Pedagógiai asszisztensek – képesítési feltételek 2024. január 1-jétől

Kérdés: 2024. január 1-jén hatályba lép a 401/2023. Korm. rendelet. Ennek a 3/A. sz. melléklete tartalmazza a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló, nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési szinteket úgy, hogy meghatározza az alkalmazáshoz szükséges legalacsonyabb iskolai végzettség, illetve képesítés szintjét. A pedagógiai asszisztensek esetében az alkalmazáshoz szükséges feltételként a jogszabály a középfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítést határozza meg. Ez alapján 2024. január 1-jétől a pedagógiai asszisztens munkakör betöltéséhez szükséges a középfokú végzettségen alapuló szakképzettség (pl. pedagógiai asszisztens vagy kisgyermeknevelő szakképzettség), vagy továbbra is betölthető ez a munkakör érettségi végzettséggel? Amennyiben nem tölthető be január 1-jétől ez a munkakör érettségi végzettséggel, akkor mi a teendő azokkal a pedagógiai asszisztensekkel, akik csak érettségivel rendelkeznek, és a jogviszonyuk átalakul január 1-jén?
Részlet a válaszából: […] pedig az az előírás érvényesül, hogy őket "legalább a kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum 107%-ának megfelelő havi illetmény illeti meg" [Púétv. 96. § (2) bek., 99. § (1) bek.]. Az egyes NOKS munkakörök betöltéséhez szükséges konkrét szakképesítések, szakképzettségek előírására továbbra sem kerül sor, a 401/2023. Korm. rendelet 3. mellékletének B oszlopa csak "az alkalmazáshoz szükséges legalacsonyabb iskolai végzettség, illetve képesítés szintjét" határozza meg. E rendelkezésnek tehát valójában csak abból a szempontból van gyakorlati jelentősége, hogy a pedagógus-szakképesítéssel, szakképzettséggel nem rendelkezőként NOKS munkakörben foglalkoztatottak a minimálbér vagy a garantált bérminimum 107%-ára lesznek-e legalább jogosultak.A pedagógiai asszisztens képesítési feltétele tekintetében az új szabályozás továbbra sem zárja ki az érettségi végzettséggel rendelkezők alkalmazását. Az Nkt. 9. §-ának (6) bekezdése értelmében ugyanis a középiskola, a szakiskola és a készségfejlesztő iskola befejező évfolyamának sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány középfokú végzettséget tanúsít, azonban az Nkt. 6. §-ának (1b) bekezdése alapján az érettségi végzettséghez ezenfelül az[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. november 28.
Kapcsolódó címkék:    

Köznevelési dolgozók szabadsága

Kérdés: A Púétv. 132. §-ának (7) bekezdése értelmében, a köznevelési dolgozó részére járó végkielégítés összegének, szabadságának, jubileumi jutalmának és a felmentési idejének megállapítására a Kjt. 2023. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően a köznevelési dolgozók szabadságát 2024. január 1-jétől nem az Mt. szerint kell megállapítani, hanem a Kjt. szerint. A Kjt. 56. §-a szerint a közalkalmazottat – fizetési osztálytól függően – évi 20 vagy 21 munkanap alapszabadság illeti meg, az 57. § (1) bekezdés szerint pedig a közalkalmazottnak a fizetési fokozatával egyenlő számú munkanap pótszabadság jár. Ugyanakkor a köznevelési dolgozók közalkalmazotti jogviszonya 2024. január 1-jétől az Mt. szerinti munkaviszonnyá alakul át, így már nem lesznek besorolva fizetési osztályba és fokozatba. Hogyan kell így a köznevelési dolgozók szabadságát megállapítani 2024. január 1-jétől?
Részlet a válaszából: […] irányadó a jogviszonyukra. Ennek egyik eleme a szabadság mértéke. Ahogy arra a kérdés is utal, a Kjt. rendszerében a szabadság mértéke alapvetően a besorolástól függ. Így a köznevelési dolgozót be kell sorolni a Kjt. előmeneteli szabályai szerint, meg kell állapítani a fizetési osztályt és fokozatot, és ez alapján adható meg az alapszabadság és a fizetési[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. november 28.
Kapcsolódó címkék:  

