1221 talált cikk a munkabér kifejezésre

Kérdés: Munkavállalónkról kiderült az orvosi alkalmassági vélemény alapján, hogy nem alkalmas arra, hogy a munkakörében foglalkoztassuk tovább. Ezt ő sem vitatta, egyben kérte, hogy az egészségi állapotának megfelelő más munkakörben foglalkoztassuk. Mivel üres állás nem áll rendelkezésre (bár mindent megpróbáltunk ennek érdekében), közös megegyezéssel javasoltuk megszüntetni a munkaviszonyt, de ezt elutasította. Azóta a munkahelyén nem jelent meg, holott ezt nem engedélyeztük a részére. Megítélésünk szerint mindezek alapján a részünkről nem áll fenn a foglalkoztatási kötelezettség, és nem kell számára állásidőre járó díjazást sem fizetnünk. Helyesen járunk-e el ez esetben?

Kérdés: Ha a munkavállaló a pihenőnapján végez munkát, de csak 20 percet, akkor ilyen esetben is egy teljes másik pihenőnapot kell kiadni részére?

Kérdés: A munkáltató munkaidőkeretben több műszakos munkarendben foglalkoztatja a munkavállalókat, egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazva. A munkavállalók havibéres díjazásban részesülnek, nem magasan kvalifikált, alacsony beosztású munkakörben dolgoznak. A munkáltató a hat hónapos munkaidőkeretben a heti két pihenőnapon túl kiegyenlítő (szabad)napokat is beoszt. Figyelmetlenség vagy egyéb ok miatt a munkaidőkeret végén kiderült, hogy több munkavállaló kevesebb óraszámot dolgozott, mint a keret általános munkarend szerinti törvényi órái összesen voltak. Az így "kiesett" munkaórákra jutó összeget – az előlegnyújtásból eredő követelés alapján – az utolsó havi munkabérből levonták, több mint nyolcvanezer forintot. Amennyiben a rövidebb ledolgozott munkaidő nem a munkavállaló(k) oldalán felmerülő okból alakult (nem volt betegség vagy saját kérés alapján távol), csupán a munkaidő-beosztása volt hiányos, hibás, megállapítható-e, hogy a munkáltató méltányos mérlegelés hiányában, aránytalan sérelmet okozott? Csak munkaügyi perben vagy egyéb módon is visszakövetelhető-e a levont munkabér? Felmerülhet-e, hogy a munkáltató gyakorlata, több munkavállalót is érintve, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik?

Kérdés: Középiskolai pedagógus vagyok, a nyugdíjkorhatárt 2023-ban érem el. 2019. szeptember 1-jétől 60%-os csökkentett óraszámban dolgozom. A munkáltatótól heti 15 órát kértem. Kérdésem, hogy hogyan kell alkalmazni ez esetben az illetményem számítására vonatkozó szabályokat? Mennyi lesz a kötött munkaidőm?

Kérdés: Nyugdíjas hogyan foglalkoztatható óvodapedagógusként?

Kérdés: Közalkalmazottként 23 év munkaviszony után felmentéssel és 8 havi végkielégítéssel távoztam a munkahelyemről. A föld alatti, 2. szinten végzett munka miatt 2010 óta 20 000 Ft illetménykiegészítést kaptam kollektív szerződés alapján. Ez az illetménykiegészítés a végkielégítés összegébe is beleszámít?

Kérdés: A túlórára járó arányos "munkabér"-részt csak az alapbérből (közalkalmazotti illetményből) vagy a havi rendszeres pótlékokkal együttes munkabér alapján kell kiszámítani? Vannak közalkalmazotti munkáltatók, amelyek a túlórára járó arányos "bért" az illetmény összegének alapulvételével, míg mások az illetmény és valamennyi havi rendszerességű illetménypótlékkal együttes összegének alapulvételével számítják. A túlórára járó munkabér arányos részének számításánál közalkalmazottak esetén csak az illetményt vagy a havi rendszerességű pótlékokkal együttes (illetmény és illetménypótlék) összeget kell alapul venni?

Kérdés: Egyik kolléganőnk jelezte, hogy gyermekgondozási szabadságáról szeptemberben kíván visszatérni. A harmadik gyermekével van távol, hét év után tér majd vissza. Ilyen esetben mikor kell elvégezni a kötelező béremelést? Először kiadjuk az időközben felhalmozódott szabadságokat, amelyekre még a távolléte előtti bérrel számoljuk a szabadságot, és csak a tényleges munkába állás előtt korrigáljuk a bérét? Mi a helyzet akkor, ha mégsem tudjuk tovább foglalkoztatni, és meg kell szüntetnünk a munkaviszonyát? Ekkor is kötelező a béremelés?

Kérdés: Diszpécser munkakörben öt munkavállaló dolgozik cégünknél. A legújabb munkavállaló magasabb bérrel került felvételre, mint a többi négy. A régebbi munkavállalók közül három főnek is fel lett emelve a bére ugyanarra az összegre, így egy maradt, akinek nem emelkedett a fizetése. Valamennyien ugyanazt a munkát végzik. Az utóbbi munkavállaló azzal az indokkal nem kap ugyanannyi munkabért, hogy rosszabb a teljesítménye. (Nemrégiben kapott egy írásbeli figyelmeztetést, az egyik szolgálatában elkövetett előjegyzési hiányossága miatt, így ebből kifolyólag nem kapta meg a félévi jutalmát, ami adható cégünknél, de nem kötelező). Jogszerű-e, ha a munkabére kevesebb, mint a másik négy munkavállalónak, akik ugyanazt a munkát végzik?

Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?