Vezetői feladatok átmeneti ellátása
Kérdés
Cégünknél évek óta bevett gyakorlat volt, hogy ha egy vezető állása megüresedett, akkor a tulajdonosi döntés meghozataláig, illetve azért is, hogy kipróbáljuk a potenciális utódokat, egy alacsonyabb vezető beosztású munkavállalót bíztunk meg a szervezeti egység vezetésével. Ezért – visszavonásig – vezetői pótlékot fizettünk neki, munkáltatói mérlegelés alapján. Folytatható-e ez a gyakorlat az új Mt. szerint?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. április 9-én (83. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1611
[…] ellátja, akkor helyettesítési díj is megilleti (ha a két munkakörbe tartozó munkavégzés időtartama nem különíthető el). A levélben említett vezetői pótlék – elnevezésétől függetlenül, a tartalma alapján – megfeleltethető a helyettesítési díjnak.2013. január 1-jétől a fenti szabályok hatályon kívül kerültek, és az új Mt. 53. §-a csak annyit tartalmaz, hogy a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben foglalkoztatni, amelynek időtartama – általános szabály szerint – naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 munkaórát nem haladhatja meg. Az ilyen módon történő munkavégzés díjazására nézve az Mt. annyit állapít meg, hogy a munkavállaló ekkor az ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult [Mt. 53. § (5) bek.]. Ám nem kizárt az sem, hogy a munkáltató honorálja a munkavállaló tevékenységét, például […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. április 9-én (83. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1611
[…] ellátja, akkor helyettesítési díj is megilleti (ha a két munkakörbe tartozó munkavégzés időtartama nem különíthető el). A levélben említett vezetői pótlék – elnevezésétől függetlenül, a tartalma alapján – megfeleltethető a helyettesítési díjnak.2013. január 1-jétől a fenti szabályok hatályon kívül kerültek, és az új Mt. 53. §-a csak annyit tartalmaz, hogy a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben foglalkoztatni, amelynek időtartama – általános szabály szerint – naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 munkaórát nem haladhatja meg. Az ilyen módon történő munkavégzés díjazására nézve az Mt. annyit állapít meg, hogy a munkavállaló ekkor az ellátott munkakörre előírt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult [Mt. 53. § (5) bek.]. Ám nem kizárt az sem, hogy a munkáltató honorálja a munkavállaló tevékenységét, például […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
