3534 talált cikk az adó kifejezésre

Kérdés: Megszüntethetem-e a határozott idejű munkaviszonyomat, ha a munkáltatóm rendszeresen heteket vagy akár egy-egy hónapot is késik a munkabérem megfizetésével?

Kérdés: Jelenleg hivatalunk az egyik munkavállalót hivatalsegédként alkalmazza az Mt. szerint 8 órában. Decembertől egy, az Mt. hatálya alá tartozó intézettel kötött szerződés alapján ők fogják alkalmazni egy évig, szintén munkajogviszonyban, a 20/2018. EMMI rendelet alapján. Kérdésem lenne, hogy december 1-jétől hivatalunk négy órában alkalmazhatja-e továbbra is a munkavállalót hivatalsegédként?

Kérdés: Készenléti jellegű munkakörben van-e mód napi 9 órás részmunkaidőben foglalkoztatni telepőrt, és a minimálbér, 161 000 Ft arányos részében, azaz 120 750 Ft alapbérben megállapodni? A munkaidőkeret 6 havi, és rendes beosztás szerint 14 és 24 órára vannak beosztva úgy, hogy egy nap munkavégzést követően 2 nap pihenőnap következik. A havi 2008-as számú járulékbevalláson részmunkaidősként kizárólag az 1-39 órában foglalkoztatottakat lehet jelenteni, a heti 45 órás munkavállalót csak főállásúnak fogadja el, mivel ez több mint 40 óra. A 20T1041-es biztosítotti bejelentésen a heti 45 óra lett feltüntetve. Részmunkaidő vagy teljes munkaidő a helyes? A minimálbér arányosan lehet-e kevesebb a fent írtak okán?

Kérdés: Hogyan állapítható meg, hogy egy munkakör az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb megterheléssel jár, vagyis mikor mondhatjuk munkáltatóként, hogy a munkavállalót emiatt készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatjuk?

Kérdés: Egyik munkavállalónk december elején fog visszatérni a gyermeke hároméves koráig igényelt fizetés nélküli szabadságáról. Ugyanakkor már most tudjuk, hogy nem fogjuk tovább foglalkoztatni, mivel megszűnt az a telephely, ahol korábban dolgozott. Felajánlottuk neki, hogy jöjjön a budapesti székhelyünkre dolgozni, de ezt nem tudja megoldani. Kötelesek vagyunk-e visszavenni akkor is, ha a gyermeke majd csak februárban lesz hároméves? Mivel közel három évig távol volt, kötelező-e rendeznünk a bérét a visszatérésekor, akkor is, ha tudjuk, hogy rögtön az első nap fel fogunk neki mondani? Kötelező-e a bérrendezés akkor, ha közös megegyezéssel szüntetjük meg a munkaviszonyát?

