4885 talált állásfoglalás a munkáltató kifejezésre

Kérdés: A 326/2013. Korm. rendelet 17. §-ának (5) bekezdése az egy pedagógusnak elrendelhető eseti helyettesítés időkorlátjait állapítja meg. Mivel a szabályban szereplő keretek között elég nagy mozgástere van a munkáltatónak, hogyan kell biztosítanunk az arányos és egyenletes elosztást a nevelőtestület tagjai között? Attól függően ugyanis, milyen órát kell helyettesíteni, eltérő lehet a különböző szakos tanárokkal szembeni munkáltatói elvárás, és ez tantestületünkben feszültséget eredményez.

Kérdés: Március 8-tól rendkívüli szünetet rendeltek el az óvodákban, kivéve a gyermekfelügyeletet. Lehetséges-e, hogy ennek az idejére nem szabadságot vagy állásidőt ad ki a munkáltató, hanem kirendeli a dolgozókat az önkormányzat konyhájára dolgozni?

Kérdés: A telephelyünket egy másik vállalkozástól béreljük a benne lévő gyártáshoz használt gépekkel együtt. A megállapodás szerint a bérbeadó köteles a gépek munkavédelmi megfelelőségét biztosítani, és azt folyamatosan ellenőrizni. Az egyik ilyen sarokcsiszoló gép használata során egy munkavállalónk balesetet szenvedett; mint kiderült, már huzamosabb ideje védőburkolat és fogantyú nélkül, az előírtnál nagyobb méretű korong használatával dolgozott. Amikor a korong beszorult, az előírásokban foglaltaktól eltérően, leállítás nélkül, egy rántással próbálta kiszabadítani, ami következtében a korong elvágta a kezét. Most kártérítési igénye van velünk szemben. A gép leállítása esetén a baleset nem történt volna meg; ennek fényében is kérhet kártérítést a munkavállaló?

Kérdés: Óvodavezető (magasabb vezető) pótszabadságával kapcsolatosan fordulok Önökhöz. Afenntartó önkormányzat 2021-re 21 munkanap alapszabadságon felül a Kjt. 57. §-ának (3) bekezdése alapján csak évi 10 munkanap pótszabadságot állapított meg az eddigi 25 munkanappal szemben. Jogszerű ez így?

Kérdés: A munkáltató a munkavállalók együttes károkozásának megállapítása és egyetemleges kötelezésük érdekében terjesztett elő keresetet. A károkozást a munkavállalók a munkáltatónál folyamatban lévő több projekt kapcsán, számlákkal való visszaélés, illetve beszállítók megvesztegetése révén okozták. Ennek megfelelően valamennyi projekt kapcsán kértük az összes alperesként perbe vont munkavállaló egyetemleges kötelezését. A munkavállalók egyike azonban vitatja a részvételét/közreműködését egyes projektek kapcsán, és ezáltal a károkozói magatartását. Ha ez a munkavállaló valóban nem vett részt az adott projektben, és a kereseti követelés kizárólagosan a munkavállalók egyetemleges kötelezésére vonatkozik, a bíróság a kereseti követelés egészét elutasítja-e a kereseti kötöttség elve alapján az egyetemlegesség hiánya miatt, vagy az érintett munkavállaló kizárólag az adott projekt kapcsán mentesül a kötelezés alól, míg a projektben részt vevő többi munkavállaló egyetemleges kötelezésére sor kerülhet? Amennyiben az alperesi nyilatkozatok kapcsán lenne olyan projekt, ahol kizárólag egy munkavállaló kártérítési felelőssége állapítható meg, akkor ez az adott projekt kapcsán előterjesztett kereseti kérelem elutasításához vezet az egyetemlegesség hiánya miatt, vagy a bíróság megállapítja az adott és egyetlen munkavállaló kártérítési felelősségét a kártérítés megfizetésére vonatkozó kötelezés mellett?

