216 talált cikk a bírói gyakorlat kifejezésre

Kérdés: Intézményünk egyik közalkalmazottja 2023. augusztus 15. óta munkavégzés céljából a munkahelyén nem jelent meg. Távollétének okáról és várható időtartamáról sem a közvetlen munkahelyi felettesét, sem a munkáltatói jogkör gyakorlóját nem tájékoztatta. Írásbeli felszólítás után adott le keresőképtelenségéről igazolást, amelyen az orvos 2023. október 29-ig igazolt folyamatos keresőképtelenséget. Azóta szintén nem kommunikál, nem tudunk róla semmit. Írásban többször felszólítottuk, de az ajánlott, tértivevényes levelet nem veszi át.
1. Melyik jogszabályi hivatkozás alapján lehetne jogszerűen a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntetni és mikortól?
2. Mit tudunk tenni abban az esetben, ha kiküldjük részére a jogviszony megszüntetéséről a dokumentumokat, de azokat – ugyanúgy, mint a korábbi leveleket – nem veszi át? Kiküldhető-e kézbesítési megbízott által?
3. Mi a teendő abban az esetben, ha megszüntetjük a jogviszonyát, kiküldjük a jogviszony megszüntetéséről a papírjait, azokat nem veszi át, és közben beküld részünkre ismételten egy keresőképtelenségi igazolást?

Kérdés: A Kúria BH 2024.16. számú döntésének értelmezésével kapcsolatban szeretném segítségüket kérni. Mivel az Mt. nem definiálja a fogyatékosságot, és más jogszabályra sem hivatkozik annak meghatározására, így pontosan mit kell figyelembe vennie a munkáltatónak az Mt. 51. §-ának (5) bekezdésében meghatározott észszerű alkalmazkodás vonatkozásában, ha a munkavállaló keresőképes, de egészségileg alkalmatlan? A pótszabadságnál meghatározott fogyatékossági támogatásban és vakok személyi járadékában részesülő személyi kört kell ebben az esetben is figyelembe venni? Pontosan miből vezethető az le, hogy a munkáltatónak munkakör-felajánlási kötelezettsége lenne a fogyatékos munkavállaló esetében az észszerű alkalmazkodás követelményének megfelelve, abban az esetben, ha munkavállaló keresőképes, de nem alkalmas az adott munkakör betöltésére? Csak a bírói gyakorlatból? Amennyiben megváltozott munkaképességű és például fogyatékossági támogatásban is részesülő munkavállaló esetében előáll az az állapot, hogy keresőképes, de foglalkozás-egészségügyi szempontból a (segédmunkás) munkakörének betöltésére alkalmatlan, és nincs a munkáltatónál olyan munkakör, amely számára ennél egyszerűbb/könnyebb feladatokat foglalna magában, akkor ez már eredményezheti azt, hogy Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettség nem terheli a munkáltatót?

Kérdés: Az Mt. 3. §-a (1) bekezdésének az értelmezése kapcsán szeretnénk a szíves segítségüket kérni. A praxisunkban gyakoriak az olyan esetek, amikor a felek a külföldi jog alkalmazásában állapodnak meg a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, azzal, hogy a munkavállaló – nem ideiglenes jelleggel – Magyarországról látja el munkaköri feladatait. A 8. cikk (1) bekezdése alapján azonban az ilyen jogválasztás nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják a munkavégzés helye szerint alkalmazandó jog olyan rendelkezései által biztosított védelemtől, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni (kógens rendelkezések). Az Mt. fentiek szerinti kógens rendelkezéseinek a köre kapcsán több esetben bizonytalanságot tapasztalunk. Ennek oka feltehetően, hogy mind az Mt. 295. §-ának (1) bekezdése szerinti felsorolás, mind az Mt. egyes fejezetei végén lévő, eltérést nem engedő, továbbá klaudikálóan kógens rendelkezések is érthetők a Róma I. rendelet szerinti kógens rendelkezésekként. Figyelemmel arra, hogy a második esetben a külföldi jogválasztás ellenére is meglehetősen széles körben érvényesülnének az Mt. szabályai, kérjük, erősítsék meg a kiterjesztő értelmezést, vagy adjanak támpontot, hogy az Mt.-nek mely rendelkezései tartoznak a kógens rendelkezések kategóriájába (kitérve a versenytilalmi megállapodásra is). Mi a jogszerű eljárás azon esetekben, amikor a külföldi jogra alapított munkaszerződésben olyan jogintézményről rendelkeznek, amely a magyar munkajogban nem, vagy nem abban a formában áll rendelkezésre? Gondolunk itt különösen a zero-hours típusú munkaszerződésekre, amely az Mt. alapján nem jogszerű megoldás, a legközelebbi jogintézmény hozzá pedig a behívásos munkavégzés lenne. Kérjük, tegyenek javaslatot, hogy ilyen esetben mi a jogszerű eljárás a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel! Amennyiben a feleknek a külföldi jog szerinti munkajogviszonyra vonatkozó megállapodása a választott jog alapján munkaviszonynak minősül, azonban az Mt., illetve a magyar bírói gyakorlat alapján nem (pl. a 2023. decemberi platformmunka megítélésére vonatkozó Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítélet), akkor a jogviszony átminősítése a jogszerű megoldás a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, vagy a felek szerződéskötési szabadsága érvényesül? Jogszerű-e a külföldi jog szerinti munkaszerződés azon rendelkezése, mely a joghatóságot a választott jog államához köti, kizárva ezzel a munkavégzési hely szerinti állam fórumát (hivatkozva a Brüsszel I. rendelet 21. cikkére)?

