Találati lista:
51. cikk / 399 Szombatra elrendelt munkaidő – kompenzálás szabadidővel
Kérdés: A közalkalmazottak négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak 5/2-es, 8 órás munkarendben, hétfőtől péntekig. Városunkban havi egy szombaton rendezvényt tartanak, és ezt az intézmény szervezi. Akiknek nincsen szombatonként beosztás szerinti munkanapjuk, azok közül is dolgozik néhány ember, mert elő kell készülni, és maga a rendezvény is megkívánja. Az intézmény fizetni a túlmunkáért jelen állás szerint sajnos nem tud. A beosztás a havi egy első heti szombat alkalmával már előre tudható, így már egy hónappal előbb el lehet készíteni a beosztást arra a szombati pihenőnapjukra, amikor egyébként nem dolgoznának. De a rendezvény miatt a négyhavi munkaidőkeretben dolgozni fognak egy bizonyos szombaton havonta. Így lesz egy beosztás szerinti munkanapjuk szombaton (8 óra), és helyette hétfőn a beosztás szerinti munkanapjukon pihenőnaposok lesznek. A négyhavi munkaidőkeretbe bele tudja tenni a munkáltató, ha megbizonyosodik afelől, hogy így a ledolgozott 8 óra helyett kizárólag 8 órát kell kiadni, és semmivel nem többet. Fizetni nem tud, és a közalkalmazottaknak megfelel a szabadidő, ebben meg is állapodnak. A munkáltató szeretné szabályosan csinálni, kérdés, hogy a rendszeres időközönként elrendelt szombati 8 óra helyett csak 8 óra jár-e? És a kiadott 8 óra szabadidő mellett biztosan nincs-e pótlékfizetési kötelezettsége?
52. cikk / 399 Másik pihenőnap biztosítása általános munkarendben
Kérdés: Jogszerűen megteheti-e a munkáltató, hogy az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében ne 100%-os bérpótlékot fizessen, hanem 50%-osat egy másik heti pihenőnap biztosításával? Ha az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében nem lehet jogszerűen az 50%-os bérpótlékot és másik heti pihenőnapot biztosítani, akkor arra milyen esetben kerülhet jogszerűen sor?
53. cikk / 399 Rendkívüli munkavégzés vasárnap éjszaka
Kérdés: Az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában lehetséges-e, hogy a munkáltató rendkívüli munkavégzést rendel el vasárnap 23 órától hétfő 4 óráig? A felvázolt esetben ki kell-e adni a 11 órás napi pihenőidőt vasárnap éjféltől kezdődően, és ennek következtében hétfőn 11 óra előtt sem rendkívüli munkavégzésre, sem rendes munkavégzésre nem lenne kötelezhető a munkavállaló?
54. cikk / 399 Munkaszerződés szerinti munkaidő és a "túlórák"
Kérdés: A munkaszerződésben heti 40 óra szerepel a munkavállaló munkaidejénél. Ez milyen munkarendnek felel meg: általános teljes munkaidő (kötött), kötetlen, esetleg rugalmas? Ebben az esetben mikor kell túlórát fizetni?
55. cikk / 399 Készenlét alatti munkavégzés napi- és heti pihenőidőben
Kérdés: Helyes az az értelmezés, mely szerint a készenlét és a napi pihenőidő egymással párhuzamosan is telhet, tekintettel arra, hogy a napi pihenőidőnek "két munkavégzés" (az adott napi munkavégzés és a következő munkanapi munkavégzés) között kell meglennie, és a készenlét nem munkavégzés, hanem rendelkezésre állás? Másképpen: ha a munkavállaló a napi pihenőt tölti, ezen idő alatt készenlétben állhat, és az nem befolyásolja/nem szakítja meg a napi pihenőidőt? Különös tekintettel a napi pihenőidővel és a heti pihenőnapokkal kapcsolatos új megállapításokra (MÁV-Start eset), és az Mt. 104. §-ának (5) bekezdésére, hogyan kell kiadni a napi pihenőidőt abban az esetben, ha a munkavállaló rendes munkaideje mindennap 8 órától 16 óráig tart, és péntek 16 órától a következő hétfő 8 órájáig készenlétben van, és ezen idő alatt rendkívüli munkavégzés történik? A példánál maradva: ha pénteken készenlét alatt 20 órától 21 óráig rendkívüli munkavégzést teljesít a munkavállaló, akkor a napi pihenőidő hétfő éjféltől hétfő 11 óráig tart, ebben az esetben a 8 és 11 óra közötti időtartam állásidőnek minősülne? Ha készenlét alatt vasárnap 15 órától 16 óráig végezne rendkívüli munkát, akkor is az előző eset szerint alakulna a pihenőidő és az állásidő? Ha azonban készenlét alatt hétfőn 6 órától 7 óráig végezne rendkívüli munkát, akkor 7 órától 18 óráig tartana a napi pihenőideje, ebből következően hétfőn a teljes rendes munkaidő (8 órától 16 óráig) állásidőnek minősülne, és legközelebb csak kedden végezhetne először munkát a munkavállaló?
