468 talált cikk a rendkívüli munkaidő kifejezésre

Kérdés: Szellemi munkavállalóink általános munkarend szerinti munkaidő-beosztásban dolgoznak munkaidőkeretben, napi 8 órában. A munkaközi szünet nem a munkaidő része. Korábbi szokásjog alapján minden munkavállalónk minden esetben, minden napra 8 óra 20 percet tüntet fel a jelenléti ívén, amikor dolgozik, függetlenül attól, hogy felettese elengedte-e őt korábban a munkából. A munkaidőkeret végén nem kívánjuk a mínuszórákat levonni a fizetésből, pluszóra nem szokott keletkezni. Mikor járunk el helyesen? Ha a munkavállaló továbbra is minden esetben 8 óra 20 percet ír a jelenléti ívére, vagy ha adott napra azt írja be, amit ténylegesen dolgozott (pl. 8 órától 14:30-ig, ha előbb elengedte a felettese)? Ha a ténylegeset írja a jelenléti ívre, akkor mi van abban az esetben, ha a felettes tudta nélkül tovább marad bent a dolgozó, és ezáltal a jövőben pluszóra keletkezik a keret végén? Köteles a felettes a jelenléti íven az általa nem elrendelt, de ledolgozott pluszórát jóváhagyni?

Kérdés: Egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, ha a munkavállaló 6 órára van beosztva, jól gondoljuk, hogy neki nem kell szünetet biztosítanunk? A munkaközi szünet nem része a munkaidőnek nálunk.

Kérdés: Múzeumi dolgozóink egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, kéthavi munkaidőkeretben dolgoznak. A munkaközi szünet nem a munkaidő része. Van olyan nap, amikor reggel 9-től este 20 óráig van nyitva a múzeum. Ilyenkor az kerül a beosztásba, hogy 9:00 órától 20:00 óráig, azaz 11 órára vannak beosztva. Viszont ilyen esetben 20+25 perccel kitolódna a munkaidő vége a szünet miatt, de a múzeum zár este 20:00-kor, és nem tud tovább maradni a munkavállaló. Mit tehetünk? Ha a munkaidőt 9:00-tól 19:15-ig osztjuk be, akkor helyesen járunk el, és akkor ott kell maradnia 20:00 óráig?

Kérdés: Közszükségletet ellátó vállalatunknál napi nyolc óra munkaidőt követően másnap reggel munkakezdésig ügyeletet rendelnénk el. Az ügyeletre 40% pótlék jár, kivéve, ha nem mérhető a munkavégzés. Ez utóbbi esetben 50%. Mit jelent az, hogy nem mérhető? Ha például informatikai eszközön dokumentáltan történik a munkavégzés, akkor mondhatom azt, hogy az nem mérhető? Véleményem szerint ilyenkor mérhető, hiszen az eszköz ezt naplózza, tehát bármikor visszakereshető. Vagy attól nem lesz mérhető, hogy a munkáltató azt mondja, hogy nem akarja mérni az ügyelet alatti munkavégzést?

Kérdés: Amennyiben a beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő pótlékát nem szeretnénk külön fizetni hónap végén, hanem pótlékátalányt szeretnénk alkalmazni, és abba szeretnénk beépíteni, akkor a pótlékátalány alkalmazásakor mire kell figyelnünk? A munkaszerződésbe kötelezően bele kell írni egy alapbért és egy átalányösszeget, vagy ez egy összegben is megadható, és elegendő felsorolni, hogy mely bérpótlékokat tartalmazza az átalány? Szükséges bármilyen számítással alátámasztani az átalány mértékét?

Kérdés: Intézményünknél egyhavi munkaidőkeretet vezettünk be, melynek keretében a munkavállalók rugalmasan oszthatják be munkaidejüket. Ennek következtében lesznek olyan napok, amikor a dolgozók csak hat órában végeznek munkát, de előfordulhat olyan eset is, amikor kilenc órát, vagy azt meghaladóan történik munkavégzés. Dönthet-e úgy a munkáltató a munkaközi szünet tekintetében, hogy a hatórás munkavégzésre is biztosít 20 perc munkaközi szünetet, de ezzel egyidejűleg a kilencórás vagy azt meghaladó munkavégzésre is csak 20 perc munkaközi szünetet oszt be, vagy a munkaközi szünetnek mindenképpen igazodnia kell a letöltött munkaidőhöz, még akkor is, ha összességében ez így előnyösebb a munkavállalók számára? Jelenleg a munkaközi szünet intézményünknél a munkaidő részét képezi.

Kérdés: Egy munkavállaló több műszakos munkáltatói tevékenység keretében, munkaidőkeretben dolgozik. Rendes munkaidőben történő munkavégzésre be van osztva 6.00-tól 14.00-ig. Másnapra, a beosztás szerinti pihenőnapjára előírható-e neki 22.00-6.00 között rendkívüli munkavégzés?

Kérdés: Vállalatunk, élve az Mt. 135. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal, kollektív szerződésében úgy rendelkezett, hogy 300 óra rendkívüli munkaidőt rendelhet el, illetve további 100 óra önként vállalt túlmunkáról állapodhat meg a munkavállalóval. Az év elején a járványügyi helyzet súlyosan érintette a vállalatunk termelését és ezzel a megkötött kiszállítási szerződésben foglaltakat. A kapacitások jelentős csökkenésében nagy szerepet játszott, hogy cégünk különös figyelmet fordított a munkatársak egészségének megóvására és a járvány további terjedésének megakadályozására. A kontaktként érintett személyeket otthon tartotta, amíg a fertőzöttség kockázata fennállhatott. A Covid-fertőzött kollégák esetében pedig csak negatív PCR-teszt esetén engedélyezett visszatérést a termelésbe. Ezen óvintézkedések miatt teljesíthetetlenné váltak a kiszállítási határidőink. Tekintettel a fentiekre, figyelembe vehető-e az Mt. 108. §-ának (2) bekezdése, miszerint nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése vis maior esetén, azaz meghaladható-e a 400 órás rendkívüli munkaidő a naptári évben, tekintettel a járványügy miatti kapacitáscsökkenésre?

Kérdés: A munkavállaló napi 8 óra munkavégzés mellett készenlétben rendelkezésre áll, havonta egy hetet egybefüggően (társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás). Milyen szabályok vonatkoznak a napi és heti pihenőidőre vonatkozóan a készenléti beosztás időtartama alatt? Készenlét esetén történő munkavégzés után milyen szabályokat kell betartani a pihenőidőre vonatkozóan? A készenlét során végzett többletmunkáért milyen díjazás jár, illetve, amennyiben a túlmunka kompenzálása pihenőidővel történik, milyen mértékű pihenőidő jár a munkavállalónak és mikor?

Kérdés: A bérszámfejtő programunk a hétköznapra eső munkaszüneti napot úgy számolja el, hogy a munkaidőkeretben beosztható munkaórák számánál figyelembe veszi azt, viszont nem számol el fizetett ünnepet rá. Ezáltal ledolgozhatóvá válik ez az óraszám. Feltételezem, nem helyes ez a számítás, de mivel jár pontosan, ha az így meghatározott összes órát ledolgozza a munkavállaló?