Keresés eredménye

Részlet a válaszból: […]55. § (1) bek. a) pont]. Amennyiben a munkavállalóra a hatósági karantén nem terjed ki, azaz nem mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, és e célból rendelkezésre is tud állni, akkor a munkáltató köteles őt foglalkoztatni a munkaszerződés alapján [Mt. 42. § (2) bek. b) pont]. Mivel nincs jogszabályi munkavégzési/foglalkoztatási tilalom, így a munkáltató önmagában a hozzátartozó vírusfertőzésének lehetősége miatt nem tagadhatja meg a foglalkoztatást,[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]eredetű vis maiornak tekinthető például a háború, a forradalom, illetve a pénznem megszűnése anélkül, hogy új pénznem lépne a megszűnt helyébe). A vis maiornak minősülő események abszolút jellegűek, tehát nem annak van jelentősége, hogy az adott személy tud-e ellenük védekezni, hanem annak, akad-e olyan ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani. A vis maior körébe tartozó események az érvényesen létrejött szerződés teljesítését nem csupán megnehezítik, hanem emberi erővel el nem hárítható módon lehetetlenné teszik (BH2014. 147).A COVID-19 miatti járvány okozhat vis maiort. Ilyen lehet, ha a betegségek miatt hatósági járványügyi intézkedéseket foganatosítanak, amelyek megtiltják a foglalkoztatást egyes munkahelyeken, vagy épp a határok lezárása miatt ellehetetlenítik vagy jelentősen késleltetik a szükséges alapanyagok szállítását. Önmagában az, hogy egy beszállító a járványra hivatkozással felfüggeszti a működését, nem minősül ugyanakkor vis maiornak, és nem szolgálhat indokként arra, hogy a vele polgári jogi jogviszonyban álló más munkáltatók erre hivatkozással a munkaviszonyban vis maiort jelenthessenek be. A beszállítók általi ilyen nemteljesítés a polgári jogi szerződésszegés keretében értékelhető, és a munkáltató az ezzel összefüggő kárait - például az állásidőre kifizetett munkabérek költségeit - vele szemben érvényesítheti. Emellett a munkáltatónak - ha a termeléskiesése bármilyen okból várhatóan hosszabb ideig tartana - van lehetősége a munkaviszonyok megszüntetésére, és ezzel az állásidő elkerülésére. Az újabb munkaügyi ítélkezési gyakorlat az elháríthatatlan külső ok körében kiemelten kezeli a "külső" tényezőt[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott [Ebtv. 45. § (1) bek.]. Megítélésünk szerint, ha a munkavállaló nem keresőképes, a munkáltatót nem terheli a foglalkoztatási kötelezettség sem. Ebből következően foglalkoztatási kötelezettség hiányában az állásidőre járó díjazás fizetése sem [Mt. 146. § (1) bek.]. Éppen ezért, ha a munkavállaló az egészségi állapota miatt bizonyítottan alkalmatlan a munkaszerződése szerinti munkakörének betöltésére, és betegsége miatt pedig a munkáját nem tudja ellátni, ezért keresőképtelen, valamint a rendelkezésre állási kötelezettségét sem teljesíti (azaz, amint[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]módon jogszerűen. Mindazonáltal annak ellenére, hogy a munkavállalónak kötelessége a határozott idejű munkaviszonyának felmondását megindokolni, a munkaviszony akkor is megszűnne, ha ezeket az indokokat jelölné meg a felmondásában, vagy azt egyáltalán nem indokolná, illetve a felmondási idő letöltése nélkül - jogellenesen - szüntetné azt meg azonnali hatállyal. Ennek a magyarázata az, hogy a munkaviszony megszüntetése a munkavállaló részéről egyoldalú jognyilatkozat, mely a címzett, azaz jelen esetben a munkáltató általi elfogadásától függetlenül a munkaviszony megszűnését eredményezi.Elvileg nem kizárt, hogy eltekintsenek a felmondási idő munkavállaló általi letöltésétől, azaz a munkavégzési kötelezettsége alól akkor is mentesíthetnék a távozni kívánó munkavállalót, ha felmondással szünteti meg a munkaviszonyt. Azt azonban, hogy ez a lépés milyen hatással lenne a támogatásra, illetve annak visszafizetésére, a támogatás részletes szabályainak, illetve az arra vonatkozó megállapodás tartalmának ismerete nélkül nem lehetséges megítélni.