"Fizetett ünnep" – munkaszüneti napi munkavégzés hiányában

Kérdés: Jár-e fizetett ünnep jogcímén távolléti díj 2023. november 1-jére, szerdára olyan munkavállalónak, akinek a munkaidő-beosztása szerint aznap nem is kellett dolgoznia?
Részlet a válaszából: […] napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (1) bek.]. Idén november 1-je az általános munkarendre (hétköznapra) esett, ezért ez a nap a beosztható munkaidő számításakor figyelmen kívül marad. Ez bérkiesést jelentene az óra- vagy teljesítménybérben dolgozóknak, ezért kell őket az e napra eső távolléti díjjal kompenzálni. Ezt nevezi a gyakorlat "fizetett ünnepnek". Ez pedig független attól, hogy e napra a munkavállaló be volt-e osztva. Ha nem, az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalót akkor is megilleti az e napra eső távolléti díja.Havibéres munkavállalókra nézve nincs ilyen szabály, a "fizetett ünnep" díjazását a havibér magában foglalja. A havibéres munkavállaló esetén ugyanis az alapbér összege független a hónap munkanapjainak számától, így azt nem befolyásolja az sem, hogy az adott hónapban van-e munkaszüneti nap. A havibér az időbérnek átalányjellegű díjazási formája, ebből következően a havibéres munkavállalót mindig ugyanannyi díjazás illeti meg, függetlenül attól, hogy az adott hónapban mennyi a ledolgozandó órák[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. december 19.
Kapcsolódó címkék:      

"Nők 40-nel" nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban

Kérdés:

Önkormányzati fenntartású bölcsődében egy kisgyermeknevelő a közalkalmazotti jogviszonya mellett érvényesítette a nők negyven év jogosultsági idővel igénybe vehető kedvezményes öregségi nyugdíját. Ehhez természetesen a munkáltató hozzájárult. A közalkalmazotti jogviszonya tehát nem szűnt meg, folyamatosan határozatlan idejű jogviszonyban áll. Meddig köteles a munkáltató foglalkoztatni a nyugdíjas közalkalmazottat? Módosítani kell-e a határozatlan idejű kinevezését határozott idejűre azért, mert nyugdíjas lett? Milyen módon lehet megszüntetni a nyugdíjas közalkalmazott jogviszonyát? Módosítható-e a kinevezése határozatlanról határozottra, és ha igen, milyen módon?