56. cikk / 399 Rendkívüli munkavégzés munkaszüneti napon
Kérdés: Van-e bármi akadálya annak, hogy a munkáltató az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalót hétköznapra eső munkaszüneti napon foglalkoztassa külföldi munkavégzés keretében, az Mt. 102. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 101. § (1) bekezdés h) pontja alapján? Egy példával szemléltetve: 2023. március 15-én – amely szerdai napra esett – az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a munkáltató külföldön történő munkavégzésre (pl. konferencián kellene előadnia) kötelezné. Az Mt. 108. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára rendelhető el. Az Mt. 102. §-ának (2) bekezdése akként fogalmaz, hogy az Mt. 101. §-ának bizonyos pontjai esetén osztható be rendes munkaidő. Mi a helyes értelmezése a fenti két jogszabályhelynek? A munkaszüneti napon rendkívüli munkaidőben történő foglalkoztatása szempontjából kizárólag csak azt kell figyelembe venni, hogy az Mt. 102. §-ának (2) bekezdésében rögzített esetek egyike megvalósul-e, vagy pedig ezen feltételeken túlmenően még az is vizsgálandó, hogy a munkarend, illetve a munkaidő-beosztás is lehetővé teszi-e ezt? A hipotetikus tényállásban egyébként az általános munkarend nem sérülne, hiszen szerdán kerülne – külföldön – foglalkoztatásra a munkavállaló. Abban az esetben, ha nem lenne foglalkoztatható a fentiek szerint a munkavállaló, akkor milyen rendelkezésből következne az, hogy mégsem dolgozhat, annak ellenére, hogy az Mt. 102. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek egyike teljesül?
57. cikk / 399 Jogellenesen alkalmazott hosszabb teljes munkaidő elszámolása
Kérdés: A munkavállaló munkaszerződése úgy szól, hogy a napi munkaidő mértéke az általános teljes napi munkaidő (8 óra), havi alapbérrel, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett. A munkaszerződés nem említi, hogy a munkakör készenléti jellegű munkakör lenne, továbbá a felek hosszabb teljes napi munkaidőben (12 óra), és így a beosztás szerinti hosszabb napi munkaidőben (24 óra) sem állapodtak meg. A gyakorlatban azonban a munkavállaló munkaideje úgy került beosztásra, hogy 24 órát dolgozott, majd 48 óra szabadidő jött, majd egy év elteltével úgy módosult ez a beosztás, hogy 24 órát dolgozott, amit 72 óra szabadidő követett. A munkabér kifizetése mégis napi 8 órának megfelelően történt, havibérként, valamint figyelembe vették az éjszakai pótlékot. A munkavállaló munkaideje tehát annak ellenére került 24 órára beosztásra, hogy a feltételei nem álltak fenn. Ebben a helyzetben a munkavállaló milyen pótlékokra lett volna jogosult, hogyan kellett volna a munkaidőt elszámolni? Egyik számítás: 24 órából 8 óra rendes munkaidő szerinti díjazás, 4 óra rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék és 12 óra ügyeleti pótlék. Másik számítás: a munkaidőkeretben figyelembe veszem, hogy mennyi a teljesítendő órák száma, abból hányszor 24 órát teljesített, és a munkaidőkereten felül teljesített órákat "rendkívüli munkaidő" bérpótlékkal veszem figyelembe. Amennyiben egyik sem helyes, kérem tanácsukat, hogy milyen elszámolás szerinti igény támasztható a munkáltatóval szemben.
