182 cikk rendezése:
1. cikk / 182 Szakemberhiány az óvodában – a lehetséges megoldás
Kérdés: Óvodánk három csoporttal működik, egy pedagógiai asszisztenssel, csoportonként két óvodapedagógussal és három dajkával. Szeptember elsejétől a nagycsoportban az egyik pedagógus álláshely üressé vált határozott időre (egy évre), és sajnos a mai napig nem jelentkezett óvodapedagógus az álláshelyre. Ilyen esetben átmenetileg/határozott időre megbízható-e egy 4. dajka (3 csoportban így 4 dajka lenne), annak ellenére, hogy a kormányrendelet rögzíti, csoportonként csak 1 dajkát lehet alkalmazni? Amennyiben ez nem megoldás, hogyan oldhatnánk meg jogszerűen a szakemberhiányt? Két elsőéves óvodapedagógus is szívesen jelentkezne az álláshelyre, azonban a jogszabályban úgy olvastam, hogy csak utolsó éves diákokat lehet alkalmazni.
2. cikk / 182 Üres vezetői státusz – betöltési megoldások
Kérdés: Lehetséges-e a Kttv. 129. §-ának (5) bekezdése alapján egy betöltetlen vezetői álláshelyre helyettesítés céljából határozott időtartamra kinevezni egy köztisztviselőt?
3. cikk / 182 Két jogviszony – egy munkáltatóval
Kérdés: Szabályos-e közalkalmazottként alkalmazni ugyanazon munkáltatónál a szociális szférában egy személyt – nem vezetői beosztásban – úgy, hogy négy órában határozatlan időben, négy órában pedig más munkakörben határozott időben? Ha lehetséges, akkor az egyik kinevezése „másodállásnak” számít?
4. cikk / 182 „Szabadsághalmozódás” – a kiadás elrendelése
Kérdés: Önkormányzatunknál az éves szabadságok kiadásának egyeztetése során megállapítást nyert, hogy a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatalsegédnek 145 nap ki nem vett szabadsága van nyilvántartva, melyből 30 nap az idei évi, míg 115 nap 2014–2019. évekről „ragadt bent”, a korábbi településvezető ideje alatt halmozódott fel. Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót a szabadságának kivételére abban az esetben, amennyiben a munkavállaló nem akar szabadságra menni? Az Mt. erre nem tartalmaz kifejezett választ. A munkavállaló azért nem akar szabadságra menni, mert azzal számol, hogy így a munkaviszony megszűnésekor hozzá fog jutni a szabadság pénzbeli megváltásához. Véleményem szerint, amíg a munkáltató az ilyen úgynevezett „beragadt” szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. A munkáltató tudja úgy a munkát szervezni, hogy helyettesítéssel elláttatja a hivatalsegédi feladatokat, és elrendeli a munkavállaló ki nem adott 115 nap szabadságának kivételét egy részletben. Van-e joga a munkáltatónak így elrendelni a szabadság kivételét, kötelezheti-e a munkavállalót ilyen formában a szabadság kivételére? Mi van abban az esetben, ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, szándékosan nem megy el szabadságra? Milyen eszköze van még ezenkívül a munkáltatónak arra, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse, és a munkavállaló szabadságát rendezze?
5. cikk / 182 Vezető helyettesítési díja
Kérdés: A polgármesteri hivatalban egy szervezeti egység főosztályvezető-helyettese közös megegyezéssel megszüntette beosztottja közszolgálati jogviszonyát. Munkakörét a főosztályvezető-helyettes látja el addig, amíg az be nem lesz töltve újra. Jár-e a vezetőnek a munkakör ellátásáért helyettesítési díj, ha a saját feladata mellett végzi a megüresedett munkakör feladatait – előreláthatóan egy hónapon túli időtartamban? Rendelkezni kell írásban az átirányításról? Ha az átirányítás idejére megilleti helyettesítési díj, az csak a munkakör megüresedését követő harminc napon túl fizethető, de visszamenőleg már a helyettesítés első napjától jár az összeg? Milyen egyéb szabályokra kell még figyelemmel lenni?
6. cikk / 182 Vezető helyettesítése – saját név alatt
Kérdés: Amennyiben a vezető munkavégzés alóli mentesítését tölti, vagy tartósan távol van, a munkáltató a Kttv. 129. §-ának (5) bekezdése alapján erre az időtartamra kinevezhet-e egy másik köztisztviselőt helyettes vezetőnek a vezetői feladatok ellátására? Ha igen, az iratokat a saját nevében vagy a tartósan távol lévő vezető nevében kell aláírnia?
