1195 cikk rendezése:
11. cikk / 1195 Munkaidő-elszámolás hosszabb teljes munkaidő esetén
Kérdés: Portás-telepőr készenléti jellegű munkakörben, háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalóink vezénylésében kérnénk segítséget. Négy főből tartós táppénz miatt kiesett egy fő, hárman maradtak egy időre. Szerződés szerinti munkaidejük napi 11 óra, 24 órás szolgálatokat látnak el.
1. A júliustól induló keretben ahhoz, hogy az időarányos szabadságukat ki tudjuk adni, a vezénylésben párosával jelölünk nekik 12 órás beosztást, de szabadságra kiadva. Így egyiküknek a 24 órás szolgálat előtti napon lesz 12 órás szabadsága (07:00–19:00 óra között értendően), a másik dolgozónak pedig a 24 órás szolgálat utáni napon (19:00–07:00 óra között értendően). Mivel a legalább 11 órás pihenőidő megvan a munkaidő kezdete/vége és a szabadságra jelölt munkanapok között, úgy gondoljuk, szabályos ez a beosztás.
2. A beosztás szerinti – a munkaidőkeret átlagában – heti 72 órás munkaidő-maximumba bele kell-e számítani a szabadság, betegszabadság és egyéb távollétek tartamát is, tehát nem csak a tényleges munkavégzés óráit?
3. Az egyik dolgozó hozzátartozója halála miatt 24 órás szolgálatra vezényelt munkanapjára felmentést kapott, de a bérprogram nem engedte 24 órával elszámolni ezt a távollétet, csak a szerződés szerinti 11 órával. Helyes ez így?
1. A júliustól induló keretben ahhoz, hogy az időarányos szabadságukat ki tudjuk adni, a vezénylésben párosával jelölünk nekik 12 órás beosztást, de szabadságra kiadva. Így egyiküknek a 24 órás szolgálat előtti napon lesz 12 órás szabadsága (07:00–19:00 óra között értendően), a másik dolgozónak pedig a 24 órás szolgálat utáni napon (19:00–07:00 óra között értendően). Mivel a legalább 11 órás pihenőidő megvan a munkaidő kezdete/vége és a szabadságra jelölt munkanapok között, úgy gondoljuk, szabályos ez a beosztás.
2. A beosztás szerinti – a munkaidőkeret átlagában – heti 72 órás munkaidő-maximumba bele kell-e számítani a szabadság, betegszabadság és egyéb távollétek tartamát is, tehát nem csak a tényleges munkavégzés óráit?
3. Az egyik dolgozó hozzátartozója halála miatt 24 órás szolgálatra vezényelt munkanapjára felmentést kapott, de a bérprogram nem engedte 24 órával elszámolni ezt a távollétet, csak a szerződés szerinti 11 órával. Helyes ez így?
12. cikk / 1195 Kisgyermekes édesanya hétvégi munkavégzése
Kérdés: Három év alatti gyermeket nevelő anyukát beoszthatja-e a munkáltató hétvégén dolgozni? A munkavállaló nem járul hozzá az egyenlőtlen munkaidő-beosztáshoz. Alkalmazandó-e az Mt. 97. §-ának (2) bekezdése, miszerint az általános munkarendben a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be?
13. cikk / 1195 Közterület-felügyelő munkarendje
Kérdés: Polgármesteri hivatalnál dolgozó, a Kttv. hatálya alá tartozó közterület-felügyelő bizonyos napokon éjszaka és hétvégén is dolgozik. Esetében milyen munkarendet/munkaidő-beosztást lenne célszerű alkalmazni, figyelembe véve a pihenőidőt is? A Kttv. szerinti általános munkarend szerinti, vagy a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás lehet opció?
14. cikk / 1195 Készenlét elrendelése – nem készenléti jellegű munkakör
Kérdés: 2025-ben bevezetésre kerül intézményünkben a készenléti munkavégzés. A munkavállalók többsége vállalja a készenlétet (az általános munkarendben és a háromhavi munkaidőkeretben dolgozók is), de nem mindenki. A készenléti munkavégzés bevezetése milyen munkaügyi dokumentumok (munkaszerződés, munkaköri leírás) módosítását vonja kötelező jelleggel maga után? A munkáltató részéről elegendő-e az Mt. készenlétre vonatkozó pontjaira hivatkozva [Mt. 91. §, 110. § (4) bek., 112. §, 144. §] egy munkáltatói utasítás elkészítése, melyet mindkét fél aláír? Vagy milyen megállapodás szükséges munkáltató és munkavállaló között, hogy munkajogi szempontból ne legyen kifogásolható a készenléti munkavégzés?
