1739 talált állásfoglalás az új Mt. kifejezésre

Kérdés: Munkahelyemen előléptettek gazdasági vezetővé. Ezzel kapcsolatosan a munkáltató az Mt. 208. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint módosítani szeretné a munkaszerződésemet. A kapott tervezetben szigorú összeférhetetlenségi rendelkezések szerepelnek, többek között az is, hogy nem lehetek vezető tisztségviselő más cégben. Évekkel korábban azonban a barátaimmal alapítottunk egy céget, ami teljesen más tevékenységet végez, mint a munkáltatóm. Itt tehát tag és ügyvezető is vagyok, amiről nem szeretnék lemondani. A törvény alapján köteles vagyok-e lemondani a másik cégben az ügyvezetői tisztségről, vagy van rá bármilyen mód, hogy megtartsam, és az új gazdasági vezetői pozíciómat is be tudjam tölteni?

Kérdés: Élelmiszerboltot üzemeltetünk, amely a hét minden napján nyitva tart, de eltérő az egyes napok nyitvatartási ideje: hétköznap 13 óra, szombaton 10 óra, vasárnap pedig 7 óra. Dolgozóink kéthavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munka­idő-beosztásban dolgoznak. A napi munkaidejük az 5 órától a 12 óráig változóan alakul. Hetente 6 napnál többet nem dolgoznak, havonta egy vasárnap szabad. Mire kell még odafigyelnünk a beosztás kialakításánál? Hogyan kell ezt közölnünk a dolgozóval, mi kerüljön a munkaszerződésbe, illetve a tájékoztatásba? Előfordul, hogy a munkaidőkeret órái nem elegendőek a nyitva tartási idő lefedésére. Ilyenkor beosztható-e a dolgozó munkára, előre tudván, hogy a kéthavi munkaidőkeret óráinak számát majd biztosan meghaladja az általa ledolgozott órák száma? Ha igen, akkor azt egyszerűen túlóraként kell elszámolni?

Kérdés: Kölcsönbeadó cégként szeretnénk alkalmi munkavégzés keretében kölcsönözni munkavállalókat. A törvényi szabályok miatt viszont legfeljebb 5 naptári napra lehet munkaviszonyt létesíteni alkalmi munkára, egy adott munkáltatóval. Arra gondoltunk, hogy két céggel többmunkáltatós munkaszerződést kötnénk a munkavállalókkal, akiket így folyamatosan, 5 napnál hosszabb időre is ki lehetne kölcsönözni. Van ennek akadálya?

Kérdés: Az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerint a felmondási időt a munkáltató felmondása esetén a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő alapján kell számítani. A 69. § (4) bekezdése kimondja, hogy a felmondási idő szempontjából a 77. § (2) bekezdésében meghatározott tartamot nem kell figyelembe venni, tehát a jogosultsági időből a végkielégítésre jogosító idő számításához hasonlóan itt is le kell vonni a kieső időket. Valamint figyelembe kell venni, hogy a felmondási idő is munkaviszonyban töltött időnek számít. Konkrét esetben a felmondási idő megállapítása hogyan történik? Egy példa szerint a munkavállaló belépésétől a felmondás közléséig 20 év 7 hónap 1 nap telt el. A 77. § (2) bekezdése szerinti kieső ideje összesen 8 hónap 21 napot tesz ki. Helyes-e a számításunk, ha a 20 év 7 hónap 1 napból kivonjuk a 8 hónap 21 napot, az így kapott 19 év 10 hónap 7 nap alapján járó 70 nap felmondási időt hozzáadjuk ezen időtartamhoz, hiszen ez is a munkaviszony része, és az így kapott 20 év 17 nap összes munkaviszonyban töltött idő alapján a felmondási időt 90 napban állapítjuk meg? Ezeket az időtartamokat milyen formában számoljuk: év/hónap/nap (pl. 20 év 7 hónap 1 nap), vagy év/nap (pl. 20 év 213 nap)?

Kérdés: A munkavállaló 2014. április 30-ig részmunkaidőben dolgozott, ezt követően, május 1-jétől közös megegyezéssel úgy módosítottuk a munkaszerződést, hogy teljes munkaidőben foglalkoztatjuk. Ennek megfelelően változott a munkabére is. A szabadságára vonatkozóan hogyan kell eljárnunk? Az év első négy hónapjára 10 nap illette meg, napi négy órával számolva, ami 40 óra, május 1-jétől az év végéig pedig 20 nap, napi nyolc órával számolva, ami 160 óra. Április 30-ig csak egyetlen nap szabadságot vett ki, erre az időre négy órára jutó távolléti díj illette meg. Mivel jelenleg már 8 órás a napi munkaidő-beosztása, mi a helyzet abban az esetben, ha ezután megy szabadságra, és a részmunka­idős munkaviszony alatt ki nem vett szabadságot tölti?

Kérdés: Több kölcsönző cégtől is igénybe veszünk munkavállalókat, akiknek az egységes munkaruhát mi adjuk ki. A munkavállalók egy része sajnos nem adja le ezeket az elszámoláskor, sok esetben a dolgozók egyszerűen eltűnnek, és nem elérhetők. Az új munkaruhák árát a kölcsönbeadóktól próbáltuk meg bekérni, de olyan visszajelzés érkezett az egyiktől, hogy ő nem felel az alkalmazottaiért, és a kárt nekünk kell a kölcsönzöttekkel szemben érvényesítenünk. Valóban így van? Milyen úton tudjuk ezt megtenni?

Kérdés: Nemrég alapítottuk informatikai cégünket. A munkavállalóinkat távmunka keretei között alkalmazzuk. Ebben az esetben is el kell küldenünk a munkavállalókat orvosi vizsgálatra?

Kérdés: Cégünket felvásárolja egy nemzetközi cégcsoport hazai leányvállalata. A változás során a felek tiszteletben tartják a munkavállalók megszerzett jogait, a jogutód munkáltató minden juttatást biztosít. Problémát jelentenek viszont a kollektív szerződésünkben szabályozott pótszabadságok és a képesítési pótlék. Az új munkáltatónál is van kollektív szerződés, de a szabadságról és a pótlékokról szóló részei jóval kedvezőtlenebbek. Meddig kell alkalmaznunk a jogutódlás után a saját korábbi kollektív szerződésünket?

Kérdés: Kölcsönzött munkavállalóként dolgozom, és szeretném felmondani a munkaviszonyomat. A munkaszerződésem (2013 júniusában kötöttem) azt tartalmazza, hogy a felmondási idő 30 nap, amelynek a felére a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól. Ez ilyenkor azt jelenti, hogy ha én akarok felmondani, akkor is 15 napra fel kell mentenie engem a munkáltatómnak?

Kérdés: Úgy értesültünk, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte az Mt. azon rendelkezését, melynek értelmében a terhes munkavállalónak előre tájékoztatnia kellett a munkáltatót az állapotáról ahhoz, hogy törvényi védelemben részesüljön. A jövőben hogyan alkalmazzuk a hatályban maradt rendelkezéseket?