Részlet a válaszából: […] vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése [Kjt. 25. § (1) bek. b) és c) pont]. A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető áthelyezéssel [Kjt. 26. §], a felek közös megegyezésével vagy a közalkalmazott lemondásával [Kjt. 28. §], továbbá a törvényi feltételek fennállása esetén a közalkalmazott rendkívüli lemondásával [Kjt. 29. §] vagy a munkáltató rendkívüli felmentése folytán [Kjt. 33/A. §]. Speciális eset lenne az is, ha például egy esetleges jogviszonyváltás esetén a közalkalmazott az átvevő munkáltatónál történő további foglalkoztatásához nem járulna hozzá [Kjt. 25/A. § (6) bek.]. A munkáltató köteles lenne a közalkalmazotti jogviszonyt az Mt. 29. §-ának (1) bekezdése alapján (az érvénytelenség jogkövetkezményeként) azonnali hatállyal megszüntetni, ha a közalkalmazott a Kjt. 20. §-ának (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének a felhívástól számított tizenöt munkanapon belül nem tenne eleget, azaz amennyiben hatósági bizonyítvánnyal nem tudná igazolni a büntetlen előéletét, vagy hogy nem áll foglalkozástól eltiltás vagy olyan büntetőeljárás hatálya alatt, amely kisgyermeknevelőkénti foglalkoztatását kizárná [Kjt. 20. § (2) bek. d) pont, (2c)–(2e) bek., (6) bek.], illetve akkor is, ha a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltató tudomására jutna. Az összeférhetetlenség esetén a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt azonnali hatállyal megszüntethetné akkor is, ha a közalkalmazott az összeférhetetlen jogviszony létesítésének megtiltása esetén, vagy az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló munkáltatói felszólítás kézhezvételét követő harminc napon belül az összeférhetetlenséget nem szüntetné meg [Kjt. 44. §]. Mindezek azonban hipotetikus esetek, a kérdésben nem utal semmi arra, hogy ezek bármelyike is fennállna. A közalkalmazotti jogviszonyt ugyanakkor a munkáltató felmentéssel is megszüntetheti a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a) megszűnt a munkáltatónak az a tevékenysége, amelyben a közalkalmazottat foglalkoztatták; b) az Országgyűlés, a kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, a központi költségvetési szerv vezetője vagy az önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a munkáltatónál létszámcsökkentést, illetve átszervezést kell végrehajtani, és emiatt a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség; c) a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált, vagy munkáját nem végzi megfelelően; vagy d) a közalkalmazott a felmentés közlésének, illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül [Mt. 294. § (1) bek. g) pont]. Mivel a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül akkor is, ha az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül [Mt. 294. § (1) bek. g) pont gb) alpont], a munkáltató a[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. november 28.
Kapcsolódó címkék:    

Gyógypedagógiai pótlék megállapítása

Kérdés: A bölcsődében a pedagógiai szakszolgálat által kiállított szakvélemény alapján március hónaptól az egyik kisfiú SNI-s lett. Erről azonban a határozatot csak a napokban kaptuk meg. A gyógypedagógiai pótlékot visszamenőlegesen meg kell állapítani, és kifizetni? Illetve, ha igen, március hónaptól visszamenőlegesen? A kisgyermek jelenleg is a bölcsődébe jár.
Részlet a válaszából: […] a munkaviszonyban a pótlékok a munkaköri feladatok ellátása során felmerülő valamely nehezítő körülményt honorálnak. Ilyen lehet a fentiek szerint az SNI-s vagy a korai fejlesztésre jogosult gyermek ellátása. Az erre vonatkozó jogszabályok egyfelől előírják, hogy ezeket az állapotokat szakértői vizsgálat során elkészített szakértői vélemény mondja ki [15/2013. EMMI rendelet 7. § (1) bek., 12. § (2) bek.], másfelől azt, hogy ez alapján az ilyen gyermekkel a sajátosságainak megfelelő tartalommal kell foglalkozni, fejlesztését, nevelését végezni. A korai fejlesztés és gondozás feladatait a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján, a gyermeket ellátó fejlesztő szakemberek által kidolgozott egyéni fejlesztési tervben foglaltak szerint kell végezni [15/2013. EMMI rendelet 5. § (1) bek.]. A korai fejlesztést és gondozást, ha a gyermek bölcsődei nevelésben vesz részt, és amennyiben a feladat ellátásához szükséges feltételek biztosítottak, a bölcsődében kell ellátni [15/2013. EMMI rendelet 4. § (3) bek.]. Az SNI-s, illetve a korai fejlesztésre és gondozásra jogosult gyermek bölcsődei ellátás keretében[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. január 16.
Kapcsolódó címkék:    

