679 talált állásfoglalás az illetmény kifejezésre

Kérdés: A polgármesteri hivatalnál közterület-felügyelő köztisztviselő háromhavi munkaidőkeretben dolgozik. Egyik szombaton és vasárnap pihenőnapra volt számára a munkaidő beosztva, de közben behívták dolgozni egy önkormányzati rendezvényre, szombaton osztott munkaidőben, összesen 12 órában, vasárnap pedig 3 órában. A Kttv. 98. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltató a köztisztviselő részére a rendkívüli munkaidő ellenértékeként a rendkívüli munkaidő időtartama kétszeresének megfelelő (itt: 30 óra) mértékű szabadidőt biztosít. Ezen a két pihenőnapon, amelyeken rendkívüli munkát végzett, kell-e a fenti szabadidőn kívül a munkaidőkeretben másik két pihenőnapot biztosítani, hogy a munkaidőkeretben meglegyen a szükséges pihenőnapok száma?

Kérdés: Köztisztviselőket és munkavállalókat egyaránt foglalkoztató önkormányzati hivatal vagyunk. Önkormányzatunknak bizonyos időszakokban merülnek fel olyan rendezvényei, amelyek vonatkozásában az önkormányzati hivatalban foglalkoztatott egyes, egyébként hétfőtől péntekig tartó általános munkarend szerint dolgozó köztisztviselőknek és munkavállalóknak alkalmanként hétvégén is szükséges munkát végezniük. A hétvégi feladatellátással felmerülő rendkívüli munkavégzés ellentételezését a lehető legegyszerűbb módon szeretnénk megoldani. A Kttv. 98. §-ának (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy a rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi 25 munkanap szabadidő-átalány állapítható meg, mellyel kapcsolatosan ugyanezen törvényhely (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szabadidőt a rendkívüli munkaidő teljesítését követő legkésőbb 30 napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a szabadidőt meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A Kttv. 258. §-a tartalmazza a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket, ez kimondja esetükben az Mt. főszabályként történő alkalmazását a 258. §-ban meghatározott eltérésekkel. Itt ezzel kapcsolatosan nem találtunk olyan rendelkezést, amely a hivatalban dolgozó munkavállalók esetében egyértelműen alkalmazhatóvá tenné a Kttv.-nek a fent idézett szabadidő-átalánnyal, illetve annak megváltásával kapcsolatos rendelkezéseit, és az Mt.-ben sem találtunk hasonló kifejezett szabályt. Mivel szeretnénk a hivatalban dolgozó köztisztviselők és munkavállalók esetében azonos módon (már amennyire lehetséges) eljárni, van-e jogszerű lehetősége annak, hogy a munkavállalók esetében is alkalmazzunk a Kttv. idézett szabályával azonos vagy ahhoz hasonló eljárást (pl. a közszolgálati szabályzat ilyen jellegű módosításával és ebből adódóan egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, vagy a munkavállalóval kötött ilyen irányú megállapodással)? Vagy a hivatalban lévő munkavállalók esetében kizárólag az Mt. 139–145. §-ainak alkalmazása jöhet szóba?

Kérdés: A Kttv. 234. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében illetménykiegészítés állapítható meg a felsőfokú, illetve a középfokú végzettséggel rendelkező köztisztviselők részére. Esetünkben ennek megállapítása minden évben megtörténik, amellett, hogy köztisztviselőink jelentős százaléka személyi illetménnyel rendelkezik. Általánosságban szeretne átállni hivatalunk a besorolás szerinti illetményre, de különböző illetményalapokkal számítva is túl nagy szakadék keletkezik a felsőfokú és a középfokú végzettséggel rendelkezők illetménye között. Szerintünk a Kttv. fenti rendelkezése megengedi, hogy az illetménykiegészítés csak a középfokú, vagy csak a felsőfokú végzettséggel rendelkező köztisztviselők részére legyen megállapítva. Helyes a fenti gondolatmenet? Megállapítható az adott évben egyedül a középfokú végzettségű köztisztviselőknek a százalékos illetménykiegészítés?

Kérdés: A Kttv. 234. §-a alapján illetménykiegészítés adható a köztisztviselők részére. E paragrafus nagykommentárjában szerepel egy félreérthető mondat, amelynél nem találok kapcsolatot, visszautalást a fent említett paragrafusban: „Ezenfelül az érettségi végzettségű köztisztviselők részére legfeljebb 20%-os mértékű, időhatár nélküli illetménykiegészítés is megállapítható.” Ez alapján a 234. § (4) bekezdésén felül az érettségi végzettségű köztisztviselők részére megállapítható további 20% illetménykiegészítés, ami határozatlan időre szól?