15. cikk / 1195 Keresőképtelenség és munkanap-áthelyezés
Kérdés: Munkavállalónk általános munkarendben dolgozik. A 2025. május 2-i munkanap május 17-re került áthelyezésre. Dolgozónk április 28-tól május 6-ig keresőképtelen volt. Ha betegszabadságra jogosult a munkavállaló május 2-án, kellett-e munkát végeznie május 17-én? Illetve, ha táppénzre volt jogosult május 2-án, ebben az esetben mi a helyes eljárás?
16. cikk / 1195 Rendkívüli munkavégzés – munkanap-áthelyezéssel érintett héten
Kérdés: Egy 5/2-es munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében heti hány órát lehet dolgozni 2025. 04. 28. és 05. 04. között, azzal, hogy 05. 02. pihenőnap volt? Illetve a munkanap-áthelyezéssel érintett másik héten (2025. 05. 12. – 05. 18.)? Lehet a „hosszú héten” több mint 48 órát dolgozni, például hétköznap még 4-4 óra túlórát elrendelni?
17. cikk / 1195 Időarányos alapbérszámítás – hóközi munkába lépésnél
Kérdés: Havibéres munkavállalónk munkaviszonya 2025. 04. 07-én kezdődött, teljes munkaidőben, havi munkaidőkeretben (az első munkaidőkeret 04. 07-től 04. 30-ig tartott) foglalkoztatjuk. A munkaidőkeretben a ledolgozandó óraszáma 128 óra volt áprilisban, az ünnepnapokra nem volt munkaidő-beosztása. Mekkora időarányos alapbért kell részére fizetnünk áprilisban, ha például a havi alapbére 500 000 Ft?
18. cikk / 1195 Munkaidő-kedvezmény egyetemi vizsgára
Kérdés: A munkavállaló egyetemen tanul, most az államvizsgához szeretne igénybe venni szabadságot. Kötelesek vagyunk kiadni a részére? Ha igen, ez fizetett vagy fizetés nélküli? Nincs tanulmányi szerződése a munkáltatóval.
19. cikk / 1195 Keresőképtelenség, megváltozott munkaképesség, felmondás
Kérdés: Munkavállalónk táppénzre való jogosultsága 2024. október 31. napjával lejárt, 2024. november 1-jétől ellátás nélküli keresőképtelen állományban van. Minden hónapban, jelenleg is, a háziorvosától kap igazolást, hogy továbbra is keresőképtelen, a munkáját nem tudja ellátni. A munkáltató a NAV-nak jelentette a biztosítási jogviszony szünetelését. A munkavállaló 2023 novemberétől megváltozott munkaképességűnek minősül (össz-szervezeti egészségkárosodása: 52%). A munkáltató, mivel a munkavállaló keresőképtelen állományban van, nem tudja elküldeni foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatra. A munkavállaló a közvetlen vezetőjének már többször is akként nyilatkozott, hogy nem tudja ellátni a munkakörébe tartozó feladatokat. A munkáltató felajánlott többször is könnyebb munkát, részmunkaidőben, amit a munkavállaló mindig elutasított. Most kaptunk egy levelet a munkavállalótól, hogy a munkáltató nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, mert olyan munkakört ajánlottunk fel, amit nem tud ellátni. Azt szeretné, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse meg a végkielégítést. Hivatkozik az Alkotmánybíróság 1/2025. (II. 27.) számú határozatára, mely az Mt. 146. §-ának (2) bekezdését Alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Kötelező-e a munkáltatónak felmondani a munkavállaló munkaviszonyát, és megfizetnie a végkielégítést annak ellenére, hogy tudnánk neki könnyebb munkát biztosítani?
20. cikk / 1195 Egészségi alkalmatlanság – állásidőként elszámolva
Kérdés: Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja határozza meg, hogy a munkavállaló a keresőképtelensége időtartamára vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén annak időtartamára mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Mennyiben módosítja az Mt. 146. §-a (2) bekezdésének februári módosítása a keresőképes, de munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló számára az állásidőre történő távollétidíj-fizetési munkáltatói kötelezettséget? Mivel a módosított (2) bekezdés a 146. § (1) bekezdésének d) pontjára utal, vagyis az óra- vagy teljesítménybérezés esetére, így az, hogy a 146. § (2) bekezdéséből kikerült a „vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan” mondatrész, azt eredményezi, hogy a munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan munkavállaló munkavégzés alóli mentesülése esetén a távollétidíj-fizetési kötelezettsége a munkáltatónak általános érvényű? Vagy csak az óra- vagy teljesítménybérezés esetére vonatkoztatva van jelentősége? Az 55. § (1) bekezdésének a) pontjában az említett mondatrész benne maradt, és ez a pont a 146. § (1) bekezdésében nem kerül nevesítésre.
