az egyik oldalon? Az egyik munkatársunk munkájára ugyanis szükség lenne egy üzleti partnerünknél, és ily módon a két munkáltató együttesen foglalkoztatná őt. Ha igen, lehetséges-e úgy rendelkezni, hogy a munkabér fizetésének kötelezettsége csak az egyik munkáltatót terhelje?
8. cikk / 98 Bérpótlékok - számfejtési és fizetési határidő
Kérdés: Helyesen jár el a munkáltató, ha a túlórákat és a pótlékokat mindig a következő hónapban utalja el? Sajnos a korai határidő miatt nincs rá lehetőség, hogy a tárgyhónapban történjen a számfejtése.
9. cikk / 98 Munkaidő és bér a behívásos munkaviszonyban
Kérdés: A "Behívás: idő- és bérelszámolás" címmel feltett kérdésre adott szakértői válaszból idézünk (Munkaügyi Levelek 118. szám, 2321. kérdés): "Az Mt. 193. §-a nem zárja ki az állásidőre és a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségére vonatkozó általános szabályokat [Mt. 51. § (1) bek. és 146. § (1) bek.]. Ebből pedig az következik, hogy a fenti magyarázattal szemben nemcsak a ténylegesen ledolgoztatott órákra jár a munkabér, hanem a be nem osztott órákra is. Ezen értelmezéssel szemben meg kell jegyeznünk, hogy így viszont lényegében kiüresedik az egész intézmény, hiszen csak annyi speciális vonása maradna, hogy ebben az esetben elegendő rövidebb, legalább háromnapos határidővel közölni a munkaidő-beosztást. Ezt viszont felesleges külön kimondani a törvényben, hiszen például kollektív szerződésben a munkaidő-beosztás előzetes közlésére vonatkozó határidő egyébként is eltérést engedő, akár a munkavállaló hátrányára is (Mt. 135. §). Másfelől, a törvényszövegben a »feladatok esedékességéhez igazodó munkavégzési kötelezettség« kitétel lényegében értelmetlen maradna, hiszen a behívás szabályaival a kihasználatlan munkaidő csupán a munkáltató részére fizetett rendelkezésre állás csökkentésére ad lehetőséget."
A behívás alapján történő foglalkoztatásnak mi a jogszerű, elfogadott gyakorlati értelmezése? Hogyan kell helyesen értelmezni ebben a foglalkoztatási konstrukcióban a munkaidőkeretben a munkaidő és a munkabér elszámolását, azaz, ha a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőhöz képest kevesebb vagy több munkaidőre hívja be a munkáltató a munkavállalót, felmerül-e az állásidőre járó díjazás, illetőleg a rendkívüli munkavégzés díjazásának fizetése? Ha igen, akkor pontosan mi a különbség egy részmunkaidős foglalkoztatás és a behívás alapján történő foglalkoztatás között a munkaidő-munkabér elszámolását illetően?
A behívás alapján történő foglalkoztatásnak mi a jogszerű, elfogadott gyakorlati értelmezése? Hogyan kell helyesen értelmezni ebben a foglalkoztatási konstrukcióban a munkaidőkeretben a munkaidő és a munkabér elszámolását, azaz, ha a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőhöz képest kevesebb vagy több munkaidőre hívja be a munkáltató a munkavállalót, felmerül-e az állásidőre járó díjazás, illetőleg a rendkívüli munkavégzés díjazásának fizetése? Ha igen, akkor pontosan mi a különbség egy részmunkaidős foglalkoztatás és a behívás alapján történő foglalkoztatás között a munkaidő-munkabér elszámolását illetően?
10. cikk / 98 Munkahelyi balesetből eredő kárigény munkaerő-kölcsönzés esetén
Kérdés: Munkaerő-kölcsönző cég vagyunk. Augusztusban az egyik partnerünknél baleset érte az egyik munkavállalónkat. A partner cég egyik belsős munkatársa szabálytalan rakodás során ráejtett egy ládát a mi munkavállalónk lábára. Jelenleg betegállományban van, táppénzt fizetünk neki. Amunkavállaló már jelezte, hogy kártérítést fog kérni a baleset miatt. Ezt velünk vagy a kölcsönvevővel szemben tudja érvényesíteni? Igaz, hogy a bért mi fizetjük neki, de véleményünk szerint a balesetért egyáltalán nem vagyunk felelősek.