206 talált cikk a kárfelelősség kifejezésre

Kérdés: Milyen dokumentációt kell a munkáltatónak vezetni, hogy eldönthető legyen, egy baleset munkavégzéssel kapcsolatban merült-e fel? Több telephelyen működünk, és meglátásunk szerint a munkavállalóra van bízva a dokumentálás, nincs előre elrendelt vagy vezető által jóváhagyott dokumentáció, amiből látni lehetne, hogy mit keresett a munkavállaló a munkaszerződésében rögzített munkahelyen kívül, és azt a vezető engedélyezte-e vagy sem. Egy esetleges baleset és annak következményei szempontjából meglehetősen aggályosnak látjuk ezt. Mi a jó gyakorlat? Milyen formában kell elrendelni, hogy valaki a munkaszerződésében eltérő munkahelyen végezzen munkát? Nálunk lehet olyan telephely, ami közigazgatási határon belül van, de van olyan, ami 400 km-re.

Kérdés: A munkáltatónál több esetben előfordul, hogy a munkavállalók bizonyos eszközöket (pl. gépkocsi, IT-eszköz) magáncélra is használhatnak. Ez a magánhasználat lehet általános (pl. céges mobiltelefont minden munkavállaló használhat magáncélra is), vagy speciális feltételhez kötött (pl. csak bizonyos szintű vezetők kapnak személyi használatú és korlátozás, illetve külön térítés nélkül magáncélra is használható személygépkocsit). Milyen megítélés alá esik az a károkozás, amit a munkavállaló olyankor okoz a céges eszközben (jellemzően gépkocsi), amikor hivatalosan is magáncélra használta azt? Az Mt. 179. §-a szerinti kárfelelősségnek alapfeltétele, hogy a kárt munkaviszonyból származó kötelezettségszegéssel okozza a munkavállaló, azonban, ha nem munkaidőben és nem a munkájával összefüggésben használja az eszközt, amikor a károkozás történik, fennállhat-e a felelőssége a munkavállalónak az Mt. 179. §-a szerint (az egyéb feltételek fennállását most jelen esetben hagyjuk figyelmen kívül)? Helytálló lehet-e, ha ezekben az esetekben a munkáltató nem az Mt., hanem a Ptk. szerint állapítja meg a kárfelelősséget, amely alapján nem feltétel, hogy a károkozó magatartás egyben kötelezettségszegő is legyen? Például, ha a munkavállaló a személyi használatú gépkocsiban nem a munkaidejében és nem a munkavégzéséhez, hanem magántevékenységéhez kapcsolódóan okoz kárt. Továbbá mely felelősségi szabály irányadó, ha a munkavállaló munkába járáshoz kap gépkocsit (de ez egyebekben nem személyi használatú, mert amint beér vele a munkahelyére, már munkavégzéshez használják a gépkocsit adott esetben más munkavállalók is), és az otthoni parkolás során, egyéb tevékenysége végzése közben kárt okoz a parkoló gépkocsiban (pl. nekitolja a hétvégi kerti munka közben a fűnyírót)?

Kérdés: A munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjának értelmezésére tekintettel kérjük szíves állásfoglalásukat a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség terjedelméről.
1. Másik jogviszonyból származó jövedelem értékelése. Ha egy felmondással érintett felsővezető a munkáltatói felmondás közlését megelőzően (kb. egy hónappal) létesített más társasággal munkaviszonyt, lényegesen alacsonyabb munkabér ellenében, úgy a bíróság az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjának alkalmazásakor figyelembe veszi ezt a jövedelmet a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség körében? Másként kérdezve: az a tény, hogy a munkavállaló már a felmondás közlése előtt rendelkezett a hivatkozott jogviszonnyal, kizárja, hogy a párhuzamosan fennálló munkaviszonyból származó jövedelem beszámítson a munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettségbe?
2. Fennálló munkaviszony és új álláskeresési kötelezettség. Ha a munkavállaló már a felmondás közlése előtt létesíti a fentebb említett, kevésbé jövedelmező „mellékállását”, teljesítettnek tekinthető-e az Mt. 83. § (4) bekezdése a) pontjában foglalt kötelezettsége, vagy köteles új munkát keresni a kárenyhítési kötelezettségének teljesítése érdekében, hiszen ezzel az állással már rendelkezett a felmondás közlése előtt, vagy amiatt köteles új munkát keresni, mert a mellékállásból származó munkabér lényegesen alacsonyabb annál a munkabérnél, melyet a felmondott munkaviszonya alapján kapott?
3. A vezető állású munkavállaló életszínvonal-csökkentési kötelezettsége. Az irányadó bírói gyakorlat elvárja-e, hogy kárenyhítési kötelezettsége teljesítése érdekében – a megszokott életszínvonalát jelentősen csökkentve – olyan munkakört is vállaljon, amely nem felel meg korábbi tapasztalatainak és képességeinek? Ha pedig nem nyer felvételt semmilyen felsővezetői munkakörbe, létezik olyan időtartam, amelynek elteltével a bírói gyakorlat megkívánja, hogy kevésbé szenior munkakörökre is pályázzon a munkavállaló?

