893 talált cikk a távollét kifejezésre

Kérdés: Egy szakkönyv szerint, ha a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkában töltött időre megilletné, a közalkalmazott által igénybe vett többletszabadság nem követelhető vissza, a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére, illetve az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. Az Mt. 161. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató követelését a munkabérből levonhatja a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy ha az előlegnyújtásból ered. Továbbá az Mt. 164. §-a úgy szól, hogy a jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. A fent idézett jogirodalmi megállapítás szerint, ha tehát a közalkalmazott megszünteti a jogviszonyát, és a jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett ki, mint ami időarányosan járt volna neki, a többletszabadság értékének rendezésére nem tartalmaz normatív szabályozást sem az Mt., sem a Kjt. annak ellenére, hogy ez a munkáltatónak rendkívül méltánytalan helyzetet teremt. Fokozottan jelentkezik ez a probléma abban az esetben, ha a közalkalmazott próbaidő alatt, azonnali hatállyal szünteti meg a jogviszonyát. A fentiek alapján kérném szíves állásfoglalásukat, van-e a munkáltatónak bármilyen lehetősége arra, hogy a fent vázolt, számára méltánytalan helyzetet a jogszabály keretei között reparálja?

Kérdés: Munkavállalói felmondás esetén hogyan kell kiszámítani a felmentési időre járó munkanapok számát? Egy munkavállalónk felmondási ideje 2018. november 14-én jár le, a munkáltató november 1-jétől november 14-ig felmentette a munkavégzési kötelezettség alól. November 1. munkaszüneti nap, november 2. áthelyezett pihenőnap, november 10. áthelyezett munkanap. November 1-jétől november 14-ig a felmentési időre járó bér számításánál tíz vagy kilenc munkanapra kell számolni a munkabért? Jár-e ebben az esetben a munkaszüneti napra is bér, tehát egynapi alapbérnek megfelelő összeg?

Kérdés: Munkavállalónknak elhunyt az élettársa. A munkáltatónak elegendő a munkavállalója nyilatkozata, hogy mentesülhessen a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól hozzátartozója halálakor két munkanapra? Ha nem elegendő, milyen feltételekkel veheti igénybe ezt a két napot?

Kérdés: Meg kell-e térítenie a munkáltatónak az egyik ügyféltől a másik ügyfélhez történő utazás költségeit? A cég dolgozói a munkáltató által biztosított céges gépjárművel az egyik ügyféltől a másik ügyfélig olykor 100-150 km-t is megtesznek egy napon belül. Egy nap több ügyfélhez is el kell utazniuk a szerelő kollégáknak. A gépkocsit a munkáltató üzemelteti, beleértve az üzemeltetési költségeket is (pl. benzin). Kötelező-e a munkáltatónak valamilyen költségtérítés jellegű juttatással a két munkavégzési hely közötti odautazás költségeit megtéríteni a munkavállaló részére?

Kérdés: Két hete a munkáltatóm kijelentette, hogy gazdasági ügyintéző helyett pénztárosra kívánja módosítani a munkakörömet, egyúttal az alapbéremet is visszavenné 15 százalékkal. Mindez számomra komoly visszalépést jelentene, ezért nem fogadtam el a módosítást. Mivel a munkáltatóijogkör-gyakorlóm ragaszkodott a módosításhoz, kénytelen voltam azonnali hatályú felmondással megszüntetni a munkaviszonyomat, hiszen a pénztárba osztottak be már előtte való héten is, mely számomra elfogadhatatlan lett volna. Most a munkáltató vezetője azt mondta, hogy a munkaviszonyt csak a felmondási idő letöltése mellett szüntethettem volna meg, és megtagadta a végkielégítés és a felmentési időre járó távolléti díjam kifizetését. Mit tehetnék?

Kérdés: Közfoglalkoztatottként dolgoztam, 2017. március 6-ától betegállományba kerültem, és folyamatosan táppénzen voltam. 2017. november 9-én kórházi kontrollon voltam, majd november 10-én a háziorvos a beutalót kiadta a CT-re, az orvos ekkor még táppénzes papírt nem adott. December 6-ára kaptam időpontot, december 7-től február 28-ig kórházban feküdtem. Ez idő alatt – valószínű a közfoglalkoztató kérésére – 2017. október 31-én "keresőképessé váltam", és az ezután következő időszakot igazolatlan távollétként kezelték. A következő időpontra már családtagom ment a táppénzes papírért, melyet az asszisztens kiadott, de nem közölte vele, hogy keresőképes vagyok. Jogviszonyomat 2017. október 31-én megszüntették azonnali hatállyal, felszólítást előtte sem szóban, sem írásba nem kaptam. 2017. december 19-én egy közalkalmazottal kiküldték aláírásra boríték nélkül a közfoglalkoztatási szerződést, de kórházi kezelésem miatt családtagommal íratták alá (ő a saját nevét írta az iratra). A munkavállaló helyett más is aláírhatja-e a szerződést? Családtagom nevével érvényes-e a szerződés felmondása? A szerződés megjegyzésébe indokként beleírták, hogy nem vettem fel a munkát, illetve magatartási problémákat tüntettek még. Sztrókos betegként, elferdült szájjal, alig mozgó kézzel milyen magatartást gyakorolhattam volna? Így váratlanul itt maradtam a kórházi ágyon társadalombiztosítási jogviszony és fizetés nélkül. Hova fordulhatok egyáltalán, van-e még rá idő?

Kérdés: Társaságunk dolgozóinak egy része munkaidőkeretben és megszakítás nélküli munkarendben dolgozik. Hétköznapra eső munkaszüneti nap esetén milyen juttatás jár a beosztott, illetve a be nem osztott, munkaidőkeretben dolgozó munkavállalóknak (távolléti díj, ledolgozott idő, munkaszüneti napi pótlék)? Mindkét esetre szeretnék választ kapni, akkor is, ha be van osztva munkára a dolgozó, és akkor is, ha nincs.

Kérdés: Órabéres munkavállaló esetén, ha a munkavállaló fizetett ünnepen betegállományba kerül, mit kell neki fizetni? Távolléti díjat?

Kérdés: Volt munkahelyemen egy esetben raktárosként dolgoztam, ahol átvettek tőlem árut a kollégák. Mivel ennek semmi nyoma sincs, a munkáltató szerint a hiányt fizetnem kell. Most munkanélküli vagyok. Tényleg ki kell fizetnem?

Kérdés: Helyesen alkalmazza-e a bérprogram a szabályt, amikor a szombati és vasárnapi pihenőnapokon végzett munkáért járó pótlékot "kötelezően" beszámítja a távolléti díj alapjába, függetlenül attól, hogy nem valósultak meg az Mt. 151. §-ának (2) bekezdésében leírtak? A hivatkozott joghely csak a vasárnapról rendelkezik. Jól értelmezem, hogy a szombaton végzett rendkívüli munkáért járó díjazás (bér) minden esetben alapja lesz a távolléti díjnak?