Pedagógiai asszisztensek – képesítési feltételek január 1-jétől

Kérdés: 2024. január 1-jén hatályba lép a 401/2023. Korm. rendelet. Ennek 3/A. melléklete tartalmazza a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörök betöltéséhez szükséges képesítési szinteket úgy, hogy meghatározza az alkalmazáshoz szükséges legalacsonyabb iskolai végzettség, illetve képesítés szintjét. A pedagógiai asszisztensek esetében az alkalmazáshoz szükséges feltételként a jogszabály a középfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítést határozza meg. Ez alapján 2024. január 1-jétől a pedagógiai asszisztens munkakör betöltéséhez szükséges a középfokú végzettségen alapuló szakképzettség (pl. pedagógiai asszisztens vagy kisgyermeknevelő szakképzettség), vagy továbbra is betölthető ez a munkakör érettségi végzettséggel? Amennyiben nem, mi a teendő azokkal a pedagógiai asszisztensekkel, akik csak érettségivel rendelkeznek, és jogviszonyuk átalakul január 1-jén?
Részlet a válaszából: […] pedig az az előírás érvényesül, hogy őket "legalább a kötelező legkisebb munkabér, garantált bérminimum 107%-ának megfelelő havi illetmény illeti meg" [Púétv. 96. § (2) bek., 99. § (1) bek.]. Az egyes NOKS-munkakörök betöltéséhez szükséges konkrét szakképesítések, szakképzettségek előírására továbbra sem kerül sor, a 401/2023. Korm. rendelet 3. mellékletének B oszlopa csak "az alkalmazáshoz szükséges legalacsonyabb iskolai végzettség, illetve képesítés szintjét" határozza meg. E rendelkezésnek tehát valójában csak abból a szempontból van gyakorlati jelentősége, hogy a pedagógus-szakképesítéssel, -szakképzettséggel nem rendelkezőként NOKS-munkakörben foglalkoztatottak a minimálbér vagy a garantált bérminimum 107%-ára lesznek-e legalább jogosultak.A pedagógiai asszisztens képesítési feltétele tekintetében az új szabályozás továbbra sem zárja ki az érettségi végzettséggel rendelkezők alkalmazását. Az Nkt. 9. §-ának (6) bekezdése értelmében ugyanis a középiskola, a szakiskola és a készségfejlesztő iskola befejező évfolyamának sikeres elvégzéséről kiállított bizonyítvány középfokú végzettséget tanúsít, azonban az Nkt. 6. §-ának (1b) bekezdése alapján az érettségi végzettséghez ezenfelül[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. december 19.
Kapcsolódó címkék:    

Munkaközi szünet – mint a munkaidő része

Kérdés: Nem állami vállalat esetében van arra lehetőség, hogy a munkaközi szünet egy része a munkaidő része legyen, egy része (10 perc) pedig nem, tehát ez utóbbi 10 percre nem járna juttatás (munkakör átadás-átvétele miatt van rá szükség)? A munkaközi szünet kiadásának idejét kell dokumentálni valahogy? Van erre valami tiltás, vagy ez munkáltatói jogkör? Nem rendelkezünk kollektív szerződéssel, de belső szabályzatba beépítenénk.
Részlet a válaszából: […] legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet is biztosíthat [Mt. 103. § (1)–(3) bek.]. A munkaközi szünet – a készenléti jellegű munkakört kivéve – nem része a munkaidőnek [Mt. 86. § (3) bek. a) pont]. Ezektől a rendelkezésektől munkaszerződés és kollektív szerződés is eltérhet a munkavállaló javára [Mt. 135. §], illetve a munkavállalóra kedvezőbb eltérés alapulhat a munkáltató egyoldalú döntésén (szabályzatán) is. Így nincs akadálya, hogy a munkáltató a munkaközi szünetből 10 percet a munkaidő részének tekintsen, és arra munkabért fizessen. A törvény szerint a munkáltató köteles nyilvántartani – egyebek mellett – a rendes és a rendkívüli munkaidő tartamát oly módon, hogy abból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő kezdő és befejező időpontjának is [Mt.[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. január 16.
Kapcsolódó címkék:  

Köztisztviselői jubileumi jutalom – a jogszerző idők

Kérdés:

Polgármesteri hivatalba 2023. november 15. napjától, közszolgálati jogviszonyban köztisztviselő kinevezésére került sor. A köztisztviselő kinevezését megelőzően múzeumban dolgozott. 2018. augusztus 1. napjától 2020. október 31. napjáig közalkalmazotti jogviszonyban, majd a Módtv. rendelkezései alapján közalkalmazotti jogviszonya 2020. november 1. napjától munkaviszonnyá alakult. A Módtv. 3. §-ának (5) bekezdése rendelkezik továbbá arról is, hogy "A közalkalmazotti jogviszony 1. § (2) bekezdése szerinti átalakulásával létrejövő munkaviszonyra az átalakulást követő öt évben a Kjt.-nek a végkielégítésre és a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályait alkalmazni kell." A köztisztviselő jubileumi jutalomra jogosító idejének számításakor hogyan járunk el helyesen? A múzeumnál töltött idejét teljes egészében beszámíthatjuk-e, függetlenül a jogviszonyok fajtájától, vagy kizárólag csak a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időszakot vehetjük figyelembe?

Részlet a válaszából: […] kimondja, hogy a közalkalmazotti jogviszony átalakulásával létrejövő munkaviszonyra az átalakulást követő öt évben alkalmazni kell többek között a Kjt.-nek a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályait. Ez a szabály arról rendelkezik, hogy a kulturális intézménynél a közalkalmazotti jogviszonyból 2020. november 1-jén a törvény erejénél fogva munkaviszonyba átkerülő személy [Módtv. 2. § (8) bek.] munkaviszonyában még az átalakulást követő öt évben a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályait is alkalmazni kell. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben az érintett utóbb átkerül közszolgálati jogviszonyba, akkor a Kttv. hatálya alá is "magával viszi" a Kjt. szerinti szabályokat, sem pedig azt, hogy ezt a munkaviszonyát a Kttv. hatálya alatt a jubileumi jutalomnál figyelembe kellene venni. Egyfelől a Kttv. hatálya alatt (az Mt.-vel ellentétben) vannak jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezések, amelyek a Kttv. szerinti kinevezésénél fogva rá is irányadóak. Másrészt a Módtv. idézett szabálya nem mondja ki azt, hogy utóbb egy másik jogállási törvény hatálya alatt (jelen esetben a Kttv.) a kulturális intézménynél (a múzeumnál) munkaviszonyban eltöltött időt is el kellene ismerni[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. december 19.
Kapcsolódó címkék:    

Szabadság – nem adható ki pihenőnapra

Kérdés: Cégünk kiskereskedelemben működik, a munkavállalók munkaidőkeretben dolgoznak. Megtehetem-e, hogy az egymást követő három pihenőnapra szabadságot adok nekik? Mint a munkáltató képviselője, eldönthetem-e ezt a munkavállaló megkérdezése nélkül?
Részlet a válaszából: […] más jogcímen mentesül e kötelezettségei alól (pl. keresőképtelen betegség vagy fizetés nélküli szabadság okán). Maga az Mt. is úgy fogalmaz, hogy a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [Mt. 124. § (1) bek.]. Arra tehát nincs lehetőség – a munkavállaló beleegyezésével sem –, hogy a szabadság a pihenőnapra essen. Megjegyezzük, hogy olyan eset viszont elképzelhető, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó munkavállaló egy adott munkanapra nincs beosztva munkavégzésre (0 órás munkanap, szabadnap), és e napra kap szabadságot. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ha a munkáltató a szabadságot munkanapban számolja el, ilyen esetben az eredetileg tervezett 0 órához képest a munkavállaló munkaszerződés szerinti napi munkaidejét (általános teljes munkaidőnél[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. január 16.
Kapcsolódó címkék:  

Csoportos létszámcsökkentés – a munkavállalók kiválasztásának kérdései

Kérdés:

Amennyiben a munkáltató gazdasági okokból úgy dönt, hogy jelentősebb mennyiségű munkavállalót kíván elküldeni, és ezzel a döntéssel egyértelműen beleesik a csoportos létszámcsökkentésbe, akkor az érintett munkavállalók kiválasztásánál mire kell figyelni? Arra gondolunk, hogy általános követelményeken (pl. felmondási védelmek figyelembevétele, egyenlő bánásmód követelménye) túl érdemes-e kidolgozni egyéb szempontrendszert, és ha igen, milyen logika mentén? A felmondásokba bele kell fogalmazni, hogy milyen elvek mentén jutott arra a munkáltató, hogy megszünteti a jogviszonyt? Sajnos nem arról van szó, hogy bizonyos tevékenységeket leállít a cég, egyszerűen minden szektorból el kell küldeni kollégákat, az általános létszámot kell csökkenteni, ezért vagyunk bajban az érintettek kiválasztásával.