Kérdés: Egészségügyi intézmény vagyunk. Munkavállalónk jogviszonya intézményünkben 2016. 10. 01. napján kezdődött. A 30 éves egészségügyi szolgálati időt 2026. 09. 30. napján éri el. A jogszabály szerint a fizetésifokozat-lépés a várakozási idő elteltét követő hónap első napján esedékes, ami itt 2026. 10. 01. A szolgálati elismerés az egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének napján esedékes. A szolgálati elismerést a fizetésifokozat-lépés előtti illetménnyel kell számolni, vagy már az emelt bérrel?

Kérdés: Szociális szolgáltató központunknál az egyik közalkalmazott takarító táppénzjogosultsága 2026. október 10-én lejárt. 2026. szeptember 8-án visszamenőlegesen 2026. február 1-jétől rokkantsági ellátást állapítottak meg számára D minősítési kategória szerint. Értelmezésünk szerint ebben a kategóriában már csak folyamatos támogatással foglalkoztatható a közalkalmazott. Ha az intézményvezető alkalmatlannak tartja a munkavégzésre a rokkantsági ellátás megállapítása miatt, a táppénz alatt megszüntethető-e valamilyen formában a közalkalmazotti jogviszonya? Másik munkakört sem a munkáltató, sem a fenntartó más intézménye nem tud felajánlani számára. Mindenképpen kötelező az üzemorvosi vizsgálat az alkalmatlanság megállapításához? Amennyiben az üzemorvos alkalmasnak találja a munkavégzésre, de az intézményvezető nem, utóbbi élhet-e a fellebbezési jogával? Amennyiben az üzemorvos alkalmatlannak tartja a munkavégzésre, milyen formában szüntethető meg a jogviszonya? Felmentésen kívül van-e más lehetőség? Felmentés esetén minden esetben megilleti őt a felmentési idő, valamint a végkielégítés?

Kérdés: Állami fenntartású kórházban dolgozó egészségügyi szakdolgozót augusztus 1. hatállyal vezetőhelyettesi feladatok ellátásával bíztak meg határozatlan időre, melyről szóló dokumentumot augusztus végén kapta meg és vette át. Sem munkaköri leírást, sem egyéb tájékoztatást nem kapott. A munkaszerződését nem módosították, és az illetménye sem változott. Jogszerű-e ez így?

Kérdés: Egy dolgozónk 2026. 04. 20. – 2026. 08. 31-ig keresőképtelen állományban volt. Soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatára 2026. szeptember 9-én került sor. Az orvosi vélemény szerint a dolgozó alkalmatlan ápoló munkakör betöltésére. Intézményünk nem tud a végzettségének megfelelő másik munkakört felajánlani, a fenntartótól munkakör-felajánlás nem érkezett. Helyesen járunk-e el, ha szeptember 1–8-ig állásidőt fizettünk, majd szeptember 9-i hatállyal elindítjuk a felmentését egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozással? Közalkalmazotti jogviszonya 2002. 11. 01. óta áll fenn, így 6 havi felmentés (az egészségügyi alkalmatlanság miatt munkavégzés alól teljes egészében mentesítés), illetve 8 havi végkielégítés illeti meg. Véleményem szerint a bent lévő szabadságát is ki kell fizetni, mert ha alkalmatlan, akkor szabadságot sem lehet kiírni.

Kérdés: A 96/2026. Korm. rendelet szerinti visszamenőleges béremelésre/korrekcióra csak azok a pedagógusok jogosultak, akiknek a rendelet hatálybalépésekor (2026. július 1.) fennáll a foglalkoztatási jogviszonyuk? Akiknek a jogviszonya 2026. január 1. és június 30. között megszűnt, így a korrekciós időszak lezárásakor már nem állnak jogviszonyban, esetükben a 96/2026. Korm. rendelet nem terjeszti ki a kifizetést a már megszűnt jogviszonyú személyekre? Részükre nem jár a ledolgozott időre a visszamenőleges emelés?

Kérdés: Kollégánk 2020-ban szerzett felsőfokú iskolai végzettséget. Szakvizsga-kötelezettségét azóta sem teljesítette. Hogyan tud érvényesülni az ő esetében az előmenetelhez kötött szakvizsga-kötelezettség? Hivatalunknál minden köztisztviselő személyi illetményben részesül, befolyásolja-e ez a személyi illetményt, vagy nem?