38 cikk rendezése:
11. cikk / 38 Munkaszerződés-módosítás ráutaló magatartással
Kérdés: A felek szerződéskötéskor 500 000 Ft havi munkabérben állapodtak meg azzal, hogy egy év elteltével ezt módosítják, miszerint a havi munkabér 300 000 Ft-ra csökken, és mellette a munkavállaló teljesítményarányosan jogosult lesz legfeljebb 300 000 Ft teljesítménybérre. Egy év elteltével a munkáltató e-mailen és szóban jelezte a munkavállaló számára, hogy a teljesítménybérezés bevezetését későbbi időpontra tolná, tekintettel arra, hogy a teljesítmény mérésének feltételrendszere még nem került véglegesítésre, egyúttal a munkavállalót év végén egy alkalommal jutalomban részesíti (13. havi fizetés), mely egyébként a teljesítménybérben (is) részesülő munkavállalóknak nem kerül a munkáltatónál kifizetésre. A munkavállaló a fentieket tudomásul vette, a vonatkozó bérjegyzéket minden hónapban kézhez vette. A felek "megállapodását" soha nem kifogásolta. A pozíciójához kapcsolódó (új pozíció volt a munkavállaló belépésekor) teljesítményelvárások kidolgozásában maga is részt vett. Írásbeli szerződésmódosítás nem készült.
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?
12. cikk / 38 Igényérvényesítés a munkavállalóval szemben
Kérdés: Munkavállalónk határozott idejű munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, szóban mondott fel, és nem töltötte le a felmondási időt sem. Szeretnénk a munkaviszonyából hátralévő időre járó, kb. kéthavi távolléti díját megfizettetni vele. Ezt levonhatjuk még az utolsó járandóságából? Az utolsó havibére még utalásra vár, és nagyjából egyhavi bért jelent a szabadsága megváltása is. Visszatarthatjuk ezt az összeget a tartozása miatt?
13. cikk / 38 Közös megegyezés – és az ezt követő igényérvényesítés
Kérdés: 2019. július 31-ével közös megegyezéssel felmondtunk többen egy kereskedelmi cégnél. A cég az üzletvezetőknek nem fizetett túlórát, pedig mindig minden vezetőnek nagyon sok volt. A munkáltató ezenfelül az Mt. számos szabályát megszegte. Van-e lehetőség még munkaügyi pert indítani?
14. cikk / 38 Szabadság iránti igény érvényesítése a munkáltató személyében bekövetkező változást követően
Kérdés: Jogutódlás esetén a munkáltató által nyilvántartott háromévi szabadságból igénybe nem vett szabadság teljes mértéke fennáll-e az új jogutód munkáltatónál is a munkavállalók tekintetében, avagy csak a jogutódlás időpontjának évében a szabadság időarányos része illeti meg a munkavállalókat? Melyik munkáltató, a jogelőd vagy a jogutód köteles a három évre járó, nyilvántartott szabadságot megváltani a munkavállaló részére?
15. cikk / 38 Munkáltató dolgainak elvitele bértartozás fejében
Kérdés: Az egyik munkavállalónk bejelentette, hogy megszünteti a munkaviszonyát, és mivel szerinte a munkáltató tartozik neki a túlórák kifizetésével, ezért elvitte magával a kéziszerszámokat és a munkavédelmi felszereléseket is, "váltságba", ahogy mondta. Mit tehetünk ezen munkavállaló esetében? Levonhatjuk a béréből az eszközök értékét mint kárt?
16. cikk / 38 Bírság levonása a munkabérből
Kérdés: Német bejelentett forgalmi rendszámú tehergépkocsit vezettem Hollandiában, és egy alkalommal, amikor a kötelező pihenőidőt töltöttem, szabálytalan parkolás miatt bírságot szabtak ki. A bírságot a cégcsoport német tagvállalata kapta, mivel ő a gépjármű tulajdonosa. Az esetet bejelentettem a magyar munkáltatómnak, azzal, hogy nem értek egyet a bírsággal, mert szabályosan parkoltam. Ennek ellenére a bírsággal szemben nem éltek jogorvoslattal, hanem a munkáltatóm a következő fizetéseimből levonta annak összegét. Jogszerű ez?
17. cikk / 38 Bíróság megnevezése a jogorvoslati kioktatásban
Kérdés: Az Mt. 22. §-ának (5) bekezdése alapján a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az Mt.-ben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, és az igény érvényesítésének módjáról, és ha az elévülési időnél rövidebb, annak határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. A határidőről való kioktatás elmulasztása esetén hat hónap elteltével az igény nem érvényesíthető. Feltételezve, hogy a kioktatási kötelezettség további feltételei teljesülnek, a kioktatási kötelezettség fentiek szerinti elmulasztásának minősül-e, ha a munkáltató a kioktatás során nem jelöli meg a bíróság pontos nevét, hanem ehelyett csak annyit rögzít, hogy az igény az "illetékes bíróság" előtt érvényesíthető?
18. cikk / 38 Besoroláshoz szükséges tájékoztatási kötelezettség közalkalmazotti elmulasztása
Kérdés: Egy közalkalmazott fizetési fokozatba való besorolása az általa bemutatott – mint utóbb kiderült, hiányos – dokumentumok alapján történt meg. Kinevezését aláírta, nem vitatta. Jogviszonya próbaidő alatti azonnali hatályú felmentéssel szűnt meg. Ezt követően a dolgozó pár hónap elteltével levélben kereste meg volt munkáltatóját. Előadta, hogy utóbb előkerült, korábbi munkaviszonyait igazoló dokumentumok alapján besorolása pontatlan volt. Munkáltatójától kérte a besorolás utólagos módosítását és a helyes (magasabb) fizetési fokozat alapján járó és a helyette megállapított fizetései közötti bérkülönbözet utólagos kifizetését. Mi a követendő eljárás? Igénye három évig nem évül ugyan el, de kérdéses, hogy jogszerű-e, tekintve, hogy előnyök (bérkülönbözet-igény) szerzése végett saját felróható magatartására (a munkaügyi iratainak hiányos benyújtására) hivatkozik.
19. cikk / 38 Pihenőnapok: elmaradt kiadás és késedelmes bérfizetés
Kérdés: Munkaszerződésem megszakítás nélküli egyenlőtlen munkaidőre szól, napi nyolc órára. Nemrég kezdtünk el a munkáltatónál dolgozni. Az első napon közölték, hogy kéthetente van fizetés, és hogy kapunk munkabérelőleget. Másnap reggel tesztírás volt, amelyen megfeleltünk. Következő naptól 16 napot dolgoztunk folyamatosan, megszakítás nélkül. Jeleztük, hogy szeretnénk pihenőnapot, de vagy az volt a válasz, hogy a nagyfőnök nem engedi a pihenőt, vagy az, hogy 10-20 ezer levonás mellett lehetséges csak. Szeretném tudni, hogy jogosultak vagyunk-e a pihenőnapok kifizettetésére? Még a munkabérünket is csak többszöri telefonálgatásra és háromszori nekifutásra utalták el.
20. cikk / 38 Szabadság megváltása iránti igény érvényesítése
Kérdés: Hét évig dolgoztam portásként. Szabadságot soha nem kaptam, mindig az volt a válasz, hogy majd elintézzük. Most februárban leszámoltam, megszűnt a munkaviszonyom; rákérdeztem a szabadságra, de azt a választ kaptam, hogy az nem lesz kifizetve. Ügyvéd már kétszer felszólította levélben a céget, de nem fizetnek, mindenféle kifogást találnak. Mi a teendőm, hogy megkapjam, ami jár nekem?
