694 talált állásfoglalás a kollektív szerződés kifejezésre

Kérdés: Az év egy jelentős részében, januártól egészen augusztusig nagy a munkateher a cégünkön, rengeteg a megrendelés. Ezért a munkavállalók részére csak augusztus 1-je után engedélyezünk hosszabb szabadságokat (2-3 napra elmehetnek a munkavállalók január 1-je és augusztus 1-je között is). Ezt minden évben közöljük, és ennek megfelelően töltik ki a munkavállalók a szabadságolási ütemtervet. Jogilag elfogadható az a megoldás, hogy a hosszabb szabadságkiadást az év egy meghatározott időszakára korlátozzuk?

Kérdés: Közalkalmazottunk áthelyezéssel úgy került át egy másik Kjt.-s munkáltatóhoz, hogy közben intézményünknél maradt részmunkaidősként. Az áthelyezéskor kiadtuk a közalkalmazott részére a teljes munkaidős jogviszony megszűnését igazoló okmányokat, azonban a fennmaradó státuszára tekintettel nem tudjuk egyértelműen értelmezni a Kjt. szabályait. Ebben az esetben az áthelyezés az intézményünk részéről jogviszony-megszüntetésnek vagy módosításnak minősül-e? Kell-e a közalkalmazott részére új kinevezést készítenünk, vagy elég a kinevezésének módosítása? A közalkalmazottnak még az előző évről is maradt ki nem adott szabadsága, ezért kérdéses, hogy a részére járó előző évi és tárgyévi szabadságot az áthelyezés időpontjában ki kell-e fizetnünk, vagy a részmunkaidős jogviszonyában lehetséges-e azt kiadnunk?

Kérdés: Kollektív szerződésünkben az egyik rendelkezés előírja, hogy a munkavállalókkal közölt, átszervezésre, mint indokra alapított felmondás előtt az üzemi tanácsnak nyilatkoznia kell arról, hogy van-e másik munkakör, ami a munkavállalónak felajánlható, és amennyiben igen, a munkáltatónak a felajánlást kötelező megtennie. Az üzemi tanács a legutóbbi ilyen helyzetben megállapította, hogy van felajánlható munkakör, és így a felmondásokat nem lehetett közölni, a munkavállalók elfogadnák a másik munkakört. Ilyen esetben mit tehet a munkáltató?

Kérdés: Múzeum esetén a kollektív szerződésünk megállapíthat-e alkotói pótszabadságot?

Kérdés: A gazdasági válság miatt megnehezedett működésünk miatt keresünk olyan jogszerű megoldásokat, amelyekkel a költségeink csökkenthetők. Ha nem tudunk munkát biztosítani a munkavállalóknak, lehetséges-e a bérük csökkentése?

Kérdés: Az egészségügyben vállalható önkéntes többletmunka óraszáma meghatározható-e tört óraszámban? Köthető a megállapodás határozatlan időtartalomra is?

Kérdés: Az Mt. 143. §-a alapján van-e helye jogszerűségi kérdés felvetésének olyan esetben, amikor a személyi alapbéren (havibéren) túl teljesítménydíjként kíván a munkáltató pluszjövedelmet biztosítani egy adott munkaköri elnevezéssel azonosítható munkavállalói csoport számára, anélkül hogy értékelné a tényleges munkavégzés mennyiségét, minőségét, illetve a munkavégzésre fordított időt? A munkáltató valószínűleg a munkavállalók révén használt eszköz által megtett út alapján fizeti a pluszdíjazást. Az így kifizetésre kerülő díjat a munkáltató bér helyett személyi jellegű kifizetésként, devizában elszámolva alkalmazza. Milyen jogorvoslattal élhet a teljesítménydíjjal nem honorált, de a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló?

Kérdés: Elsősorban mezőgazdasági munkákkal foglakozó kft.-nk rendes munkavállalókon kívül alkalmi munkavállalókat is foglalkoztat. Értelmezésünk szerint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján az alkalmi munkavállalók részére szabadság jár. Ezt mindenképpen természetben kell kiadnunk, vagy megválthatjuk akár pénzben is?

Kérdés: A termelés optimalizálása és külföldi megbízóinkkal való kapcsolattartás érdekében szeretnénk, ha munkavállalóinkat munkaszüneti napokon is foglalkoztathatnánk, erre azonban – az Mt. szabályai alapján – csak akkor van lehetőségünk, ha megszakítás nélkül üzemelne a cég, vagy ha rendeltetésünk folytán üzemelhetnénk ezen a napon. Ezekbe a kategóriákba azonban cégünk nem tartozik bele. Hogyan tudnánk esetleg mégis foglalkoztatni munkavállalókat ezeken a napokon, illetve hogyan lehet egyéb módokon rugalmasabbá tenni a munkaszervezésünket?

Kérdés: Munkáltatónknál olyan szabályzat van érvényben, amely alapján mind a külföldi, mind a belföldi kiküldetés esetén az utazás napjára járó költségtérítés egységesen a személyi alapbér 40%-a. Tudomásom szerint a 40%-os költségtérítés csak a belföldi kiküldetés esetén lenne jogszerű.