Kérdés: Az Mt. 297. §-ának (3) bekezdése előírja a jogosult (azaz a fogadó munkáltató) számára azt a kötelezettséget, hogy az ugyanezen szakasz szerint meghatározott dokumentumok a kiküldetés befejezésétől további 3 évig a küldő munkáltató székhelyén vagy telephelyén hozzáférhetők és ellenőrizhetők legyenek. Ezen kötelezettség teljesítése nem egyszerű, erre az Mt. kommentárja is utal. Felmerült lehetséges megoldásként az, hogy az iratokat mi magunk mint jogosultak őrizzük meg. Ehhez az iratokat lemásolnánk, és ha a külföldi munkáltatónak egy ellenőrzés során szüksége van rá, akkor minket megkeres, és mi a rendelkezésére bocsátjuk, így eleget téve annak a követelménynek, hogy a dokumentumok "a küldő munkáltató székhelyén vagy telephelyén hozzáférhető és ellenőrizhető legyen". Amennyiben ezt a megoldást választjuk, akkor az iratok – és ezzel együtt értelemszerűen a személyes adatok – kezeléséhez megfelelő jogalapot jelent-e a jogosult, azaz a fogadó munkáltató számára önmagában az Mt. 297. §-ának (3) bekezdésében előírt gondoskodási kötelezettség, vagy ez esetben egyéb jogcímet kellene biztosítanunk mind a dokumentumok megőrzésére, mind a dokumentumoknak szükség esetén a küldő külföldi munkáltatóhoz történő továbbítására? A kérdést kissé máshonnan megközelítve: felmerült az a megoldás is, hogy jogosultként felhívjuk a küldő munkáltató figyelmét a 3 éves megőrzési kötelezettségére. Ilyen esetben, ha a magyar hatóság azt tapasztalja, hogy a küldő munkáltató nem tudja a részére biztosítani a dokumentumokat, akkor minket, fogadó munkáltatót milyen jogkövetkezménnyel sújthat? A Met. alapján szankcionálható-e bármi módon a fogadó munkáltató, ha a küldő munkáltató a kiküldetés befejezését követően nem tudja a hatóság rendelkezésére bocsátani az iratokat, annak ellenére, hogy például a kiküldetést megelőzően a fogadó munkáltató ezen kötelezettségre igazolhatóan felhívta a figyelmét?

Kérdés: A vezető állású munkavállalónk munkaviszonyát azonnali hatállyal felmondtuk. Ebbe nem törődött bele, keresetet indított a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt. Keresetében vagylagosan kéri megállapítani az Mt. 82. §-ában foglalt jogkövetkezményeket, illetve az Mt. 209. §-ának (6) bekezdésében foglaltakat. Amennyiben a jogellenes megszüntetés iránti keresete megáll a bíróság előtt, jogosult-e a választása szerinti, az Mt. 209. §-ának (6) bekezdése alapján, tizenkét havi távolléti díj megfizetését kérni? Arra hivatkozik, hogy amennyiben ő szüntette volna meg jogellenesen a munkaviszonyát, ez lenne a szankció, ezért ennek az összegnek – legalábbis vagylagos – követelése a részéről azért indokolt, mert ezáltal kerül egyenlő pozícióba a munkáltató és a munkavállaló.

Kérdés: Ha az ún. védett korban lévő munkavállalónk munkaviszonyát létszámcsökkentésre történő hivatkozással felmondással kívánjuk megszüntetni, és ezért irányadó az esetében az Mt. 66. §-ának (5) bekezdésében szabályozott felmondási korlátozás, kötelesek vagyunk-e a felmondásban kifejezetten utalni arra, hogy nincs számára felajánlható betöltetlen munkakör? Szükséges megjegyezni, hogy a munkaszerződése szerinti munkahelyen valóban nincs az Mt. szerinti kritériumoknak megfelelő munkakör?

Kérdés: Munkavállalónk munkaviszonyát átszervezésre hivatkozással felmondtuk. A felmondás átadásakor már hangot adott annak az álláspontjának, miszerint a felmondás diszkriminatív, ugyanis annak alapja a cég működését és jövőjét illetően kialakított eltérő véleménye – mint egyéb helyzet- volt. Ezzel szemben a valóság az, hogy sem a felmondásnak, sem az átszervezésnek nincs köze a munkavállaló korábbi véleménynyilvánításaihoz. Ha munkaügyi perre kerül sor, mire számíthatunk?

Kérdés: Társaságunk a COVID kapcsán komplex, a munkavállalók egészségét védő intézkedéseket vezetett be, amelynek részeként a rendelkezésükre álló tömegközlekedési eszközökön túl a társaság további buszokat bérel a helyi vállalattól annak érdekében, hogy a távolságtartás ténylegesen biztosítható legyen. A buszokon a maszk használata kötelező. Van-e lehetősége a munkáltatónak bármilyen alapon [pl. Mt. 8. § (2) bek.] felelősségre vonni a munkavállalót, amennyiben a buszon a maszkot nem hordja?