58. cikk / 399 Pihenőnapokra eső táppénzes idő elszámolása munkaidőkeretben
Kérdés: Lakatos munkakörben foglalkoztatott munkavállaló január első hetében táppénzen volt, korábbi műtét okán. A többi dolgozónak kiadták azt a hetet "fűtési szabadságnak". Most ezt a táppénzen töltött hetet kívánják vele ledolgoztatni, szombatonként. Jogszerűnek tekinthető-e a munkáltató következő indoka? "A tevékenységi szünetben (2023. január 2-6. között) pihenőnapok voltak kijelölve. Táppénz a naptári napokra jár, függetlenül a tárgyhónapban beosztott munkaidő mértékétől. A táppénzes napokon a tevékenységi szünet idején nem volt senkinek kieső munkaideje, mert munkavégzési kötelezettség sem terhelte a munkavállalókat a fenti időszakban. Munkaidő-beosztással rendelkeztek a munkavállalók a januári hónapban. A pihenőnap és a munkaidő együtt képezi a munkaidő-beosztást. Az erre a hétre eső – a tevékenységi szünet miatt kiesett – 40 órát a kijelölt szombati napokon kell ledolgozniuk. Az első hétre a tevékenységi szünettel érintettek esetében pihenőnap volt beosztva a munkaidő-beosztás részeként. A pihenőnapra is jár táppénz. Nem a pihenőnapjukat dolgozzák le a szombati napokon, hanem a hathavi munkaidőkeretre eső – első hétről kivett – 40 órát. A táppénzesnek is ugyanannyi rendes munkaidőt kell teljesítenie a hathavi keretben, mint bárki másnak, mert az ő esetükben sem minősülnek ezek a napok munkanapnak, mert a pihenőnapra (január 2-6.) esett a táppénz ideje. A táppénz napjai ebben az időszakban nem munkanapok! Nem számítanak be a munkaidőkeretbe! Önnek 6 hónap alatt 1000 órát kell teljesítenie, hasonlóan ahhoz, mint aki nem volt táppénzen. A fentiekben részletezett munkajogi szabályok miatt van Önnek munkavégzési kötelezettsége a kijelölt szombati napokon."
59. cikk / 399 Ügyelet, készenlét elrendelése munkanapokra
Kérdés: Intézményünk az Mt. hatálya alá tartozik, és rendeltetése folytán hétvégén is nyitva vagyunk. A munkavállalók (5/2 munkarend) időnként hétvégi "szakmai felügyelet"-ben dolgoznak. Az adott hét hétfőjén és az azt követő hétfőn így pihenőnapjuk van. Ha a munkarendbe beleírjuk, hogy a szakmai felügyeletet (ügyeletet) ellátó munkavállaló kötelező pihenőnapja a tárgyhét hétfő és a következő hét hétfő, valamint a szombat–vasárnapért 50% ügyeleti pótlékot számfejtünk csak, akkor az Mt. szerint helyesen járunk-e el? A belső szabályzatok felülírják/felülírhatják az Mt.-t?
60. cikk / 399 Több műszakos munkarend értelmezése
Kérdés: Autóipari beszállítóként a munkáltató tevékenysége több műszakosnak minősül. A termelésben dolgozó munkavállalóinkat három műszakban (6–14 óra, 14–22 óra és 22–6 óra) foglalkoztatjuk, hétfőtől péntekig. Bár négyhavi munkaidőkeret szerepel a tájékoztatókban, de nem élünk vele. Azonban van pár olyan operátor, raktáros, karbantartó munkakörű dolgozónk, akik csak egy vagy két műszakban (délelőtt, délután), esetleg 8–16 óra között dolgoznak. Ettől függetlenül az egy műszakban beosztott, termelésben dolgozók munkaköre is több műszakos tevékenységűnek minősül-e, és így az Mt. 101. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján vasárnapra rendes munkaidő a részükre is beosztható lenne? A beosztásukból kifolyólag – szemben a három műszakban foglalkoztatott kollégáikkal – esetükben a munkanap naptári napot jelent, és nem a munkáltató által meghatározott megszakítás nélküli 24 órát?