Kérdés: Az Mt. kimondja, hogy a szakszervezeti tagdíjat a munkáltató térítés ellenében köteles levonni, és a megfelelő számlaszámra utalni. A munkáltató a GDPR-re hivatkozva megtagadhatja a tagdíj levonását a munkavállaló belépési nyilatkozata, kérése ellenére?

Kérdés: A munkavállaló károkozás miatt írásbeli figyelmeztetést kapott 2022 márciusában. Ugyanezen munkavállaló 2023 augusztusában a munkaközi szünetre irányadó szabályokat megsértette, amely miatt meg szeretnénk szüntetni a munkaviszonyát. Hivatkozhatunk-e a 2022. évi írásbeli figyelmeztetésre is mint halmazati tényezőre ebben az esetben a felmondás kapcsán?

Kérdés: A munkavállalók általános munkarendben kerülnek foglalkoztatásra heti 40 órában. Ha szombatra és vasárnapra is 4-4 óra rendkívüli munkavégzést kívánunk elrendelni, akkor napi pihenőidőt kell kiadni a pénteki (rendes) munkavégzés befejezése és a szombati (rendkívüli) munkakezdés között, valamint a szombati (rendkívüli) munkavégzés befejezése és a vasárnapi (rendkívüli) munkakezdés között, továbbá a vasárnapi (rendkívüli) munkavégzés befejezése és a hétfői (rendes) munkakezdés között? Ezen legutóbbi esetben, ha a vasárnapi rendkívüli munkavégzés vége 23.00 óra, akkor hétfőn legközelebb 10 órakor végezhet majd munkát a munkavállaló?

Kérdés: Esetenkénti feladatok elvégzéséért kitűzhet-e prémiumot a munkáltató az alábbiak szerint? Egyoldalú kötelezettségvállalással, féléves időtartamra (vagy akár csak egy hónapra) leírja a területeket, ahol erre lehetőség van (pl. tmk-s karbantartók, délutáni műszak idején, ha hibát kell elhárítani). Kitűzött fix vagy órabérhez arányosított összeget kaphat a munkavállaló, és előre lehet rá jelentkezni; ilyenkor vállalás is kerülhet a szövegezésbe a munkavállaló részéről például, hogy 15 percen belül elkezdi a feladatvégzést?

Kérdés: Az Mt. 209. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető munkaszerződése e törvény Második Részében foglalt rendelkezésektől – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – eltérhet, ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat ezt felülírni látszik: a (2) és (3) bekezdésben tiltott eltéréseken felül milyen eltérések lehetőségét zárta ki az ítélkezési gyakorlat az Mt. hatálybalépése óta?

Kérdés: Az Mt. a fizetett ünneppel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a munkavállalót távolléti díj illeti meg óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő. Ettől a rendelkezéstől el lehet térni kollektív szerződésben oly formában, hogy fizetett ünnepre csak akkor jár távolléti díj, ha tényleges munkavégzés is történt? Amennyiben nem történt órabéres esetén munkavégzés, abban az esetben pedig fizetett ünnepre nem kap távolléti díjat a munkavállaló?

Kérdés: Egy önkormányzati óvodában dolgozom dajkaként. 2021. október végén lezsibbadt a jobb kezem, ezért nem tudtam dolgozni, táppénzre kellett mennem. A kézsebészeten megállapították, hogy alagútszindrómám van, és sürgősen meg kell műteni. 2022. februárban megműtötték a kezemet, ezután rehabilitációra kellett járni. 2022. június 1-én mentem vissza dolgozni. Decemberben a munkáltató jutalompénzt osztott, amiből én csak a felét kaptam, azzal az indokkal, hogy táppénzen voltam. Ez szerintem hátrányos megkülönböztetés. 2021-ben a kolléganőmmel két hónapig dolgoztunk napi tíz órában, emberhiány miatt, ami elvileg szabálytalan! A pluszórákat csúsztatásban kaptuk meg, de abban az évben is volt jutalom, mégsem kaptunk több pénzt, mint a többiek. Szerintem ez hátrányos megkülönböztetés.