Általános szabály szerint a munkavállaló felmondása esetében a felmondási idő 30 nap [Mt. 69. § (1) bek.], kivéve, ha a felek[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]ilyenkor Önt az alapbére akkor is megilleti, ha az említettek szerint nem kerül sor a foglalkoztatására. Megjegyzendő, hogy amennyiben a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult, az alapbéren felül bérpótlék is megilleti (Mt. 147. §).Előfordulhat, hogy a munkáltatója már nem kívánja Önt ebben a munkakörben foglalkoztatni, annak ellenére, hogy keresőképessé válását követően képes lenne annak ellátására. Ilyen esetben a munkáltató általános szabály szerint nem köteles, de felajánlhat az Ön számára másik munkakört, amit azonban nem kötelező elfogadnia. A saját belátása szerint mérlegelheti, hogy az esetlegesen felajánlott új munkakört elfogadja-e. Ha Ön elutasítja a felajánlott munkakört, és a munkáltató az eredeti munkakörében nem foglalkoztatja, szintén az előzőekben vázolt állásidő szabályainak alkalmazására kerül sor, és Önt alapbér (illetve a fentebb írott esetben bérpótlék is) megilleti.Az is előfordulhat, hogy az egészségi állapota miatt a visszatérése után Ön már nem tudja ugyanazt a munkát ellátni, mint korábban. Ebben az esetben a munkáltató köteles az Ön egészségi állapotának változására tekintettel a meglévő munkakörben a munkafeltételeket, illetve a munkaidő-beosztást - az Mt. 6. §-ában foglaltak figyelembevételével (az adott helyzetben általában elvárható magatartás, jóhiszeműség és tisztesség, együttműködés és tájékoztatási[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkahelyen és munkakörben munkát végezzen, akkor a foglalkoztatása jogszabályba ütközik, azaz tilos.A munkaköri alkalmatlanság nem a munkáltató érdekkörében felmerülő okból következik be, hanem a munkavállaló személyében rejlő okból, és ennek okán a munkáltató a munkavállalót a munkaszerződése szerint nem tudja foglalkoztatni. A Kúria egy új eseti döntésében mégis úgy ítélte meg, hogy a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége ilyen esetben is fennáll, az nem korlátozódik a munkaszerződésben megállapodott munkakörben történő foglalkoztatásra, és e kötelezettségét a munkaköri egészségügyi alkalmatlanság önmagában nem szünteti meg.Ilyenkor, ha a munkáltató nem szünteti meg a munkaviszonyt, a Kúria szerint fennállnak az állásidő feltételei, mivel a munkáltató[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]munkaköri alkalmassági véleményben meg kell határozni, hogy a vizsgált személy az adott munkakörre, tevékenységre alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas vagy nem alkalmas [33/1998. NM rendelet 13. § (1) bek.]. Amennyiben a munkavállaló nem alkalmas, az adott munkakörben nem foglalkoztatható.A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan külső okot kivéve -, alapbér, valamint ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult, bérpótlék illeti meg [Mt. 146. § (1) bek. 147. §]. A foglalkoztatási kötelezettség a munkaszerződés szerinti munkakörben áll fenn, azaz nem kell másik, megfelelő munkahelyet sem keresni a munkavállaló részére. Az állásidő intézménye rendeltetésénél fogva arra szolgál, hogy ha a munkáltató - tág értelemben vett - érdekkörében merül fel olyan ok, amely miatt lehetetlen[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]a megszakítási szándékát előzetesen közölnie kell a munkáltatóval. A munkáltató, ha a munkavállaló a fizetés nélkül szabadság kezdetétől számított hat hónap letelte előtt kíván munkába állni, a bejelentést követő legfeljebb harminc nap, hat hónap elteltével vagy azt követően pedig a bejelentést követő legfeljebb hatvan nap elteltével köteles foglalkoztatási kötelezettségének eleget tenni [régi Mt. 138. § (5a) bek.]. Abban a sajnálatos esetben, ha a munkáltató a fentiek szerint nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, a munkavállaló részére az állásidőre járó díjazást kell fizetnie [Mt. 146. § (1) bek.].Ha a munkavállaló részmunkaidőben szeretne visszatérni, akkor a munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig köteles a munkaszerződést a napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani [Mt. 61. § (3) bek.]. Vagyis ha korábban napi nyolcórás volt a munkavállaló munkaideje, akkor négyórásra köteles módosítani azt a munkáltató. Ha azonban a munkavállaló ettől eltérő részmunkaidőben szeretne dolgozni, a munkáltató nem köteles eleget tenni kérésének. Például napi nyolcórás munkaidő helyett hat órára a munkavállaló munkaideje csak a munkáltató bele­egyezése esetén módosítható.Megjegyezzük, az új Mt. szerint már nem felmondási tilalom, csak felmondási korlátozás alá esik az a munkavállaló, akinek a gyermeke még nem töltötte be a harmadik életévét, és visszatér dolgozni a gyermek gondozására igénybe[…] részlet vége a válaszból.