Kérdés: A munkavállaló munkaviszonyát felmondással megszüntették. A felmondás közlése óta eltelt 30 nap, a felmondást a munkavállaló keresettel nem támadta meg, nem is szándékozott, azonban azóta sem kapta kézhez azokat az igazolásokat, amelyek kiadására a munkáltató köteles, a hatóság az álláskeresők ellátásának igénylése során ezek beküldésére hiánypótlás keretében szólította fel a munkáltatót. Mit tehet a munkavállaló, ha a munkáltató továbbra sem küldi meg a szükséges igazolásokat?

Kérdés: A foglalkozás-egészségügyi orvos tüdőszűrő vizsgálatra kötelezte a munkavállalót. A munkavállaló a tüdőszűrő vizsgálat helyére való utazás során – mely nem munkaidőben történt – gépjárművével balesetet szenved. Hogyan minősül ez az eset? Munkajogi vonatkozásban fennáll a munkáltatói kártérítési felelősség? Munkavédelmi vonatkozásában munkabalesetnek minősül? Társadalombiztosítás vonatkozásában üzemi balesetnek tekintendő?

Kérdés: Távmunka, illetve home office esetén a munkavédelmi feladatok, felelősségek és kötelezettségek hogyan alakulnak? Lehet azt mondani, hogy a munkáltató a munkával kapcsolatos ellenőrzési jogkörét (egyebek között a munka-, tűzvédelmi előírások betartásának ellenőrzéseképpen) mindkét esetben az Mt. előírásai alapján gyakorolja és gyakorolhatja, de az ilyen jellegű szabályok betartása mindenkor a munkavállaló felelőssége (szankciók: károkozás kifizettetése, munkaszerződés megszüntetésének esélye)?

Kérdés: Az Mvt. 2024. szeptember 1-jén hatályba lépett 49. §-ának (1a) és (1b) bekezdésével módosultak a munkára való alkalmasság megállapításának szabályai. A megváltozott előírások alapján már csak a külön rendeletben meghatározott munkakörökben foglalkoztatottaknak szükséges az orvosi vizsgálat. A kiemelt munkakörökben jellemzően olyan hatásokkal kell számolni, ahol vagy a munkavállaló, vagy a tevékenységgel kapcsolatba kerülő egyéb szereplő, másik dolgozó vagy ügyfél egészsége kapcsán jelenik meg fokozottabb mértékben vagy nagyobb valószínűséggel egészségkárosító tényező. Helyesen jár-e el a munkáltató, amennyiben a nem kiemelt (nem jelenik meg fokozottabb mértékben vagy nagyobb valószínűséggel egészségkárosító tényező) munkakörökben, például egy nappali munkarendben munkát végző irodai adminisztrátor vagy takarító munkakörében nem rendeli el az egészségügyi alkalmassági vizsgálatot a munkakezdést megelőzően? Megfelelően jár-e el a munkáltató, ha a munkavállalók egészségügyi alkalmasságának felülvizsgálatáról (megújításáról) saját jogkörben dönt, azaz munkakörönként meghatározza, hogy milyen gyakorisággal szükséges az alkalmassági vizsgálatot elvégezni? Például egyéves felülvizsgálat helyett hároméves felülvizsgálatot határoz meg.

Kérdés: Munkavállalónk a munkavégzéséhez laptopot kapott, amelyről átvételi elismervény készült. A gép hazahordásához vett magának egy laptoptáskát. Egyik nap, munkába jövet a táska vállszíja leszakadt, a laptoppal együtt a földre esett, amely elhajolt; továbbra is működőképes, de sérült, javításra szorul. Felelős-e a munkavállaló a sérülésért?

Kérdés: A munkavállaló sofőr, sózott nyersbőrt szállított a teherautón, nemzetközi útvonalon. Az egyik napi pihenőideje végén, amely alatt a gépjármű utasfülkéjében aludt, észlelte, hogy egy rovar megcsípte. A csípés eredményeként súlyos bakteriális fertőzést kapott, több műtéten esett át, és tartós egészségromlást szenvedett. Kártérítési igénnyel lépett fel, mivel állítása szerint a baleset (csípés) a munkaviszonyával összefüggésben érte. Alapos lehet az igénye?

Kérdés: Egyik munkavállalónk maradandó egészségkárosodást szenvedett, amikor munkavégzés közben egy emelési folyamatnál jobb karjában fájdalmat érzett; kiderült, hogy mélyizomszakadása lett, és a csuklójának mozgása beszűkült. A munkavállaló korábban szabadidejében rendszeresen űzött küzdősportot, de azt éppen azért hagyta abba, mert jobb csuklója állandóan fájt. Ilyen egészségügyi előzményekkel nem rendelkező munkavállalóinknál ez a munkafolyamat soha nem okozott még semmilyen problémát. Nem tudunk erre hivatkozással mentesülni a felelősség alól?