Kérdés: A munkáltatónál jelenleg kétfajta munkaidő-szabályozás létezik. A fizikai állománynak a fél óra munkaközi szünetet fizeti a munkáltató, a szellemi állomány részére a 20 perc munkaközi szünetet viszont nem. Tehát a fizikai állomány 7,5 óra munkavégzésért 8 órára járó bért kap, míg a szellemi állomány 8:20 perc munkavégzésért 8 órát. A szellemi állománynál további intézkedést kíván bevezetni a munkáltató, a bekártyázásnál, illetve a kikártyázásnál egy úgynevezett időeltolást szeretne alkalmazni, amely öt perc lenne. Tehát a bekártyázást követően csak öt perc elteltével indulna a munkaidő, a kikártyázásnál pedig öt perccel előbb telne le a munkaidő. Ezáltal további 10 perccel többet kellene benn tartózkodni egy szellemi munkavállalónak, vagyis 8,5 óra munkavégzésért kapna 8 órányi bért. Szabályos-e, hogy a munkáltató a munkavállalók bizonyos csoportjára eltérő munkaközi szünet elszámolását alkalmazza, kötelezheti-e a szellemi állományban lévő munkavállalókat arra, hogy további 10 perccel többet dolgozzanak, mint egy fizikai munkavállaló? A munkajogi szabályozás mellett sérti-e mindez az egyenlő bánásmód elvét?

Kérdés: A köztisztviselőnek a tárgyévet megelőző évről (2020) 9 nap ki nem adott szabadsága van. AKttv. 104. §-ának (5) bekezdése alapján a tárgyévet követő hónap végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapítja a tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez hozzászámítja. Ennek értelmében a köztisztviselő tárgyévi szabadsága: 25 munkanap alapszabadság és 11 munkanap, a besorolása szerinti pótszabadság, valamint az előző évről áthozott 9 munkanap ki nem adott szabadság. A tárgyévben (2021) összesen így 45 munkanap szabadság illeti meg. A köztisztviselő 2021. július 3. napjától nyugdíjra lesz jogosult. A Kttv. 106. §-ának (1) bekezdése alapján a köztisztviselő részére, ha jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár. Jelen esetben a 2021. január 1. és július 2. közötti időszakra, az időarányos szabadság számításnál a tárgyévet megelőző (2020. évről áthozott), de a Kttv. rendelkezései szerint a tárgyévi szabadsághoz hozzászámított 9 munkanapot is arányosítani kell a jogviszony megszűnésekor, vagy az külön kezelendő ebben az esetben?

Kérdés: Jogszerűen megteheti-e a munkáltató, hogy a napi 4 órás munkaidőt napi 8 órára emelje bérváltozás nélkül? Most a bruttó munkabérem 450 000 forint, és ez 8 órás munkaidőnél változatlan lenne.

Kérdés: A felek szerződéskötéskor 500 000 Ft havi munkabérben állapodtak meg azzal, hogy egy év elteltével ezt módosítják, miszerint a havi munkabér 300 000 Ft-ra csökken, és mellette a munkavállaló teljesítményarányosan jogosult lesz legfeljebb 300 000 Ft teljesítménybérre. Egy év elteltével a munkáltató e-mailen és szóban jelezte a munkavállaló számára, hogy a teljesítménybérezés bevezetését későbbi időpontra tolná, tekintettel arra, hogy a teljesítmény mérésének feltételrendszere még nem került véglegesítésre, egyúttal a munkavállalót év végén egy alkalommal jutalomban részesíti (13. havi fizetés), mely egyébként a teljesítménybérben (is) részesülő munkavállalóknak nem kerül a munkáltatónál kifizetésre. A munkavállaló a fentieket tudomásul vette, a vonatkozó bérjegyzéket minden hónapban kézhez vette. A felek "megállapodását" soha nem kifogásolta. A pozíciójához kapcsolódó (új pozíció volt a munkavállaló belépésekor) teljesítményelvárások kidolgozásában maga is részt vett. Írásbeli szerződésmódosítás nem készült.
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?

Kérdés: Tudomásunkra jutott, hogy munkavállalónk házastársa konkurens cégének termékeit ajánlgatja az ügyfeleinknek, ezekről folyamatosan, minden héten kapunk visszajelzést. Ez sem etikai, sem üzleti szempontból nem elfogadható, ráadásul cégünk jó hírneve is sérül. Számos ügyféltől rendelkezünk bizonyítékkal erre vonatkozóan. Agond csupán az, hogy az azonnali hatályú felmondáshoz szükséges tizenöt napos határidőből kicsúsztunk megítélésünk szerint, mivel mindezt régebb óta tudjuk. Mit tehetnénk ebben az esetben?