Részlet a válaszából: […] tájékoztatási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos, csupán arra utalunk, hogy ezeket a szabályokat az Mt. 72–75. §-a tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy az Mt. 73 §-ának (1) bekezdése értelmében a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásáról szóló döntésben meg kell határozni foglalkoztatási csoportok szerinti megosztásban az intézkedéssel érintett munkavállalók létszámát, valamint a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásának kezdő és befejező időpontját vagy végrehajtásának időbeni ütemezését, értelemszerűen a döntést ezekre a körülményekre is tekintettel kell meghozni. Amint a kérdésben is szerepel, a munkáltatónak arra is figyelemmel kell lennie, hogy kik azok a munkavállalók, akik adott esetben felmondási tilalom, illetve felmondási korlátozás hatálya alatt állnak [Mt. 65. § (3)–(4) bek., 66. § (4)–(7) bek., 68. § (2)–(3) bek., 260. § (3)–(5) bek., 273. §], valamint a csoportos létszámcsökkentés során is ügyelni kell az egyenlő bánásmód követelményének megtartására [Mt. 12. §], illetve arra, hogy annak során ne következzék be olyan helyzet, ami felvetné, hogy a munkáltatói munkaviszony-megszüntetés a joggal való visszaélés szabályaiba [Mt. 7. §] ütközik. Ha a munkáltató és az üzemi tanács a fentiekben említett tárgyalás során megállapodást köt, e megállapodás megállapíthatja azokat a szempontokat, amelyekre figyelemmel a munkáltató a munkaviszony-megszüntetéssel érintett munkavállalók körét meghatározza [Mt. 76. § (1) bek.]. Értelemszerűen a megállapodás során a felek szabadon állapíthatnak meg ilyen szempontokat. Ha nincs ilyen tárgyalás, illetve van ugyan tárgyalás, de nem születik megállapodás, a munkáltató akkor is megállapíthat belátása szerint ilyen szempontokat. E szempontok meghatározása során szintén figyelemmel kell lenni a fentiekben írott általános követelményekre. Ezen túlmenően nincs olyan általános érvényű norma, amely a munkáltató számára előírná a kiválasztás szempontjait. Arra a kérdésre azonban, hogy érdemes-e kidolgozni a csoportos létszámcsökkentés során egyéb szempontrendszert, amely a munkavállalók kiválasztását segíti, egyértelműen igenlő a válasz, ám erre univerzális válasz (vagy általános logika) nem adható. A munkáltatónak ugyanakkor figyelemmel kell lennie arra, hogy miképpen tartható fenn a csökkentett létszámmal a működése, így az egyes szektorokból ennek a szem előtt tartásával indokolt "elbocsátani" a munkavállalókat. Azt, hogy milyen létszám mellett lehet a munkáltató hatékony működését fenntartani és a működőképességet biztosítani, értelemszerűen a munkáltatónak szükséges felmérnie. Ezen túlmenően a munkáltató figyelemmel lehet arra is, hogy jól körülhatárolható elvek mentén egyes munkavállalói csoportokat előnyben részesítsen a döntése meghozatala során. Ekként nem tartjuk kizártnak, hogy a kiválasztás során bizonyos szociális szempontokat érvényesítsen, és – az egyéni szempontok mérlegelése mellett – figyelembe vegye például azt, hogy mely munkavállaló neveli egyedül a gyermekét vagy gyermekeit, esetleg ki az a munkavállaló, aki több pl. két, három vagy ennél több kiskorú gyermeket nevel. Mivel alapvetően a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy mely[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. január 16.
Kapcsolódó címkék:    
1
2
3
…
8