Találati lista:
571. cikk / 1479 Személygépkocsi vezetésére utasítás – ha nem munkaköri feladat
Kérdés: Szervezetünk (Kjt. hatálya alá tartozunk) több hivatali gépjárművel rendelkezik, melyek között ún. kulcsos autók is vannak. A kulcsos autókat a gépjármű-üzemeltetési szabályzat és a gépjármű vezetésére feljogosító igazgatói határozat alapján vezethetik a kollégák. Vannak olyan munkakörök, ahol eleve előírjuk az álláshirdetésben, hogy szükséges a gépjárművezetői engedély (pl. a műszaki osztályos kollégáknak), és van, amelyik munkakörnél nem írjuk ugyan elő ezt a feltételt, de időnként (például helyettesítésnél) elvárnánk a B kategóriás jogosítvánnyal rendelkező kollégától, hogy vezessen. Ez utóbbi esetben a kollégák ellenállnak (a vezetőjük is), azzal érvelnek, hogy mivel nem írtuk elő a munkaköri leírásukban, nem várható el, hogy autót vezessenek. Aggályuk, hogy hivatali autóról van szó. A konkrét probléma: az a B kategóriás gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, és napi szinten saját autót vezető kolléga, aki a pénztárost helyettesíti, nem akarja vezetni a hivatali kulcsos autót. Azért lenne szükséges, hogy a pénztárost helyettesítő kolléga is vezessen, mert bizonyos összeghatár felett a bankból gépjárművel kellene, hogy elhozza a pénzt, de nem hatékony a feladatellátás, ha valakinek fuvaroznia kell azt, aki tulajdonképpen maga is vezet. A hivatali gépjárművezetésre való feljogosítás beleférhet-e a munkáltató utasításadási jogkörébe vagy egyéb jogkörbe?
572. cikk / 1479 Védett tisztségviselők – létszámszámítás több szakszervezet esetén
Kérdés: Társaságunknál egy szakszervezet 5+1 fő "védett" tisztségviselővel rendelkezik. Abban az esetben, ha a már működő szakszervezet mellett egy új szakszervezeti alapszervezet is létrejön – amely az előzőtől független szakszervezethez tartozik –, ugyanúgy jár-e a legfeljebb 5 fő védettségi "keret" a második szakszervezetnek is, vagy csak a munkáltatónál jelölhető 1 fő? Álláspontunk szerint csak ez utóbbi, mivel a létszámtól függő keret önálló telephelyenként összesen értendő, így az új szakszervezet – a keret "kimerülése" okán – már csak a munkáltatói 1 fő védett tisztségviselő jelölésére lesz jogosult. A kérdésben foglalt telephely önálló, a létszám a négyezer főt meghaladja, mindkét szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkezik.
573. cikk / 1479 Vezetői túlóradíjra való jogosultság – a munkarendtől függően
Kérdés: Cégünknél minden telephelyvezető vezető állású munkavállaló, munkaszerződésük megfelel az Mt.-ben foglalt követelményeknek. Jár-e ezeknek a munkavállalóknak díjazás a túlórára? Álláspontunk szerint ez vezetőknél kizárt, és egyébként is kötetlen munkarendben dolgoznak. Mivel a telephelyen a túlórát ők jogosultak elrendelni, esetükben nem is volna olyan személy, aki szabályos túlóra-elrendelőt tudna aláírni. Helyes az álláspontunk?
574. cikk / 1479 Alacsonyabb bér azonos munkakörben – az egyenlő bánásmód számonkérhetősége
Kérdés: Diszpécser munkakörben öt munkavállaló dolgozik cégünknél. A legújabb munkavállaló magasabb bérrel került felvételre, mint a többi négy. A régebbi munkavállalók közül három főnek is fel lett emelve a bére ugyanarra az összegre, így egy maradt, akinek nem emelkedett a fizetése. Valamennyien ugyanazt a munkát végzik. Az utóbbi munkavállaló azzal az indokkal nem kap ugyanannyi munkabért, hogy rosszabb a teljesítménye. (Nemrégiben kapott egy írásbeli figyelmeztetést, az egyik szolgálatában elkövetett előjegyzési hiányossága miatt, így ebből kifolyólag nem kapta meg a félévi jutalmát, ami adható cégünknél, de nem kötelező). Jogszerű-e, ha a munkabére kevesebb, mint a másik négy munkavállalónak, akik ugyanazt a munkát végzik?
575. cikk / 1479 Pihenőnapi túlóra lemondásának következményei
Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?
576. cikk / 1479 Kettős állampolgár magyar munkáltatónál – a foglalkoztatásához vezető út
Kérdés: Egy műszakos, középvezetői munkakörbe szeretnénk felvenni egy román-magyar kettős állampolgársággal rendelkező jelöltet, aki jelenleg Szatmárnémetiben él. Eddig még nem rendelkezett magyarországi munkaviszonnyal, s nekünk is ő lenne az első, aki nem "normál" magyar állampolgár. Mi szükséges ahhoz, hogy felvehessük őt (munkaviszonyt létesítsünk vele), miben más az alkalmazása egy Magyarországon élő, magyar állampolgárhoz képest (pl. melyek a munkaszerződéshez kapcsolódó elvárások, mi a követendő eljárás a NAV, illetve a társadalombiztosítás irányába)? Vannak-e olyan pluszfeladatok, melyekkel munkáltatóként számolnunk kell, illetve a leendő munkavállalóra milyen feladatok várnak a szerződéskötés előtt és a munkaviszony alatt?
577. cikk / 1479 Munkába lépés elmaradása és a munkaviszony kezdete
Kérdés: Egyik dolgozónkkal június végén írtunk alá munkaszerződést azzal, hogy a munkába lépés napja augusztus 1-je lett volna. E napon azonban a munkavállalót még nem tudtuk foglalkoztatni, mivel probléma adódott az egyik egészségügyi szűrővizsgálaton, amelynek így még nem volt végleges eredménye. Az előzetes egészségügyi alkalmasságát igazoló okiratot végül csak augusztus 8-án kaptuk kézhez. Kell-e munkabért fizetnünk erre az időszakra? A jövőt illetően előírhatjuk-e, hogy a munkaviszony csak a munkavállaló tényleges munkába állásával kezdődik el?
578. cikk / 1479 Versenytilalmi megállapodás – kölcsönzött munkavállalóval
Kérdés: Az egyik kölcsönvevőnk versenytilalmi megállapodást kötött a munkavállalónkkal (a tudtunk nélkül), melynek ellenértékét velünk számfejtetné. Jól gondoljuk, hogy ő nem köthet megállapodást a munkavállalónkkal, mivel velünk van jogviszonya, mi pedig szintén nem tudunk kötni megállapodást a kölcsönvevő tevékenységére vonatkozóan? Szóba jöhet-e esetleg háromoldalú versenytilalmi megállapodás?
579. cikk / 1479 Szakszervezeti hozzájárulás határidejének kezdete – a közlés jelentősége
Kérdés: A szakszervezet székhelyére és a szakszervezeti elnök lakhelyére is megküldtük a hozzájárulást kérő levelet a munkaviszony-megszüntetéshez. Az elnöknek küldött levelet pár nappal korábban vették át, mint a székhelyre küldött levelet. Melyik kézbesítési időponttól kell számítani a válaszadási határidőt?
580. cikk / 1479 Gyakornok szabadsága – jogviszonyfüggő
Kérdés: A gyakornok kollégáknak a szabadságokat ugyanúgy kell megállapítani, mint egy rendes munkavállaló esetében?