7. cikk / 182 Lemondott főigazgató – a helyettesítés megoldása
Kérdés: Többcélú intézmény (óvoda és bölcsőde) főigazgatója lemondott a vezetői megbízásáról. A lemondási idő 90 nap (2025. július 1. – 2025. szeptember 30.), eddig a főigazgatói feladatokat köteles ellátni. Tekintettel arra, hogy az intézményben van SzMSz szerinti főigazgató-helyettes, megbízható-e határozott, egyévi időtartamra az intézmény vezetésével? A köznevelési törvény szerint erre – véleményem szerint – a fenntartónak joga van, és a főigazgató-helyettes ezt köteles elfogadni. A főigazgató lemondását a képviselő-testület fogja tárgyalni. A képviselő-testület pályázatot fog kiírni a főigazgatói poszt betöltésére, azonban azt célszerű a 2026/2027-es tanévtől alkalmazni. Az óvodapedagógusok körében a július–augusztus hónap az, amikor valaki esetlegesen más munkáltatónál vállal állást. Amennyiben kiírja a pályázatot a képviselő-testület, és szeptember 1-jei kezdéssel alkalmaz új főigazgatót, ehhez dupla finanszírozást kell hozzárendelni, mert a régi főigazgatónak szeptember 30-ával szűnik meg a főigazgatói megbízása? A volt főigazgatót besorolása szerinti óvodapedagógusként köteles a fenntartó továbbfoglalkoztatni?
8. cikk / 182 Helyettesítési díjra való jogosultság közalkalmazottnak
Kérdés: A Kjt. hatálya alá tartozó intézmény esetében helyettesítési díj adható-e a közalkalmazott részére abban az esetben, ha azonos munkakörben dolgozó kollégát helyettesít a szabadsága vagy a keresőképtelen állományának ideje alatt? Kaphat-e helyettesítési díjat, ha a munkakör megnevezése azonos, de a munkaköri leírásban eltérő az ellátandó feladat?
9. cikk / 182 Munkavállalói bejelentési kötelezettség szülési szabadság esetén
Kérdés: Az Ebtv. 2025. július 1-jén hatályba lépett változása okán ennek munkajogi vetületével kapcsolatosan kérném szakmai véleményüket. A 41. § akként változik, hogy nem jár csecsemőgondozási díj (CSED) a biztosítottnak, ha a gyermek születésének napjától számított 90 napon belül bármilyen jogviszonyban – ide nem értve a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt – keresőtevékenységet folytat. A 40. § (3) bekezdése alapján a CSED továbbra is a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. Az Mt. – a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságtól eltérően – jelenleg nem rendelkezik arról, hogyan és milyen határidővel köteles bejelenteni a munkavállaló a szülési szabadsága megszüntetését, vagy adott esetben azt, ha a 168 napos időtartam alatt a szabadságot újra igénybe kívánja venni. Jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha (a fizetés nélküli szabadsághoz hasonlóan) a szülési szabadság kapcsán is elvárja a munkavállalójától az igénybevételre a 15, a megszüntetésre pedig a 30 napos bejelentési kötelezettséget, hogy fel tudjon készülni a munkavállaló helyettesítésére/pótlására, illetve az eredeti munkakörébe történő visszafogadására? Vagy elegendő lehet-e, ha a felek a szülési szabadságot megelőzően közösen, írásban megegyeznek a fentiektől akár eltérő határidőkben?
10. cikk / 182 Vezető állás – a törvény minősítése
Kérdés: Az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése írja le azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a munkavállaló automatikusan vezető állású munkavállalónak számít. Amennyiben a munkáltató álláspontja szerint egy adott munkavállaló az általa betöltött munkakör és az általa végzett feladatok alapján vezető állású munkavállalónak minősül, erről a körülményről milyen módon, mikor és milyen mélységben szükséges tájékoztatni az adott munkavállalót? A munkáltatói jogkör gyakorlására való jogosultság (amely kiterjed munkaszerződések és módosításaik, továbbá a munkaviszony megszüntetésére irányuló dokumentumok aláírására is), amelyet a munkáltató önállóan cégjegyzésre jogosult ügyvezetője biztosított a HR-esként foglalkoztatott munkavállaló számára, megalapozza-e az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése szerinti, vezető állású munkavállalói minőségét az említett kollégának? Annak ellenére, hogy nem áll közvetlenül az ügyvezető „közvetlen irányítása alatt”. Más a közvetlen vezetője, ugyanakkor a munkáltatói jogkör gyakorlása szempontjából teljes egészében, önállóan eljárhat az ügyvezető helyett? Amennyiben az önállóan cégjegyzésre jogosult ügyvezető helyett más területek (pl. jog, HR, beszerzés, pénzügy) képviselői együttesen jogosultak (bármely két személy együttesen) cégjegyzésre, ez a joguk megalapozza-e az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése szerinti, vezető állású munkavállalói minőségüket?
